Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-08 / 289. szám
A gazdaságirányítás reformja tanácsi vállalatainknál „A tanácsok gazdasági jellegű tevékenységét olyan irányba kell fejleszteni, hogy pénzügyi önállóságuk számottevően nőjön, s tevékenységükben egyaránt érvényesítsék a gazdaságpolitika központi elképzeléseit és területük lakosságának közvetlen érdekeit, törekvéseit... A tanácsok saját vállalataikkal operatív módon ne foglalkozzanak, a tanácsi vállalatoknak ugyan- olyan önállóságuk legyen, mint a minisztériumi vállalatoknak...” Az MSZMP Központi Bizottsága előtt nemrégi- ben lévő, a gazdaságirányítás átfogó felülvizsgálatáról készült jelentés tartalmazza a fenti mondatokat. Hogyan, miként gazdálkodnak majd a tanácsok, s azok vállalatai? E kérdésekről beszélgettünk Kocsis Lászlóval, a megyei tanács vb tagjával, a tervosztály vezetőjével, Sándor Józseffel, a megyei tanács vb ipari osztálya vezetőjével és Markovics Gyulával, a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépiari Vállalat igazgatójával. KOCSIS LÁSZLÓ: A párt nyolcadik kongresszusa már utalt e reformok szükségességére. Időszerű ezek bevezetése az egész országban. Különösen az nálunk, ahol a korszerűtlen, apró üzemek helyébe már egy fejlettebb ipar lépett. Több és jobb az üzemeket irányító vezető, szakember, de az igények is alaposan megnőttek. Indokolt, hogy az éves és operatív terveken kívül ötéves, illetve távlati terveket készítsünk. Itt az ideje hogy a vállalatok önállóbbak legyenek, s a bank túlzott gyámkodása megszűnjék. Helyes, ha a bank a vállalatok termelésének emelője, segítője lesz, ha mind kevesebb lesz a felülről leadott mutató. Ezekkel az alapokkal jobb munkát fejthetnek ki a tanácsi vállalatok a lakosság érdekében és az exportban. Az új gazdasági reform egyúttal véget kell, hogy vessen az eddig bizony sokszor tapasztalt tárcasovinizmusnak, is. Arra gondolok itt, hogy ne csak a nagyvállalatoknak, de a mi fontos munkát végző üzemeinknek is adjanak korszerű gépeket, műszaki, technikai feltételt a jobb minőségű gyártmányok előállításához. S egyúttal elérhetjük azt is, hogy a gazdaságosabb profilokat sem csak a tárcavállalatok, de a tanácsi vállalatok is megkaphassák. A helyes anyagi ösztönzés, érdekeltség megvalósításáért még sokat kell tenni. A vállalatoknál sokszor nem érdekelt a dolgozó a jobb munkára. A javítókarbantartó vállalatok órabéres dolgozóinál különösen tapasztalhatjuk ezt. De a kereskedelmi, vendéglátóipari alkalmazottak udvariasságára is sokszor panaszkodnak, ők sincsenek érdekeltté téve a forgalomban. Szerintem premizálni kellene a cél elvégzéséért a „Hirdetésre jöttem" — mondottam a személyzeti osztály vezetőjének. „A hirdetések között szerepel, hogy maróst keresnelc”. A személyzeti osztály vezetője felugrott az örömtől. „Természetesen, hogy keresünk. Üljön le, elvtársam, mindjárt kitöltjük a személyi lapot. Hogy hívják?’’ „Szmirnov”. Felhúzta szemöldökét, bepillantott az igazolványba, s megállapította, hogy tényleg Szmirnovnak hívnak, megjegyezte: „Sajnos ez nem megy”. „Miért?" — kérdeztem csodálkozva. Szomorúan felsóhajtott. termelésben, beruházásban irányító szerepű dolgozókat is, s az is helyes lenne, ha például az irányító tanácsok jó munkája révén több lehetőséget adnának az illető terület fejlesztésére. Rendkívül indokolt és időszerű a beruházási tervezés megváltoztatása. Jelenleg a kormány megyei összesenben hagyja jóvá a hitelkeretet — nem kötelez a konkrét mutatók