Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
- Pályaválasztás \ lig van szebb ajándéka az ifjú kornak, mint a V szelesen csapongó fantázia, a szüntelen tervezés. , . , leszek, ha nagy leszek? — kérdi már a gyer^t is es kedvenc mese, vagy regényhőse szerint válaszol rá avagy a kor ritmusa mértékében adja a feleletet. Hol az a fiú manapság, aki ne képzelné oda magát a szu- perszónikus repülőgép pilótafülkéjébe, az űrhajóba, vagy éppen az űrbe, aki nem álmodna arról, hogy feltaláló, vagy világraszóló sportsikerek birtokosa lesz... S tervez a serdültebb ifjú is, természetesen józanabbul. Vétek, hiba lenne elvitatni az ifjúságtól a tervezés, az álmodozás nagy és szép lehetőségét, jogát. A vágyakért, a szárnyaló fantáziáért dohogni, felháborodni ira és nálunk igaztalan, korunk nagy, jellemző vonásaival ellentétes. Csak megértésre és csak támogatásra méltó minden merész terv és magasra tűzött életcél, s a törekvés, amelynek serkentője a felemelkedés vágya. S hozzátehetjük még a kérdést: lehet-e boldogabb a szülő, mint akkor, ha gyermekét tervezni, pályát keresni és választani látja, ha örülhet sikerének, a megtalált életútnak. Mégis: az álmodozás és a realitás, a vágy és a valóság gyakran ellentmond egymásnak, s a feloldás ilyenkor nem mindig pozitív. Éppen az országgyűlés legutóbbi ülésszakán hangzott el a józan igazság, iskolarend- szerünk ma még olyan, hogy a középiskola bőven bocsát ki falai közül éré ttségizetteket, az egyetemi létszámnak viszont adottak a határai. S ez így helyes is: egy ország életéhez nemcsak mérnökök kellenek és tanárok, orvosok, jogászok — kellenek öntők, esztergályosok, traktorosok, kovácsok, szövőnők. S itt és ebben ütközik manapság olykor a vágy és a valóság, a fantázia és a munkás hétköznapok szolid egyszerűsége. Nem csekély gond ez és egyáltalán nem szabad lebecsülni ezt a jelenséget. Leggyakrabban, az estek túlnyomó többségében az első megtorpanást józan mérlegelés és új elhatározás, megfelelő pályaválasztás követi. Még így sem kevés az olyan fiatal, aki — ha nem teljesül első elképzelése —, csalódott, sértett emberré válik, mert úgy érzi, megfosztották őt vágyaitól, reményeitől. S okszor felemlítettük, és igazát nem kevés külföldet járt hazánkfia bizonyíthatja: a fejlett, gazdag nyugati országokban is milyen távol esik ma egymástól az ifjúság nagy tömegeinek vágya, álmodozása és a valóság. Ott színdarabokat írnak a céltalanságról, filozófiai elméletek próbálják magyarázni lényegét, filmek egész sora ábrázolja a fantázia és a lehetőségek között kallódó életeket. Persze mindez nálunk még csak megközelítően sem így áll. S bátran állíthatjuk: nálunk nem is annyira az álmok teljesülése körül van baj, mint Inkább' a vágyak felkeltésében, az érdeklődés, a fantázia irányításával. Másként foglalkozva: odáig eljutottunk, hogy felkeltettük általában a tanulás, különösen egyes fontos pál yák iránt az érdeklődést, a kedvet. Abban viszont elmaradtunk, hogy tudatosan irányítsuk a figyelmet, s a fiatalember, mint kikötőben a hajó révkalauzának jeleire, pontosan helyére álljon az élet, a munka rendjében. Az elhivatottság érzése nagy érzés. Ámde nem magától támad, s nem magától erősödik. Ha az eszmélő kisdiákot — tehetsége, képessége, akaratereje szerint mérlegelve — nevelői, — iskolában, családban egyaránt — közös akarattal egy cél, egy pálya, egy leendő élethivatás felé kormányozzák, a végső döntés minden bizonnyal helyes, hasznos lesz. S itt a haszon kettős &rtelmű. Az egyén, a fiatal, ha valamely pályán megtalálja mindazt, amit elképzelt, boldog, elégedett ember lesz egy életen át. S ehhez neki személy szerint azzal kell hozzájárulnia, hogy nem kerget valamely fantáziaszülte „kék madarat”. Reális korban élünk, a holnapot, több-kevesebb; sikerrel bár, de biztonságosan számítjuk. Ilyen kodban és ilyen életrendben nem túlzó követelmény, ha a fiatalt és a nevelőt józan tervek megalkotására kéri a társadalom. S fordítva: az ifjú is jogosan igényli, hogy a nagy közösség tárja fel előtte — jóval megelőzve a döntést —. a lehetőségek minden valóságos változatát. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy nem marad el a kettős haszon: célbaért, minden pályán hivatásukra talált emberek, s minden területen a leghasznosabb munka a társadalomnak. M inden fokon és bőven van tennivaló. A cél, a lényeg megéri a fáradozást, a kitartást. Társadalmi rendünk magában hordja a siker minden feltételét és tényezőjét — élnünk kell vele. Lantos László Receptek rántott libamáj Fél kilós, vagy 60 dekás májat tejben áztatunk, majd megszárítunk, és 12—14 egyenlő részre vágva, húsverővel óvatosan kiverve sózzuk, utána lisztben felvert két tojásban és szitált zsemlemorzsában megforgatjuk. Forró zsírban mindkét oldalán rózsaszínűre sütjük. KÜLÖNLEGES CSOKOLADÉTORTA 10 deka lisztet 14 deka cukorral, 8 deka vajjal, 6 tojássárgáióval, 14 deka őrült csokoládéval és 6 tojás keményre vert habjával keverünk össze, majd hosszúkás tepsibe öntve megsütjük. Ha kihűlt két hosszú lapba vágjuk, és megtöltjük. (Lehetőleg egy nappal a fogyasztás előtt készítsük el). Töltelék: 12 deka cukrot két evőkanál erős feketekávéval sűrűre főzünk, majd 12 deka reszelt csokoládét és a tűzről levéve, 3 tojássárgáját keverünk hozzá. Kihűtjük, és 12 deka vajjal együtt habosra keverjük. Divallevél: A finom, meleg, s mégsem vastag kötöttruha előnyös viselet a nap minden szakában. Néhány többrészes kötöttruha-modellt választottunk ki, ezek — az olasz pulóverekkel vetekedve — nagy sikert arattak a milánói magyar kiállításon. Otthonra és sporthoz is alkalmas viselet a fekete- fehérmintás, japánujjú kardigán és az azonos mintájú pulóver. Hosszú fekete nadrággal, vagy egyszínű szoknyával szép is kényelmes is. (Első kép). Munkába, délutánra moziba, látogatásra igen alkalmas a képen látható háromrészes kosztüm. Az egyenes szoknyából, ujjatlan mellényből és egyenes szabású, hosszúujjas kabátból álló együttes többféle — fekete, sötétkék, középkék, négerbarna és drapp — színben készült. Ujját, gallérját és elejét finom himzett szegély díszíti. Az öltözék előnye, hogy többféle módon variálható. A szoknya kabáttal együtt kosztümként viselhető. Blúzzal a szoknyamellény Ismét más öltözéket ad. A szoknyához természetesen más felsőrészt, a mellényhez más szoknyát is lehet ölteni. (Második kép). Elegáns háromrészes kosztüm. Tengerkék és fehér — a legdivatosabb téli szín. Érdekes a négyszögletes, hurkos horgolásu borzas sapka is. (Harmadik kép). Alkalmi öltözékként eddig nem nagyon viselték a kötött ruhát, ez a modell azonban azt bizonyítja, hogy színházba, koncertre, sőt tánchoz is elegáns lehet. A fehér pulóvert és a sötétkék kardigánt kézihímzés díszíti. (Negyedik képünk). Orvosi tanácsadás: A rossz fogak és az emberi szervezet A gyakorlóorvosok évi- századok óta tapasztalják, hogy bizonyos betegségek, amelyek makacsul ellenálltak mindenféle gyógymódnak, elmúlnak, vagy legalábbis javulnak, ha a beteg rossz fogait eltávolítják. A fogakhoz később csatlakozott a mandula, majd — bár ritkában — néhány más szerv is, a vakbél, az epehólyag, stb. A foggyökerek között, -ez állcsontban, a mandulában néha lassú, lappangó, panaszokat alig, vagy egyáltalán nem okozó gyulladásos folyamatok zajlanak, amelyek ugyanakkor, a Szervezet más helyein okozhatnak gyulladásos megbetegedéseket, például a szívben, vesében, ízületekben, a szemben, a bőrön, stb. Ezeket nevezik „második betegségeknek“ Az első ugyanis a fog, vagy a mandula betegsége. A „második betegség” jelentéktelen lehet, de súlyos is, amely a beteg munkaképességét, vagy akár életét veszélyezteti. Régen úgy képzelték, hogy azok a baktériumok, amelyek a fog-, vagy a mandulagyulladást okozzák: a véráram útján eljutnak a test különböző szerveibe, s ott gyulladást okoznak. Később ez a felfogás megdőlt, a kutatók megállapították, hogy nem maguk a baktériumok, hanem az általuk termelt mérgek okozzák a „második betegséget”. A fogban, mandulában lévő elváltozást gócnak nevezik, orvosi szóval: fókusznak. Az általuk előidézett betegségeket pedig gócfertőzés névvel jelölik. A ..gócelmélet” megszületésekor az orvostudományban nagy szenzációt keltett. Fogak és mandulák százezrei estek áldozatául. Azóta a beteg sorsát minden szempontból alaposabban mérlegelő, kritikusabb, körültekintőbb álláspont győzedelmeskedett. Ma sem vitás, hogy gennyes, súlyos gyulladásokat fenntartó fogakat, mandulákat, a második betegségtől teljesen függetlenül is el kell távolítani. Ilyeneket nem szabad megtűrni a szervezetben. Mi történjék azonban a kétes esetekben? Ilyenkor a második betegség jellege befolyásolja döntően az orvos elhatározását, Ha a második betegség súlyos, akkor nincs helye bizonytalankodásnak. Egy vagy több rossz fog, vagy mandula egyszerűen nem éri meg, hogy miattuk veszélyben forogjon egy ember általános egészségi állapota. Ha viszont jelentéktelen második betegségről van szó, akkor felesleges na gyobbszabású fogászati, gégészeti, sebészeti beavatkozásnak kitenni a beteget. Ezt egy orvos többnyire nem tudja eldönteni: a második betegséget kezelő orvos rendszerint kikéri a fogorvos, a gégész, a sebész véleményét és együtt döntenek. Ha csupán egykét foggyökérről van szó, akkor a döntés nem nehéz. Ha a mandula kivételéről, vagy nagyobb szájműtétről, akkor a góctalanítás elhatározása már nehezebben megy. A gócfertőzés körül tehát vannak még bizonytalan pontok: sok orvoskutató foglalkozik tisztázásukkal. Mit tegyen a beteg? Rá kell bíznia magát az orvosok alapos meggondoláson nyugvó elhatározására: s még kellemetlenségek árán is vállalnia kell a kisebb bait a nagyobb veszély elkerülése érdekében. Dr. Kovács György, az orvostudományok kandidátusa. Kozmetikai jó tanács: Az ajak és az arcbőr ápolásáról Kellemetlen érzést okoz az apró repedésekkel teli, hámló ajak, és nem szép látvány a petyhüdt szájzug sem. Mindennek kialakulását azonban el is kerülhetjük. Az ajak felrepedezését és hámlásáit megakadályozhatjuk, ha ajkunkat éjszakára, de nappal is — mielőtt az utcára mennénk — bekenjük lágyító krémmel. Egy tojássárgájából és két evőkanálnyi glicerinből pia- gunk is készíthetünk ilyen krémet. Az étkezéssel kapcsolatban pedig azt tanácsoljuk, hogy az ételt ne együk túlságosan forrón, és ne harapdáljuk, nyaldossuk az ajkunkat. Ha mégis repedések keletkeznének rajta, masszírozzuk az ajkunkat bármilyen tápláló krémmel. A masszírozás úgy történik, hogy mindkét kezünk középső ujjával könnyed kö- , röző mozgásokat végzünk az ajak közepe felől a szájsarkok felé, és vigyázunk rá, hogy ajkunkat ne feszítsük meg. A masszírozás befejezése után ajkunkat gyengén ütögessük ujjhegyünkkel. A szájsarkok petyhüdtsé- gének megszüntetésére végezzük el ötször-hatszor a következő gyakorlatot: becsukott szájjal húzogassuk oldalra a szájzugokat, mintha nevetnénk. Ugyanezt a gyakorlatot ismételjük meg félig nyitott szájjal is. ★ Az arcbőr masszírozását magunk is elvégezhetjük. Ehhez csupán lemoeószer, zsíros króm, növényolaj és törülköző szükséges. Mindenekelőtt gondosan tisztítsuk meg az arcbőr pórusait a púdertől, krémtől, portól és váladéktól úgy, hogy bedörzsöljük lemosószerrel az arc közepe felől oldalra és felfelé haladva. Ezután meleg borogatást alkalmazunk. A hosszában összehajtott törülközőt bemártjuk forró vízbe, kifacsarjuk és középső részét állunkra helyezve, végivel befedjük az arc mindkét felét, de ugyanakkor a szájat és az orrlyukat szabadon hagyjuk. Amint a borogatás hűlni kezd, megint forró vízbe mártjuk. 3—5 perc elteltével a borogatást levesszük és arcunkat bekenjük krémmel. Utána olajjal bekent ujjhegyünkkel finoman, lassan, egyenletesen simogatva és titö- getve a bőrt, masszírozzuk az arcát, vigyázva arra, hogy ne gyúródjék ráncba a bőr. Homlokunkat először hói az egyik, hol a másik kezünkkel folyamatosan si- mítgassuk az orrtő és a szemöldök felől a haj felé. Azután mindkét kézzel egyszerre középről oldalra, a halánték felé. A szem körüli területet csak egészen könnyed mozdulatokkal simítgassuk az orrtő felől mindkét kéz ujjaival a halánték felé és a szem alatt az orr irányában. Az orrot felülről lefelé masszírozzuk. Az arcunk felső részét a2 orrnyereg felől a halánték felé masszírozzuk, a középső részt pedig az orrcim- pák és szájsarkok felől a fül irányában. Arcunk’ alsó részét, az állunkat és az alatta levő nyakrészt szintén középirányból masszírozzuk a fül felé, egyszerre mindkét kezünkkel. Minden egyes simítást többször ismételjünk meg. Ezután ujjainkkal ütögessük az arcot, mintegy beütögetve a krémet a pórusokba. A homlokot, az arcot, az állat egyszerre valamennyi ujjunkkal ütögessük. A szem alatti részt ujjhegyünkkel • paskolgassuk. A masszírozás kb 10 per- cig tart. Végül az arcot ismét gondosan dörzsöljük lé lemosószerrel. Ezután hid.ej borogatást alkalmazhatunk; de csak egy-két másodper ctg.
