Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-09 / 290. szám
IV. A tsz vezetősége és elnöke A közgyűlések közötti időszakban a termelőszövetkezet választott vezetősége gondoskodik a tagság határozatainak végrehajtásáról. Hetenként, vagy kéthetenként megtartott — szükség esetén soron kívül is összehívott — ülésein megtárgyalja a vezetőség azokat a problémákat, tennivalókat, amelyek részint a közgyűlés határozatai alapján hárulnak rá, részint pedig az alapszabály értelmében tartoznak hatáskörébe. A Vezetőség természetesen intézkedéseket tesz, állást foglal, utasításokat ad azbknak az irányító beosztású embereknek. akik a munka hétköznapjaiban kötelesek gondoskodni a tervek megvalósításáról, a közgyűlési, vezetőségi határozatok végrehajtásáról. Ezeknek a tisztségviselőknek a sorában a legjelentősebb. legkiemelkedőbb szerepe az elnöknek van. Ó fogja egybe a vezetőség, a tsz-ben dolgozó szakemberek, az irodában foglalkoztatottak munkáját épp úgy, mint az üzemegységvezetőkét, a brigádvezetö- két, a termelőszövetkezet egész tagságáét. Elsősorban az elnök képviseli a közös gazdaságot mindenféle hivatalos ügyben. Hatásköre kiterjed az egész gazdálkodásra, a közösségi élét minden területére, s nincs olyan •nap, hogy ne kellene jóné- hány lényeges kérdésben állást foglalnia, döntenie. Sok termelőszövetkezetben aít a következtetést vonták le ebből, hogy a közös gazdaságban minden az elnöktől függ, csak az ő akarata számít, az ő kezében van a hatalom. Igazságtalan dolog lenne kizárólag vagy főként a termelőszövetkezeti gazdákat hibáztatni azért, hogy ilyen vélemény alakult ki bennük. Ez a káros, a szövetkezeti demokráciát és az eredményes gazdálkodást egyaránt veszélyeztető nézet csák ott válhatott uralkodóvá, ahol az elnök visz- szaélt jogaival, s magatartása, cselekedetei okot adlak hatáskörének túlbecsülésére. S ha az ilyen viselkedést a járási tanács és a többi olyan intézmény, szerv is elnézte, amelynek elsőrendű kötelessége őrködni az alapszabály, a jogszabályok megtartásán, akkor még kevésbé háríthatjuk a felelősséget a szövetkezeti tagokra. Persze, egészen más a helyzet akkor. ha az elnök és a vezetőség munkája nem gátolja, hanem elősegíti a helyesen értelmezett demokrácia érvényesülését a szövetkezetben, s a tagság ennek ellenére sem törődik megfelelőképpen a közösség. a társas gazdálkodás problémáival. Ebben az esetben — ami a tapasztalatok szerint igen ritka, — indokolatlan érné szemrehányás mindazokat a gazdákat, akik alapvető jogaikkal sem élnek. Számos példa bizonyítja, hogy el lehet kerülni az efféle hibákat. Legfőbbképpen a vezetőségen és az eltlökön múlik, hogy sem a hatáskör túllépése, sem a tagság visszahúzódása — ahogyan mondani szokták: passzivitása — ne fékezze a termelőszövetkezet fejlődését. Az a legfontosabb, hogy ne csak hirdessék, hanem a gyakorlatban valósítsák is meg azt az elvet, amely szerint az elnök közvetlenül a vezetőségnek, végső soron pedig — a vezetőséggel együtt — a tagságnak tartozik felelősséggel minden tettéért. S nem elegendő, ha formailag eleget tesznek az ebből fakadó követelményeknek. A vezetőség, illetve a közgyűlés nem azért vah, hogy időnként meghallgassa az elnök tájékoztatóját a szövetkezet helyzetéről, az időszerű tennivalókról, az elvégzendő feladatokról. Igen, tájékoztatni feltétlenül kell, mégpedig mindig őszintén és úgy, hogy minden érdekelt világosan láthassa, pontosan megérthesse belőle, hol tart, milyen eredményeket ért