Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Társadalmi pártmunkások Összhang a beruházások tervezésénél Milliós megtakarítást jelent a koordinációs bizottság munkája sét kívánják hozni. összhangba Csupán e négy építke­zésnél több millió forint megtakarításról van Hasonlóan napirenden fog szerepelni a Nyíregyházi Baromfifeldolgozó Vállalat közel egymillió forintos építkezése, a Közúti üze­mi Vállalat és a VAGÉP új üzemlétesítésének össze­hangolása és a 120 szemé­lyes új szállodának az épí­tése, amelyet a Kossuth tér mellett úgy képeznek ki, hogy felépülése után megoldható legyen a jelen­leg működő szállodával va­ló közvetlen kapcsolata. — Természetesen a bi­zottság a jövőben is figye­lembe veszi az érdekelt szervek elképzeléseit, ja­vaslatait. Ám a megoldáso­kat úgy irányítja, hogy mindenek előtt a népgaz­daság érdekeit és a dolgo­zóknak legjobban megfele­lő szükségleteit vegye fi­gyelembe. B. L. Megjegyzés: Belváros — boltok nélkül A Széchenyi utca, Nyír­egyháza egyik legforgalma­sabb része arról is közis­mert, hogy itt van a leg­kevesebb szaküzlet. Nagy költséggel most kialakítot­tak egy olyan reprezentatív boltot, amelynek semmi kö­ze a lakosság ellátásához. Közben az utca túlsó részén levő tejivó előtt télen is hosz- szú sor áll a szűk keresztmet­szet miatt. A Szabadság téri önkiszolgáló fűszer- csemege bolt is régen küzd a helyiséggonddal. A közü- leteknek teljesen mindegy lett volna ha nem ilyen központi fekvésű boltban kapják a havi nyomtat­ványellátmányt. A környék­beli lakosoknak ugyanakkor egyáltalán nem közömbös, hogy a napi szükségletért mennyit kell gyalogolniuk. A Széchenyi utca egyik foghijas részén épített tömb földszinti részére most a Kossuth téri órajavító részleg költözik. Tudjuk: jelentős szolgáltatást végez ez a részleg és jelenlegi helyükön tarthatatlan körül­mények között dolgoznak. Megfontolandó lett volna azonban, hogy azon az ut­cán, ahol a vásárlók százai haladnak el napjában, mű­helyt, avagy boltot nyit­nak. (Lehetett volna meg­felelőbb helyet találni en­nek a részlegnek is). Szó ami szó: több fi­gyelmet a belváros elmara­dott bolthálózatának! Angyal Sándor Lesz-e nyereségrészesedés? Csak a gyáriakon múlik Körkérdés és válaszok a Nyíregyházi Cipőgyárban Városunk négy kerületé­ben — ahol a lakosság több mint fele él — mű­ködik pártszervezet. Igaz, nem sokat hallatnak ma­gukról. Nem is valami lát­ványos sokszor a munká­juk, hisz nem a termelés segítségével, üzemi problé­mákkal foglalkoznak. Te­vékenységük mégis nélkü­lözhetetlen. Első hallásra talán fur- csa, hogy a város lakóne­gyedében serénykedő kom­munistákat társadalmi párt­munkásoknak nevezzük. Mégis helyes ez az elneve­zés, hisz a kerületi párt- szervezetekhez tartozó párttagok a mindennapos munka elvégzése után, fő­képpen esténként tudnak szót váltani az emberekkel a gondokról, problémák­ról. Lényegesebb politikai felvilágosító munkák el­végzésére egy-egy kerületi pártszervezet 4—500 akti­vistát is képes csatasorba állítani. Irányításuk mel­lett szerveződik mozgalom a kerületekben a tiszta ut­cákért, a parkosításért, a járdaépítésben való rész­vételért és sok másért is. Csak becsülni lehet azt a lelkesedést, ahogyan ezek a pártmunkások dol- ' goznak. Pedig mindössze háromszázhatvan . párttag tartozik a kerületi szerve­zetekhez. Többségük nyug­díjas, háziasszony, vagy al­kalmazott. Az ötven éven felüliek létszáma eléri a kétszázat. Talán joguk is lett volna már elfáradni, pihenni, nem törődni a kö­zös gondokkal. Mégis sok jó példával szolgálnak arra, hogyan kell munkálkodni, az emberek gondjaival, a város érdekeivel törődni. Figyelemre méltó az a készség, érzékenység, aho­gyan ők ezekre reagálnak. A városi pártbizottság nemrégiben foglalkozott a kerületi pártszervezetek te­vékenységével. Az értéke­lés a többi