Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

Az építőiparra ügyelünk Mit jelent nekem a brigád ? Elmondja egy Isz-elnök Hatszáz lakást — az el­múlt évinek közel kétszere­sét — ad át idén megyénk építőipara. Nagy jelentőségű és sokatmondó szám ez a la­kosságnak. Nem kisebb ered- ménjéé az építő vállalatnak sem. S ha tudjuk, hogy 1965- ben ezen kívül tizenhat nagy, milliós értékű épület- tel gazdagítják Szabolcs- Szatmár iparát, mezőgazda­ságát, művelődését és egész­ségügyét az építők, azt is látjuk: további fejlődésünk szempontjából egyik döntő feltétel a beruházások jobb, gyorsabb megvalósítása. Joggal kíséri megyeszerte figyelem az építőipar terv- teljqsítésének mutatóit. — Olyan létesítmények átadá­sáról van szó csak ebben az évben, mint több község gimnáziuma, fontos üzemek bővítése. És a megkezdett beruházások között nem ki­sebbek szerepelnek, mint a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola, a Záhony környéki vasúti létesítmények, a De- mecseri Bugonyakeményjtő Gyár teljes rekonstrukciója, s még hét más, több millió forintból létesülő építmény, A béfejezett és a megkez­dett harminckét nagy épít­kezés teljes költségének ösz- szege meghaladja a másfél milliárd forintot! Ezek a tények önmaguk he­lyett beszélnek. Szabolcs- Szatmár megye további fej­lődését sietteti, vagy késlel­teti minden torvteljesítési százalék. A megyei pártbi­zottság legutóbbi 'ülésén ezért is kísérte elismerés a megyei építők munkáját: az első félévi nagy elmaradást az eltelt hónapokban sike­rült megszüntetni. Az elma­radás már csak fél százalé­kos, de — azt is szóvátették, — nem jelentéktelen. A negyedik negyedévi terv maradéktalan teljesítése és hétmillió forintot jelentő féj százalékos kiesés pótlása vár még idén az építőiparra. E feladat megvalósításához szükséges, hogy a lehető legjobban szervezzék meg a munkát az építkezéseken. A téliesítés gondjaival, a ko­rán és nem várt gyorsaság­gal beköszöntött hideg, csa­padékos időjárás viszontag­ságaival is meg kell küzdeni. Az ÉM megyei építőipari vállalata sokat tett a mun­kahelyeken eddig is. Javult a téli felkészülés, az építke­zéseken a tavalyinál össze­hasonlíthatatlanul jobbak a körülmények. Több a fűtő- berendezés, a beüvegezett, s belső munkára kész helyi­ség, gyors intézkedés történt valamennyi munkahelyen. A legutóbbi havazás és hideg miatt azonban néhány he­lyen átmenetileg leállt, vagy csökkent a munka üteme, s ez mindenképpen figyelmez­tetés. A munkák jobb üte­mezésével, magasabb szintű szervezésével elkerülhették volna ezt a néhány napos kiesést. Nőtt a gépi munka aránya az építkezéseken, a vakolás­nál például négyszeresét végzik a tavalyi teljesít­ménynek a gépek. Ám a gépek kihasználása még mindig alacsony, kapacitá­suknak csak kis részét tud­ják az építkezéseknél igény­be venni. Ez is arra int, hogy a nagyobb beruházá­soknál kell központosítani a munkát könnyítő, gyorsító eszközöket. Semmiképp se nyugodhatnak bele az építő-1 ipar vezetői, hogy az al­katrészprobléma ma is meg­oldatlan, a gépek javításij ideje indokolatlanul nagy. Dicséretes törekvés, hogy! télen sem küldik már fagy-! szabadságra az építőmunká-i Sok túlnyomó részét. Idén az összes munkaerő het­venöt-nyolcvan százalékának az állandó foglalkoztatását oldják már meg. A cél a dolgozók fizetéskiesése elke­rülésén tűi a téli munka mind tökéletesebb szervezé­sével az is, hogy az állam által a megyénknek adott beruházási összegből egy fillér se húzódjon át, ne menjen veszendőbe. Kopka János Nálunk, a pátyodi Kos­suth Tsz-ben három brigád indult tavasszal a szocialis­ta címért folyó munkaver­senyben. Kezdetleges dolog ez itt, többet is kellene ve­lük foglalkoznunk, hiszen mindössze kétszer-három- szor beszélgettünk a tagok­kal Mit jelent nekem, gazda­sági vezetőnek egy ilyen brigád? Sokat. Nagyon so­kat. A FOGATOSOK Itt vannak például a fo- gatosok, tizenöten. Örök problémánk volt, hogyan fékezzük meg náluk az ivást. Itt Szatmárban sze­retik az emberek a pálin­kát, ők sem kivételek. Vál­lalták, hogy munka közben nem isznak. Mégis meg­történt, hogy egyikük ittas­ság miatt közúti balesetet csinált. Levettük a fogatról. A brigád tagjai kérdezget­ték: — Egy ember miatt nem kapjuk meg az okle­velet? — Amikor megnyug­tattuk őket, kérték, leg­alább olyat adjunk helyet­te, aki nem szereti a pálin­kát. Ezután mi történt? Min- dig számíthattunk rájuk Olyan is előfordult, ami korábban sohasem, hogy a munka torlódása miatt va- sárnap hordták be a nap­raforgószárat. Ha ők nin­csenek, lehet, hogy kintma­rad. Hét ember dolgozik a hí­zómarhák körül. Ha egy ka­zalban gyengébb minőségű takarmányra lelnek, nyom­ban jönnek és mondják: —- Nem szereti ezt a jószág. Nem eszi rendesen. Nem lesz meg a súlygyarapodás És akkor mit csinálunk? A VÍZKÁROK ELLENÉRE Valósággal kikövetelik a jobb takarmányt. Ebben az évben huszon­két vágómarhát szállítot­tunk külföldre, ezenkívül tizenhetet nem vett át egy olasz, mert — hiába híztak tét, csak az alapokat nem szedtük ki. A brigád bét vagonnyi követ hordót; az alapból a tároló elé, kikö­vezték a sáros részt, azóta ott állnak a gépek LEGF£L!£Bß KÉT FORINT HIBÁZHAT A tároló rendben tartását nyomban a brigád alakulá­sa után megszervezték. Minden héten más trakto­ros végzi. Q rendelkezik a hordók körül, ő takarít, ő gyűjti a fáradt olajat. Azóta mindig rendben van a tá­roló. A traktorosokra ugyan­úgy számíthattunk, mjnt a fogatosokra, vagy a tehené­szekre. A szállításnál, vetés­nél rendszerint vasárnap is dolgoztak. Azt is megértet­ték. miért van szükség a kétműszakos üzemelésre. Két hónapon keresztül — amíg az.idő engedte — minden géppel így csinál­tuk. Ha nem támogatják a dolgot, ez lehetetlen lett volna. Asszonyok az automatánál Hat méret bárom sebességen Kevesebb erő, kevesebb létszám Az idén — a kedvezőtlen időjárás miatt — nem volt nagy termés almából. ItUott a minőség sem volt kielégí­tő. Ezért a Nyíregyházi Al­matárolóban kétszeres figye­lemmel kell válogatni, cso­magolni az exportra induló szabolcsi „aranyat”. A feldolgozó csarnokok­ban kék, piros mackós asz- szonyok, lányok keze nyo­mán egymás után telnek a papírdobozok és a ládák a szép, piros jonatánnal. Vé­gül rákerül a címke is: Svédország, Finnország, Nyu- gat-Németprszág... A törzsgárda Lehetnek vagy hatszázan. Többségük az almatároió fennállása óta itt dolgozik, a törzsgárdához tartozik. — Eleinte csak . kézzel, sok fi­zikai munkával, később a futószalag mellett válogat­tak. Három héttel ezelőtt azonban ők is megcsodálták az új osztályozógépet. — Idegenkedtünk tőle — mondja Dózsa Ferencné. —■ Nem fogunk-e kevesebbet keresni ? Az almatároló kollektíváig által szerkesztett és kivite­lezett új almaosztályozó gép teljesen automatikus. Az alma válogatását és csoma­golását, egy munkafolyamat­ban végzi el. A szalagrend­szerű válogató három sebes­ségben, hatféle méretre osz­tályoz. Egyik végén önmű­ködően felemeli, kiüríti az almával telt ládákat, míg a másik végén — a két válo­gatóasztalon végigfutva — már ládában, minden má­sodik alma papírba csoma­golva jön le. Címkézik és indulhat a vagonokba. Azelőtt az alma válogatá­sa sok fizikai munkát és nagy figyelmet igényelt. Az almákkal telt ládákat sok fáradsággal kellett horda­niuk egyik helyről a másik­ra. Aztán minden almát kü- lön-külön kellett mérni, col­lQZnh A legnagyobb figye­lem közben is előfordult a hiba.,. Több ládát újból válogattak. Mindent helybe visz a gép —■" Most csak itt állunk és mindent a helyünkbe hoz a gép — mondja Kerékgyártó Antalné. — Nem kell sza­ladgálni, kiabálni a ládá­kért ... —A keresetük nem csök­kent? — Nem. Sőt, emelkedett, A dekódlapokról már meg­állapítottuk: több lesz» meg­haladja a kétezret.,. Az új válogató gép na­ponta hatvan mázsa almát dolgoz fel r— szállításra al­kalmasan. A válogatási se­lejt a minimálisra csökkent, Korábban ezt a munkát I7á ember végezte — nagyrészt kézi erővel — most az új géptan ugyanezt a munkát 77 ember látja el, a nehéz fi­zikai munka teljes kiiktatá­sával. (B. L.) K lári féltékeny volt • férjére, mért a ka­cér Gizikével dolgo­zott essy szobában. Pista hiába esküdözött, hogy fütyül Gizikére, az asszony nem hitt neki. Ha ajándékokat vitt haza, az asszony így szólt: — Persze, lelkiismeret- furdalásod van. Ha elmaradtak a figyel­mességek, akkor az volt a baj. Egyre jobban elmérgesí­tette házaséletüket az okta­lan féltékenység. Pista na­gyon szerette feleségét, de bosszantotta az asszony vi­selkedése. így állandósult közöttük a perpatvar. Eljött az idő, amikor vá­lásról kezdtek beszélni, és egy nagy jelenet után el­határozták: beadják a bon­tóperi keresetet. A válóperes bíró elé ke­rültek. Az asszony egy kicsit megbánta, hogy idáig fajult féltékenysége, mért néha ő is kételkedni kezdett férje hűtlenségében. De azután ismét felködlött agyában a kacér Gizi arca, A Nyíregyházi Vegyesszerelő Ktsz készíti a világító fényreklámokat. Tóth László üvegtechnikus a nyírbátori étterem feliratán dolgozik. Foto; Hammel József Palásti László: Váljunk el! és ismét győzött benne a féltékenység ördöge. Büsz­kesége nem engedte, hogy visszatáncoljon. Elválnak... így jobb. A bon tóperi tárgyaláson a bíró megkérdezte az asszonyt: — Nincs másik férfi a háttérben? — Dehogy .van! — tilta­kozott az asszony. A tanácselnök a férjhez fordult: — És magánál? Nincs nő a dologban? — De van — hangzott az asszony számára oly meglepő válasz. — Szóval, a válási szán­dék oka egy másik asz- szony? — Igen. Gyakran talál­koztunk. Amikor esti kü­lönmunkáról beszéltem a feleségemnek, az illetővel vagy koncerteken voltam, vagy táncolni. Feleségem­nek pedig mindig azt mondtam: termelési érte­kezlet van. — A bontóperi kérelem oka tehát a harmadik. Ki az illető? — Nem mondom meg, — hangzott a bátortalan válasz. — Figyelmeztetem, hogy abban az esetben, ha nem nevezi meg a válóok nevét, akkor nincs bizonyíték, nincs válóok és a házassá­got nem bonthatjuk fel. — Nem mondom meg! A tanács határoza­tot hirdetett: — A házasságot az idevá­gó rendelkezések értelmé­ben a bíróság nem bont­hatja fel, nagyon szépre — borzderes színűek voltak, és ez nem tetszett neki. A brigád mindent megtett, hogy ezek is exportra menjenek, vé­gül azonban — helyhiány miatt — ej kellett adnunk őket. Persze van még dol­guk, nyolcvan állat hízik, felét már be is szérumoz- ták: külföldre mennek. Minden évben nagy prob­léma a silózás. Az idén is a munkák kellős közepén érkezett meg a répaszelet. Ha a brigád tagjai befe­jezték napi munkájukat, visszajöttek dolgozni, így oldották meg a téli takar­mány problémáját. A traktorosbrigádban tí­zen dolgoznak. Két-három kombájn ara­tott nálunk, gyakran va­sárnap is. Nem volt prob­léma a szállítással, a trak­torosok hordták utánuk a szemet, Nekik is köszönhet­jük, hogy búzából a terve­zett tízmázsás átlagtermés helyett — a rossz időjárás, a vízkárok ellenére —. 12 mázsát értünk el, mert ide­jében sikerült befejezni az aratást. Volt egy eset. Szép kis üzemanyagtárolónk van, csak előtte nagy a sár. El­bontottunk egy régi épüie­A bíróság folyosóján az asszony megkérdezte: — Most, hogy éljek ve­led? Már a gyanú is bor­zalmas volt. Eg most ez a bizonyosság! — Nem vettél észre sem­mit a vallomásomban? — Mire gondolsz? — Hát a táncra és a kon­certekre. Hiszen botfülem van! Képtelen lennék egy koncertet végighallgatni. És te tudod legjobban, hogy táncolni se tudok, Dehogy jártam én mással koncert­re, ötórai teára. — Hát akkor!? — Beszéltem egy ügyvéd barátommal, ő magyarázta meg: aki válni akar, és egy harmadikra hivatkozik, meg kell mondania a válóok ne­vét. Ha nem mondja meg, akkor fuces a válópernek. — És te azt akartad, hogy fuccs legyen? — Azt! És soha senkivel... ★ A folyosón valaki oda­szólt egy másik ügyfélhez: — Pont a bíróságon kell ezeknek csókolózniuk?­★ Negyven forintot tervez­tünk az idén. Nagyon sok terméskiesésünk volt az időjárás miatt. A tervezett összeg mégis meglesz, leg­feljebb két forint hibáz­hat, (Elmondta: Csehi Lajo« tgz-elnök, Lejegyezte; Kun István) Megjegyzés: Mert van víz ? Furcsa és szokatlan su- tótlsztítás honosodott meg az utóbbi időben Nyíregy­háza utcáin. A sokmillió forint költséggel megépült vízmű rendeltetését egyes gépkocsitulajdonosok rosszul értelmezik... Kocsimosásra használják az utcákon el­helyezett ejektorokat. Sőt, az élelmesebbek már olyan gumicsövet is „szer­kesztettek”, amely alkalmas az ejektorra, kihasználva 4 víz több atmoszférás nyomá­sát a kocsi mosásához. — Ott mosunk, ahol víz van — gondolják az »utó­tulajdonosok. Az igaz, hogy víz van. Csak örömmel nyugtázhat­juk a város vízmű vési téset. De úgy véljük: nem a gép­kocsik utcai mosására épí­tették. Erre van szervizál­lomás a városban, amit bárki igénybe vehet. Ami a legfontosabb: a város egészségére, tisztasá­gára nagyon káros. Ott marad a sár, a piszok, a benzin, ami a közkutat is rongálja, mert a benzin oldja a bitument. Sőt: ve­szélyes is. A lefolyó víz benzines és olajos — a ben­zines és olajos kannákat is ott mossák —, ha össze- gyülemlik, egy szikrától kész a robbanás­Ujfajta szabálysértés ez, amiért büntetés jár... <B. U) 1965. december L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents