Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
„Pedig jó kis gép eie“ „1962-ben szereltem le, s már akkor télen elmentem traktoros iskolára. A vizsgát még nem is tettem le, mikor ideadták ezt az UTOS-t, s rámbízták a bejáratását. Sokan nem szeretik ezt a típust. Azt mondják rá, hogy buta. En megszoktam, szeretem, és dolgozni is szeretek vele. És jó is, a talajmunkára itt Nyírmadán különösen alkalmas. Így hát négy éve, hogy összekerültünk. Különösebb baj soha nem volt vele. Az idén is 24 ezer forintot kerestem. 1964 telén főjavításon volt, s mikor el akartam hozni a gépjavítóból, majdnem elhagytam az egyik kerekét. Leszálltam, meg kellett húznom a csavarokat. Ebben az évben, kisebb hibáktól eltekintve, ment. ősszel gyengült a motor húzása, de könnyebb munkára tettek. November 17- én bevittem a gépjavítóba. Motorcserét, sebességváltó ellenőrzést, kisebb javításokat végeztek rajta. December 27-én hoztam haza. Akkor jöttek elő a hibák. Az Y-kar csapját rosszul hegesztették visz- sza, s a kormány szinte használhatatlan. A motor morajából hallom, hogy van valami baja. Mikor másodszor beindítottuk, az. önindító lemorzsolta a fogaskerék fogait. Hiányzik például a városi égő. Szereztem ugyan kettőt, de nem jók. Hogy honnan szereztem? Nem mondom meg. Legyen nyugodt, szabálytalanul. És a pótkocsit nem tudom kivilágítani. Tudja hány baleset keletkezett már este kivilágítatlan járművek miatt? Azóta is bütykölök vele az almatárolónkban, melyet most adtak át. Befutónk, enyhül a levegő, a vizet sem kell leereszteni. Csak ki ne zavarjanak bennünket a lecsorgó olaj miatt Egyébként jó viszonyban vagyunk a gépjavítóval. De az igazság az, hogy ők csak javítgatnak. Sokszor hanyagul dolgoznak, érzik a munkájukon, hogy nem szeretik a gépet. Enélkül meg nem ér semmit az egész. Szóval állok miattuk, és javítom. Bizonyos, hogy hamarosan vissza kell vinnem. Micsoda szükség lenne most a gépre a szállításnál! És engem is érint: így két forinttal kevesebb órabért kapok. Pedig jó kis gép ez. Nem mondom, lehetne rajta kabin, mint az MTZ-ken, mert sokszor ráfagy a hó az ember arcára, s a hideget nehezen bírja az új- jam és a lábam...” Ahogyan elmondta Lovas Lajos, a nyírmadai Kossuth Tsz tagja, úgy jegyeztem le, nem változtattam rajta egy b£tűt sem. Kun István Az idén csaknem kétszer anmi család üdülhet együtt, mint tavaly A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége meghatározta az 1966. évi üdültetéssel kapcsolatos feladatokat. Eszerint az idei fejlesztés elsőrendű célja a családok együttes üdültetésének bővítése lesz. Ezért megakarják teremteni a lehetőségét annak, hogy az év minden szakában használható üdülők je. lentős részében most már ne csak a nyári főidényben, hanem az egész éven át együtt üdülhessenek a a szülők és gyermekeik. Hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, hogy a gyermekek csak 15 éves korukig üdülhetnek együtt szüleikkel, így tehát a szülők az idén már felső korhatár nélkül vihetik magukkal az üdülőkbe önálló keresettel még nem rendelkező gyermekeiket. Ily módon az idén csaknem kétszer annyi család töltheti együtt szabadságát a SZOT vendégeként, és körülbelül 10 000-rel több gyermek juthat üdüléshez, mint eddig* Gázcseretelep épül Az Utóbbi években sokat fejlődött a lakossági szolgáltatás a fehérgyarmati járásban, öt-hat évvel ezelőtt kezdődött meg a lakosság gázpalackkal való ellátása, jelenleg 542 gázfogyasztót tartanak nyilván, hamarosan kétszeresére növekszik a fogyasztók száma. A földművesszövetkezet részjegyek segítségével tervez cseretelepet létesíteni, a községi tanács 