között megálla­pítja: „A kerületi pártmun­ka legfontosabb feladata, hogy széles körűen ismer­tesse, népszerűsítse a párt politikáját..." Fontos felada­tuk van abban is, hogy az egyre fejlődő város rende­zési terveit, további építé­sének távlatait, a holnap Nyíregyházáját ismertessék az emberekkel. Jó fórumai ennek a tag­gyűléseken és pártnapokon kívül azok a fogadóórák is, amelyeket a kerületekben élő tanácstagok tartanak. Helyes kezdeményezés pél­dául, hogy a III. kerület­ben a tanácstagok egy ré­sze a pártházban tartja a fogadóórát. Igen fontos, hogy a kerületekben műkö­dő mintegy 40 pártcsoport, különösen azok vezetői és a tanácstagok állandóan és rendszeresen kicseréljék ta­pasztalataikat, kölcsönösen tájékoztassák egymást a kerületek problémáiról, az embereket foglalkoztató kérdésekről. Itt szükséges szóvá tenni, hogy a kerületi pártszerve­zetek vezetőinek vélemé­nyével jobban számoljanak a- városi tanács, a pártbi­zottság, mindazon fórumok, amelyeknek döntési joguk van. Nem arról van szó, hogy a jövőben ne bontsa­nak fel utcákat, ne építse­nek házakat, ne rendezzék az előre kidolgozott tervek szerint Nyíregyházát, s ne zárjanak be üzleteket, vagy éppen ne nyissanak újakat. De arról igen, hogy mindez ne történhessen meg a kerületi pártszerve­zetek tudta, tájékoztatása, véleményének meghallga­tása nélkül. Sok felesleges súrlódást, elégedetlenséget szüntethetünk meg, ha a kerületi pártszervezetek jó előre tudják, hogy kerü­letükben mi fog történni. De ezt követeli meg a mind inkább érvényesülő szocialista demokrácia elve is. Fontos munkát végeznek a kerületi pártszervezetek irányításával és segítségével működő tömegszervezetek, a kerületi nőtanácsok, népfrontbizottságok, KISZ- szervezetek. Sok az olyan fiatal, háziasszony, idősebb ember, akiket a kerületi pártszervezet bíz meg fel­adatokkal. Nem ritka, ami­kor megrendezik a kerüle­tekben élő nagyapák és nagymamák találkozóját, nők akadémiáját, egészség- ügyi előadásokat szervez­nek, s így kapcsolják be a mozgalmi életbe az embe­reket. Különösen a kerüle­tekben élő, iskolájukat már elvégzett, de még nem dolgozó fiatalok ne­velése fontos. Ök elsősor­ban várják a pártszervezet segítségét, támogatását. Sajnos a kerületben élő fiatalok pályaválasztási, el­helyezkedési gondjainak megoldásában nem kapnak megfelelő segítséget a kerü­leti pártszervezetek. A városban dolgozó párt- szervezetekben sok a fel nem használt energia. Szá­mításba kell ezt venni, igényelni kell. Az itt munkálkodó egyszerű párt­munkások szívesen segíte­nek, várják is a meghall­gatásukat, akárcsak a ke­rületekben élő tízezrek. Farkas Kálmán Több mint egy éve mű­ködik a megyei kordinációs bizottság. Kocsis Lászlótól, a megyei tanács vb. terv­osztály vezetőjétől arra kértünk választ, hogyan tölti be szerepét, milyen feladatokat oldott meg a gazdaságosabb építkezések érdekében. — A megyei koordinációs bizottság megalakítását —a Gazdasági Bizottság hatá­rozata nyomán — sok kö­rülmény tette szükségessé. Gyakran előfordult, hogy szociális, kulturális és közmüvesítési beruhá­zásokat a különböző szervek, üzemek, vál­lalatok egymástól füg­getlenül valósították meg, ami sok felesle­ges költséget jelentett a népgazdaságnak. Például az egymás mellett működő vállalatok, üzemek külön-külön létesítettek kommunáiig épületeket, vagy közműveket kis kapa­citással, ami sem költség­ben, sem kihasználásban nem volt gazdaságos. — A bizottság eddigi gyakorlati munkája bi­zonyítja: többségében sikerült a kivitelezés gyakorlati összehango­lása. A szakszerű irányítást elő­segíti, hogy a tárgyalások során a szakminisztériu­mok képviseltetik magukat. Például, ha iparvágányról van szó, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium szakvéleményét figyelembe veszi. A koordinációs bi­zottság munkája nyomán eddig