Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 22. szám

Megnyílt az Olasz KP kongresszusa Luigi Longo neszé de ANGLIA MÁSIK ARCA f. v Áramlatok a brit békemozgalomban Keddein délelőtt Rómában csaknem 1000 delegátus és 41 testvérpárt küldötteinek jelenlétében megkezdődött az Olasz Kommunista Párt XI. kongresszusa. Mint már jelentettük, a Magyar Szocialista Munkáspártot Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Politi­kai Bizottság tagja és Szűr­ői István, a Központi Bi­zottság titkára képviseli. Az ülés kezdetén Umber­to Terracini szenátor, a párt egyik alapító tagja megemlékezett az elhunyt Palmiro Togliattiról. Ezután tartotta1 meg négyórás be­számolóját Luigi Longo, a párt főtitkára. Beszámolójának első ré­szében Longo a nemzetközi helyzetet elemezte, amely — mint mondotta — a Vietnam elleni amerikai agresszió miatt veszélyesen kiéleződött. Az amerikai imperialisták — állapította MOSZKVA: A Szovjetunió űrkutatási programjának megfelelően kedden pályára bocsátották a Kozmosz—106-ot. A mes­terséges hold kezdeti kerin­gési ideje 92,8 perc, a föld felszínétől való maximális távolsága 564 kilométer, minimális távolsága 290 ki­lométer. Pályájának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 48,4 fok. GENF: Szemjon Carapkin, a Szovjetunió leszerelési fő- megbizottja, kedden Párizs­ból Genfbe érkezett. Carap­kin vezeti a Szovjetunió küldöttségét a csütörtökön folytatódó tizenhéthatalmi leszerelési értekezleten. KÖM A: Saragat olasz köztársasá­gi elnök kedden magához kérette Aldo Morot, majd másfél órás tanácskozás Után megbízta az új kormány megalakításával. Moro a megbízást feltételesen fo­gadta el és bejelentette, hogy még megbeszéléseket f oly - tat saját pártjának, a ke­reszténydemokrata pártnak, továbbá a szocialista, a szo­ciáldemokrata és a köztársa- gi pártnak vezetőivel. NICOSIA; A ciprusi fővárosban vé­get ért a Demokratikus If-*- júsági Világszövetség Vég­rehajtó (Bizottságának öt­napos ülésszaka. Két kérdés szerepelt a napirenden: az ifjúság szolidaritása a har­coló vietnami néppel és a DÍVSZ közgyűlésének elő­készítése. A végrehajtó bi­zottság úgy döntött, hogy az újabb DlVSZ-közgvűlést ez év júniusában Bulgáriá­ban tartják. 21. A fogságban láttam ilyen semmibe merülő, révedező arcokat. A sápadtságukat meg lehetett szokni, de amikor hanyatt feküdtek és sovány, nyúzott arcukban megnövekedtek a szemek, akkor olyan ijesztőek voltak, mint a nyitott szemű halot­tak. ★ Február végén, egy csü­törtöki napon, mindenkit va­lami fontos megbeszélésre hívtak a kultúrterembe. A gondnok, az igazgató, a kul- túros, meg két eddig soha­meg — a békéről beszélnek, s közben az agresszió kiszé­lesítését tervezik. „Követeljük, hogy a meg­alakítandó új olasz kor­mány világosan kötelezze el magát — elutasítva az Egyesült Államok részéről gyakorolt nyomást —, hogy semmiféle segítséget nem nyújt az amerikai agresz- szióhoz” — mondotta a to­vábbiakban. Az OKP főtitkára hang­súlyozta a „békés egymás mellett élés stratégiai vo nalvezetésének érvényessé­gét, amely — mint mondot­ta — elválaszthatatlan az imperializmus ellen, a de­mokráciáért és a szocializ­musért vívott küzdelemtől’*. Longo ezután a kínai kommunista vezetők