betartására. A tárcák ennek ellenére ragaszkodnak ehhez — s megkötik a tanácsok kezét a felhasználásnál. A gazdaságirányítás új elvei bizonyosan növelik a beruházások értékhatárát is, hisz megyénkben — az alacsony értékhatárok miatt — jelenleg a Beruházások mintegy kilencven százaléka értékhatáron felüli. Az előkészítés itt jóval több időt vesz igénybe. Helyeslem, hogy az új elvek szerint komplexen kell tervezni, s jó, hogy a jövőben a tervezést egy kézbe — a tanács kezébe — adják. Ez feltétlenül azzal jár, hogy a népgazdaság különböző ágai tervezésekor minden szempontot figyelembe tudunk venni. (Az élelmiszeripar tervezésekor például a legmesszebbme- nően figyelembe vehetjük a kereskedelem igényeit.) Ezzel járna együtt viszont, hogy a város kommunális ellátására hivatott vállalatok — gázmű, közlekedés stb — feltétlenül helyi irányítás alá kerülnének. Ez rugalmasabb, gördülékenyebb, s főleg helyi ismeretekkel rendelkező, egységes irányítást jelentene. MARKOVICS GYULA: Eddig sok volt a hátrányunk, a start sem volt egyenlő a tárcavállalatok mellett. Már a beszerzésnél magasabb volt az általunk megvásárolt anyag ára. Az irányelvekből sem tűnik még ki, változtatnak-e ezen. Pedig lehetséges, hogy egy- egy tanácsi vállalat szükségesebb és értékesebb terméket gyárt, mint a, minisztériumi. Az országban pl. egyedül mi gyártunk infra- szárítót, s nagy kereslet is van rá a hazai és külföldi piacon. Mi indokolja tehát a magasabb anyagbeszerzési árat? A vállalatok között az legyen a döntő, hogyan állítják elő az árut — jövedelmezően, korszerűen és a keresletnek, a piacnak megfelelően —, s ne az, hogy ki a gazda, melyik vállalat hová tartozik. Ami a tervezést illeti: egyetértek abban a javaslattal, hogy a részletekben való tervutasítást fel kell számolni, meg kell hagyni a vállalatoknak. Eddig például megterveztük a jövő évi tervet, de csak a tervév indulásakor tudtuk meg, mennyi került abból jóváhagyásra. A végrehajtáshoz szükséges anyagok, technológia előkészítésekor sok idő, munka, anyag felhasználódott — nem egyszer feleslegesen. Ezt a gyakorlatot fel kell számolni. „Mert engem is Szmirnovnak hívnak”. „Hiszen ez nem tesz sem- - mit". „De igen. Az emberek azt gondolhatják esetleg, hogy ön rokonom. Azt hiszem, tisztában van a suttogó propagandával!" „De hiszen majd idővel rájönnek, hogy nem vagyok az ön rokona” — védekeztem. „De addig? Nem, ez nem megy!" Még szomorúbban sóhajtott fel. „Melyik műhelybe is oszthatnám be önt?’’ Az elsőben Szmirnov a vezető. A tanácsi vállalatok önállóságáról helyesen beszél az irányelv. A nagyobb önállósággal jár: a tanácsi vállalatok vezetői vállalhassanak nagyobb felelősséget, rizikót is. Azt is várom, hogy a rendelkezésünkre álló béralap ne csontosodjék meg, a vállalat bármikor felhasználhassa azt a szükségnek megfelelően. SÁNDOR JÓZSEF: Az új gazdasági reform irányelvei megmozgatták a gazdasági élet területén dolgozókat. Az eddigi mechanizmus ugyanis már Sza- bolcs-Szatmár ipari stb. fejlődését is gátolja. Az új elképzelésekkel segítünk a megye gondjainak jobb megoldásán, szélesebb alapokon nyugodhat a helyi kezdeményezés. A fejlődést gátolja többek között, hogy a tanácsi vállalatok irányítása megoszlik és a szemlélet a megyében is sok fajta. Ez csorbítja a vállalatok önállóságát, s ezt meg kell szüntetnünk. Az önállóságról még: nemcsak nagyobb felelősség, de sokkal kulturáltabb vezetési módszerek alkalmazása is kell. Ugyanis felvetődik, hogy lesznek jól és gyengébben