Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 21. szám

Barátságunk okmánya 10,5 milliárd a vietnami háborúra Johnson rekordmagasságú katonai kiadást terjesztett a kongresszus elé Külpolitikai széljegyzet: Kongresszus és kormányalakítás Rómában Amikor tizennyolc esz­tendővel ezelőtt megkötöt­ték a magyar—román ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, a kommentátorok a költőt idézték: rendezni végre közös dolgainkat. Ba­rátságunk immár közös tör­ténelmi utunkon, a szoci­alizmuson alapszik, a román és a magyar nép, a szoci­alizmust építő országok né­peinek közös érdekein. Tizennyolc esztendő alatt mindkét ország népe kima­gasló sikereket ért el a szo­cialista építőmunkában. A Rámán Szocialista Köztár­saságban az ipari termelés színvonala ebben az évben már csaknem tízszeresen fe­lülmúlja az 1938-as szintet. A legutóbbi öt esztendőben a romám, ipar termelésének évi növekedési üteme meg­haladta a 14 százalékot. A szomszédos, baráti ország­ban olyan ipari-vegyi köz­pontok létesültek, mint Bor­zesti, Gheorghiu-Dej város, Savinesti, Brazi, s egykori vidéki kisvárosok, mint Ga- lac, Craiova, Roman, Nagy­bánya, Pitesti, Birlad — emelkedtek az ipari cent­rum rangjára. Különösen a vegyipar fejlődött gyors ütemben, új kőolajfincmní- tók egész sora épült. Ta­valy Szlatinán lerakták a korszerű román alumíni­umgyártás alapjait. Galacon épül a román nehézipar új bázisa, az óriási kohászati kombinát. Valóban ugrás­szerű, csak a mi társadal­mi rendszerünkben elképzel­hető az a fejlődés, amely végbement az ipar minden terén, a mezőgazdaságbam és a tudományos kutatások­ban, valamint a kultúra fej­lesztésében és terjesztésé­ben. Hasonlóan nagy utat tett meg a magyar nép is. S mindkét nép eredményei­hez hozzájárult az elmúlt két évtizedben kibontako­zott, gyümölcsöző együttmű­ködésünk. Románia és Magyarország együttműködése szervesen beleillik a szocialista or­szágok kapcsolatainak fej­lődésébe, s mind a KGST keretében, mind a kétolda­lú kapcsolatokat tekintve egyaránt komoly eredmé­nyeket nyugtázhatunk. Szé­lesednek a turisztikai kap­csolatok is, egyre többen keresik fel a szomszéd or­szágot. Barátságunk szerződésé­nek évfordulóján népünk köszönti a szocializmust épí­tő testvéri román népet, sikereket kívánva együtt­működésünk további fejlesz­téséhez. S. T. 20. Ugye, hogy nem fagytak meg — perelt a pult mö­gött álló asszony. — Ügy félnek a friss levegőtől, mint az ördög a szentelt víztői. A blokkot kérem. Felkaptam a fejemet. — Tessék. Fél barack — mondtam. Az asszony elvette, kiön­tötte a barackot és elém tolta. Megittam a felét és rágyújtottam. Három szenes arcú férfi állott mellettem. Hangosan, hadonászva be­szélgettek. A telepvezetőt szidták, aki a környékről is elzavarta őket. — Ajtóstól rohantál neki, az volt a baj — mondta az egyik. Homlokát mély vá­gás szelte át, a seb helye vörös volt. Dél-Vietnamban vasárnap éjfélkor ért véget a dél­vietnami kormány és az amerikai csapatok által a holdújév alkalmával meg­tartott tűzszünet. Nyugati hírügynökségek jelentéseket közölnek arról, hogy az amerikai B—52-es és B—57-es bombázógé­pek egy perccel éjfél után felszálltak a Da Nang-i támaszpontról, s támadást intéztek a tá­maszponttól 160 kilomé­ternyire délre fekvő cél­pontok ellen. Az amerikai tengerész­gyalogság tüzérsége rövid­del a tűzszünet befejezte után szintén működésbe lé­pett, de a gerillák vélt ál­lásai helyett a lövedékek dél-vietnami lakótelepülésre estek, s megöltek két viet­nami asszonyt és egy há­roméves kisfiút. A szabadságharcosok a Indira Gandhi asszony, az Indiai Köztársaság minisz­terelnöke hétfőn a reggeli órákban bemutatta kor­mányának névsorát Radha- krisnan államelnöknek. Az előző kabinet tagjainak többsége megtartotta tárcá­ját. Szingh továbbra is kül­ügyminiszter, Nanda bel­ügyminiszter, Csáván had­ügyminiszter és Csoudhuri pénzügyminiszter maradt. A most megalakított kor­mányban tervezési minisz­ternek nevezték ki Asoka Mehtát, a Tervezési Tanács volt alelnökét. Pathakot, az ismert jogászt az igazság­ügyi tárca ügyeinek intézé­— Dehogy. Ügy csinál­tam, ahogy megbeszéltük. Főnököm — mondtam ne­ki, bízza ránk ezt a szál­lítmányt, persze mi tudjuk, Hi a becsület, és átadtam neki a borítékot, azaz, csak adtam volna, mert úgy ki­kelt magából, hogy el kel­lett hordanom az irhámat. Ha hallottad volna, hogy miket mondott! Öregem, még egy utolsó kocsis is el­pirult volna, ha hallja1. Az ajtó mellett egy top­rongyos alak. Mellén össze­fogta a rongyos nagykabá­tot, keze kék volt, arca bo­rostás, szeme nyugtalanul pislogott ide oda, mintha ke­resne valakit, mintha félne valakitől. Bolond, gondol­tam. A pénztárosnő unot­tan bámult az álldogálókra. A csapos asszony a poha­rakat mosta. Egyenes tar- tású, telt arcú, gömbölyded asszonyka. Alig túl a har­mincon. Szeme élénken vib­rál, hol ide, hol oda néz: mindent lát. hétfői kora hajnali órákban szintén folytat­tak elszórt fegyveres tevékenységet, Phuoc Tuy tartományban tá­madást intéztek egy „stratégiai falu” ellen. A hanoi rádió ismertette a DNFF Központi Bizottsá­gának január 21-i nyilatko­zatát, amely tiltakozott az újabb amerikai csapatmeg­erősítések Vietnamba küldé­se ellen. Washingtonból jelenti az MTI: Johnson elnök hétfőn háborús költségvetést ter­jesztett az amerikai kong­resszus elé. A július elsejével kez­dődő költségvetési évben minden dollárból 48 centet közveltenül a katonai cé­lokra fordítanak, ezenfelül pedig kilenc centet külön a vietnami háború folytatá­sára szánnak az Egyesült Államokban. sével bízták meg. Dines Szingh a külügyi állammi­niszteri poszton váltja fel Laksmimenon asszonyt. Az igazságügyminisztérium élé­ről távozó Asoke Szén dip­lomáciai megbízatást kap. Hétfőn délelőtt a? új-del­hi elnöki palotában Radha- krisnan államelnök jelenlété­ben felesküdött az ország al­kotmányára Indira Gandhi asszony, az új kormány mi­niszterelnöke A kormányfő után a kabi­net 51 minisztere, állammi­nisztere és miniszterhelyet­tese tette le a hivatali es­küt. Micsoda ember lehet az aki ide engedi a feleségét? Ennyi részeges fajankó kö­zé? Vagy elvált, vagy nem is asszony még? Kezére pil­lantottam. A gyűrű az új- ján csillogott. Körülnéztem megint. Talán itt van a fér­je is? De egyetlen olyan alakot nem láttam, aki en­nek az asszonynak a férje lehetne. A pult mellett megnyílt egy csepp ajtó. Fehér köpe­nyes férfi jött ki. O az, gondoltam. — Klárika, hogy állunk? Van mindé«? Az asszony felvonja szemöldökét, — Van, mára minden elég. Sebestyén úr. Szóval nem a férje. Ez csak a főnök. Lehet, hogy csak ezután jön érte az ura Na ezt megnézem ma­gamnak, gondoltam. Mégis, hogy ne álljak ott üres po­hárral a kezembe, hát kér­tem még egy féldecit, de most már nem ittam olyan gyorsan. Már semmi