egyes állásfoglalásával foglalko­zott „Súlyosnak, abszurd­nak és elítélendőnek” ne­vezte azt a kínai véleményt, Moszkva, (MTI): Álhymfők, vezető politi­kusok sietnek tolmácsolni elismerésüket és köszönetü- ket Koszigin szovjet minisz­terelnöknek és Podgornij- nak, a Legfelső Tanács el­nöksége elnökének a tas- kenti találkozó sikere kap­csán. Bumedien algériai mi­niszterelnök táviratban kö­szönte meg a Szovjetunió gyümölcsöző részvételét a taskenti értekezleten, „amely­nek eredményei hozzájárul­nak majd ahhoz, hogy a nemzetközi viták békés ren­dezésének módszerei világ­szerte helyeslésre találja­nak”. Január 24-én és 25-én a csehszlovák határhoz közeli lengyelországi Wisla-ban baráti találkozóra ke­rült sor a LEMP és az Antonin Novotny vezette Csehszlovák Kommunista Párt vezetői között. A nyílt, őszinte és párt­VietnomS A dél-vietnami szabad­ságharcosok helyi idő sze­rint kedden kora hajnal­ban mintegy háromm egyed órás aknatűz alá vették az amerikaiak Da Nang i légi- támaszpontját. A partizánok hétfőn éjjel tüzet nyitottak Kien Binh kerületi szék­hely ellen, Saigontól 200 kilométernyire délnyugatra. sem látott férfi izgatottan terelte befelé az embereket. — Elvtársak, nyugalom, nyugalom, csak néhány perc az egész. Mégegyszer felszaladtak, a szobákat ellenőrizték, hogy nem maradt-e fent valaki. — Mindenki itt van? — kérdezte az idegen. — Azt hiszem, igen. —' Akkor kezdjük. Az ajtó mellett álltunk: Pista, Vas Gyuri meg én, Bozó, meg Seres. Pislogtunk egymásra. — Mi lesz itt, nem tud­játok? — nyugtalankodott Gyuri. — Ellopják az em­ber idejét ezzel a marha­sággal. — Kihirdetik az új házi­rendet és mehetünk a fené­be. — Nyugi, elvtársaim, ki­derül, kiderül. Az igazgató, meg az egyik idegen felment a kis amely szerint „a kínai pár­tot az SZKP-val semmi sem köti össze, hanem min­den elválasztja tőle. E fel­fogás csupán az imperia­listáknak azt az illúzióját táplálhatja, hogy a mai nemzetközi munkásmozga­lom nézeteltéréseit saját agresszív céljaikra használ­hatják fel”. Az európai szocialista or­szágokkal kapcsolatban a szónok kijelentette, hogy a szocialista országokban most végbemenő reformok egy­öntetű célja, hogy kiküszö­böljék az eddigi hibákat és hatékonyabb, gyorsabb fej­lődést biztosítsanak ezen országok gazdaságának. Beszámolójának második részében az OKP főtitkára Olaszország belső helyzetét elemezte. Beszámolójának befejező részébem Longo a párt belső kérdéseit elemez­te. Ruanda, zambiai elnök azt a reményét tolmácsolja, hogy a Szovjetunió közve­títésével létrejött békés megállapodást mind India, mind Pakisztán tiszteletben fogja tartani. Nyerere tanzániai állam­fő szerint a Szovjetunió nemcsak India és Pakisz­tán népeinek, hanem mind­azon népeknek a csodála­tát és háláját kivívta, ame­lyek a nemzetközi viták békés, az ENSZ alapok­mánnyal összhangban álló megoldásra törekszenek. Ha­sonló gondolatokat fejezett ki táviratában Tubtnan li­bériái elnök is. megbeszéléseken felvető­dött kérdésekben mindkét fél részéről a nézetek tel­jes azonossága mutatkozott meg. A csehszlovák vendégek január 25-én a délutáni órákban elhagyták Lengyel- országot. Jelentés Mint a Reuter jelenti, kedden délelőtt egy ame­rikai szállítórepülőgép a dél-vietnami An Khe köze­lében egy domboldalnak üt­között és felrobbant. A sze­rencsétlenségnek 46 ameri­kai katona esett áldozatául. A szercsétlemség körülmé­nyeinek tisztázására meg­indították a vizsgálatot. dobogóra. Az ajtót be­zárták. — Elvtársak — kezdte az igazgató. — Néhány perc türelmet kérek és csendet. Szeretném már most hang­súlyozni, hogy senki ne hagyja el a termet, amíg mi nem mondjuk. Súlyos vád érte a munkásszállás lakóit. Az elvtársak azért jöttek, hogy kivizsgálják az ügyet. Tessék, elvtárs — intett a mellette álló kö­zépkorú, zömök férfi felé. Az idegen bólintott. — Elvtársak, négy építő­vállalattól és három gyár­ból olyan feljelentés érke­zett, hogy a munkásszállás lakói kisebb-nagyobb tár­gyakat eltulajdonítottak... — Miért nem azt mondja az elvtárs, hogy elloptuk — ugrott fel egy micisapkás Egyszerre olyan lárma rob­bant ki, hogy alig lehetett lecsendesíteni az embereket INövekvő tömegerő Az angol békebizottság Claverton Street-i helyisé­gének ajtaját megnyitva barátságos, fiatal titkárnő invitált a belső szobába, hogy — korábbi megálla­podás alapján — a bízott ság titkárával találkozzam. A helyiségben, ahol Col­lín Sweet üdvözöl, egy sza­bad széket kerítünk először íróasztala mellé, mert a szolidan és okosan beren­dezett szobában még két hölgy is dolgozik. Milmt ki­derült, a bizottság titkára járt már hazánkban, és vé­leménye szerint jó kapcso­latok fűzik össze az angol és a magyar békemozgal­mat. Okok és okozatok A rövid ismerkedés után a lényegre tértünk: minde­nekelőtt az angol béke­mozgalom jelenlegi helyze­tére. Ennek megítélésében, s a következtetések levoná­sában abból keli kiindulni hogy néhány esztendővel ezelőtt az angol békemozga­lom rendkívül kezdeménye­ző és aktív volt, s mint ilyen, jó hatást gyakorolt például az amerikai béke­mozgalomra'. A jelenlegi helyzetre már nem egé­szen ez jellemző. Az okokat vizsgálva, amelyek egyéb­ként szorosan összefüggnek, a következőket állapíthat­juk meg: t) Az elmúlt években a békeküzdelem mindenek­előtt a nukleáris háború el­leni harc kérdéskörére kon­centrálódott. Szorosan ide tartozik az is, hogy a há­ború és béke problémái zömmel átterelődtek a Tá­vol-Keletre, és bizonyos én­telemben elvonták a figyel­met a helyi feladatokról. ?.) A munkáspártnak a béke kérdéseben elfoglalt álláspontja jelentősen meg­változott. Másként kezelték a kérdéscsoportot ellenzék­ben, mint a hatalom birto­kában. A tömegek koráb­ban azt hitték, ha a mun­káspárt hatalomra kerül, programba veszi a béke kérdését. Ennek elmaradása csalódást, kiábrándulást keltett. 3.) Több forrásból szer­zett értesüléseim egybeve­tése szerint az aktivitás csökkenéséhez hozzájárult a különböző békemozgalmi szervezetek közötti egység hiánya is. Jóllehet a töme­gek egységesek a béke ügyében, a különböző béke­mozgalmi vezetők között nézetkülönbségek vannak, s ez hosszabb ideje érezteti — Csendet, élvtársak, csendet. Hagyják az elvtár­sat beszélni. Mindenkinek lesz alkalma szólni. Csen­det, elvtársak, így reggelig is itt tölthetjük az időt. Lassan elült a zaj. — Úgy is mondhatom, ahogy az elvtárs — folytat­ta az idegen a micisapkás felé mutatva. — Azért va­gyunk itt, hogy kivizsgál­juk. Néhányan az ajtó felé kezdtek tolakodni. — Maradjanak a helyü­kön. A termet senki sem hagyhatja el. Ne keltsünk pánikot, felesleges. Hogy gyorsan lebonyolítsuk az ügyet, a következőt javas­lom: szobánként szólítjuk a lakótársakat. A szobatársak velünk jönnek, hogy jelen legyenek a lakószobák át­kutatásánál. Kivétel nincs ezen mindenkinek túl kell esni. Ha nyugodtan visel­kednek, egy félóra múlva már itt sem vagyunk — Disznóság! — zúgtak az emberek. hatását az angol békemo/. gaiomban. A fő nézetkülönbség mindenekelőtt a pacifista és nem pacifista álláspon­tot képviselő vezetők kö­zött található. A pacifisták szervezeti tekintetben nem a tömegakciókra, hanem az egyéni akciókra építenek, míg a nein pacifisták — helyesen — ennek ellenke­zőjét vallják. A békemoz­galmon belüli nézetkülönb­ségekre hatással van a nemzetközi munkásmozga­lomban lévő véleményelté­rés is. Szerencsére, e nézet- különbségek alapjában vé­ve csak a vezetők között jelentkeznek. A munkáspárt jobb szár­nya tiltja tagjainak a bé­kemozgalmi tevékenységet, aki ennek ellenére részt vesz abban, azt kizárják a pártból. A sok éves tapasz­talat mégis azt mutatja, hogy a nehézségek leküzd­hetők, és a munkáspárt centrista részével, illetve balszárnyával sikerül együttműködni. Angolok Vietnamért A korábban említett akti­vitáscsökkenés természe­tesen nem jelent tétlensé­get. A vietnami háború be­fejezéséért indított mozga­lom például 1965 februárjá­ban kezdett terebélyesedni. Márciusban a Trafalgar Sqare-i hatalmas tömegde­monstrációhoz 100 munkás­párti képviselő is csatlako­zott. A békemozgalom meg­erősödése szempontjából ez az akció rendkívüli jelen­tőségű volt. Júliusban több mint tízezer ember vonult a parlament elé, hogy át­adják követeléseiket a kép­viselőknek. Érdemes meg­említeni, hogy a tízezres tö­meg a szakszervezetek és a különböző békemozgalmi szervezetek küldötteiből állt! Ebben az időszakban körülbelül 150 vietnami bi­zottságot alakítottak, s ezek rendkívül aktívak vol­tak, gyűléseket tartottak, képviselőket hívtak meg eszmecserére, s aláírásokat gyűjtöttek a háború befe­jezését követelő ívekre. Nem elhamarkodott kö­vetkeztetés: az egyszerű an­gol emberek többsége el­lenzi a vietnami háborút, s belátja, hogy az Egyesült Államok valóban agresz- sziót követ el a vietnamiak — északon és délen lakók — milliói ellen. A nyílt álláspont kialakítását azon­ban megnehezíti az angol kormány taktikázgató nem őszinte magatartása. Míg a munkáspárti kormány miniszterei, s maga Wilson miniszterelnök is a gyakorlatban támogatják az USA szennyes háborúját, — Gyalázat, hogy ezt csi­nálják! — Hát ez a demokrácia? — Gazemberek! Olyan lárma keletkezett, hogy az ember saját szavát sem hallotta. Akik ültek fel­ugráltak, hadonásztak ök­lüket emelgették a levegő­be. —■ Emberek, csendet ké­rek, addig innen nem me­hetnek ki, amíg nem vég­zünk. Miért nehezítik a munkánkat? Ezzel nem ér­nek el semmit. Egy hórihorgas alak fel­ugrott. — Szaktársak, szaktársak, csendet! Lassan elcsendesedett a lárma, a hórihorgas foly­tatta : — Szaktársak, én azt ja­vaslom, maradjunk veszteg, hogy gyorsan végezzenek. Nézzenek, kutassanak ked­vük szerint — Becsület is van! —• ki­áltották közbe. — Épp azért. Akinek nincs vaj a