több mint 20 millió forint megtakarítást ért el a népgazdaságnak. — Csak néhány példát a bizottság munkájáról: a Nyíregyházi TÜZÉP jelen­legi telephelye szűknek bi­zonyult. A bizottság úgy döntött, hogy telepét a gön­gyölegtelep helyén bővíti, a göngyölegellátót az alma­tároló közvetlen szomszéd­ságába telepíti, ami nem­csak a vállalat munkáját, hanem a szállítást és a raktározást is lényegesen megkönnyíti. A másik: az épülő bútorgyár, a cement­relé. az építőipari vállalat telephelyét úgy jelölte ki, hogy a három vállalat kö­zös iparvágányt építsen. Később ehhez fog csat­lakozni a hullámdoboz gyár is. Az építendő új élelmi­szerkombinátnál is úgy fog­lalt állást a bizottság, hogy együtt legyen a gabonatá­roló, az új malom, a gabo­nasiló és a kenyérgyár. így lényegében egy közös kommunális és közmű fogja kiszolgálni az új létesítményt. Ez mondható el a Vasmű­szaki Vállalat és a Gyü­mölcs Szeszfőzde közös építkezéséről is. Ilyen meg­oldásokat alkalmazunk vi­déken is. Például Vásáros- naményban a bővülő lá­daüzem közművesítését az új kórház közművére kap­csolják. — A bizottság előtt újabb feladatok állnak. A napokban fogja tárgyalni a bútorgyár és a hullámdo­boz üzem rövidesen épülő telepítését. Mivel új belé­pésekről van szó, négy vál­lalat összhangját, működé­Lesz-e nyereségrészese­dés? Bonyolult kérdést fesze­get, aki ezt szeretné most tudni a Nyíregyházi Cipő­ipari Vállalatnál. Cseppen­tő József igazgató és Ko­vács Imre főkönyvelő sza­vaiból következtetne végső soron a választ ez a hónap adja meg. Ami biztos; adóssággal nem kezdik az új evet. Mit lehet még, és mit le­hetett volna termi, hogy ezt az évet jó nyereséggel zár­ják? A választ Forgó Lajos gyárstás vezetőre, Ferencsik István főművezetőre, Kígyósi Mihály végtermékbevizsgá- lóra, két szakmunkásra; Szalontai Ferencre és He­gyes Istvánra bíztuk. A gyártásvezető — Alig egy hónapja jöt­tem át ide a Marfűi Cipő­gyárból, de máris azt mond­hatom; az anyagtakarékos­ság terén itt még sok lehe­tőség kínálkozik. Két hete például új technológiai el­járást vezettünk be a férfi félcipők gyártásánál. Ha­vonta megtakarítunk vele egy mázsa szeget. Ennek az ára 1600 forint. Ugyanak­kor a különböző munkamű­veletek szétszedésével a ter­melékenységet ugrásszerűen emeltük. A további meg­munkálásra kerülő munka­darabokat már nem a szakmunkás, hanem az anyagmozgató készíti elő a szalagra. így a szakmun­kások napi teljesítménye a duplájánál is többre emel­kedik. Ez újabb tízezer fo­rintos havi megtakarítást eredményez. A szakmunkások — Igaz, eleinte egy ki­csit idegenkedtünk az új eljárástól, de most már azt mondjuk; bár előbb is be­vezették volna. Nem a dup­láját, hanem még ennél is többet elkészítünk egy műszak alatt. — Csak az a fontos, hogy a ragasztáshoz megfelelő gyakorlattal rendelkező munkaerőt biztosítsanak. Gyakorlott anyagmozgatók­kal még a régi eljárással is négy-öt párral többet tudtunk volna termelni egy műszak alatt. — Legfontosabb; legyen elegendő kaptafa, ne kell­jen rá várni. Korábban ez is akadályozta a munkát. Ha a B-üzemben két-há- rom ember beteg lett, már szaladgálni kellett a kapta­fák után. A főművezető — A talpkiszabáshoz használt stanckések már elavultak. Nem a jelenleg használt kaptafákhoz va­lók, s így a talpat nagyobb­ra vágják. A felesleget le kell vágni. Ez nem csak munkaerőt köt le, hanem napi 350 pár termelésnél már mintegy 130 forint ér­tékű anyag megy veszendő­be. A szerszámpark kicse­rélésével négy szakmunkást más, fontosabb munka­körben lehetne foglalkoztat­ni. Kétszázalékos anyag­megtakarítással például en­nél a vállalatnál mintegy félmillió forintot lehet­ne megtakarítani. — Siók problémát okoz az is, hogy a felsőbőrök nem mindig telelnek meg a minőségi követelmények­nek. Ez sok esetben a kész­termék minőségét, vagyis a nyereségességet