10 ezer forinttal járul hozzá. A földművesszövetkezetek mind nagyobb mértékben foglalkoznak háztartási kisgépek, takari- tófelszerclések, evőeszközök és egyéb cikkek kölcsönzésével. A mosógépkölcsönzés a legnépszerűbb, Jánkmajti- son 10, Fehérgyarmaton 19, Kölesén 6, Tiszabecsen 7 kölcsön mosógép áll a nők rendelkezésére. A következő évben tovább növekszik a kisgépek parkja, gondoskodnak javítórészlegek megerősítéséről is. Veszélyeztetett gyermekek Előtérben: a munkábaállítás, a társadalom gondoskodása V. G. veszedelmes zsebtolvaj. Egyszer már 12 hónapra elítélte a bíróság, de nyolc hónap után hazaengedték. Most újból ráterelődött a gyanú, lopás miatt. Fiatalkorú alanyunk egy a közül az 53 gyermek közül, akit veszélyeztetettként tartanak nyilván Nyíregyházán. A róluk készült környezettanulmány sok tekintetben azonos megfigyeléseket rögzít: rendezetlen családi élet, iszákos szülők, ebből adódóan anyagi nehézségek. Hiba volna, ha társadalmunk megfeledkeznek ezekről a gyermekekről, akiknek az életútja önhibán kívül csúszott rossz vágányra. Mit tesz hát a társadalom értük? Felelősök és pártfogók A városi gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság legutóbb megállapította, hogy a fokozott figyelem következtében csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma. Nem is olyan régen még több, mint 200 fiatalkorúról készült környezettanül mány. Amióta ifjúságvédelmi felelősöket jelöltek ki az iskolákban, s a felelősök megkeresik a családokat, idejében rávilágítanak a tarthatatlan viszonyokra, lényegesen javul a rossz körülmények között élő gyermekek helyzete. Az eredményhez sok közük van azoknak a gyermekek mellé kijelölt pártfogóknak, akik most már rendszeresen tájékoztatják a gyámügyi hatóságot a fiatalkorúak sorsának alakulásáról, s akik végső esetben a beavatkozást is sürgetik. A társadalom gondoskodásának egy másik formája, hogy az állami gondozásba vett, nevelőszülőkhöz kihelyezett 302 gyermek látogatásáról, segítéséről a különböző tömegszervezetek — leginkább a nőtanács — gyakrabban gondoskodik. Amikor a jőszándékú figyelmeztetés és segíteni akarás nem vezet eredményre, a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság — a rendőrséggel és bírósággal karöltve — egyre sűrűbben idézi maga elé a szülőt, a gondviselőt. Tavaly 18 ilyen beszélgetésre, tárgyalásra és határozat hozatalra került sor a városban, fele részben sikerrel. A veszélyeztetettség megelőzésének egyik hatásos módja a munkábaállí- tás. Az elmúlt évben több, mint tíz szülőt és nyolc fiatalkorút sikerült elhelyezni, keresethez juttatni. Nyári szünidőben pedig az üzemek — konzervgyár, dohánygyár, kertészeti vállalat, gumigyár, tangazdaság stb. — másfélszáz általános iskolásnak és 200 középiskolai diáknak adtak módot csökkentett terhű munka végzésére, s ezáltal anyagi helyzetük megjavítására. Gyarapitoni a lehetőségeket Jobb is lehetne a kép. Kimutatható, hogy a veszélyeztetett gyermekek többsége cigánycsaládban él. Az ilyen családok problémáival foglalkozó társadalmi bizottság feltárta, hogy a cigányok foglalkoztatásával távolról sem törődnek megnyugtatóan az üzemek. Nyáron még csak-csak alkalmazzák őket a szezonális munkahelyeken, de ősszel, a leépítések során — általában — őket bocsátják el az elsők között. Ez nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is káros az illető családjára A munkátlanságra kényszerült cigányszülő lopni kezd — különösen sok példa adódik erre a Ságvári-tele- pen — gyakran gyermekét is bevonja abba. jobb esetben a darhálásba. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy bár — a tanyákat kivéve — Nyíregyházán megoldottnak tekinthető a cigánygyermekek iskoláztatása, a teljes megoldáshoz még további intézkedésekre van szükség. Ha a nyolc osztályt végzett cigánygyermekek egy részének módot adnánk ipari kollégiumba való jutáshoz, elejét vehetnénk a züllésüknek. Persze, ez pénz kérdése, csakúgy, mint a cigányok lakásépítési akciójának kiszélesítése. Egyre többször hangzik el a javaslat: a városban történő bontásokból segítsék azokat a családokat, amelyek már egy minimális ősz- szeget gyűjtöttek lakásépítésre. Megtalálni a módot Az eddiginél nagyobb erélyre van szükség ahhoz, hogy indokolt esetben a társadalom is beavatkozzék a családok életébe. Meg kell találni a módot arra >s, hogy a gyermektartásdíjak fizetése elől ne tudjanak kibújni a szülők. Tavaly a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságnak 6 esetben sikerült nyomára bukkanni a fizetés elől „vándorló” apának. Sokkal kevesebb lenne az ilyen gond, ha a munkaadók körültekintőbbek volnának, ha közelebbről ismernék dolgozóik élet- körülményeit. Ebben az évben gyermek- és ifjúságvédelmi napokat tartanak megyénkben, városunkban. Nem kampány- szerű kezdeményezés ez, de jó alka'om adódik általa felkelteni a figyelmet a veszélyeztetett gyermekekre, s keresni a megoldás legrövidebb útját. AS. Előkészítő tanfolyam A megyei tanács vb művelődésiosztálya ebben az évben is megrendezi a továbbtanulni szándékozó dolgozók részére az egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamokat. A választott szakoktól függően magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, fizikából, politikai gazdaságtanból és biológiából tartanak előkészítést. Jelentkezni a Zrínyi. Ilona gimnázium igazgatóságánál lehet 1966. január 8-ig. Az első foglalkozás 1966. január 11-én fél ötkor lesz a gimnázium 13 számú tantermében, Hat van ez ren tanulnak A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az 1905—66-os oktatási évben 61 439 felnőtt tanul a dolgozók általános iskoláiban, esti és levelező tagozaton. A hallgatók közül 18 245 nő, ami 29,7 százaléknak felel meg. Az ösz- szes hallgatók 51,5 százaléka harminc éven felüli, a fizikai munkások száma 53 289, s közülük 14 692 mezőgazdasági dolgozó. A középiskolák esti éa levelező hallgatóit is hozzászámítva, az idei tanévben a dolgozók iskoláiban több mint 230 000 felnőtt gyarapítja ismereteit. Figyelem! Üzenet következik Jó hajózást szerencsés utat Cq Cq Cq de har... Cq Cq Cq de har... — hangzik a morse finom, halk rezgéssel a Magyar Tengerhajózási Rt. budapesti székházának rádióközpontjából. Néhány pillanat és a parányi szobában a 400-as típusú kommunikációs rövidhullámú rádió adóvevő készülék máris kontaktust teremt a Földközi-tengeren állomásozó 10 magyar tengerjáró hajóval. S a fenti jelzés köznapi nyelvre lefordítva eny- nylt jelent: — Figyelem! Mindenkinek szóló közlemény következik! Aradi Emőné fürge új- jai ördöngős ügyességgel közvetítik a morse nemzetközi jelzéseit: tá tá ti ti táti tátiti ti tá... és az üzenet száll az éter hullámhosszán: — Minden kinn lévő hajósnak sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk. Jó hajózást! Szerencsés utat! Bessenyői János, a Dunaújváros elektrikusa An- tályában ül a rádió mellett. Aradi Ernőné a távírókészüléknél. JtlazileAen Két kajla fülére támaszkodik nagy meleg sapkája. Szeplős arca meg- * egcslllan a neonfényben. Szeme csupa tűz, amint lesi a mozi bejáratánál a képeket, plakátokat. A szive is nagyot dobban, amikor a „mai műsorára esik a tekintete: „Én és a gengszter. Angol film,” özönlik a tömeg a pénz- tárablakhoz, s onnan már libbennek is a halványan világított terembe. Sóvárogva néz utánuk. Szöszös zsebéből két 50 fillérest kapar élő. Nézi, nézi. Bizony, ebből nem lesz mozinézés. Az előadás pedig 10 perc mÜlva kezdődik. Nincs már idő hazaszaladni pénzért. Hirtelen átvillan fején a gondolat. Úh, csak sikerülne. De hogyan kezdje? Gyáván odalép a pénztárablak előtt sorban álló egyik férfihez: — Bácsi, tessék adni egy pár fillért. Innen-onnan dúrván felhördülnek: — Kié ez a szemtelen gyerek? ... Még mindig vannak koldusok? ... Ha apád nem dolgozik, ne mozizz... Takarodj haza. De az, akihez a kérést intézte, zsebbenyúl, s vannak még csodák, egy szép, nagy, fényes 2 forintost nyújt felé mosolyogva. A sor végén álló jó szagú, kalapos néni is odainti: ..— Nesze, kedves. Nem is olyan nehéz kereset. 1 forint az előbbi 2 forint mellé. Vígan ugrándozva kilódul az utcára. Éppen egymásbakarolva jönnek: — Bácsi, tessék adni egy pár fillért. S a 3 forintból máris 4 lesz. Balról idős bácsi jön bottal. — Bácsi, tessék adni,.. De a bácsi csak elbiceg mellette. Azért mégsincs veszve semmi. Újabb csoportok jönnek a saroknál, öt perc múlva a pénztárablak előtt új arcok állnak. Nagyon jó bácsik, nagyon jó nénik. És hogy mosolyognak rá, mikor mondja a begyakorolt szöveget: „Bácsi, tessék adni egy pár fillért.” De tulajdonképpen miért mosolyognak, mikor ő igyekszik a legszánalmasabb arcot vágni hozzá? Ajaj, könnyű mesterség ez. A gengszter barátságot köt azzal a fiatallal. Hű, de nagyszerű. Mi lesz ebből? Mintha nem is a vásznon volnának, hanem itt élnének a nézők között. Még a pisztolyát is megmutatja az a szőrös képű gengszter bácsi. Csudamód érdekes. Felugrik, idegességében fel tolja homlokán nagy meleg sapkáját. Majd visszahuppan a nyikorgó bársonyos székbe. Arca csupa gyöngycsepp az izgalomtól, úgy figyel. Újabb idegfeszítő jelenet: a pisztoly eldördül. Csakúgy füstöl a csöve. Felugrik, rákönyököl a páholy védőkorlátjára, hogy jobban jöjjön a gondolat, Aztán vissza a nyikorgó bársonyszékbe. Két kezét összecsapja, majd izgalmában egyik öklét a szájába teszi, s rágja, rágja. Eszébe jut, hogy finomabb rágnivaló is van a zsebében. Kibontja, azt nyomkodja a szájába. Most hátulról megérinti valaki a vállát. Egy férfihang rábrummog: — Maradj csöndben, te kölyök! Aztán egyszerre kigyúll a villany, s mindenki a kis- kucsmás, szeplős gyereket figyeli, hogy került közéjük. ide a drrna páholyba ez a gyerek, a'/ csillogó szemekkel lesi az élettelen fehér vásznat, ugyan mikor jön megint az a csúnya, szőrös képű gengszter bácsi miközben bele-beleharap óriási,- 24 forintos csokoládéjába. Dénes Géza „— Verőfényes időben állunk a festői kikötő előtt. A viharos napok után egy kis nyugalom van. Utunk végcélja Trieszt.” 15 óra 45 perc... Újabb hívást jelez a készülék. Néhány kölcsönös jelzés, mely a tudomásulvételt, a megtalált kapcsolatot jelenti és máris egy újabb hajó, a Szeged jelentkezik: — „Alexandriában vagyunk. A berakodást tegra már kifuthatunk. Innen Latakiába, majd Triesztbe megyünk. Mindezt végleg természetesen a viharo* időjárás dönti majd el.” A Székesfehérvár 17 órakor szintén a viharos tengerről küldi üzenetét: — Latakián vagyuk. Berakodnánk, de olyan erő* szélvihar van, hogy az egész kikötőben szünetel a munka. . . . így megy ez nap,, mint nap. ÜzeneteH jönnek, menA BesscnyÖi-család levelet ir — apunak. nap este fejeztük be. Most a külső kikötőben horgonyzunk, mert a nagy kikötőt lezárták a vihar miatt. Reméljük, holnapnek. Ez a szűk kis helyiség köt ossz városokat, tengereket — s ami a legfontosabb : embereket; érzelmeket.
