Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

A KMP megalakulásának emlékmúzeumában VI. A A termelőszövetkezeti gazdaság minden elvi, vagy általános kérdésében a szö­vetkezet közgyűlése, vagy választott vezetősége dönt tehát a kollektív vezetés el- ve érvényesül. Az üzem irányításában dolgozó veze­tők beosztásuknak megfele­lően egyéni felelősséggel látják el munkakörüket. Azokat a határozatokat váltják valóra, amelyeket a kollektív testület hoz. Az ő dolguk: legjobb tudásuk szerint, felelősségteljesen szolgálni a közösség érde­keit. A tapasztalatok gyarapo­dásával sokan szóba hoz­zák: a termelőszövetkezet vezetőinek tulajdonképpen kettős feladatot kell ellátó niok. Egyrészt a gazdasá­gon belül irányitaniok kell a termelő munkát, a szö­vetkezet kereskedelmi, számadási feladatait. Ezt nevezik üzemvezetésnek. Ugyanakkor rendezni kell a szövetkezeti tagok ügyes- bajos dolgait, képviselni kell a közös gazdaságot különböző fórumokon, fog- lalkozniok kell a szövetke­zeti tagság szocialista neve­lésével. Bizonyos mértékig tehát kétfelé lehet válasz­tani a szövetkezeti vezetés­sel összefügő teendőket. Egyik csoportba az üzem­vezetéssel kapcsolatos fel­adatok, a másikba az egyéb bizonyos mértékig társadal­mi jellegű teendők tartoz­nak. Éppen ebből a helyzet­ből fakadnak mostanában viták. Ezek központjában az áll, hogy a kétféle veze­tési teendőt a szövetkezeti vezetők között személy sze­rint is kétfelé válasszák-e, vagy sem? Vannak, akik amellett törnek lándzsát, hogy a szövetkezet elnöke legyen a szövetkezet képvi­selője, s a szövetkezet tár­sadalmi feladataival kap­csolatos, valamint a tagok személyes ügyeivel kapcso­latos munkát lássa el. Rajta kívül legyen egy üzemve­zető, aki viszont a. gazdál­kodás, a nyilvántartás munkáit irányítja. Másoknak az a vélemé­nye, hogy ez a szétválasz­tás indokolatlan. A tsz el­nöke képes legyen a tagság ügyeinek intézésére, a szö­vetkezet megfelelő képvise­lésére, s a gazdálkodás irá­nyítására is. Akije azt mondják, hogy az elnök­nek nagyon sok a szövet­kezeten kívüli elfoglaltsága, s így nem jut ereje és ide­je a közös gazdaság gazdál­kodási teendőit irányítani, aligha túloznak. Valóban az a helyzet, hogy az elnök­nek az esetek többségében annyi, de ann>' munkát ad a különböző szervekkel, szakirányítás vállalatokkal való megbe­szélés, hogy alig jut ideje a tagok dolgainak rende­zésére, s a gazdálkodás irá­nyítására. Mégis a tapasztalatok sze­rint — bár mindkét forma elképzelhető, tehát az is, hogy az elnök mellett le­gyen üzemvezető, s az is, aogy az elnök egyszemély- ben lásson el minden irá­nyítással, vezetéssel kapcso­latos teendőt — helyesebb­nek az mutatkozik, ha a szövetkezet elnöke irányít­ja a gazdálkodást is. Azért hogy ezt elvégezhesse jelen­tősen csökkenteni kellene a bürokráciát, s más vezetők­kel jobban meg kellene osz­tani az egyéb feladatokat. Az nem vitás, hogy a munka pontos menete csak úgy biztosítható, ha a kü­lönböző szakvezetők felada­tait pontosan tisztázzák, s papíron is rögzítik. így tud­ja mindenki, hogy kinek tartozik közvetlenül beszá­molási kötelezettséggel, s ki-kit utasíthat a minden­napi munkák során. A meg­felelő munkarend, ügyrend a szakvezetők feladatainak körülhatárolása egyrészt al­kalmat ad az önálló mun­kára, az öntevékenység ki­bontakoztatására, másrészt a felelősségteljes munkára, baj, hiba esetén a személy szerinti felelősségre vonás­ra. S kivételes esetektől el­tekintve ezt az ügyrendet nem szabad felrúgni. Az el­nök ne adjon közvetlen utasítást a munkacsapatve­zetőnek, vagy a íőmezőgaz- dász az üzemegységvezető megkerülésével ne rendel­kezzék valamelyik brigád munkájával. Az üzem vezetői, szakirá- nyitói ebben a minőségükben is teljes felelősséggel tar­toznak a tagságnak. A fő- agronómus, a főállattenyész­tő, gépcsoportvezető, s a többi szakvezető az éves termelési terv ismeretében, a közös gazdaság rendelke­zésére álló minden lehető­ség kihasználásával kell, hogy törekedjen az ered­ményesebb termelésre. Ezért a jó szakvezető munkaterü­letén igyekszik a legkorsze­rűbb eljárásokat, termelési módszereket alkalmazni. Őket a szövetkezetben arról ítélik meg, hogy a rájuk bízott területen milyenek az eredmények, mennyire gaz­daságos, s magas színvo­nalú a termelés. Nehezen boldogul az a szövetkezeti szakvezető, aki semmi mással nem törődik csak egyes egyedül a ter­melés anyagi feltételeivel, eszközeivel, s az embereket csak mint „élőmunkaerő”-t veszi számba. A szakveze­tők számára éppen olyan fontos a szövetkezet tagjai­helye val, gazdáival a megfeleld emberi kapcsolatok kiala­kítása, mint az elnök, vagy a párttitkár számára. Csak az emberek alapos ismere­tében tudja eldönteni, ki­nek, milyen a szaktudása, hozzáértése, s így melyik munkára ki felel meg a legjobban. De nemcsak er­ről van szó. A szövetkezet tagjai joggal várják el azt mindenkitől a közös gazda­ságban, hogy „na nézzen át rajtuk”, A szakvezető ma­gatartásának, viselkedésé­nek tükröznie kell: egy közös célért munkálkodik az egész tagsággal, a szövet­kezet gazdasági, szervezeti megerősödéséért, a közösség tagjainak jobb életéért. Ez jelenti a szakvezetők megbecsülésének az alapját. S általában elmondható, hogy a jó szakvezetőket mind anyagilag, mind erköl­csileg megbecsülik a szö­vetkezetben. Felelősségteljes munka csajt attól a szakvezetőtől várható, aki ért feladatához, az emberekkel megfelelően bánik, s ez többek között azt is jelenti, hogy igazsá­gos, határozott. Többször szóba került: adhat-e uta­sítást a szakvezetp? A válasz egyértelmű: helyes utasítást adhat a brigádok­nak, munkacsapatoknak, te­hát a szövetkezet tagjainak. De az utasítás nem azonos a parancsolgatással. A ta­gok — ismerve a helyi adottságokat, viszonyokat — sok hasznos észrevételt te­hetnek egy-egy munkával kapcsolatosan. Hiszen így eredményesebbé válhat a munka. Ugyanakkor nem egyszer megtörténik, hogy olyan új módszert alkal­maznak, amelyet még nem ismernék a szövetkezet tagjai. Ilyenkor sem az utasítás a sikeres kivitelezés feltétele. A pontos, szak­szerű magyarázat, az eset­leges kételyek eloszlatása teremt olyan légkört, amelyben eredményesen al­kalmazható az addig nem ismert termelési eljárás. Szövetkezetünk zöme most formálódik igazi nagy­üzemmé. Ezt a hallatlan bo­nyolult munkát csakis úgy lehet helyesen irányítani, ha a fejlődést ösztökélő el­képzeléseiket a szakvezetők is a szövetkezet tagjaira alapozzák. Lehet, hogy ők — a tagok — egyenként nem értenek annyit az egyes kérdésekhez, mint az egyetemet végzett szakem­berek. De bölcsességük, gazdálkodási tapasztalataik, helyi ismeretük figyelem­be vétele nélkülözhetetlen valamennyi vezető számára. (Tudósítónktól): Két h«ly üresen maradt a lakókat felsoroló üvegtáblán, egyébként a szűk kapualjat fogadó lépcsöház éppen