csökkenti. Csak most, a második tél évben vezettük be, hogy ezeket a szállítmányokat megreklamáljuk, és a gyár­ral kicseréltetjük, hiszen jobb anyagból értékesebb árut lehet előállítani. A minőségellenőr — Kétségtelen, hogy a leminősítések nagy százalé­ka az anyag rossz minősé­géből adódik. Száz párból jelenleg általában nyolc­van párat tudunk első osz­tályúként elszállítani. Azonban a leminősített húsz párból két pár műszaki hi­bák miatt nem lehet első osztályú. A kifogásolt ci­pőknél páronként több, mint harminc forinttal csökken a termelési érték. Ezer párnál ez már 30 ezer forintot jelent. — A műszaki hibák több­sége kisebb hanyagságból és figyelmetlenségből adódik, amit véleményem szerint el lehet kerülni. A szakmun­kás sokszor maga is lát­ja, hogy ráncos a bőr, vagy nem egyforma a kéregma­gasság, de nem adja vissza kollégájának, hanem to­vább dolgozik rajta. Az el­rontott kész cipőn pedig már nem lehet segíteni. Az így kiesett termelési érték már csökkenti a nyereséget. Még akkor is, ha a vét­kes dolgozót a selejtkár megtérítésére kötelezzük. Az újságíró — A rohamos fejlődésnek indult Nyíregyházi Cipőgyár már rendelkezik megfelelő képességű műszakiakkal, jól begyakorlott munkásgárdá­val. Többségük már jól lát­ja a tennivalókat, a hibá­kat. Ha a lehetőségeket job­ban kihasználják, fokozzák a minőségi követelménye­ket, önmaguk határozhatják meg a termelési érték ala­kulását és az abból való ré­szesedésük arányát. Tóth Árpái Sajtónapi panasz Az olvasó egész eszten­dőben nyájas, kedves, tisz­telt. Pedig nem minden ol­vasóra illenek ezek a jel­zők. Csakhogy azokról, akik nem nyájasak, kedve­sek, tiszteltek, hétköznapo­kon nem, legfeljebb a sajtónapon szabad megem­lékezni. Elvégre is ők ve­szik a lapot, másszóval: be­lőlük élünk. S hogy meny­nyire nehéz ez az élet, bi­zonyítsa e néhány portré. A gratuláló — Remek kis írásod volt az a, mi is volt a címe... Tudod, amelyik arról szólt, hogy... na miről is? Nem tudom már pontosan, de jót derültünk rajta. Mond­tuk is, hogy ilyet csak a... már megbocsátasz, hogy is hívnak...? A kollegiális — Nem rossz, persze nem új a téma. Annak idején én is foglalkoztam vele a gimnáziumi önképzőkör stencilezett lapjában. Tu­dod, én is firkáltam fiata­labb koromban, de aztán megjött az eszem és vá­lasztottam rendes szakmát... A szenvtelen — Nézze, nekem újat nem tudnak írni. Én elő­veszem a négy év előtti la­kokat és már tudom a hol­napi szám tartalmát. Nem mondom, van egy-két do­log, amit maguk is tudnak, de nézze, amit már az új­ság megír, az már nem új­ság. Azt írják meg, amit nem írnak meg. A jópofa — Legjobb az újságíró­nak. Összeollóz valamit in- nen-onnan, és kész. Sétál hozzá egy keveset, iszik rá egy kávét és kezdi elölről. S hogy honnan tudom? Na hallod...? Egész délelőtt fi­gyellek benneteket a hiva­tali ablakomból. Látom én, amit látok. He-he, legjobb az újságíróknak... A félénk — Azt kérdezte, hány óra? Már megbocsát, de milyen minőségben tetszett kérdezni? Mint újságíró? Akkor azonnal megkérde­zem a főnök kartársat... Vagy úgy! Szóval mint ma­gánember? Pontosan három óra. Még másfél órát kell lődö­rögni a hivatalban, amig hazamehetünk... A vesébelátó — Látja, ezt jól megad­ta nekik. Még most is bó­logatok, ha eszembe jut az a velős mondat: „Általában majdnem teljes egészében rendben van, de itt-ott akad még egy és más hiba.” Látja, csak így tovább, ilyen harcosan. Tudom én, amit tudok, olvasok én a sorok között, kérem... A kritikus — őszintén megmondom, ilyen silányságot még nem láttam. Hallja, nincs eb­ben semmi olvasnivaló. Ké­rem, akinek nincs mit mon­dani, az ne mondjon sem­mit. Ne firkáljon... Ja, majd’ elfelejtettem, köszö­nöm azt a kis bírálatot, amit a múltkor írtak rólam ...majd meghálálom...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents