Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

Dobi István újévi köszöntője Megint lezárult mögöttünk egy esztendő, s mikor átlép­jük az újnak a küszöbét és szembenézünk a jövő feladatai­val, mérlegre tesszük emlékeit és tapasztalatait, azt gondo­lom, nincs okunk szégyenkezni azon, amit 1965-ben elvégez- tunk, és ebből önbizalmat meríthetünk ahhoz a munkához is, ami előttünk van. A természeti csapások — elsősorban a négyhónapos árvíz —, amelyek bennünket a múlt esztendő­ben értek, rendkívüliek voltak. Sok gondunk és nehézségünk főleg ezekből származott. Ahogy ezeken úrrá tudtunk lenni, abban tömérdek biztatás és megnyugtató ígéret van a jövőt illetőleg. Ha öntudatosan és lelkiismeretesen dolgozunk, né­pünk csodálatos teljesítményekre képes. Hogy a lelkiismere­tesség ne csak rendkívüli feladatok megoldásánál, hanem életünk hétköznapjai során is állandóan érvényesüljön, ez egyedül a mi dolgunk, a mi lehetőségünk, senki más abba bele nem szól. Ha megvan, teljesítményünk gyümölcsét tő­lünk senki el nem veheti, azzal a magunk egyéni és közös­ségi életét gazdagítjuk, a nemzet és az ország javát szol­gáljuk. A sors 1965-ben nem volt túlságosan kegyes a világ né­peihez. A nemzetközi ellentétek kiéleződtek. Alkalmunk volt egyik oldalon megcsodálni a tudományos kutatások újabb és újabb csillogó eredményeit, látni az eget ostromló, és a föld kincseit új technikával, gépekkel és módszerekkel hasz­nosító ember sikereit. E sikerekből a magunk szerényebb mértéke szerint mi is részesültünk, gondolok itt iparunk fejlődésére, mezőgazdasági technológiák korszerűsítésére, kutatóink eredményeire. Másfelől azonban tapasztalnunk kel­lett, hogy öt világrész szenved a lelkiismeretlenség miatt, amivel az imperialista hatalmak, közöttük első helyen az Egyesült Államok, tűzzel és vassal belegázoltak békességre, nyugalomra és biztonságra vágyakozó százmilliók életébe, a harmadik világháború állandó fenyegetésével. Ez volt 1965 történetének sötét oldala, s bizony, ha nincs a Szovjetunió és a szocialista világ hatalma, és e hatalom mögött nem állna annyi emberség, mértéktartás, határozottság és felelősség- érzet, nehéz megmondani, hol tartana már a világ ... Vietnam, Dominika, Indonézia, az indiai—pakisztáni vi­szály, a kongói, rhodesiai, közel-keleti események, állam­csínyek és polgárháborúk zsúfolódtak össze egy esztendő tör­ténetébe, amely ismét bizonyságát adja az imperializmus kegyetlen és telhetetlen hataloméhségének, embertelenségé­nek. A vietnami nép hősies harcának csodálattal adózunk, azt a magunk szerény lehetőségei szerint mi is segítjük. Sen­kinek sem lehet kétsége az iránt — a washingtoni kormány­nak sem —, hogy a történelem a vietnami háborút az Egye­sült Államok történelmének legsötétebb lapjain fogja szá- montartani. Ez ma már a világközvélemény ítélete. A háborúk, az államcsínyek, a faji gyűlölködés, a nyu­gatnémet revanstörekvések, a nemzetközi politikában a nyers erőszak és a lelkiismeretlen intrikák elhatalmasodása szük­ségessé teszi a béke és haladás erőinek fokozott éberségét és összefogását. A békeharc fokozódása és további kiterjesz­tése 1966 egyik legnagyobb feladata, s ebből a magunk lehe­tősége szerint nekünk is teljes lélekkel ki kell vennünk a részünket. Hazánk nemzetközi tekintélye tovább növekedett. Ez an­nál örvendetesebb, mert tükrözi azt, hogyan ítéli meg a kül­föld belső helyzetünket és fejlődésünket. Az állam erős, társa­dalmi és gazdasági rendünk szilárd, a nép hazafias egyet­értésben támogatja a pártot a szocializmus építésében. Gazda­sági alapjaink egészségesek. Most a gazdaságfejlesztésben fontos teendők állnak előttünk. Az 1966. évi terv végre­hajtásának sikeres megindítása az új esztendő első feladata. Az ország legjobb szakemberei dolgozták ki a határozatokat és kormányrendeleteket. A végrehajtásnak megvannak az érthető nehézségei, azonban ezeken úrrá kell lennünk, jó­akaratul, szorgalommal, munkával, annak megértésével és figyelembevételével, hogy a nemzet, az ország érdekéről van szó. Néhány szót idegenbe szakadt magyar testvéreinkhez is kívánok szólni. Sokféle, változatos szelek, talán viharok so­dorták el őket ebből a hazából. Az újév alkalmából mind- annyiuknak boldogulást, jó egészséget kívánok. Bárhogy for­dul a sorsuk, szívükben őrizzék meg magyarságuk becsülé­sét, szülőhazájuk szeretetét. Tapasztalni fogják, hogy önma­gukat becsülik meg vele. — Miután gondjainkról, problémáinkról röviden szóltam, engedjék meg, hogy újév ünnepén mindannyiuknak sok örö­met és sikert kívánjak. Boldog új esztendőt! I Hz amerikaiak mérgesgázt használlak Vietnamban Saigon, (MTI): Az AP jelentése szerint az amerikai fegyveres erők va­sárnap a Mekong deltájában indított hadműveletek so­rán mérgesgázokat alkal­maztak, hogy „kifüstöljék” a pratizánokat állásaikból. A „nem halálos” gázzal az AP jelentése szerint a partizánokat nem sike­rült kimozdítani állá­saikból, viszont a szél az amerikaiak felé so­dorta a mérgező anyagot és így saját akciójukat fékezte le. Egy másik jelentés szerint az amerikaiak összefogdos- sák a bivalyokat, a delta­vidék parasztságának leg­fontosabb háziállatait, mert a szabadságharcosok is bi­valyok segítségével szállít­ják felszerelésüket. Vasárnap este a felsza­badító erők megtámad­tak egy dél-vietnami előretolt állást Kong Hao-ban, Quang Ngai várostól 16 kilométer­nyire délre. A Mekong folyó deltájá­ban amerikai, ausztráliai és új-zélandi csapalegységek vasárnap az esti órákban is csatározásokat folytattak. A rizsföld-ütközetben az intervenciósok egy dél-vietnami ejtőernyős- alakulat segítségére siet­tek. hogy megakadályoz­zanak egy nagyszabású partizánakciót. A szabadságharcosok ellen amerikai vadászgépeket ve­tettele be. A Nhan Dan a Vietnami Dolgozók Pártjának Közpon­ti Lapja hétfőn újabb’vg- zércikkben foglalkozott az amerikai kormány vietnami terveivel. A Nhan Dán egyebek kö­zött leszögezte: a vietnami kérdés politikai megoldása céljából az amerikai kor­mánynak ünnepélyesen ki kell nyilvánítania, hogy tu­domásul veszi a VDK négy­pontos javaslatát s gyakor­lati lépésekkel kell bizonyí­tania, hogy teljes mérték­ben és feltétel nélkül be­szüntet minden háborús cselekményt a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len. Ma éjszaka megnyílt a havannai értekezlet Havanna, (MTI): Majd egyhetes ievékenység után Havannában befejezte munkáját az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok szolidaritási értekezletét elő­készítő bizottság, s ezzel le­hetőség nyílt arra, hogy a a konferencia a terveknek megfelelően megkezdődjék. Cienfuegos, az előkészítő bizottság elnöke rögtönzött sajtóértekezletén kiemelte, hogy a bizottság tagjai va­lamennyi megvitatott kér­désben egységes álláspontra jutottak. Héfőn helyi idő szerint es­te kilenc órakor ünnepélye­sen megnyílik Havannában az afrikai, ázsiai és latin­amerikai népek első szolida­ritási értekezlete. Európá­ban ekkor már késő éjszaka lesz, tehát a megnyitó ülés hírei valószínűleg csak a kedd reggeli híradásokba kerülhetnek be. A szocialista országok párt- és állami vezetői üd­vözlő táviratot küldtek a havannai konferenciához. A szovjet vezetők elítélik a Vietnam elleni amerikai agressziót, valamint a dél­afrikai, rhodesiai kormányok önkényét, majd kifejezik azt a szilárd meggyőződésüket, hogy „Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika szabadságsze­rető népei — együtt az egész világ haladó erőivel — szi­gorú visszautasításban része­sítik az agresszorokat. meg­védik a népek függetlensé­gét és biztonságát, nem en­gedik meg, hogy az imperi­alizmus megerősítse állásait a felszabadult országokban.” Ho Si Minh, a VDK el­nöke üzenetében rámutat, hogy a vietnami nép eltökélt szándéka: a teljes győze- lemileg folytatni a harcot az amerikai agresszió ellen. Ugyancsak üdvözölték a konferenciát a kínai, mon­gol, román vezetők, az NDK és más szocialista or­szágok vezetői, valamint szá­mos társadalmi és tömeg- szervezet. Bába Mihály: Egymástól távol 2. A gyerekek megjöttek az iskolából, éhesek voltak, alig bírták kivárni, hogy az any­juk kitálalja a levest. Az anyósom nem akart ottma- radni ebédre. — Sárinak mondtam, hogy haza megyek. Tudod milyen: ha nem eszem meg, amit főz, rögtön azt gondolja, hogy utálom a főztit, így hát a békességért megeszem én azt is, amit akkor szeretnék látni, ami­kor a hátam közepét. — Sári néném biztosan paprikáscsirkét főz és nem paprikáskrumplit, igaz nagyanyám, és azért megy maga oda ebédre — neve­tett Ferkó, tányérja fölé hajolva. — Hát persze — mosolyo­don el az öregasszony és barackot nyomott Ferkó fe­jére. Nagyon szerette ezt az unokáját. Ez mindig eltalál­ta a gondolatát és ki is mondta. — Tudtam — én —kunco­gott Ferkó és gyorsan kana­lazta a levest. Ilus, a húga meg csak ki­lencéves volt, szótlan, hallgatag, hol Ferkóra, hol meg a nagyanyjára vétette tekintetét. Nagy, barna sze­me volt, mint nekem. Aki ránézett az arcát alig vette észre, csak a szemét, azt bámulta mindenki. — Nincs annyi csirkéjük Sári néniéknek, mindig pap­rikáscsirkét főzzön — mondta komolyan Ilus. — Nincs, nincs, de ők vesznek is — fontoskodott Ferkó minden tudásával. — A múltkor is a piacról hoz­ta, láttam. — Egyetek már, ne fe­csegjetek itt össze-vissza — szólt rájuk Bözsi. — Na, isten veletek — köszönt el az anyósom. — Miért nem marad ebédre — mondtam, hogy szóljak én is már valamit. — Hiszen mondtam már, hogy akkor a Sári megha­ragszik, azt meg nem aka­rom, ti meg megértitek úgyis. Az öregnek úgy ten­ni, hogy mindenütt jól le­gyen. Na, isten veletek. Bözsi kikísérte a kapuig. Kimentem én is, mögöttük lépkedve. Az öregasszony lassan ment, csaknem cso­szogva. A kapu előtt meg­állt és az utca túlsó oldalá­ra mutatott — Látjátok, Bencéék is építkeznek. Nem vót jó ne­kik az öreg ház. Az ember minden hónapban hozza a pénzt, van nekik mibül. De- hát nem mindenki fogja ki a maga szerencséjét — mondta és továbbcsoszogott. Tudtuk Bözsivel, hogy az anyja azt szeretné, ha én is Pestre járnék dolgozni és elsején hoznám a fizetést, de szóval sohasem mondta ezt, csak célozgatott rá, be­szélt róla, minejig arra te­relte a szót, hogy milyen jó azoknak, akiknek Pestre, a gyárba jár az embere. híáspap Bodnár Pista el­hívott, hogy segítsek neki megcsinálni a körítést. Egész pap qtj. polgpztam, a koma- asszony még ebédelni sem enge4e(4 haza. Mire haza- méntem. Bözsi már meg­etette a disznót, a tyúkokat, a libákat bezárta a színbe. A szekérszínből akkor csi­náltam tyúkóiat, amikor a szekeret bevittük a tsz-be. A két gyerek már ágyba- bújt. Bözsivel az asztal mel­lett üldögéltünk. — Itt vót anyám. — Na, mit újságolt? — kérdeztem közömbösen. Rá­gyújtottam egy Munkásra és lassan magam elé eregettem a füstkarikákat. Játszadoz­tam a füsttel, formáltam, mint a vasat. — Semmit. Fújja a ma­gáét — jegyezte meg Bözsi. — Hogy menjek Pestre! — nevettem. Fogadni mertem volna, hogy megint ezzel gyötörte Bözsit. — Nem mondja az egy szóval se. — Hát? — Csak, hogy azoknak milyen jó. Elsején kapják a pénzt, megvan a háztáji, a fejadag, meg minden. — Es építkeznek. — Igen. — Nekünk meg fejünkre szakad a tető. — Hát... — Bencééket is emlegette megint. — Azt js. Keserűen, gúnyosan felka- eagtam. Bqzsí ügy nézett rpm. pünt eS>' részeg bo- loncjra. (folytatjuk) Szovjet államférfiak üdvözlete magyar vezetőkhöz KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁLLAI GYULA elvtársiak, a magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnökének Budapest Drága Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központ', Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnök ige, a Szov­jetunió minisztertanácsa, minden szovjet ember és a ma­gunk nevében forrón üdvözöljük önöket és az egész testvéri magyar népet az új 1966-os év alkalmából. Mély meggyőző­désünk, hogy a beköszöntő új évben a szovjet—magyar ba­rátság, amely megfelel népeink alapvető érdekeinek, sok­oldalúan tovább fejlődik majd. Drága elvtársak, kívánunk önöknek és minden magyar dolgozónak új sikereket a szocializmus építésének befejezé­sével kapcsolatos feladataik megoldásában a szocialista kö­zösséghez tartozó országok összefogásáért és a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének megszilárdí­tásáért vívott harcban, a világbékéért vívott harcba. Moszkva Kreml, 1965. december 31. L. BREZSNYEV, N. PODGQRNU, A. KOSZIG1N. Magyar államférfiak újévi üdvözlete szovjet vezetőkhöz A magyar állami- és pártvezetök táviratot intéztek ac SZKP és a szovjet állam vezetőihez: L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottság^ elsp titkárának, M. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. KOSZ1GIN elvtársnak, a Szovjetunió minisztex’- tanácsa elnökének Moszkva A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében az új esztendő alkalmából a legjobb kíván­ságainkat küldjük önöknek és a testvéri szovjet népnek. őszintén kívánjuk, hogy a szovjet népnek a kommu­nista társadalom felépítésére, a világbéke megőrzésére, a szocialista országok népei egységének megszilárdítására irá­nyuló fáradhatatlan törekvéseit az új esztendőben újabb győzelem kísérjék. Kifejezzük meggyőződésünket, hogy a beköszöntő új esztendőben is tovább erősödik a magyar—szovjet barátság. Jó egészséget, boldogságot és eredményekben gazdag új esz­tendőt kívánunk önöknek és önökön keresztül az egész szovjet népnek. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DOBI ISTVÁN, \ Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke. COTONpU: A nyugati hírügynqkspgek tájékozott forrásokra hivat­kozva jelentik, hogy Daho­mey „felfüggesztette” a dip­lomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és felszólította a KNK nagy- követségének személyzetét: 72 órán belül hagyja el az országot. MONTEVIDEO: Az Uruguay KP Központi Bizottságában aktívagyűlést tartottak, amelyen összegez­ték az elmúlt év eredménye­it és felvázolták az 1966-os év perspektíváit. A gyűlés szónoka, Alberto Suarez, a Központi Bizottság titkára, reményét fejezte ki, hogy az 1966-os év a baloldali erők további tömörülésének, a népi front kiszélesítésének, a dolgozók újabb győzelmei­nek esztendeje lesz. BELGRAD: Január 4-én, az új eszten­dő első munkanapján hozzák forgalomba Jugoszláviában az új dinárt. Az új dinár értéke 100 régi dinár értéké­nek felel meg. Az országban január 4-től kétféle dinár­ban számolnak, mert az új pénznem mellett forgalom­ban lesz még a régi dinár is, egészen addig, míg ko­pás miatt végleg ki nem kell vonni a használatból — kö­rülbelül négy évig. BÉRŰN: Január 2-áp éjféllcpr vé­get ért az NDK korpiánya és a nyugat-berlini szenátus kö­zött 1965. november 25-én aláírt új berlini passiersc- hein-egyezmény végrehajtá­sának első szakasza: lezaj­lottak a karácsonyi—újévi ro­koni látogatások. Az egyez­mény 1966. március 31-ig ér­vényben marad. OUAGADOUGOU: Yameogo, Felső-Volta el­nöke vasárnap az egész or­szág területére ostromállapotot rendelt el. A délelőtti órák­ban több ezren tüntettek a fővárosban. Az AFP fran­cia hírügynökség pedig hét­főn este már gyorshírben jelentett^, hogy a hadsereg átvette a (MÍ^lhiat Felső- Voltában. BAMGUI: Az új év hajnalán kato­nai államcsíny fosztotta meg tisztségétől David Dackót, a Közép-Afrikai Köztársaság államfőjét. A hatalmat Bo- kassa ezredes, a fegyveres erők főparanesncúa ragadta magához. Bokassa ezredes, a Közép-Afrikai Köztársaság államcsíny utján hatalomra került elnöke hátfőre virradó éjjel megalakította új kor­mányát. DJAKARTA; Sukarno elnök összehívta az indonéz kormányt, amely november 6-a óta nem tar' tott ülést. A kilericvenhét' tagú kormány három kong' munista tagja — Ajdil, Lukrpan és Njoto — nem vett részt a kormány ülésén, Ho! létükről nem . érkezett tájékoztatás.

Next

/
Thumbnails
Contents