el, miféle nehézségekkel küzd a szövetkezet. De tartalmazza a tájékoztató azt is, hogy a legutóbbi vezetőségi ülés, illetve közgyűlés óta milyen fontos intézkedéseket tett az elnök, a vezetőség, s hogyan hajtotta végre a kapott utasításokat. S amit tett, annak kérje a jóváhagyását a tagságtól. Azt pedig, amit a következő időszakban szükségesnek tart az elnök, a vezetőség, alaposan vitassa meg a tagokkal. Ne csak azt, ami a tagokra vár, hanem azt is, ami az elnök, a vezetőség feladata lesz Ha ebben a szellemben dolgozik az elnök és a vezetőség, akkor nem támad olyan érzés a tagokban, mintha ők csak az utasítások meghallgatására, a teendők elvégzésére volnának jók. S akkor a jogaikat és nagy felelősségüket helyesen felfogó vezetők, irányító beosztású emberek is biztosak lehetnek abban, hogy támogatja őket a tagság. Hogyne támogatná, ha olyan határozatok végrehajtásáról van szó, amelyet valóban közösen hóztak. Ez a nyitja annak, hogy kedvvel, fegyelmezetten és szorgalmasan dolgozzahak a termelőszövetkezeti tagok, családok. Ahol pedig ezt elérik, ott feltétlenül boldogulnak. Ami az elnök és a vezetőség kapcsolatát, együttműködését illeti: igen erős hatással van az egész gazdálkodásra. Ebből a szempontból azok a termelőszövetkezetek mutatnak követendő példát, amelyekben a feladatkörök pontos' meghatározásával is igyekeztek A közelmúltban két cikk is jelent meg lapunkban, melyben a Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalatot bíráltuk : az elsőben azért, hogy a Szabolcs étterem konyháját télen korszerűsít- teti és nincs megfelelő lehetőség étkezésre; a másik birálat a Sport cukrászda áruellátására vonatkozott. E cikkekre kaptuk a következő választ a vállalattól: „Mindkét bírálatot jogosnak tartom. A Sport cukrászdában dolgozó kartársnőt és az áruforgalmi osztályt utasítottam, hogy a fogyasztók igényeit jobb áruellátással és beszerzéssel igyekezzenek kielégíteni. Az étteremre vonatkozó panasz azért jogos, mert az Építőipari Ktsz-nek a konyhát már szeptember 30-ig át kellett volna adni üzemelésre. Ez azonban nem történt meg, a munka nem lett elvégezve annak ellenére sem, hogy mi mindent megtettünk érdekében, így magyarázatot a ktsz- nek kellene adni a késedelem miatt. Szendrei István igazgató November 3-i számunkban egyik olvasónk kérte az illetékeseket, hogy a GELKA előtti térséget nyilvánítsák parkolóhelynek és aszfaltozzák le. A cikkre a választ a Nyíregyházi Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya adta meg: „A cikkbeli kéréssel egyetértünk, és intézkedni fogunk a parkírozóhely kijelölése érdekében. Egyelőre azonban — mivel a GELKA épületére emeletet húznak — erre nem kerülelejét venni mindenféle súrlódásnak. Sokkal eredményesebben dolgozik az elnök, a párttitkár, a mezőgazdász, a főkönyvelő, de az irányító poszton lévő többi ember is, ha félreérthetetlenül szabályoznák, milyen jogai vannak, meddig terjed a hatásköre és a felelőssége. Ha ezt tisztázták, akkor könnyebb megvalósítani azt, hogy ne avatkozzanak egymás dolgába, ne keresztezzék egymás intézkedéseit, hanem egyetértésben, a közösen kialakított módszerekkel végezzék munkájukat. Bevált az a gyakorlat is, hogy a vezetőség minden tagja kapjon valamilyen állandó jellegű feladatot. A vezetőségben rendszerint van képviselője mindegyik gazdálkodási ágnak, s helyet kapnak benne a férfiak mellett az asszonyok is. Ez a megoldás jó, mert lehetővé teszi, hogy a vezetőségi tagok révén a mindennapi munkában is állandó, elven kapcsolata legyen a vezetőségnek a tagsággal. Több termelőszövetkezetben megbízták a vezetőség valamelyik tagját azzal, hogy törődjön a tagok ügyes-bajos dolgainak intézésével. Természetesen nem úgy, hogy ő foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Az efféle tennivalók egy része a brigádvezetők, más részé a vezetőség, vagy az elnök hatáskörébe tartozik. A vezetőségnek azonban joga van, hogy valamelyik tagját megbízza az ilyen, ügyek felügyeletével. Sok példa tanúskodik arról, hogy helyes ez a módszer. Egyebek között azért, mert a tagság látja belőle: a vezetőség szívén viseli a látszólag nem nagy horderejű, de az ő életükben fontos helyet betöltő probémát is. Gulyás Pál hét sor, legfeljebb 1907- ben. Pataki János osztályvezető Albert Antal tudósítónk bírálta az AKÖV személyzetét, mert az egyik autóbuszvonalon korábban indultak a megállóhelyekről. Bírálatára az AKÖV-től kaptuk a következő levelet: „A bírálatra vonatkozóan meghallgattam a járat személyzetét, ők azonban nem ismerték el, hogy korábban indultak volna. Ezt állapítottuk meg a menetokmányokból is. A sértő hangnem hasZhálatút sem ismerte el Riez József kalauz, őt azonban figyelmeztettem, tanúsítson udvarias magatartást, hogy hasohló esetek ne forduljanak elő.” Megjegyzésünk: el kell ismerniük a vétkeseknek a hibájukat ahhoz, hogy az AKÖV valakit is felelősségre vonjon közérdeket sértő magatartásáért! Lapunk november 30-i számában „Mitől fáznak a balkányiak” címmel cikket írtunk, melyben a balkányi művelődési ház fűtését bíráltuk, és hogy a hideg miatt alig van nézője az ott megtartott mozielőadásoknak. Cikkünkre a Sza- bolcs-Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat a következő választ adta: „A kályhák használhatatlanságának az volt az oka, hogy a hozzájuk szükséges tartalékrostélyt a kereskedelem nem hozza forgalomba. Ezeket végül is a törökszentmiklósi gépgyártól szereztük be. Azóta már fűtött nézőtér várja a balkányi előadások látogatóit. Kecskovszki József igazgató Áruellátás, étkeztetés, parkolóhely, buszprobléma és hideg mozi Válaszolnak az illetékesek Jónapot páncélosok Üéí&XM'. Hű, de izgalmas Ezek a katonák is tudják, milyen komoly íeisda' tot rótt rájuk a nép: a haza védelmét. Fiatalok, evések és tele lelkesedéssel készülnek, legyőzve minden iá- radtságot. Ahogy Csathó honvéd mondta: — Az ember érzi a feladat célját, jelentőségét Talán nem is képes pontosan kifejezni az érzéseit: valahol mélyen úgy érzi. Vajon pontosan, elég fegyelmezetten hajtja-e végre a parancsot. A gyerekek közben kötül- vesznek egy mösölygó arcú tisztet, miközben az utolsó kisfiút is leemelik a harckocsi fedélzetéről. Egetverő „hurrá” kiáltással, s egy szilaj rohammal bevették a szemlére készülő páncélosok laktanyáját. Ebben az esetben azonban semmiféle ,,ellenállásba” ném ütköztek a „támadók”, hisz a nem is hívatlan látogatók, úttörők voltak. Jutalmul jó úttörőmunkájukért és kiváió tanulmányi előmenetelükért a harckocsi egység katonái meghívták őket egy kis harckocsiszemlére. A „meglett felnőttek”, a katohabácsik — maguk is ifjú legények — nagyon hamar összebarátkoztak a gyerekekkel. Március eleje óta együtt az egység. összeszoktak, összekovácsolódtak. Khódel János őr vezető a KISZ-titkár. Nyakig olajos, épp néhány perce mászott ki a harckocsi gyomrából. Amúgy, rrigTegébéh meséli: — A kiképzésnél is nagy szerepe van a KISZ-nek. Segíti formálni a katona gondolatvilágát. Itt azonban valóban a felkészülés rhotorja. Versenyben állunk egymással, és Valamennyi alakulattal. Minden évbeh nagy izgalom, ki kapja a vándorserleget. Ha már minket választottak, hogy a páncélos erőket képviseljük, jobb lenNekem tessék adni, katona bácsi!... ne, ha hozzánk kerülne a serleg is, nem igaz?! Közben fényesednek a páncéllemezek. No, most az egyszer nem a katonák serénykednek, de annál inkább a gyerekek. Ügy gondolják, nines is jobb csúszda egy harckocsi ágyújánál. —: Láttátok most a saját szemetekkel is, milyen nagy erőt jelentenek a páncélosok. Most menjetek játszani, és mindig nyugodtan játszatok, mei’t mi vigyázunk: rátok. Kép és szöveg: Regös István. Dankó utca Hernáczki Ferenc vb-elnök: — A községben minden cigány dolgozik. Nálunk cigánytelep nincs, itt utca van. A „magyarok” között is sokan, laknak, de van külön házsoruk is, s azt — kívánságukra — Dankó utcának neveztük el. A tsz-ben átlagosan 201 munkaegységet teljesítettek tavaly, de volt olyan család is, ahol nyolcszázat. Kölesén 133 cigány él, az összes lakosság nyolc százaléka. — öt éve vagyok tsz-tag — mondja egy arabos arcú férfi. — Földje volt ezelőtt? — Dehogyis volt, dehogyis. Vályogot vetettem, meg mikor mit. A tsz-ben pedig már kaptam egyszerre tízezer forintot is. — Mire gondolt, mikor leolvasták? — Arra, hogy 42 éves vagyok, dolgoztam, dolgozgattam azelőtt is, és először látok életemben egy csomóban ennyi rengeteg pénzt! Lakatos Antalnak hét gyermeke van. Háza kívülről még vakolatlan. — Építettünk, bútort vettünk, építőanyagot, hízónak valót. Az asszony fánkot süt. A tészta meleg illata betölti a konyhát, — Ebben az évben több a munkaegységem háromszáznál, bár három hónapig beteg voltam. Mikor az almát szedtük, nem lehetett várni vele, kivittem a pályákat is. Fáztak, dideregtek, hát tüzet raktam nekik. Kilenc nap alatt 60 munkaegységet teljesítettünk. Azt mondják harminc forint körül fog fizetni az idén a kölesei tsz. — Ha dolgozik a2 ember, a rendes emberek megbecsülik itthon is. Megyünk tovább az utcán. A járda mellett villanypóznák. Égy asszony a járdáról söpri a latyakot. Az utca legszebb házában nincs otthon a férj, Nádasdi Gyula. Az asz- szonnyal és az anyósával beszélgetünk. — Négy gyermekünk van. A legnagyobb már iskolás. Hogy szereti-e? Hajjaj! A múlt héten beteg volt, feküdt két napot. A harmadikon nem lehetet vele bírni, elment. A szobában ragyogó tisztaság. A sárgára festett padion látszik, hogy aznap is feltörölték. Az ágy takaróján horgolt térítők, díszpárnák. A két szekrény te- | teje tömve befőttekkel. — A gyermekek nagyon szeretik. Az asztalon váza, hamutartók, horgolások. A falon I képek. Mikor a tsz megáld-* kult, akkor kei ültek össze a férjével. Fénykép együtt, aztán egy gyerekkel, kettővel. A gyerekek együtt. A mennyezetről divatos héfomágú csillár lóg. — Háromszázhetven forintért vettük. A férjem a hatszázasat akarta, de én mondtam, hogy jó lesz nekünk ez ís. A konyhában hatalmas .rádió bömböl. Az asszony kinyitja a szekrényt. A férje öltönyei sorakoznak benne. Barnák, fekete, szürkék. Kabátok, felöltők. A tsz-irodán azt mondták, hogy az ember a részesföldek mellett 206 munkaegységet teljesített október elsejéig. Aztán az asszony minden átmenet nélkül belekezd: — Bánóm, hogy ide építettük a házat.. Mert még vannak a faluban, akik éreztetik velünk, hogy a Dankó utcábán lakunk. A férje tanácstag. A körzetében élnek cigányok is, „magyarok” is, — vegyesen. Kun István a 1965 december 9.