ked­A 112,8 milliárd dollár összegű költségvetésben a szűkebben vett kato­nai kiadások tétele 54,2 milliárd, s a vietnami háborúra külön 10,5 milliárdot kért Johnson a kongresszustól. A külön „vietnami” elő­irányzat alig valamivel ke­vesebb, mint amit a kor­mány javaslata a közokta­tásra, a közegészségügybe, a népjóléti célokra és az állami lakóházépítésre szán. A rekordmagasságú kato­nai kiadások biztosítására az idén nem vezetik be a gépkocsik és a telefonbe­szélgetések adójának koráb­ban beígért csökkentését, s az elnök az adók szigorú behajtását követeli. Politikai megfigyelők sze­rint a költségvetés körül éles viták várhatók a tör­vényhozásban. ULÁNBÁTOR: A mongol parlament hét­fői ülésén ratafikálta a szov­jet—mongol barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújási szerződést, amelyet a Brezsnyev vezet­te szovjet párt- és kormány- küldöttség mongóliai láto­gatása alkalmával írtak alá Ulánbátorban. NICOSIA: Vasárnap röviddel éjfél előtt plasztikbomba robbant Nicosia görög negyedének egyik főutcájában. Egy áru­házban anyagi károk kelet­keztek, de a robbanásnak sérültjei nem voltak, jólle­het, a környéken úgyszól­ván minden ablak betörött. Nicosia görög negyedében utoljára 1964. végén volt ha­sonló bombamerénylet. LONDON: Caamano ezredes, a do­minikai alkotmányos erők vezetője megérkezett Lon­donba, ahol az elkövetkező időben katonai attaséként diplomáciai szolgálatot tel­jesít. Az ezredes magával vitte Londonba feleségét és két gyermekét is. Caamano a londoni repülőtéren kije­lentette, addig marad az an­gol fővárosban, ameddig a dominikai helyzet ezt szük­ségessé teszi. UJ-DELHI: Hétfőn elindult Uj-Del­hiből az a vonat, amely a néhai Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök ham­vait tartalmazó urnát szál­lítja. Kedden a Gangesz hullámaiba szórják India nagy fiának hamvait. vem nem volt bevillamosoz- ni a Körútra, mert itt kel­lemesen töltöttem az idő­met. Néha-néha Klárira, a csaposra, pillantottam, de nem szóltam hozzá. Pedig lehetett volna, mert az egyik, a másik vendég is viccelődött vele. Megint rá­gyújtotta^. Ügy álltam itt, mintha kocsmában szület­tem volna. Pedig otthon igencsak ritkán nyitottam be a kocsmaajtót. Igaz, nem is volt időm, mert munka nyakig volt. Amikor fogsága ból hazajöttem, apám már öreg volt, beteges. Nekcfn kellett mindent megcsinál­ni, mert a két lányra nem sokat számíthattam. Aztán, amikor apám meghalt, én meg megnősültem, megint a nyakaimba szakadt min­den. Keserves esztendők voltak. Látástul vakulásig dolgoztam, még se volt semmink. A beadás, az adó mindent elvitt). Még tisztes­séges ruhát i^ nehezen tud­tunk venni. A csapos asszony felkaca­gott. Egy lóképű alak vic­cet mesélt el neki. Hirtelen Bözsi jutott eszembe, ö tudott így kacagni lány ko­rában a korzón, vagy a bál­ban. A húgommal barátkozott. Együtt mentek vasárnap a Amikor Fanfani, az ENSZ közgyűlés elnöke lemondani kényszerült olasz külügymi­niszteri pozíciójáról, a töb­bi között kijelentette: „ha egy ilyen békeakció (Fanfa- ninak a vietnami háború megszüntetése érdekében tett lépéseiről van szó. — A szerk.) zavarja az USA-t, akkor el kell ismernünk- igazuk van a kommunisták­nak, akik azt mondják, hogy az amerikai kormány hábo­rút akar és elutasítja a bé­ke perspektíváját”. Fanfani bukása volt az olasz kormányválság nyi­tánya Fanfani külpolitikai kezdeményezésével lényegé­ben szembe helyezkedett mi­niszterelnöke, Moro és az egész olasz kormány vona­lával, amely messzemenően támogatta Washington kül­politikáját, beleértve annak jelenleg legagresszivebb té­nyezőjét, a vietnami háborút is. A vietnami szennyes há­borút irányító washingtoni politikusok oly mértékben rosszallották Fanfani akció­ját és ezzel kapcsolatos ki­jelentéseit, hogy az olasz külügyminiszter végül is lemondani kényszerült. De néhány nappal később az Egyesült Államoknak túl­zottan elkötelezett Moro mi­niszterelnök és egész kor­mánya is kénytelen volt le­mondani, minthogy parla­menti többsége megingott. Elsősorban annak hatására hogy az olasz közvélemény­ben mindinkább erősödik a végzetes amerikai külpoli­tikát elítélő állásfoglalás. templomba, a piacra. Rit­kán mentivn velük, pedig sokszor hívtak. Amikor a háború után hazakerültem, Bözsi még lány volt és még mindig a húgommal barát­kozott. Egyre gyakrabban eljárt hozzánk. Néha késő estig ottmaradt. Ilyenkor a húgom ösztökélt, hogy kí­sérjem haza. Gyermekko­runk óta jól ismertük egy­mást, és mégis mindig volt miről beszélgetni. Később már nem is nagyon kellett kérni, mentem magamtól is, de Bözsi mindig megvárta, hogy késő legyen, hogy okom legyen elkísérni. így telt el egy-két hónap. Az­tán egy este megálltam a kihalt utcán. Átfogtam a derkát. Megremegett, de nem szólt. Magamhoz húz­tam, megycsókoltam. — Hozzám jönnél felesé­gül? — kérdem. — Hozzád — mondta1. Szeme csillogott. — Akkor beszélek anyád­dal, Holnap elmegyek. — Gyere. Ügy fogadtak, ahogy ilyenkor illő. Vittem a hú­gomat is, hogy mégse le­gyek egyedül. Az anyósom békés természetű asszony, nem bántam volna, ha ott marad, de azt mondta, hogy esküvő után ő elmegy a Másfelől a kormány buká­sának voltak belpolitikai okai. Ez az úgynevezett kö­zépbal kormány lényegében semmit ^nem tett a dolgozó tömegek erősödő követelé­seinek kielégítésére a nép érdekeit szolgáló gazdasági reformok megvalósítására és népszerűtlenségéhez ez is jelentősen hozzájárult. Igv alakult ki az érdekes hely­zet: a kormányválság egy óvodai törvényjavaslat leszavazása miatt robbant ki, de a bukásnak döntő oka külpolitikai eredetű Most Saragat köztársasági el­nök kezébei van a döntés. A különböző pártok vezetőivel folytatott tárgyalásai után talán már ma kijelöli az új miniszterelnököt. Lehet, hogy mit sem tanulván a koráb­biakból újra Moronak ad­ja a megbízást. Ugyancsak a mai napon még egy rend­kívüli fontos eseménye van az olasz belpolitikai élet­nek. Összeül az Olasz Kom­munista Párt kongresszusa. Akárkinek a kezébe kerüljön is ezután a kormány, szá­molnia kell a kommunisták kongresszusának határoza­taival. Számolnia kell a ha­ladó olaszok millióival akik megelégelték az eddigi kö­zépbal politika csődjét, * mind erőteljesebben köve­telnek valódi gazdasági re­formokat az olasz belpoliti­kában s az Egyesült Államok nyomásától mentes, igazán független, az emberiség egyetemes békéjét szolgáló tetteket Róma külpolitiká­jában. fiához. Jobb, ha mink egye­dül vagyunk. Majd vissza­költözik, ha ott megunja; Lakadalmat nem csinál­tunk, csak egy esküvői ebédet, a két családon kí­vül idegen csak a koma, nász volt Akármilyen nehéz is volt akkor, Bözsi mégis mindig jókedvű volt és úgy láttam, hogy boldog is. Szeretett korán lefeküdni, de nehe­zen aludt el. Nem is kí­vánkoztam én mellőle a kocsmába. Eszembe jutot­tak azok az éjszakák és megkeseredett számban az ital. Megittam a barackot. Miért nincs »nőst itt, miért kell nekem most itt lenni, neki meg ott? Az isten ver­je meg ezt a világot! Le­csaptam a poharat a pult­ra, és kimentem. A hideg szél arcomba vágott. Dúlva, fúlva mentem hazafelé. Mi­lyen jó lenne most Bözsi mellé bújni, ahelyett, hogy itt kóborgom az utcán. Mi­csoda világ, micsoda világ! A hideg egy kicsit kijó­zanított. Bodnár Pista még mindig az ágyon heverészett. Bá­mult bele a levegőbe. Biz­tosan ő is az asszonyra gon­dolt. (Folytatjuk) 1966. január 25. Megalakult az új indiai kormány Terhelő bizonyítékok Lübke fasiszta múltjáról Nemzetközi sajtóértekezlet Berlinben Berlin, (MTI): Heinrich Lübke nyugatné­met köztársasági elnök fa­siszta múltját bizonyító újabb, eddig ismeretlen, sú­lyosan terhelő bizonyítéko­kat tárt a nyilvánosság elé az a nemzetközi sajtókonfe­rencia, amelyet Albert Nor­den professzor, a Német Szocialista Egységpárt Poli­tikai Bizottságának tagja tartott hétfőn délelőtt az új berlini Kongresshalleban. Lübke — a korábban már nyilvánosságra hozott bizonyítékok ellenére — 1965 decemberében a „Der Spiegel” című nyugatnémet hírmagazinban kijelentette, hogy semmi köze sem volt a Bernburg közelében lévő leaui egykori náci koncentrá­ciós munkatábor felépítéséhez és „munkaerővel” való ellá­tásához. Most Norden pro­fesszor eredeti dokumentu­mok, építkezési rajzok, jegyzőkönyvek alapján fel­tárta, hogy Lübkét a leaui táborral kapilolatos háborús bűntetteken kívül elsőrendű felelősség terheli a Magde­burg közelében létesített neu-stassfurti koncentrációs táborban elkövetett tömeges gyilkosságokért is. E tábor­ban legalább hetvenhét an­tifasisztát, köztük hetven­négy francia ellenállót, kí­noztak, illetve dolgoztattak halálra. Bába Mihály: Egymástól távol Franciaország visszahívta marokkói nagykövetét A Ben Barka-ügy fejleményei Párizs, (MTI): Robert Gillet Franciaor­szág marokkói nagykövete hétfőn elhagyta Rabatot. A francia kormány visszahívta nagykövetét, mert a marok­kói kormány kereken eluta­sította az Ufkir belügymi­niszter, valamint Dlimi őr­nagy és Stuki. az állambiz­tonság, illetve a titkosrend­őrség főnöke ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancs végrehajtását. A francia nagykövet visz- szahívása nem jelenti a diplomáciai kapcsolat meg­szakítását és a francia kor­mány eddig nem kérte Mu- laj Ali hercegnek, Marokkó párizsi nagykövetének tá­vozását. A viszony Párizs és Rabat között azonban fe­szült. A francia külügymi­nisztérium nyilatkozatában aláhúzza a Ben Barka-ügy körüli konfliktus politikai jellegét A kormány nem követelte Ufkir és társai kiadását, hanem a marokkói kormány segítségét kérte az igazság kiderítéséhez. Párizsban rámutatnak, hogy a francia nagykövet január 21-én fel akarta ke­resni a marokkói külügy­minisztert, de még a mi­niszter kabinetjében sem fogadták. II. Hasszán király fedezi súlyosan kompromit­tált belügyminiszterét. Szom­baton a Ramadan-ünnepsé- gek befejezése alkalmából rendezett díszszemlén a ki­rály jobbján Ufkir, balján pedig Dlimi haladt. A ki­rály az ünnepi fogadáson megjelent személyiségek és a diplomáciai testület előtt biztosította Ufkirt, hogy a „Ben Barka üggyel kapcso­latos meséknek” nem ad hi­telt és hogy teljes a marok­kói állambiztonsági szerve­zetbe vetett bizalma.

Next

/
Thumbnails
Contents