fején, az nem fél a melegre menni. Az emberek nevettek. — Igaz, igaz. Csinálják, csak gyorsan. ,ia a tömegekhez szólnak, akkor arról beszélnek, hogy lehetséges a béke. s ehhez csak a vietnami kormány, Kína és a Szovjetunió be­leegyezése kellene. E céltu­datosan hamis nézet azon­ban mind kevésbé talál hi­telre, annak ellenére, hogy a kormány ösztönzésére az angol sajtó hangos kam­pánnyal népszerűsíti az Egyesült Államok kegyetlen vietnami háborúját Az emberek, legalábbis józa­nabb részük, inkább a rit- ■ ka, de szókimondó, a va­lóságot megközelítő. vagy azt kimondó sajtóvélemé­nyekre figyelnek. Mint már említettem né­hány évvel ezelőtt az an­gol békemozgalom erősen befolyásolta az Amerikai Egyesült Államok békemoz­galmát. Most a fellendülő amerikai békemozgalom van hatással az ango'ra. No­vember utolsó napjaiban pél­dául tapasztalhattuk, mi­lyen hatalmas tömegeket megmozgató béketüntetések voltak Amerikában, s velük egyidőben Londonban is. Az Angol Békebizottság egyik legsikeresebb akciója a vietnamick megsegítésére irányuló egészségügyi moz­galom. amelynek támoga­tói között sok képviselő és neves értelmiségi is szere­pel. A mozgalom keretében, több mint ötezer fontot gyűjtöttek össze, s érdemes megemlíteni, hogy még az egyház is az adakozók kö­zött voir Hiba lenne, ha az angol békemozgalom tevékenysé­gét leszűkítenénk a viet­nami békéért vívott harcra. Hangsúlyozottan felhívják a figyelmet arra a halálos veszélyre is. amelyet Euró­pában a nyugatnémetek atomfegyverhez való jutta­tása jelentene. Erre mutat az is, hogy az Angol Béke­bizottság 1966 márciusában rendezendő kongresszusá­nak középpontjában előre­láthatóan az európai bélre kérdése szerepel. Túl mind­ezen, napi, aktuális kérdé­sekkel is foglalkoznak, most például a rhodesiai hely­zettel, a fajvédők leleple­zésével. Az angolok precízek, s jól beosztják idejüket. A beszélgetésre szánt másfél óra. melynek magvát pró­báltam röviden összefogni, hamarosan eltelt, s a buda­pesti viszontlátás reményé­ben vettem búcsút Coliin Sweet-től. Az egyszerű kis altót becsukva, tekintetűéi megpihent az apró kis táb­lán, melyen ez áll: British Peace Commitee. Angol Bé­kebizottság. Következik: Russel moz­galmának néhány vonása. Boros Béla De voltak, akiknek nem volt kedvükre. — Nem hisznek nekünk, mert buli helyen lakunk, éa nem a Rózsadombon. — Belegázolnak a becsü­letünkbe! — A nyolcas szoba lakóit kérem menjenek az ajtóhoz. Zűrzavar, tolongás. Az aj­tónál belül már két civil áll, meg a gondnok egy lis­tával a kezében. Kívül is áll néhány civil. Ennek fe­le se tréfa, gondoltam, ha ennyi nyomozó nyüzsög itt. — Hogy hívják? — kér­dezte a gondnok. Ellenőriz­te a lapon a nevet és azt mondta: — Mehet. Már hárman is kimen­tek. A gondnok valakit visz- szaküldött: Maga a tizen­egyesben lakik, mit akar? A sebhelyes arca idegesen megrándult. — Hát aztán A vécére se lehet mán kimenni? — csapta levegőbe a karját. — Most nem. Várjon —- tolta félre az idegen gyen­géden, de határozottan. A sebhelyes elódalgott. (Folytatjuk) Novotny látogatása Lengyelországban Bába Mihály: Egymástól távol Államfői* köszönő távirata a szovjet diplomácia task ént i fáradozásáért 1966 január 26.

Next

/
Thumbnails
Contents