olyan félhomályos és csen­des így délelőtt, mint bár­melyik a Visegrádi utcában, A belépő csak később veszi észre kissé oldalt a nyilat, amely világosan mutatja, hogy ez mégsem egy ház a sok közül. Ez a Visegrádi utcai ház, a 15. szám, a Kommunisták Magyarorszá­gi Parijának hajdani szék­háza. És néhány napja — ezt mutatja a iépcsőházt tábla — a KMP megalaku­lásának emlékmúzeuma. A hajdani előszobaajtón belépve azt is észreveszi a látogató, hogy véletlenül volt csendes ez a lépcsőház. öt perccel korábban még gyerekzajt hallott volna, kérdéseket és megilletődöt' megjegyzéseket. S ezt hallja most idebent is, mert sereg­nyi iskolás lesz nézőtársa t egymást sűrűn váltó csopor ' tok, akik — így mondják a múzeum dolgozói —, a nyi­tás óta özönlenek tanárostól. csoportban, vagy egyénien kettesével az új múzeum­ba, rendkívül és izgalma' történelemórára. Fényképekkel, fotókópiák­kal és plakátokkal kezdődik ez az óra. a tananyag cí­me: „A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg­alakulása és harcai". S ahogy haladunk befelé, még izgalmasabb, még különlege­sebb a kiállítás, mert ha tanári felvilágosítás is kell még a háborúról dicshimnu­szokat zengő újságcikkhez. Bíró Mihály, a nagyszerű forradalmár plakátművész alkotásához már semmiféle magyarázat nem kell: az ágyúcsőbe emberezreket la­pátoló halál önmagáért be­szél. És a kommunistákért, akik — érzik, tudják ezt a kisiskolások is — először emelték fel szavukat a mé­szárlás ellen. Ez a plakát önmagában is, a többi röpirat, ütTli- mentum nélkül is nőssé, naggyá teszi a látogató sze­mében azt a pártot, amely megalakulásától az orszá­gért küzdött, s azokat a fér­fiakat, akik ezt a pártot létrehozták és először vit­ték győzelemre. Fényképek — régi, elkopott fotók óva­tosan másolt változatai — ott is sorakoznak a terem falán, elől a legnagyóbbal: Kun Bélával. —Kun Bélának — mi j csak Vezérnek szólítottuk mindnyájan — nem volt itt; külön íróasztala. Hol az egyik szobában, hol a ma-! síkban tűnt fel, ahol éppen szükség volt rá. — Kopaszo­dó fürge bácsi meséli a gyerekeknek, minden kér­désre türelmesen és hosszan válaszol, pontosan idéz szá­mokat és adatokat, emlé­keket és történeteket. — Látjátok, itt volt az udvari bejárat. Később csak ezt használtuk, mert észre­vettük, hogy a lépcsőházi portásfülkében — most is megvan — állandóan ott ül egy detektív fényképező­géppel, egy mááik meg fü­A párt alapítóinak fényképe) zettel, s regisztrálja, figyeli a ki- ég bemenőket, — Ez a felvétel akkor ké- izült, amikor a központot feldúlták 1819 márciusában és Kun Béláékat bezárták Látjátok, éppen ezt a sar­kot ábrázolja, ahol állunk itt a félköríves ablak és ezen a helyen volt az üveg­ajtó. A tárlatvezető — meny­nyire tetszik ez a gyerekek­nek! — maga is történeim idők tanúja. Ott is van f. képe az egyik tablón. Per­sze, akkor még sűrű haja volt Klémens Béla elvtárs­nak, a párt vidéki szervező­titkárának, a forradalmi törvényszék legfiatalabb bí­rójának, a múzeum mostani lelkes, nagytudású társadal­mi munkatársának. —A Vörös Újság szer­kesztősege néhány szobával odébb volt — mutatja a gyerekeknek, akik éppen ezt nézik. Lapozzák az első kommunista újságot, mert ebben a múzeumban meg­dőlt a „mindent a szemnek, de semmit a kéznek” is­mert kiállítási parancsolata: a muzeális példányokat mű­anyaglapok közé szorították, Karcsú, gyönyörű, ú.i híd a Dunán, az „Erzsébet' Házgyár Öbudán... korszerű, hatalmas üvegházak Sasa- don... új erőmű Oroszlány ban... tojásgyár Bábolnán. Sportpalota Szombathelyen, hideghengermű Dunaújvá rosban... és még sokáig so Tolhatnánk mindazt a sok sok új gyárat, üzemet, isko lát, utat, kórházat, lakóte lepet, ipari, mezőgazdaság és kulturális létesítményi amellyel népünk gazdago dott a második ötéves tér' során. A megvalósult tervekről számolnak be a szerzők rendkívül ízléses kiállítású, gazdagon illusztrált köny­vükben. A létesítményekről készített fénykéneket tö­mör, lényegretörő, szá­mokkal és adatokkal alátá­előtt. s a látogató úgy lapozhat bele a Vörös Újságba, mint a hajdani olvasó. Sok még itt a látnivaló, nem is tudja a kis és fel­nőtt néző, melyiket nézze, A letartóztatott kommunista vezetők eredeti jegyzőköny­vét vágy az emlékezetes okmányt a két párt egye­süléséről (a szociáldemokra-. ták sorában Landler Jenő az első aláíró, a kommu­nistákéban Kun Béla), Kun Béla celláját, vagy azt a karszalagot, amelyre fáradt írással, helyesírási hibával, de annál lelkesebben hí­mezték valahol vidéken, hogy .Diregtórium”? Legjobban mégis a Kun Béla-emlékszoba ragadja meg a nézőt, ez a kié alap- területű, meghitt kabinéit, ahol szerény, keresetlen névjegy idézi ..Kun Béla külügyi népbí ztos” emlékét, ahol a Leninhez írt levelé­nek másolatát, ruháját és tárcáját találni, s ahol így vádolja a Vörös Újsággal kapcsolatban Kun Báját a rendőrségi jegyzőkönyv: „Úgyszólván a lap minde- nik számában a fegyverke­zésre és a véres proletár­forradalomra izgató cikke­ket írt." Itt van ez a sárga borostyánszipka, amelyet Frankel Leó hagyatékából őriztek meg, s amely így forradalmár nemzedékek nagy sorát köti már össze, itt vannak könyvei és né­hány bútordarabja, kereset­len egyszerűséggel. Kun Bélának, Tanácsköz­társaságunk nagy vezérének — ezt a kisiskolások nem tudják — eddig nem volt múzeuma. Családok, hívei őrizték emlékét a vöröset sárral feketére kenő Horthy- korszakban, s később is né­hány évig, a történelemtől- zítás idején. S ezért ig nagyszerű ez az emlékmú­zeum, amely nemcsak a pártnak, -z- Kun Bélának is emlékhelye. Kun Bélánoz méltó, egyszerű emlékhely, oszlopcsarnok és márvány nélkül, itt a bérházban. masztott összefoglalókkal kommentálják, hiszen mun­kánk eredményei önmagu­kért beszélnek, még azok számára is, akik — a mun­ka során felmerülő nehéz­ségeket látva — hajlamosak i csüggedésre. A második ötéves terv 55 bntosabb létesítményét be­mutatva Baktai Ferenc és Tatai Zoltán átfekinthető összképet ad arról, hogy miként lépett előbbre ha­zánk az elmúlt öt eszten­dőben, miként változott meg az egyes vidékek élete, arculata az új létesítmények eredményeképpen és vázolja a továbbfejlődés útjait, táv­latait is. Jólesik időzni az elért sikereknél, hogy új erőt merítsünk mindnyájan az újabb sikerekhez. (Kot- suth Könyvkiadó, 1965.) Almási István A Nyí. gylutzl M /.ög •**'! Tct'uJLim g^Lzclí tagozatán 410 en tanulnak le­velező álon. Havonta műhMygyakoil ' kon ve -k részt, ahol meg' merkednek a gya­korlati, szerelési munlával. Képünkön Szili ,yi Gyö.gy, aNyínassi Állami Gazdaság szerelője g)új!.'gyertyán szikrahézagot ellenőriz. Balról Végső Károly tanár. Foto: Hammel József Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkről. (Dozvald János felvételei) áj könyv; Baktai Ferenc — Tatai Zoltán: Megvalósult tervek

Next

/
Thumbnails
Contents