dolgozó vállalatok. Az előzőeknek eleve többet adhatnak bérben, kedvezményekben, nyereségben, az itt dolgozók nyilván előnyösebb helyzetben lesznek. Jelentkezik ugyanakkor a gyengébb ösztönzése is a jobb munkára, pl., hogy a rendelkezésre álló béralap nem teljes hányadát fizethetik ki. Itt érünk el az egyszemélyi vezetéshez, az üzemi demokráciához. Ma ezzel még eléggé gyermekcipőben járunk. Az új mechanizmus tartalommal tölti meg az eddig sokszor formális üzemi, tanácsi-, szakszervezeti, sőt olykor a belső pártmunkát is. Eddig csak a végrehajtás módszereiben segíthettek. Ezután már sokkal konkrétabb lehetőségekkel hathatnak a vállalat gazdaságos működésére. Az új beruházási, pénzügyi politika merőben új lehetőségeket kínál a felelősségben egy-egy kérdés eldöntésénél. Természetesen itt fontos, hogy az egyszemélyi vezetők lássák: a javaslatlevők segítőtársaik és nem csupán kötekedők. Sokkal inkább megoszlik így a felelősség az igazgató, és a társadalmi szervek, a kollektíva között. Hatásosabb lesz így a munka is, a mozgósítás láthatóbb, kézzel foghatóbb feladatokra történik, s az érdeklődés is sokkal nagyobb lesz, mint eddig volt. Ha az igazgató nem ismeri fel e lehetőséget, hátránya is ott csapódik le a munka végeredményénél. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy kimondták: a máris megvalósítható javaslatokkal nem kell várni központi utasításokra. Már is tágabb teret kap tehát a kezdeményezés. Kopka János „Névrokon?" — kérdeztem. A személyzeti osztály vezetője ismét felhúzta a szemöldökét, majd az igazolványba pillantott, átölelt és örömmel kiáltott fel: „Szása! Hát te is rokonom vagy? Mindjárt kiállítjuk a személyi lapodat". Amikor beleütötte a pecsétet a személyi igazolványomba, bátortalanul megkérdeztem: „Mitévők legyünk...? Ismeri a suttogó propagandát?...” Hanyagul legyintett egyet. „Ez más, Szása. Hadd mondjanak azt, amit akarnak!" Tekintetében annyi ragyogás volt, hogy nem is mertem elárulni: Pjotr Nyi- kolajevics Szmirnov nem is rokonom. Irta: G. Kemoklidze (Ford: Szabó László) A NEB megvizsgálta fl fsz-ek gyiimölcs-zölriségárusítása A zöldség- és gyümölcs- ellátásban egyre jelentősebb feladatot látnak el azok a közös gazdaságok, amelyek saját pavilonnal, elárusító- hellyel rendelkeznek. Ez viszont egyenesen igényli termelőszövetkezeteinktől, hogy a termelés mellett megfelelő módon foglalkozzanak az áruk értékesítésével járó tennivalókkal is, ismereteket szerezzenek a kereskedelemben. A NEB éppen ezzel kapcsolatban folytatott vizsgálatot, melynek során kilenc járás 36 termelőszövetkeze- tének a tevékenységét elemezte. Szakképzettség hiánya A vizsgálat megállapította, hogy ezek a szövetkezetek jelentős szerepet vállalnak a helyi és a környező lakosság zöldség- és gyümölcsellátásában. De nem mellékes az sem, hogy a közös gazdaságok által értékesített árukkal, milyen hatást tudnak gyakorolni a szabad piaci árak alakulására. Ezek mellett azonban éppen a járatlanságuk vagy hanyagságuk miatt a 40 elárusítóhely közül csupán 16 rendelkezett megfelelő működési engedéllyel. Hiba, hogy erre nem fordítanak gondot, még akkor is, ha ezek az elárusítóhelyek csak idényjelleggel, tavasztól őszig tartanak nyitva, így aztán nem is fordít gondot a tsz vezetősége ezek felszerelésére, szakképzett eladók biztosítására. Ez sok hiba forrása lehet. Az sem mellékes, hogy ezeknek a boltvezetőknek az alkalmazását sok esetben nem a közgyűlés hagyja jóvá. A megvizsgált 40 elárusítóhely alkalmazottai közül 24-et a vezetőség vagy az elnök és a könyvelő megállapodásai szerint foglalkoztattak. Bérezésük sem egyforma. Rendszertelen elszámolások Általános volt az a megállapítás, hogy e gazdaságok többsége kizárólag a szerződésen felül termelt áru- kát értékesíti pavilonjaiban. Bár akadt néhány olyan termelőszövetkezet k mint a szabolcsveresmarti Tiszagyöngye, amelyik a szerződésre termelt áruk egy részét szabad piacon értékesítette, s kötelezettségének nem tett eleget. Sokszor az értékesítésre szánt árukat mérlegelés nélkül adják és veszik át. Ez visszaélésekre adhat okot. Kizárja a pontossá- got. Helytelen gyakorlat az is, hogy az elárusítóhelyek vezetőit rendszertelenül, nem a rendelkezések szerint számoltatják el. Van olyan szövetkezet, ahol naponta, hetenként, havonta vagy évente kerül erre sor. Ez a legutóbbi a tiszadobi Táncsicsnál tapasztalható. Helyes gyakorlat alakult ki a csengeri Lenin Tsz-nél, ahol az elárusítóbolt vezetője naponta befizeti a bevételt a tsz MNB számlájára. 20 százalékos leírás Sok helyen helytelenül végzik a romlásból, vagy egyéb veszteségből származó leírásokat is. Vannak olyan elárusítóhelyek mint a nyírbátori Vörös Csillag Tsz-é, amelyiknél a korai zöldségféléknél és gyümölcsnél a leírás meghaladta átlagosan a húsz százalékot. Még súlyosabb hiba, mint azt a jelentés is megállapítja, hogy: ...„Valamennyi megvizsgált elárusítóhelyen a fogyasztói árak kialakítását — a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz kivételével — a termelőszövetkezetek vezetői végzik.” És ebből ered, hogy az így meghatározott árak sokszor eltérnek — felfelé és helytelenül! — a megyei fogyasztói áraktól, s inkább a szabadpiaci árakhoz igazodnak. Több esetben azok fölött van. A demecseri Ezüstkalász Tsz vezetősége például a mákot 40 forintban állapította meg, ugyanakkor a szabadpiacon 1 kiló mákot 30 forintért árusítottak. Hasonlóan cselekedett a gergelyiugornyai Uj Élet Tsz vezetősége a gülbaba burgonyával. Amíg a szabadpiacon 1 mázsát 250 forintért adtak, ők 300 forintban szabták meg ennek az árát. Több segítséget várnak Szövetkezeteink e kérdésekben még nem elég járatosak. Többet kell őket segíteni, hogy a termelő tevékenység mellett az áruk helyes és szakszerű értékesítését, az elszámoltatást, árak kialakítását, a lakosság ellátását helyesen végezzék. A lakosság zöldség- és gyümölcsellátása, igényeik kielégítése mindenképpen azt követeli, hogy az illetékes járási szervek, a tanácsok mező- gazdasági osztályai, kereskedelmi csoportjai több támogatásban részesítsék ezeket a gazdaságokat. Csak így javulhat értékesítési tevékenységük is a közösség és a szövetkezet érdekeit egyaránt szolgálva. F. K. Munkaalkalom, lakás, szabad idő Beszélgetés Kohári Ferenc városi KlSZ-titkárral Korábban gyakorta előfordult, hogy elhelyezkedési problémával nyitottak a bizottságra a fiatalok segítségért. Mi a helyzet jelenleg? — Lényegesen kevesebb ezeknek a száma: a letelepülő, vagy újonnan épülő üzemek kedvező hatással vannak a foglalkoztatásra. Gondot a szezonális üzemek okoznak: a muka befejeztével fokozatosan építik le a létszámot. Ez természetes, viszont elgondolkoztató, hogy sokszor a helyben lakókat bocsátják el az elsők között, s a bejárókat tovább foglalkoztatják. Pedig a törzsgárdánál elsősorban a helybeliekre kellene gondolni. Másik megfigyelésünk, hogy néhány szakmában meggondolatlan a beiskolázás: fiatal fodrászok, s más, hasonló szakmabeliek a tanulóévek után kénytelenek elhagyni a szülői házat. Érthető, hogy Nyíregyházáéi csak egy bizonyos létszám szükséges a különböző szakmákban, de a pályaválasztási tanácsadás komolyabbá tételével, a szerződéskötések szükséges arányainak megtartásával enyhíteni lehetne ezen a gondon. E tekintetben jó tapasztalataink vannak a szakközépiskoláknál: az utóbbi évben egyetlen fiatal sem jött hozzánk, hogy az érettségivel együtt megszerzett szakmunkásbizonyit- vány birtokában nem veszik fel dolgozni. Nyilván a terv- szerűség jobb érvényesülése van e mögött. Ev elején létszámszi- goritás volt az üzemekben. Miként érintette ez a fiatalokat? — A tehetséges fiatal szakmunkásokat megtartották az üzemek. Akadt persze kirívó eset is. KISZ- vezetőségi tagnak mondott fel a vállalat, az ifjúság vezetőinek megkérdezése nélkül. De nem ez volt a jellemző, s a dolgozni akaró fiatalok azóta már más munkaterületen elhelyezkedtek. Arról viszont szólnunk kell, hogy nem mindenütt kapnak a fiatalok elegendő erkölcsi-anyagi megbecsülést. A „Szakma ifjú mestere” címet egyre ' többen szerzik meg, amiért 300 forint jutalom jár. A besorolásnál, a prémiumok, a jutalmak szétosztásánál azonban már nem tükröződik a magasabb szakmai végzettség ténye. Persze, ebben mi is hibásak vagyunk: eddig nem keltettük fel eléggé az érdeklődést e mozgalmak iránt, s ezért a munkahelyeken elhallgatják azokat. A fiatalok, különösen az ifjú házasok legnagyobb problémája a lakáshiány. Segít-e rajtuk a KISZ-bizottság? — Amennyire erőnkből, lehetőségeinkből telik, segítünk. A sóstói erdő szélén megépült ifjúsági lakótelep — bár sok nehézség árán készült — már 'szép eredmény. A KlSZ-lakás- építési akciót ki akarjuk szélesíteni, erre már külön bizottság alakult, amely megkezdte a munkát. 1966- ban legalább 48 KISZ-la- kást kívánunk megépíteni a városnak azon foghíjas részein, ahol már megvan a közmű. Természetesen itt is lehetőség nyílik majd a társadalmi munkára, amit a bizottság még tavaszig részletesen kidolgoz. A csökkentett érték helyett most arra törekszünk, hogy a szövetkezeti lakások szint- I jét érjék el ezek a létesít- ! mények. Olyan típusterve- i két választunk majd ki, j amelyek viszonylag olcsóbb lakások építésére adnak [ módot. Nagy az érdeklődés a lakások iránt, szétosztásukról a vb. gondoskodik. Nyíregyháza: iskolaváros. Több ezer diák él itt, akiknek sajátos igényük van a szabad idő eltöltésére. Milyen lehetőségeket találnak? — Nemcsak a diákok, az üzemek, hivatalok fiataljai is egyre igényesebbek. Az ezzel kapcsolatos probléma nem újkeletű. Történt próbálkozás a megoldásra. A csötörtök esti „szesz- mentes”-re szeretnék utalni. Mindenki látja viszont, hogy a jelenlegi körülmények között — a „Béke” cukrászdában — ez már nem éri el a célját. A szűk, zsúfolt helyiséget nem lehet klubbá változtatni, a kicsit is komolyabb program — versmondás, stb — színpad, rálátás hiánya miatt megbukik, örültünk a hírnek, hogy a Szabolcs bővülésével megszűnik ez az objektív akadály, de a szükséges helyiség átadása tovább húzódik. ...Terveink között szerepel, hogy megrendezzük a „ki mit tud” versenyt városi szinten, a társastáncok minősítő, kategóriaversenyét, hogy gazdagabbá tegyük a teremsportokat cs segítsük fellendíteni a vízisportot Szabolcsban. Mind mind a szabad idő ésszerű kihasználására utal. Ha élvezzük majd az érintett szervek segítségét, a mostaninál lényegesen több alkalmat tudunk teremteni a városi fiataloknak a szabad idő célszerű eltöltésére. (a. s.J 3 1965. december 8.
