Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-17 / 14. szám
Nyelvoktatás színesen, gyorsan Egy nyírbátori gép útja a világhírnév felé Egy fülke „kivétel“ Vasárnap este a Vásá- rosnaményból Nyíregyházára induló vonaton olvasnivaló után kotorásztam. Hirtelen kivágódott a kupéajtó, és egy csapat fiatal csörtetett be. Zajongásuk akkor sem hagyott alább, miután birtokukba vették a szabad ülőhelyeket. Egy ideig a nyugalmában megzavart ember bosszúságával nézegettem kifelé az ablakon, később kezdtem jobban szemügyre venni ifjú útitársaimat. 16—17 évesek lehettek. A fiúkon különféle divatos télíkabátok, a lányokon nadrág. Vaját elhagyva a kezdeti dévajság megcsitult, egyik másik könyvet, újságot huzigált elő sport- zsákjából. Egy hirtelen nyúlt barna fiatalember kérdés-felelet játékot javasolt a társaságnak. Kitörő örömmel fogadta mindenki és megkezdődött a furfangosok bajnokságához hasonló valami, amit már nem is játéknak, hanem elmepróbának, szellemi viadalnak lehet nevezni. Együtt szálltunk le Nyíregyházán. de ők tovább utaztak a budapesti vonattal. S míg az úton hazafelé baktattam eszembe jutott az a helyes csitri, aki miközben ügyetlenül eregette ki száján a füstöt, egy- szuszra elfújta Kodály legfőbb műveit. S az a túl- hangos bumfordi legény, aki egy kérdés kapcsán Ciolkovszkijról, a rakétakutatás klasszikusáról tartott, ha nem is folyamatos, de mindenképpen épkézláb „kiselőadást”. És a többiek. Még azok is, akik elakadva egy-egy kérdésen, a legtöbb zálogot adták. Bevallom, akkor már tiszta szivemből sajnáltam, hogy nem utazhattam velük tovább. Ennek az utazásnak az emléke azóta is kísért. Mégpedig azért, mert sok felnőttben megvan a hajlandóság, hogy a fiatalok viselt dolgait felületesen ítéljék meg, bosszús kézlegyintéssel térjenek napirendre felettük. Ezek az emberek annyit engednek meg csak: akadnak kivételek. Hát bizony akad, még hozzá éppen elég, hogy ne tekintsük puszta véletlennek, ha egy fülkére való kivétellel akad össze az ember. Orosz Szilárd Az igazgató, Bányász Lajos telefonált. Nőé korabeli készüléken hívta Keresztesi Zoltánt, a politechnikai műhely főnökét. A telefon házi készítésű, a tanárok és a diákok együtt készítették kiselejtezett postai alkatrészekből. Tizenhat telefonvonaluk van, minden osztályba bekapcsolták az iskolatelefont. Iskola, vagy kwalóintézeí'í — Van iskolarádiónk is — mutatja be a politechnikai műhely újdonságait a nyírbátori gimnázium igazgatója. — Ez egy elektromos keverőasztal, beépített magnóval, rádióval, lemezjátszóval. Bármikor érintkezésbe tudunk lépni az osztályokkal, be tudjuk kapcsolni a rádió iskolai' műsorait. Ha az elektromos keverőasztalt nézzük, úgy tűnik nem iskolában, hanem kutatóintézetben vagyunk. Pedig a tanítást segítő magnós-rádiós asztal csak egy a 3 millió forintot érő politechnikai felszerelésből. Négy teremben vannak a különféle gépek, szerkezetek. Szinte hihetetlen, hogy a járási székhelyen lévő gimnázium a gazdája ennek a sok értékes berendezésnek. — Ügy szedtük össze az ország minden részéből. Patronálónk a debreceni postaigazgatóság régi telefonközpontokat küldött, aztán felvásároltunk elfekvő alkatrészeket, gépeket, még Esztergomba is elmentek a politechnikás tanáraink, hogy mindem meglegyen a gyerekeknek. Mindig népes a rádiós tanműhely, ahol a 2 plusz 1-es rádió rajzát tanulmányozzák a gyerekek, s ön- önállóan építik a készülékeket. Huszonnégy gyereknek van helye a különféle kapcsolókkal ellátott asztalkáknál. Középen a kapcsolóirányító asztalnál a tanár ül és figyelemmel kíséri a munkát. Fel sem kell állni, az asztalon lévő műszerek jelzik, ki milyen árammal dolgozik, mit készít. Minden játékos ebben a teremben és mégis felnőt- tes komolyságot, munkát áraszt. Az elmúlt tanévben százharmincán érettségiztek, köztük sokan az elektromossággal kapcsolatos pályákat választották. Annak ellenére, hogy az iskola nem ad szakmát az érettségi mellé, szívesen fogadták a végzett tanulókat mindenütt. Megszerelték az elektromosságot Ügy tűnik, a jövő iskolájába csöppent a látogató. Mióta megkapták és berendezték az új épületet, az iskola szomszédságában állandóan gyarapszik az oktatógépek száma. Az elmúlt őszön kiállítást is rendeztek belőlük, meglepődtek a látottakon a minisztériumi vendégek is. Ilyen korszerű felszereléseket, eredeti masinákat, az iskolai oktatás ilyen újszerű és vonzó eszközeit kevés helyen látni még nagy városokban is. Pedig a Nyírbátori Báthori István Gimnázium nem szakközépiskola. Idén, őszszel térnek át a tervek szerint a 4 plusz 2-re, hogy egy sajátos profillal, az elektromosipar utánpótlásának képzésével lépjenek elő. A lányok a szabóvarró szakmában szereznek jártasságot. Az iskola 800 tanulója élvezi a modern eszközökkel ellátott iskolai oktatás vonzó formáját. Mindezt maguk teremtették meg maguknak apró alkatrészekből, fárasztó munkával. Egyszerre 36 diákkal — Nemrég megbízást kaptunk egy nyelvi laboratórium elkészítésére. Ilyen oktatógéppel lehetővé válik, hogy a tanár egyszerre foglalkozzon 36 gyerekkel, háromféle feladatatot is tud adni szinte egyidő- ben egy-egy csoportnak. A tanulók magnóra válaszolnak, melyet a tanár a központi vezérlőasztalnál regisztrál. Ezzel lényegesen gyorsabbá válik az idegen nyelvek oktatása, formája pedig színesebbé a hagyományosnál. A gép áramellátását lúgos akkumulátorral oldják meg a szakembereink, vagyis gyengeárammal, szemben a hasonló külföldi kísérleti példányokkal, melyeknél az egyik legnagyobb gond az erős és gyenge áramok bonyolult kereszteződése. Feltételesen mondja az igazgató; ha sikerül elkészíteni a nyelvek oktatásá- sára szolgáló labor gépeit, bemutatják majd Budapesten az Országos Pedagógiai Intézet termében, majd május- bam elviszik Genfbe, a nemzetközi oktatási gépek kiállítására. Április végén fejezik be a munkát a nyírbátori tanárkutatók. Egy, talán nagy hírnév felé haladó oktatógép születik a szabolcsi iskolában. Páll G. Kalandos disznóölés A levelet már egy héttel előbb megkaptuk, melyben tudatják velünk, háromszor aláhúzva: ,,Mához egy hétre disznóölés lesz”, feltétlenül hazamenjünk, mert különben nagyon megharagszanak, _ iVo ez idáig rendben is volna — mondtam a feleségemnek. Elmegyünk, csak egyelőre nem tudjuk, tulajdonképpen mikor is vágják a disznót. Mert ugyebár, ha ma adták fel ezt a levelet, akitor a jövő hét csütörtökön, de ha tegnap, akkor viszont szerdán, — Ugyan már, csak nem gondolod, hogy húsz kilométerről egy hétig jön a levél. Ezzel aztán a vita le is zárult. Egy hét múlva csomagoltunk, és gyerünk az állomásra! Természetesen egy nappal korábban érkeztünk. — Nincs semmi baj — fogadott a sógorom — nem haltok éhen! És már oda is készített egy 5 literes fazék bort melegedni, mondván, biztosan nagyon megfáztunk. Aztán melegítettük magunkat, úgy éjfélig. Hajnalban, mikor az első szomszéd, aki már a disznófogásra jött, megzörgette az ablakot; sehogyan sem emlékezten rá, hogyan kerültem az ágyba. Megkérdeztem a sógoromat, aki csak legyintett. — Nem tesz semmit, úgy látszik, egy kicsit jobban bemelegedtél a kelleténél. Ügy hat óra tájban, amikor összejöttünk vagy tizen- ketten, és az ötödik liter hazai bornál tartottunk, a sógorom javasolta: jó volna talán leszúrni a disznókat, mivel lassan ránkvirrad. Ebben aztán meg is egyeztünk. Megittunk még egy-egy fin- dzsa bort és a sógorom kiadta a parancsot, ki hol foglalja el az ól mellett a helyét. ö majd bemegy az ólba és kihajtja a disznót. Mi csak álljunk a karámajtóhoz, kapjuk el a farkát és bele a kést. Az első disznóval nem is volt semmi baj, ment minden, mint a karikacsapás, hanem a másik. Amikor a sógorom, megpiszkálta a villával, hogy kijöjjön, úgy vágtatott közénk, mint egy megvadult oroszlán. Nemhogy megfogni nem tudtuk, de úgy borított bennünket egymásra, mintha lekaszáltak volna. — Na ezt most- már nehéz lesz megfogni, — mondta Antal bácsi, a legidősebb sógorom. Amikor a disznó megvadul, azt már az isten se fogja meg — tette hozzá, és már javasolta is, hogy menjünk be a szobába, várjuk meg, amíg megnyugszik. A fazék persze megint a tűzhelyre került, s megkezdődtek a szebbnél-szebb történetek. A sógorom közben intett, menjek ki vele. Súgja, hogy a disznó bement az ólba és most el fogjuk kapni. ö majd bemegy, kiugratja, én csak álljak az ajtóba és egy jókora doronggal üssem el a lábát. A másik sógorom, a késsel szintén lesben állt, várva, hogy ha a disznó felbukik, rögtön a tetejébe tudjon ugrani. Az elképzelés nem lett volna rossz, csakhogy a disznó nem várta meg, hogy a sógorom bemenjen hozzá. Amikor meglátta a karámban, egyből a lába közé ugrott, felkapta a hátára és rohant nekem. Na persze én sem voltam rest, kaptam a dorongot, és úgy vágtam sip- csonton a sógoromat, hogy egyből összecsuklott, mint a colostok. A disznó persze vágtatott tovább. Nem is tudom, hogy fogtuk volna meg, ha az öreg kanásznak nem sikerül az ostorból hurkot lökni a hátsó lábára. Ezután már minden ment simán. Egy órakor megettük a torost, és este 10 órakor kifőtt az első hurka is. Amikor a feleségem szerényen megjegyezte, hogy nálunk. Nyíregyházán mindent egyedül a hentes csinál, és délután 4—5 órára a hurka is megfő, az anyósom csak legyintett és annyit mondott: „Olyan is az, lányom.” Falcsik Ferenc Ui selejtezés; rendszer Megmentik a használható alkatrészeket A munkát a nogykóKói iavitóállomás végzi Évek óta egyik súlyos probléma a mezőgazdaságban az erő- és munkagépek alkatrészellátása. Ezen segít a használhatatlan gépek selejtezésével kapcsolatos FM rendelet. Ennek alapján — figyelembe véve a központi fekvést, berendezettséget, műszaki munkaerőellátottságot — a megyében a Nagy- kállói Gépjavító Állomást jelölték ki a selejtgépek anyagalkatrész megmentésére. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy amikor a gépállomásokon, tsz- ékben selejtezésekre került sor, az éppen helyileg szükséges alkatrészeket kivették a gépből, de a többivel nem igen törődtek, bár egy másik helyen talán nagy szükség lett volna rájuk. így az értéketlen vastömeggel még használható alkatrészek is a MÉH-telepekre kerültek. Ezt előzi most meg a szervezett szétszedés és alkat- rés zmentés. A nagykállói javító állomás már megtette az előkészületeket. Kijelölte a selejtgépek szétszedésére szolgáló helyet, raktárt és 50 tonnás hídmérleget építtetett a használható alkatrészek tárolására, illetve az e’használt gépek súly szerinti átvételére. November közepén meg is kezdődött a megyéből a selejtgépek ide való beszállítása. Innen a különböző alkatrészek szakosított javílóállo- másokra kerülnek — természetesen a megyén belül —, ahol folyamatosan végzik felújításukat, miután visszakerülnek az üzemeltethető gépekbe, felújítási kalkulációs áron. Ez a módszer hasznosnak ígérkezik. Sok, eddig elkallódott alkatrészt ment meg. S annál inkább kedvező körülmény, mert a megjavított alkatrészekből — amennyiben ténylegesen rendelkezésre állnak — termelőszövetkezetek, géppel rendelkező tszcs-k is igényelhetnek. Az új megbízatás mellett a korábbi szakosított feladatot: hűtők és mérlegek javítását — a megyére kiterjedően — továbbra is a Nagykállói Gépjavító Állomás végzi. — ab — Több mini 13 000 hallgatót vesxnek fel a felsőfokú J>t niiité/.clek nappali tagozatára A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az 1966—1967-es tanévben az egyetemek és főiskolák nappali tagozatának első évfolyamára 13 600 hallgatót vesznek fel, A felvételi keretek megoszlása a következő: A népgazdaság távlati szakemberszükségletével összhangban a műszaki egyetemekre összesen 2220 hallgatót vesznek fel. Ezen- belül a gépészmérnöki karon több mint 800, a villa- mosmérnökin 500, a vegyészmérnökin 320, az építész- és az építőmérnökin, valamint a közlekedési és üzemmérnöki karon több mint 400 diák, s a kohó- és bányamérnöki karon pedig mintegy 200 fiatal kezdheti el tanulmányait. A tudományegyetemeken összesen 2420 elsőéves számára biztosítanak helyet: a tanárszakokra 1270, a jogtudományi karokra 300, a természettudományi karok műszaki jellegű szakaira csaknem 330, a közgazdasági szakokra mintegy 500 hallgatót vesznek lel. A tanárképző főiskolákon több mint 1000 diák, a tanító- és óvónőképzőkben 909 fiatal kezdheti meg a felkészülést hivatására. A tervek szerint az agrár- tudományi egyetemekre és főiskolákra U00, az orvostudományi egyetemekre 1300, a testnevelési főiskolákra 100, a művészeti főiskolákra pedig mintegy 150 hallgatót vesznek fel. A jövő tanévben a felsőfokú ipari technikumokban 2400, a felsőfokú mezőgazda- sági technikumokban mintegy 1500, a felsőfokú szakiskolákban pedig több mint 400 diák kezdheti meg tanulmányait. Kiterjesztik a távfűtést A második ötéves terv eredményei között kiemelkedő helyet foglalnak el azok a beruházások, amelyek megalapozták az egész országra kiterjedő módszeres energia- gazdálkodás gyakorlati rendszerét, megteremtették a hő- szolgáltató erőnl'ivek és a távfűtés számottevő hálózatát. A harmadik ötéves tervre több mint hárommilliárd forint értékű beruházást irányzott elő az országos energiagazdálkodási hatóság. Ezen- belül kiemelkedően nagy hőszolgáltatási beruházások meghaladják a kétmilliárd forintot. Elkezdik és ebben a tervidőszakban be is fejezik a komlói erőmű átalakításának második szakaszát, azonkívül a székesfehérvári erőmű távfűtő rendszerének bővítését. Megvizsgálják: jól kamatoznak-e a társadalmi ösztöndíjak A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei felülvizsgálják a társadalmi tanulmányi ösztöndíjrendszer eddigi tapasztalatit, az ösztöndíjak felhasználásának módját. A felmérés célja, hogy megállapítsák: a gyakorlati végrehajtás során a társadalmi ösztöndíjakkal valóban a nehezen betölthető vidéki munkahelyek elfoglalására ösz- tönzik-e a fiatal diplomásokat és — a rendelet előírásainak megfelelően — a fizikai dolgozók gyermekei megfelelő arányban kapnak-e társadalmi tanulmányi ösztöndíjat. A felülvizsgálatot előreláthatólag ez év első felében fejezik be. Ezt követően összegezik a tapasztalatokat. A konzervgyár téli látképe. Hammel József felv.
