Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 16. szám

A termelési ár A népgazdasági irányí- tás reformjának is­mert célja egyebek között az, hogy a termelésben és értékesítésben az érték­törvény mind következeteseb­ben érvényesüljön. A válla­latok termékeinek árát ép­pen ezért — mint ahogy a gazdasági irányítás reform- tervezete is írja — a jövő­ben általában az értéktörvény alapján a termelési ár ala­kítja ki. Vajon mikor mondhatjuk, hogy a fogyasztói ár kiala­kításában az értéktörvény ér­vényesül? Bármilyen termé­kek készítéséhez tudatos, emberi munkára van szük­ség. E munka két részre oszlik. Az elsőn értjük a társadalmi munkának azt a formáját, amely a gépekben, szerszámokban, nyersanya­gokban jut kifejezésre. Marx ezt más szóval holt munkának nevezi. Az alko­táshoz másrészt szükség van az eleven emberi munkára. Ez a termelésnek minden­képpen nélkülözhetetlen ré­sze. A legmodernebb, telje­sen automatizált berendezést is az élő eleven, emberi te­vékenység irányítja, mű­ködteti. A termékek érték­törvény alapján való áru­sítása megköveteli a követ­kezőket: I. Szükséges, a lehető leg­pontosabb megállapítása an­nak, hogy az adott termé­kek elkészítéséhez mennyi (társadalmilag szükséges) holt munka kell. Az épület­nek, a gépnek, nyersanyag­nak, stb. milyen hányada használódik el egy-egy ter­mék előállítása alkalmával. II. A holt munkával már rendelkezésünkre álló dol­gokhoz eleven munkát is szükséges hozzáadni, hogy a készterméket megkapjuk. Az eladott áruban lévő összes társadalmilag szükséges holt és eleven munka adja a termék vállalati önköltségét. (Ennek érthetően egyebek között része az igazgatási, a műszaki fejlesztési, a ter­vezési, a karbantartási mun­ka, valamint az amortizá­ciós és a forgalmi költség is.) Az önköltség természetesen nem lehet azonos az eladási árral. Ha azonos lenne, a fejlődés megrekedne, és ha­nyatlás következne be. A növekvő fogyasztási igény szükségessé teszi az új üze­mek létesítését, a régieknek korszerűsítését, bővítését. Ezért holt és eleveri munká­hoz, annak értékéhez — az önköltséghez — a társadal­mi termelés fejlesztését biz­tosító jövedelmet is kell ké­pezni és azt az önköltséghez hozzáadni, hogy kialakuljon a termelési ár. A termelési ár egy példa illusztrálásával a következő módon alakul ki. a ruha készítéséhez szükségesek a gyárépületek, a varrógépek, a szövetek, stb. melyek együttesen a holt munkát tartalmazzák. A szövetnek ruhává való átalakításához természetesen szükség van szakmunkára, szabómunkára és mindazokra az eleven, emberi tevékenységekre, amelyek a termelő vállalat működését, továbbá a szál­lítást és végül az értékesí­tést biztosítják. Az eleven munka értéknövelő tevé­kenységéből a termelői ár tehát akkor alakul ki re­álisan, ha a munka önkölt­ségéhez a társadalmi hala­dást szolgáló tiszta jövedel­met is hozzáadjuk. A termelői árat általában az értéktörvény érvényesülé­sével az átlagos társadalmi termelési feltételek alakítják ki. Ebből következik, hogy minél korszerűbb a válla­lati technológia, és minél tökéletesebb a munka szer­vezettsége, annál kevesebb az azonos típusú és minősé­gű árban a holt és eleven munka. Az átlagosnál kedve­zőbb önkölséggel természe­tesen úgy növekedhet a vál­lalati jövedelem és az ott dolgozók bére is, hogy köz­ben a termelési ár is csök­ken. A termelési árnak csupán a legközvetlenebbül meg­mutatkozó momentumai is világosan érzékeltetik a probléma jelentőségét. Az értéktörvény, illetve a termelési árrendszerre he­lyezendő árpolitika a jelen­leginél " kövét ke zéfesSBbe rt érvényesíti a népgazdasági és a lakossági érdekeket. Lányai Sándor Javítási körzeteket alakítanak ki Új garanciális rendelet — Kölcsönkészülékek Központi antennák építése A GELKA terveiben sze­repel, hogy az országot ja­vítási körzetekre osztják fel. Ez a lakosság szaun- pontjából előnyt jelent, mert minden háztartási és híradástechnikai gép tulaj­donosa pontosan tudja majd, melyik javítási kör­zethez tartozik, és ott ki a felelős a profiljába tartozó cikkek garanciális és más fajta javításáért. Az új garanciális rendelet, amely 1965. október 4-én jelent meg, kimondja, ha a vá­sárolt gépen ötször ugyan­az, vagy tízszer különböző hiba jelentkezik, a készülé­ket ki kell cserélni, s az új gépre további javítási garanciát kell biztosítani. Tárgyalások folynak a központi antennák létesíté­séről. Jelenleg a megye- székhelyen és több vidéki lakótelepen az új házak te­tején televíziós antennák tömegei merednek az ég felé. A szakszerűtlenül sze­relt antennák nem egyszer olyan beázásokat eredmé­nyeznek, amelyek jelentős tetőkárokat okoznak. Az új házak építésénél költ­ségtöbbletet jelentene a köz­ponti antenna felállítása, mégis kifizetődő befekte­tés lenne. Készben kényel­met nyújtana a lakóknak azzal, hogy amikor új la­kásba költöznek, nem kell az antenna felszerelésével bajlódni. Ez különösen azo­kon a vidékeken lenne fel­becsülhetetlen előny, ahol a távoli adók miatt szoba- antennával nem lehet jó vételt biztosítai. Az ilyen antennákat jelenleg a Hír­adástechnikai Vállalat ké­szíti, a GELKA csupán a karbantártásokat . végzi majd. Központi antenna karbantartó, javítórészleg megszervezését megyénk­ben is tervbe vették. n. sz. Félmillió a borítékban Kinek jár különélés? — Munkahelyi pótlékot kapnak a műszakiak — Anyagi ösztönzés és az új rendelet a Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnál A napokban kormányren­delet jelent meg, amely többek között az építőipar­ban dolgozók különéléséről, a termelést közvetlenül irá­nyító műszaki vezető mun­kahelyi pótlékáról és a kü­lönösen nehéz fizikai mun­kát végzők béremeléséről intézkedik. Mit tettek vég­rehajtása érdekében? — er­re kerestünk választ az LM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatnál. Sza­kács Lajossal, a munkaügyi osztály normacsoportjának vezetőjével beszélgettünk. — A különélési pótlék fizetésének rendszere a korábbi években sok vi­tára, elégedetlenségre adott okot, az új rendel­kezés megszünteti-e eze­ket? — Igen. Ugyanis a régi rendelet olyan visszás hely­zetet is teremtett, hogy egy azonos munkahelyen dolgo­zók közül például a szak­ipari és segédüzemek dol­gozóinak nem járt a külön­élés. A rendelkezés, amely február 1-én kerül beveze­tésre, jelentősen megkönnyí­ti a családjuktól távol dol­gozó építőipari munkásaink anyagi helyzetét. Ugyanis a jövőben a különélés kiterjed a változó munkahelyre al­kalmazott dolgozókra épp úgy. mint a segédüzemek nem változó munkahelyre alkalmazott munkásállomá­nyú dolgozóira, tehát egy­ségesen érinti valamennyi szakma dolgozóját. — Mikor fizet a válla­lat különélési pótlékot? A változó munkahelyen dolgozók közül azoknak fi­zetünk, akik állandó lakó­helyüktől olyan távol dol­goznak, hogy a munkakez­dés idejére nem tudnak be­érni. és ezért a vállalat ál­tal fenntartott szálláson lak­nak. A nem változó munka­helyre alkalmazott segéd­üzemi dolgozók részére azokra a napokra fizetünk különélési pótlékot, ha ál­landó telephelyen kívül más munkahelyen foglalkoztat­ják- és emiatt állandó lakó­helyére nem tud visszatér­ni, vagy ha távollétének időtartama meghaladja utazással együtt a napi 12 órát. — Milyen lesz a külön­élési pótlék mértéke? — Vállalatunk székhelyén a munkában eltöltött mun­kanapokra családfenntartók­nak napi 15 forintot, a nem családfenntartóknak 10 fo­rintot fizetünk. A vállalat székhelyén kívül munkában eltöltött napokra család- fenntartóknak 20 forintot, a nem családfenntartóknak 15 forintot. Szeretném megjegyezni, hogy a korábbi rendelettől eltérően a különélést nem az dönti el, hogy a dolgozó munkahelyén van-e üzemi konyha, hanem az, hogy központi székhelyétől távoli munkahelyen dolgozik-e, vagy sem. Vállalatunk szék­helye alatt Nyíregyházát ér­tem. tehát a nyíregyházi munkahelyeken a 10, illetve a 15 forintos különélési pót­lékot, a többi munkahelye­ken a 15—20 forintos külön­élést fizetjük. — Mit jelent ez a ren­delkezés a vállalatnál a forint kihatást illetően? — A vállalat székhelyén és családjuktól távol élő dolgozóknál ez a rendelke­zés Havi 500 forint plusz jövedelmet jelent. A nem családfenntartóknál ez az összeg 375 forintnak felel meg. Készítettünk egy ki­mutatást, amely szerint az új rendelkezést összehason­lítottuk az elmúlt év októ­berének időszakával. Meg­állapítottuk, hogy míg ta­valy 50 havidíjas dolgozónál a különélés 8900 forint, csa­ládfenntartó fizikai dolgo­zóknál (800—850 fő) 145 000 forintot tett ki, addig feb­ruár 1-től jelentős változás várható. Havidíjasoknál (60 fő) 20—22 ezer forint, csa­ládfenntartóknál (800—850 fő) 340 ezer forint, nem csa­ládfenntartóknál (1000—1100 fő) 320 ezer forintot fize­tünk majd ki. Az új rende­let szerint ezzel 500 ezer forintos plusz jövedelemhez jufnak dolgozóink — csak a különélési pótlék kifizeté­sével. — Várható-e a terme­lést közvetlenül irányí­tó műszaki dolgozók munkahelyi pótlékának rendezése? — Az új rendelkezés az anyagi érdekeltség alapján A védenc Baracsi felemelte a kagy­lót, a füléhez szorította, s a szemközti fal egy repe­dését nézte mereven. — Halló... Krizsán, te vagy? — Tessék... mit akarsz? — Kapcsold Elmer őr­nagy elvtársat. Az ezredparancsnokot? — Igen. — Milyen ügyben? Baracsi markában ned­ves lett a kagyló. — Hivatalos ügyben. — Majd hozzátette... Bizalmas. Kattanást hallott, tompa berregést, újabb kattanást, aztán: — Elmer őrnagy! Baracsi felállt. — Igen... — Őrnagy elvtárs, Bara­csi József honvéd jelentke­zem. — Őrnagy elvtárs, én... Elmer őrnagy még a té­len, az első építés után sze­mélyesen dicsérte meg a legjobbakat, köztük Bara- csit is. Aztán beült a köz­pontosok kocsijába, lekö­nyökölt a térdére, faggatta őket: ki honnan jött, mi a szakmája, mit tanult, mi a véleménye erről-arról, és nem volt-e hideg az éjjel, mert ő — mint mondta — fázott. Baracsi akkor meg­említette, ha állomást te­lepít, biztosan nem fázott volna. A fiúk kicsit ijed­ten lestek Baracsira, de El­mer őrnagy nevetett, meg­nézte magának a honvé­det, s azt mondta, aligha­nem igaza van. — ...nem tudom, emlék- szik-e rám őrnagy elvtárs, én vagyok... — Tudom, emlékszem. Mit óhajt? Baracsi megérezte Elmer őrnagy pergő beszédében a visszofogott türelmetlensé­get. — Jelentem, most napos vagyok, és... őrnagy elvtárs, nein tudom, szabályos-e, hogy csak így telefonon, de... — A lényegre, elvtárs, a lényegre! — Tegnap odakint volt- tunk, innen vagy ötven ki­lométerre van egy tanya. Bondi Józseféké. Két gyer­mekük van, meg egy har­madik is, de az nem a? jelentős jövedelemhez jut­tatja a termelést közvetle­nül irányító műszaki dol­gozóinkat, a főépítésvezető­ket, építésvezetőket, főmű­vezetőket, művezetőket, munkahelyi főgépészeket, mérnököket, és technikuso­kat. A munkahelyi pótlék mértéke egységesítve van, a dolgozók havi alapbérének 10 százalékát teszi ki. Ezen túlmenően a munkahelyi vezetők (103 fő) .100—300 fo­rintos fizetésemelést is kop­nak. Ez vállalati szinten kb lö—20 ezer forintnak felel meg. Ha ehhez hozzáveszem a munkahelyi pótlékot, az­az a 10 százalékot, az 46 ezer 600 forint jövedelem- többletet jelent. 193 fős munkahelyi műszakiaknál ez összesen 60—65 ezer forint. — Milyen intézkedés várható a fizikai dolgo­zók bérezésénél? — Az említett pótlékok fizetésén kívül plusz 6—8 százalékos béremelésre is sor kerül, de az elsősorban azo­kat a dolgozókat fogja érin­teni, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Például kubikosokat, segédmunkáso­kat. Ennek végrehajtására április 30-ig bezárólag ke­rül sor. — összegezve: az új rendelkezés hogyan se­gíti a vállalat munká­ját? — Az építőiparban dol­gozók munkájának megbe­csülését jelenti kormányunk­nak újabb rendelete: A családjuktól távol élő dolgo­zók többletkiadását fedezi ez az Intézkedés, ami min­den bizonnyal a termelés­ben is jelentkezni fog. Ösztönzőleg hat műszaki dolgozóinkra is a fizetésük rendezése. Az új rendelke­zés alapján havonta kifize­tésre kerülő több mint fél­millió forint plusz bér dol­gozóink borítékjába kerül. Ennek hasznossága vélemé­nyem szerint nemcsak a kiegyensúlyozottabb családi életben, hanem a termelés grafikonjának emelkedésé­ben is lemérhető lesz. Dragos Gyula övéké, hanem Pesten élő nővérüké, akinek férje nincs, nem is volt sose. Ügy szülte a gyereket, útbán volt neki, és hát az becsé­hez adta, tegyen vele amit akar, ő fütyül rá. — Bara­csi jobb kezével szorította a füléhez a kagylót, a bal­lal meg elkezdett hadonász­ni. — Az a gyerek tizen­két éves, őrnagy elvtárs, de úgy bánnak vele, mint a kutyával, Hornok honvéd­del vízért mentem a tanyá­ra. és míg a vizet húztuk, a két másik gyerek hegyes­re faragott botokkal bök- döste, Bondiék meg csak nézték. Aztán Bondiné sú­lyos zsákokat cipeltetett ve­le a padlásra, azon a nyam­vadt létrán... Lehet ma így bánni egy gyerekkel? őr­nagy elvtárs, én... — Mondja, hallgatom. — Nekem az a vélemé­nyem, őrnagy elvtárs, hogy ki kéne küldeni oda vala­kit. A Hornok honvéd is mondta, hogy ez törvényte­len, hogy ezért meg is le­hetne büntetni őket. Nekem az a véleményem... — önt fél ötig leváltják, igaz? — Igen. — ötre odaküldöm a ko­csimat. Trenka főhadnagy­gyal együtt kimennek arra a tanyára, mintha a1 múlt­kor ott felejtettek volna egy... mit tudom én, kábel­dobot. És közben körülnéz­nek. Aztán jelentik, mit tapasztaltak. Értem, őrnagy elvtárs. — Tehát ötre ott a kocsi. Nem volt ott a kocsi. Hatra se. Hét felé Tren­ka főhadnagy húzogatni kezdte a száját. „Álmodta maga az egészet, Baracsi” — mondta. Vacsora után telefonált az ügyeletes tiszt­nek, mit tud a parancsnok­ról. Azt a választ kapta, hogy a városban tartózko­dik, nem tudja, visszajön-e egyáltalán. Nyolckor még nem érkezett. Fél kilenc­kor se. Kilenckor Trenka főhadnagy hazament. Másnap reggel Hornok félrehúzta. — Te komolyan telefo­náltál a fiú miatt a nagy­főnöknek? — Komolyan. Baracsi idegesítő pillan­tásokat érzett az arcán. Mosdás közben valaki így beszélt: „Taktika ez, fiaim. Ha a nagyfőnök tényleg el­küldi a kocsiját, holnap a többiek megszállták volna a telefonokat és elárasztot­ták volna a parancsnokot PILL AN ATKÉP Küzdelem ci hóval Süvít a szél, fújja, kavar­ja a hófelhőt. Alig látni. Mint szaknyelven mondják, dugó keletkezett a nyírbá­tori műúton. Kocsik állnak kétoldalt egymás után. Az egyik kanyarban oldalára billenve egy autóbusz. Bele- fúródolt a másfél-kétméte­res hófalba. Benne utasok. Harminc, harmincötén. Gye­rekek, asszonyok, munkába igyekvő emberek. Kijönni nem tudnak. Az erősen behavazott út­szakasz másik oldalán egy teherautó áll. Motorja be­gyújtva, a volán mellett Major István, a TÍTÁSZ gépkocsivezetője. Horváth Péter, az autó­busz vezetője irányítja Ma­jort. Pörög a fagyos, csúszós hótakarón a teherautó ke­reke. Nem mozdul. Gáz. Még gyorsabb a pörgés, majd lassan megindul hátrafelé. Megáll. Erőlködik a motor. Nem bírja a nagy terhet. Az autóbusz meg sem moz­dul. Újra és újra próbálkoz­nak. Pihenő. Benn a buszban az utasok türelmesen vára­koznak. örülnek, mert túl vannak a veszélyen. Itt kinn fütyül a szelj marja az ember arcát a se­besen száguldó ezernyi hó­szikra. Horváth Péter kigom­bolja kék zubbonyát. Nagyot lélegzik. Izzadt. Arca kipi­rulva. Keze még remeg. — Alig tíz perccel ezelőtt történt — mondja. — Má- riapócsra igyekeztem. Itt a kanyarban a hóakadályok miatt leszűkült az út. A szél felerősödött, s nem lát­tam semmit, csak azt, hogy hirtelen felbukkant velem szemben egy tehergépkocsi. Gyorsan kellett határoznom. Vagy egymásba rohanunk, vagy a hófalat választom. Más lehetőség nem volt. Én az utóbbit tettem. — így volt — erősiti meg Major is. — Én Kántorjá- nosiba igyekszem, anyagot szállítok a szereléshez. Sze­rencse, hogy pillanat alatt helyesen döntött a kolléga. Próbálják hátrafelé ki­húzni a hórengetegböl a buszt. Hátuljáról leszerelték már a sárvédőt, alkalmas helyet keresnek, ahová be lehetne akasztani a kötelet. Jönnek a gépkocsivezetők, küzdenek a hóval. Horváth Péter megmentette az embe­rek életét. De folyik tovább a küzde­lem az autóbusz kimentésé­ért. (Nyírbátor—Máriapócs kö­zötti útszakasz, 1966. január 18, déli 12 óra.) ff k> válogatott marhaságokkal. Abból meg mi lenne? Reggelihez sorakoztak ép­pen, amikor a legalsó eme­leten kiáltás harsant: „Zászlóalj, vigyázz!” és mindjárt utána: „Pihenj to­vább!” Fehér tizedes, az ügyele­tes jelenteni akart a lép­csőn felfelé siető Elmér őr­nagynak, ő azonban így szólt: — Kerítse elő Baracsi honvédet! Baracsi akkorra már ki­lépett a sorból, és jelent­kezett. Elmer őrnagy fel­emelte a kezét, Barcsi mel­le felé bökött a mutató uj- jával. — Na... Az ígéret szép szó és a többi. Remélem, ez az egynapos késedelem nem lesz tragikus a véden­ce számára. — Jelentem, én is úgy gondolom. — Tehát, ma ötkor. — Ma ötkor, őrnagy elv­társ. Berkes Pétéi 1966. január 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents