Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA: 50 fillér 1966. JANUÁR 5, SZERDA Csak hazai ,., ? Megnyílt u taskenti értekezlet Koszigin beszéde Sasztri és Ájub Khan találkozóján Tanácskozás Havannában Megkezdte munkáját a nemzetközi szolidaritási értekezlet Megyénk iparának egyik ismert vezetője említette a napokban: több szempont­ból is jó dolog, hogy 1966- ban tovább bővül Szabolcs- Szatmár exportja. „Ahol küllőidre termelnek, ott nagyobb a vezetők és a dolgozók felelősségérzete. Az export kedvező halassal van egyebek között a mun­kafegyelemre is: a dolgozók tudjak, hogy munkahelyük hírneve, rangja függ ter­mékeiktől.” Anélkül, hogy vitatnánk e kijelentés egyetlen sza­vat is, fel kell figyelnünk valamire. Arra a jelenség­re, hogy az exportnál a dolgozók jól tudják, miről van szó. Persze, ebből az is következtethető, hogy a belföldre készülő termékek esetében kevésbé jól tud­ják a munka fontosságát. Az már nem „érdekes”, hiszen a hazai piacra ke­rülő termékekről a vezetők sem beszélnek annyit, mint az exportról. Márpe­dig a növekvő belföldi igé­nyeket alábecsülni nem szerencsés dolog. Hiszen an­nak ellenére, hogy növek­szik a megye exportja az idén — tavaly már a fél- milliárdos értéket közelí­tette! — az üzemek, gyá­rak termelésének túlnyomó része a hazai fogyasztók­hoz, vásárlókhoz kerül. Egy munkahely hírét, mi több: életképességét tehát nemcsak a határokon túl, hanem azon belül is erősí­teni kell. Félreértés ne essék: in­dokolt a nagy figyelem az export iránt, hiszen ahhoz fontos népgazdasági érdek fűződik. Ugyanakkor a ter­melő egységek gazdaságos­ságában hasonló szerepet játszik a belföldi megren­delések időbeni, jó minő­ségben történő tejesítése. Es itt vetődik fel az az év elején minduntalan vissza­térő kérdés: a gazdasági vezetők megtesznek-e fnin­dent azért, hogy a dolgozók jól ismerjék az esztendő feladatait? Nyíltan, őszin­tén és időben tárják-e dol­gozóik elé a tennivalókat, a nehezen teljesithetőket épp úgy, mint a kedvezőe­ket? E ezáltal a munkások látják-e az összefüggést sa­ját üzemük és a népgazda­ság között? Hallhattunk róla: az egyik nyíregyházi ktsz dol­gozói ünnepnapjukat fel-' áldozta, saját járművüket igénybe véve szorgoskodtak, hogy egyetlen napot se késsenek a külföldi megren­delés teljesítésevei. Igye­kezetük elismerést érdemel. Am hány esetben történt meg csupán az elmúlt év­im, hogy fontos gépek, al­katrészek, berendezések ké­sedelmes átadása az elma­radás egész láncolatát okoz­ta — belföldön? Az általánosítás mellőzé­sével kimondhatjuk: elég sok helyen gondolkodnak még úgy, hogy a hazai el­maradást letudják némi kötbérrel, döntőbizottsági tárgyalással, elenyésző bün­tetéssel. Megfigyelhető: az ilyen ügyek nem hozzák úgy lázba az üzemek .kol­lektíváit. mint amikor áz export kerül veszélybe. De Taskent, (MTI): Kedden, öt órával a tas- kenti csúcsértekezlet hivata­los megkezdése előtt meg­történt Sasztri indiai mi­niszterelnök és Ajub Khan pakisztáni elnök első, nem hivatalos találkozása. A találkozó színhelyéül szolgáló villa Sasztri szállá­sától néhány percnyire áll. A találkozó az újságírók ki­zárásával zajlott le. Koszi­gin, Cromiko és Malinov- szkij volt a házigazda. Kedden délután — ma­gyar idő szerint délelőtt 11 órakor — az Üzbég SZSZK kormánypalotájának fehér márványtermében megnyílt Ajub Khan pakisztáni el­nök és Sasztri indiai minisz­terelnök hivatalos találkozó­ja. A találkozón Alekszej Ko­szigin, a vendéglátó Szov­jetunió miniszterelnöke mon­dott üdvözlő beszédet. A szovjet miniszterelnök kije­lentette, hogy amikor a szovjet kormány ezt a ta­lálkozót indítványozta, ki­zárólag a pakisztáni és az indiai nép iránti barátság és az a törekvés lebegett szeme előtt, hogy hozzáse­gítse a két nagy ázsiai né­pet a béke útjainak keresé­séhez, a háborúval járó ál­dozatok és nélkülözések el­kerüléséhez. A taskenti találkozó for­dulatot hozhat Pakisztán és India kapcsolataiban. „Fel­tételezzük, hogy mindkét ország vezetői e törekvéssel érkeztek Taskentbe” — mondotta Koszigin, majd hangoztatta, hogy az indiai —pakisztáni kapcsolatok jö­vője e két országtól függ, attól, hogy készek-e jóindu­latot, kölcsönös megértést és a pozitív eredmények ki­vívásában szívósságot tanú­sítani. A szovjet, kormány minden eszközzel elő fogja segíteni e nemes célok meg­valósítását és kész jószolgá­latokat tenni a találkozó si­keres lebonyolítása végett. Mindazok, akiknek becses a béke. nagy figyelemmel és reménnyel követik az el­nök és a miniszterelnök ta­lálkozóját. Hisznek a pakisz­táni és az indiai vezető ál­lamférfiúi bölcsösségében, si­kert kívánnak a taskenti ta­núért történhet ez így? Egyetlen mondattal meg­adhatjuk a választ: az év eleji termelési tanácskozá­sokon csak felszínesen is­mertették meg a tervet a dolgozókkal, nem hívták fel a figyelmet arra, mi­lyen zavart okoz országos szinten egy kisebb üzem egyetlen könnyelműsége is. Inkább iróniának. mint komoly elképzelésnek szán­ta egy művezető nemrég a következőt: ha rábíznák, ő minden üzemmel exportra termeltetne, mert így sok­kal jobb lenne a minőség, kevesebb a határidő el­csúszás. Az effajta elmél­kedés is azon alapszik, hogy a hazai, az csak ha­zai. Ezen a szemléleten pe­lálkozónak, jó híreket vár­nak Taskentből. Alekszej Koszi gin szovjet miniszterelnök kedden egy Taskenttől néhány kilomé­terre fekvő villában ebédet adott Ajub Khan pakisztáni elnök és Sasztri indiai mi­niszterelnök tiszteletére. A szovjet miniszterelnök után Sasztri indiai minisz­terelnök mondott beszédet. Köszönetét fejezte ki a szov­jet kormánynak, hogy lehe­tővé tette a találkozó össze­hívását. Ennek a találkozó­nak jelentős eredménye len­ne az — mondotta többek között Sasztri —, ha meg­egyeznénk abban, hogy vi­tás kérdéseink megoldásában lemondunk az erőszakról. Természetesen megvitatha­tunk más kérdéseket is — jelentette ki Sasztri és hoz­záfűzte, hogy Indiának és Pakisztánnak nem egymás ellen kell harcolnia, hanem együtt kell küzdenie mind­két ország közös súlyos problémainak megoldásáért: Elmúltak az ünnepek, megkezdődtek a dolgos hét­köznapok. A megye üzemei zökkenőmentesen lépték át az új év küszöbét. Meg­kezdték ott a munkát, ahol az óévben abbahagyták. A Nyíregyházi Gumi­gyárban is tovább íoly- tatják az 1965-ös év ter­mékeinek készítését; a gumilabda, tauril tömí- tőlemez. szigetelőszalag és % burkolt gumifonál gyártását. Az új év első munkanapján a dolgozók fele az első mű­szákban állt munkába. A Szabolcs megyei Tej­ipari Vállalat öt üzemében az ünnepek alatt sem volt szünet. Ezekben a napokban volt fokozottabb a munka­tempó, mert a begyűjtött tejből nagyobb mennyiséget kellett feldolgozni tejter­dig mielőbb változtatniuk kell üzemeinknek, ha az új gazdálkodási viszonyok között fokozni kívánják eredményei két. Az új év első napjaiban az üzemek már birtokában vannak a teljes és részle­tes termelési terveknek Nem állítjuk, hogy a gaz­dasági vezetők napokig, he­tekig a szekrényekben őrizgetik azokat: nyilván, igyekeznek mielőbb megbe­szélni a vezető műszaki dolgozókkal, keresik a tel­jesítés legjobb módjait. Emellett semmivel sem kisebb feladat a termelési tanácskozások jó előkészíté­se, ahol már a dolgozók, a közvetlen végrehajtók is­merkednek a tervszámok­kal. a nyomor, a betegség és a tudatlanság felszámolásáért. Ajub Khan pakisztáni el­nök beszedőben történelmi jelentőségűnek mondotta ezt a találkozót, amelyen, úgy­mond „reméljük, megtalál­juk a megértésen, jóakara­ton és együttműködésen ala­puló jövőhöz vezető utat.” A ma ga : részéröl szí ntén kö­szönetét mondott a szovjet kormánynak, hogy kezdémé- nyezésére lehetővé vált a találkozó összehívása. Kije­lentette: „azzal az elhatáro­zással jöttünk ide, hogy el­lentéteinket békés, igazságos, tisztességes alapon oldjuk meg. Békében kell élnünk, hogy fel tudjuk számolni a gyarmati rendszer szörnyű örökségét és megnyithassuk népeink számára a boldogság és a haladás útját.” A pakisztáni elnök beszé­de után Koszigin bejelen­tette, hogy a keddi ülés ez- zeL_ yéget. is ért, Sasztri és Ajub Khan együtt távozott az ülésteremből és körülbe­lül 15 percig beszélgetett egymással. méknek. Január harmadi- kán hajnali négy órakor megkezdték a tej kiszállítá­sát és így már a kora reg­geli órákban zökkenőmente­sen ellátták a boltokat. Csupán Nyíregyházán mintegy 12—13 ezer liter tejet szállítottak ki. Vidéken is idejében el­látták a tejivókat. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban is zökkenőmente­sen kezdődött a munka. Folytatják a burgonyaszi­rom gyártását, a különböző ízek s dzsemek átszerelését. Szovjet exportra készül a népszerű zakuszka. Ebből január 12-én állítják össze az első irányvonatot és in­dítják el a záhonyi határ- állomásra. Az év első na­gyobb exportmegrendelése az NSZK-ba irányuló alma­Olyan légkört szükséges teremteni ezeken a tanács­kozásokon, amelyben a dol­gozók gátlástalanul, bát­ran elmondhatját vélemé­nyüket, javaslatukat. Sehol sincs ok arra, hogy felna­gyítsák a követelményeket, s így akarják növelni a felelősségérzetet. De a fel­adatok leegyszerűsítése, a bekövetkező nehézségek el­kendőzése sem vezet jóra. A dolgozók igénylik az őszinteséget, s ha ez nem marad el, könnyebben megbirkóznak a rendkívüli munkákkal is. Ilyen módon lehet fokozni a felelősséget a mindennapi munkáért, így lehet a munkafegyel­met tovább szilárditani. Angyal Sándor Havanna (MTI) Az afrikai, ázsiai és latin­amerikai népek első szoli­daritási értekezletén, áme yet hétfőn este nyitottak meg a Habana Libre hotelben, ösz- szesen hatszázan vesznek részt: 430 küldött (131 ázsiai, 331 afrikai és 112 latin-ame­rikai), 60 megfigyelő (a Béke­világtanács. a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, a Szakszervezeti Világszövet­ség, valamint más demokra­tikus nemzetközi szervezetek és az európai szocialista or­szágok képviselői) és több mint száz meghívott vendég. Az egy begyült mintegy öt­száz küldöttet és megfigyelőt Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke üdvö­zölte, majd Juszef El Sztbai, az értekezlet főtitkára rövid felszólalásában ismertette a munka-napirendet. AZ előkészítő bizottság ezután hozzálátott a tisztsé­gek szétosztásának munkáié­hoz. Az értekezlet elnöki sűrítvény, melynek töltését az év első munkanapján kezdték meg s négy és fél vagonnal szállítanak el ma, január negyedikén. A kon­zervgyár ebben az évben eg.vharmadával több export­árut gyárt, mint 1965-ben. Uj profil gyártására állt át január másodikán a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. Meg­kezdték a Csepel Híradás­technikai Gyártól átvett gal­vanizáló berendezések gyár­tását. Eddig is már több helyről van megrendelésük az országból. Tovább tart a „MOTA” gyártása is, melyből eb­ben az évben 200 dara­bot kell készíteni. Fo­lyamatosan készítik szovjet megrendelésre az infraszárító kemen­céket. A termelés volumene ebben az évben több, mint 50 szá­zalékkal emelkedik. A 68,7 milliós tervből az export hétmillió forintot tesz ki. Uj modellek gyártására állt át az új esztendőben a Nyíregyházi Cipőipari Vál­lalat. A' férficipők tetszető­sebbek, kényelmesebbek és követik az új divatot. Az év első negyedére kiutalt anyagért már másodikán éj­jel elküldték Budapestre a gépkocsit, hogy továbbra is biztosítsák a folyamatos nyersanyagellátást. És végül még egy újdonság a válla­latnál; az év első munka­napján megkapták az egy­millió forintos költséggel, még ez évben megépülő, új üzemcsarnok terveit. (t. á.) tisztét a kubai, a főtitkári tisztet az EAK, az alelnöki tisztségeket pedig Ventzueia, . Vietnam és Ghana küldöttei látják el. Az előkészítő bizottság ál - !al összeállított napirend négy nagy csoportra oszlik: 1. Az imperializmus, a gyarmatosítás és az új­gyarmatosítás elleni harc kérdései; 2. A három kontinens egyes országaiban folyó imperialistaellenes hare konkrét formáival össze­függő problémák; 3. Az afro-ázsiai és la­tin-amerikai népek itrperi- alistaellenes szolidaritása gazdasági, szociális és kul­turális téren; . i. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek erő­feszítéseinek szervezeti és politikai egyesítése a nem­zeti függetlenségért, az új­jáépítésért, a felvirágzás­ért és a békéért vivaft közös harcban. A beszédek elhangzása után felolvasták az értekez­let részvevőihez intézett üdvözlő táviratokat: Brezs- nyev és Koszigin, Ho Si Minh, Csou En-laj, Kim ír Szén, Walter Ulbricht, Cedenbal .és Nasz. szer üzenetét. Az. Egyesült Arab Köztársaság elnöke egyebek között javasolta, hogy az afrikai, ázsiai és la­tin-amerikai népek második szolidaritási értekezletét Ka­iróban tartsák. Djakarta! TASZSZ-jelentés szerint Su­karno indonéz elnök is kö­szöntötte p konferenciát. Ezután hallgatták meg • részvevők Juszef Esz Szi- bainak, a nemzetközi élőké-.- szító bizottság nevében meg­tartott politikai beszámoló­ját. A beszámoló hangsúlyoz­ta, hogy még egységesebbé kell tenni az imperialistael­lenes erőket, meg kell erő­síteni Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika, valamint a vi­lág összes egyéb haladó erő­inek szolidaritását, tekintet­tel az imperializmus fokozó­dó agresszivitására. A népek szolidaritása új szakaszba, a három földrészt átfogó szolidaritási mozga­lom megteremtésének szaka­szába lépett — állapítja meg a beszámoló, amely nagy fi­gyelmet szentel a Vietnam és Dominika ellen, valamint más szabadságukért küzdő országok ellen elkövetett amerikai agresszió elhárítá­sának. Az első plenáris ülés • három, kontinens himnuszá­val ért véget amelyet külön az értekezlet alkalmára ír­tak. Új gyártmányok, több exporttermék a város üzemeiben 1966 első munkanapjain

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents