Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-24 / 303. szám

GAZDAG PROGRAMMAL Hagyomány és lehetőség készül az MSZBT kongresszusára megyénk lakossága Barátsági estek a falvakban — Vetélkedő úttörőknek Január 6; megyei küldöttgyűlés Ügy adódott, hogy az éj­szakát is a faluban kellett töltenem, s a hivatalos em­berek, akikkel dolgom volt, szűkösen lakván, takaros parasztháznál szereztek szállást. A háziak szívesen fogadtak, s ahogy illik, nemcsak néhány szóra, ha­nem hosszabb beszélgetés­re is teremtettek időt. A tiszta szobában ültünk, a tűz éppen csak nyújtogatni kezdte lángnyelvecskéit, dermesztő hideg volt. Kis­sé zavartan magyarázkod­tak: nem gyújtottunk be még ebben az esztendőben, nem használjuk ezt a szo­bát. Később azután, mikor kissé összemelegedtünk, el­mondották, bár öten szo­ronganak a „kis” szobában ‘— a három gyerekkel — ide mégsem jöhetnek: mit mondana a falu? A tiszta szoba az tiszta szoba. Nem arra való, hogy lakják, ha­nem, hogy — legyen... Vi* gyázva — mert érzékenysé­get joggal kiváltó, esetleg sértődést is okozó ügy ez, — de azért a dolgokat ne­vén nevezve, kérdezgetni kezdtem őket, s meglepeté­semre, tartózkodásukat könnyen feladva, egyetér­tettek azzal, hogy sok még életükben a rossz hagyo­mány. Amit ugyan szívük szerint már nem követné­nek, csak éppen a rosszúl értelmezett hagyománytisz­telet okán teszik ezt. Hiba lenne a tiszta szo­ba esetéből következtetni; csakhogy nem kivételes vé­letlen ez. A faluban otthono­sabban mozgó emberek, akiknek módjuk van a hét­köznapok részleteit is meg­ismerni, tapasztalhattak Súlyos üzemi baleset tör­tént a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. A mentők há­rom embert szállítottak el az üzemből. Szanics Sándor és Lácz Pál könnyebb sé­rülésekkel már elhagyták a kórházat, de Mráz Józsefet már a gyors orvosi beavat­kozás sem tudta megmente­ni az életnek. A 34 éves, kétgyermekes apa, a szor­galmas, igyekvő lakatos egy drámai gyorsasággal bekö­vetkezett üzemi baleset ál­dozata lett. Meginog az építmény... A tizenkilenc tagú bri­gád egy hatalmas, 36 mé­ter hosszú, nyitott, vasszer­kezetű tárolószínt szerelt. Már csak az utolsó, tizen­harmadik elem felállítása volt hátra. Úgy tervezték, hogy műszak végére ezt a munkát befejezik. S ekkor következett be a tragédia. Egyszer csak az egész építmény megingott. Figyelmeztető kiáltások hangzottak, recsegni, ropog­ni kezdett minden és a már-már kész épület ösz- szedőlt, mint a kártya­vár. Az első pillanatok der­medtségéből magukhoz tért emberek a romokban he­verő színhez rohantak. Va­laki mentőkért telefonált. Az acélszerkezetek alól ki­emelt sebesülteket perce­ken belül kórházba szállí­tották. Hogyan történt? A vizsgálat azonnal meg­kezdődött. Először arra gon­doltak, hogy az egész osz­lopsort egyensúlyban tartó merevítőhuzal elszakadt, és az okozta a balesetet. A huzal azonban ép volt! Az eloldásával megbízott, uta­sításra váró Stefán János­sal szemben lévő oszlopról oldották le. Azon pedig Csicsovszki Ferenc tartóz­kodott, aki az emelőcsiga felszerelésére kapott megbí­zást. A segédmunkás nem is tagadja tettét: nem is egy, ehhez hason­lót: a modern beréndezésű, csak éppen nem használt fürdőszobát, a ruhákkal zsúfolt szekrényt, amelybe azonban csak* akkor nyúl­nak, amikor a molyirtót cserélik, vagy — hogy na­gyobb dolgot említsek — a tornyokkal cifrálkodó „villát”, amely jóval töb­be került, mint a praktiku­sabb lakóhely, s amelynek tornyait ugyan semmire nem lehet használni, de — „szebb, mint a szomszé­doké.” A közelmúltban Darvas József írt őszinte , szavakkal cikket a Népsza­badságban az „olvasó nem­zet vagyunk” sokat hangoz­tatott, csak éppen így nem igaz bonyolult kérdésköré­ről. Valahol, mint egyik láncszem a másikhoz, kapcsolódik a könyv, meg a tiszta szoba is. A lehe­tőség és az Igény. Az anya­gi gyarapodás és a szelle­mi gazdagodás ritmusának egyenetlensége; hagyomány és rossz szokás szétválasz­tása. Nem egyszer igen átté­telesen formában jelentkez­nek e gondok; úgy is, hogy — például — az üzemben végre tető alá hozott feke­te—fehér öltözőt, s a hoz­zá kapcsolódó fürdőt csak a dolgozók hatvan százalé­ka használja, negyven szá­zalékuk tisztálkodás nélkül tér haza; s úgy Is — me- gintcsak például —, hogy a szülők megtiltják felnőtt lányuknak a bekapcsoló­dást a tánccsoport munká­jába. Hányféle apró — és erős! — szál, ami a múlt­hoz köt, amely arra kész­tet, hogy fölös teherként — Nem rossz szándékból tettem. Segíteni akartam, hogy hamarabb készen le­gyünk a munkával. Ha tudtam volna... Kettő már meg volt oldva, azt hittem, a harmadikat is lehet... Hudák János művezető: — A munkát személyesen irányítottam. Nem adtam utasítást az utolsó rögzítő­huzal megoldására. Nem is adhattam, hiszen az észa­ki oldal oszlopsorainak el­lenkötését még nem készí­tettük el teljesen... Ki a felelős? Az eddigi vizsgálat és az egybehangzó vallomások azt bizonyítják, hogy nem tör­tént szándékosság. Hudák János művezető 15 éves építőipari gyakorlattal ren­delkezik. A gyár felépíté­sénél, az építőipar részéről, mint műszaki ellenőr dol­gozott. Az építkezés befe­jezése után átvette a kon­Eljött a disznóölések már- már szertartásossá ünnepé­lyeseden ideje. Bár most a december eny­he még, a torra: a hurkák, sajtok fogasabb időben job­ban elállnak. Meg is lepőd­tem, mikor péntek este be­kopogott R. bácsi, s kérte, hogy másnap reggel ugor­jak át hozzájuk. ...Mert ugye én túl va­gyok a hetvenen is már, azt is szeretem, ha erősebben mondják á szavakat. Szóval a böllérnek segíteni kellene, míg leszúrja. Ilyen kedélyes, mozgékony öregember volt R. bácsi. És rendkívül sokat áradozott a lányairól. Már szinte min­dent tudtam róluk. Teréz a középső Miskolcon, Emma Eperjesen, a legkisebb Er- zsó pedig itt él Nyíregyhá­zán. Már ismertem fény­cipeljünk magunkkal olyas­mit, ami avult, ami igazá­ból nem kell már senkinek, ami a tegnapot és a tegnap- előttet idézi ma, a megválto­zott körülmények közepette. Mert még ma sem ritka, hogy a betűt szerető, köny­veket hazahordó gyereket azzal intik le: minek az ne­ked? Ne rontsd a szemed! Mintahogy az is megtör­tént, hogy a személyi higié­nia érdekében harcot kezdő orvost „kibeszélték”, sőt, fel is jelentették, mert „nem a maga dolgával tö­rődik.” Mindez csak apró adalék a valóság hatalmas és ki­meríthetetlen tényanyagá­ból, mert hiszen nagy do­log, hogy hétszáz lelket számláló faluban egyálta­lán doktor van; hogy a huszonöt-harminc esztende­je még cselédsorsra jutó parasztgyerek ma a könyv­tárból könyvet visz haza; s hogy van miből tomyocs- kákat biggyeszteni a tető­re —, s mindennek ellen­téte is a valóság egy réte­ge. így teljes valóság; csak ezt, vagy azt a részét látni, láttatni, öreg hiba lenne. Márcsak azért is, mert ilyenkor, téli délutá­nokon, estéken több az idő szót cserélni, a világról is, meg magunkról is. Meg­pezsdül ilyenkor a falu éle­te, s kár lenne, ha e pezs­gésből, szomszédolásból, a művelődési házban töltött estékből — kifelejtődnék mindaz, amit a „tiszta .szo­ba” kérdésköre gondban és — feladatban jelent. (m) zervgyár. Jó irányitó és szervező. Csicsovszki Ferenc segí­teni akart, de nem volt körültekintő. Megszegte az utasítást. Meghalt egy ember. A vizsgálat még folyik, és ki fogják deríteni, hogy kit, milyen mértékben terhel felelősség. Annyi bizonyos, hegy Csicsovszki Ferenc súlyosan megsértette a munkafegyelmet, amikor olyan munkához fogott, amire nem kapott utasítást. De hol voltak a munkatár­sai, akik észrevették vol­na, hogy mit cselekszik? Ilyen veszélyes munkánál a művezetőnek Is nagyobb gonddal kell ellenőrizni, hogy mit csinálnák a be­osztottjai. A vétkeseknek felelniök kell tettükért. A szomorú eset tanulsá­ga: jobban vigyázzunk em­bertársainkra, tartsuk be az óvó rendszabályokat. képről mind a hármat, a hét nagy unokát is, — csak éppen őket nem láttam még soha. Vagy három hónapja itt járt a legidősebb. A há­zuk előtt mentem el, az út­test szélén egy kék Skoda állt, türelmetlenül tülköl­ve. Kihajolt belőle egy ba­juszos férfi és a ház felé kiabált: — Emma! Emmácska! Csodálkoztam is, hogy nem beszélt akkor a lányai­ról. És megkérdeztem a korai disznótor okát, amire így válaszolt. — Nem akar enni, a bü­dös. Úgy gondoltuk a fele­ségemmel, hogy nem kínoz­zuk tovább. Se őt, se ma­gunkat. — És csalafintán hunyorított s ebből nyugod­tan tréfának gondolhattam válaszát. Másnap reggel, mire oda­értem, a szőke kolbászje­A jövő év január 21—22- én Budapesten ülésezik az MSZBT országos kongresz- szusa. Az előkészítő munka már nagy lendületet vett. Erről kérdeztük Májer Ist­vánt, az MSZBT megyei tit­kárát. — A kongresszusra való készülődés november elején kezdődött. Járásonként 3—3 barátsági est megrendezését terveztük — az igény azon­ban sokkal nagyobb — ez a szám megduplázódott. — Miről esett sző a barátsági esteken? Természetesen a két nép elmélyült barátságáról, s ar­ról a segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújt hazánk­nak, konkrétabban me­gyénknek. Ilyen példák — hogy csak néhányat említ­sek — a tuzséri és a máté­szalkai ÉRDÉRT telepek, ahol több mint 2 ezer em­ber jut munkához, megélhe­téshez, mert a szovjet nyers­anyag lehetővé tette a ter­melés megindítását. Vagy a tiszakóródi tsz és a péter- falvi Határőr Kolhoz esete. A tiszakóródiak rizs vetőmagot ajándékoztak a szomszéd­nak, s a pótcrfalviak külön­böző hibrid kukorica Vető­magokkal viszonozták a szí­vességet. — Az előkészítő mun­kába hogyan kapcsolód­tak be a társadalmi és tömegszervezetek? — Itt elsősorban a Haza­fias Népfront közreműkö­dését emelném ki; a barát­sági esteket kiállítások, kul­túrműsorok tették színeseb­bé. Az idén november 7-én megyénkből 216 dolgozó ünnepelhette a forradalom évfordulóját Moszkvában, a Vörös téren, többen most élménybeszámolókat tarta­nak. — Nem felejtkeztünk meg az ifjúságról. 840 úttörőcsa­A napokban érkezett haza az NDK-ból Nagy Zoltán, a Közúti Gcpellátó Vállalat szakmunkása. A hathetes kinttartózkodása alatt a né­met gyártmányú úthengerek szervizelését tanulmányozta. Képünk: Nagy Zoltánt 10 tonnás úthenger motorjaví­tása közben mutatja be. Elek Emil felvétele lölt már a kisudvarban rö­fögött. Hátsó lábára kötelet hurkoltak. R. bácsi szemes kukoricát szórt elébe, aztán leguggolt melléje, és nyug­tatgatva simogatta a hasát: — Egyél, no. Egyél. Aztán kijött R. néni is, hozott egy barna tálat. Mö­götte ott lépkedett a vas­utassapkás böllér, s kését a kerítés deszkájába szúrta. — Biztosan lesz segítsége ma — jegyeztem meg R. néninek a lányaira célozva, miután a disznó kimúlt. — Lesz ám! Délután a házuk előtt vitt el az utam. R. bácsi a kút mellett állt, egy almafának dőlve. Mikor meglátott, intett, s a kerítéshez sietett. Hívott, menjek be egy pohár borra. A konyha előtt idős néni vagdalta a tepertőnek valót egy asztalon. Odébb már sült a zsír az üstben, mel­lette R. néni sürgölődött. — Finom, szemelt saszla. Itt termett, a kertben. — Mikor ismét kijöttünk, a pat — köztük a tanyasi is­kolások — kapta meg a „Barátság hullámhosszán” programfüzetünket amely tulajdonképpen egy rejt­vényvetélkedő megrendezé­sének forgatókönyve, az is­kolai barátsági délutánok, estek szines műsora. — Milyen eseménye lesz az országos kong­resszus előtt a társaság­nak? Csütörtökig teljesítette 1965. évi export kiszállítási tervét a Nyíregyházi Kon­zervgyár. összesen mintegy másfél ezer vagdnnyi be­főttet, dzsemet, főzelékkon- zervet, savanyúságot — ká­posztával töltött paprikát, vágott vegyes savanyúságot — szállított az új nyír­egyházi gyár az USA-ba, Kanadába, Angliába, Hol­felesége félé biccentve meg­jegyezte: — Nagyon elfáradt szegénykém. — Csak te ne beszélj! — szólt rá nevetve R. néni. — Tíz óra óta már vizet sem tudsz hordani. Mintha nem is lennél itthon. És folyton azt a nyomorult kaput le­sed. . Vasárnap reggel kilenc óra után bekopogott R. né­ni, kóstolót hozott. Tartóz­tatni akartam, de nagyon sietősen topogott. Égyszuszra elmondta, hogy milyen fá­radt, a karja egy izomláz, és mennyi dolga van, az ebédet még fel Sem készí­tette krumplit kell tisztítani a sült mellé, húslevest is főzni akar, annak meg idő kell, mert csak akkor jó, ha gyengén forr... Végül kibökte: — Megiött Teréz lányom Miskolcról. Még csomagot is akarok neki készíteni, mert a fél kettessel utazik vissza. Jaj, megyek is már! Azzal elsietett. Arcán oly vidám, oly izgatott volt a mosoly, hogy egészen kisi­— A fegyveres erők klubjában január 6-án ül össze a megyei küldöttgyű­lés. A beszámoló után meg­választják az új vezetőséget és az országos kongresszus küldötteit. Tíz szavazati jogsai rendelkező küldöttet delegálunk, hárman vendég­ként vesznek részt. Ugyan­csak itt osztjuk ki a társa­ság legmagasabb kitünteté­sét, az aranykoszorús jel­vényt és a velejáró okleve­let 15 aktivistának. landiábo, Belgiumba, Cseh­szlovákiába, az NDK-ba, a Szovjetunióba, az NSZK-ba és Máltába. A konzervgyár dolgozói a két ünnepnap között tér­ven felül mintegy 5 millió forint értékű exportmunkát végeznek el. így 3 százalé­kos export túlteljesítés vár­ható az év utolsó napjáig^ mította hatvanöt éve min­den ráncát. Dél sem volt még, mikor ismét a házuk előtt mentem el. Egy kék Skoda állt az úttest szélén. „Van most öröm, R. bácsiéknól! — gon­doltam. — Megjött az eper­jesi lány is... „Mikor a Skoda mellé értem, a baju­szos férfi kiszállt a kocsi­ból, aztán visszanyúlt és megnyomta a dudát. — Emma! Emmácska! — kiabálta a ház felé és újra türelmetlenül ingerültséggel morzézott a kürttel, indulás­ra készen. Meenéztem az órám. Ti­zenegy óra harmincöt percet mutatott. R. néni levesén, főzés közben, most gyön­gyöznek a sárgás zsírcsep- pek. Kun István Miért halt meg Mráz József ? (miklósvári) Teljesítene exporttervét a konzervgyár Szowmhiati dvsznóf&r 3 1965. december ZL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents