Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
Az önálló gazdálkodás útján Ajakon A GYŰLÉSEN GYORSAN PEREGTEK A SZAVAK. Csak körvonalaiban sikerült megjegyezni: idei eredmények, gondok; jövő évi országos tervek; ár- és bérrendezések. Ami közelálló: a tsz-tagok családi pótlékának a kedvezőbb alakulása, ezentúl a mezőgazadasági felvásárlási árak javítása; országos számként, aminek az életközelsége még nem érzékelhető a közös gazdaságban. Eképpen jellemezte Tóth Endre, az ajaki Búzakalász Tsz pártszervezetének tagja az első benyomásokat a párt és a kormány intézkedéseiről, s még hozzátette: a falusi, földművelő emberek komoly segítséget látriak ezekben a közösre és családjukra vonatkoztatva is. A vasárnapi újság megviselten fekszik az asztalon. A főmezőgazdász előtt papír, gondolatai az intézkedések körül járnak. Azt bogozza, milyen kihatása lehet a közösre, a jövő évi termelésre a mezőgazdasági árrendezésnek. Erősítenek-e, erősíthetnek-e valamin még a szerződések kötésénél. Mondja, évente átlag félezer hízót, száz mázsányi egyéb húst adnak el. Ekörül tervezték a jövő évit is. Többet lehetne, jó is lenne szerződni. Alapanyaguk van: közel másfél ezer malacot nevelnek fel 90 koca után egy évben. De most is, tudatában a jobb értékesítési lehetőségnek, mégis süldőt akarnak eladni, mivel nincs férőhely. Ami van, az kicsi is, korszerűtlen is. Először az idén, önköltséget számolnak. Egy kiló disznóra 16—18 forint megy rá, pedig hét és fél hónap alatt náluk kész a hízó. Hízómarhánál csak az extrém esetében csurrant le eddig valami haszon. A főagronó- mus, a főkönyvelő gyorsan számol: az új ár hoz majd valamit, segít a hizlalda korszerűsítésében. AZ ELNÖK, GABOR JENŐ, ugyancsak a süldőzte- tés miatt sajnálkozik. A süldők megeszik a takarmányt, míg felnőnek, utána túladnak rajtuk, mert a hizlaláshoz már kevés az abrak. Aztán túitekint a helyi gondokon. Jobban mondva, az ajakit összekapcsolja bővebb elképzelésekkel. Azt mondja, ha kevés Is van még ilyen a megyében, bátrabban lehetne a közös gazdaságoknak társulni erre vagy arra a termelési ágra. Mint amilyen éppen a ser- téshízlalás. Kérnek ők is, kémek mások is beruházási lehetőséget külön-külön istállókra, hizlaldákra. Hitelből, vagy saját erőből ezek elkészülnek. Szétszórtan, elaprózva. A termelés színvonala alacsony mert egy tsz nem tudja a kedvező feltételeket megteremteni. Azonban több összefogva az anyagi erőket, megtehetné, hogy ipari mezőgazdaságot teremtsen — elsősorban az állattenyésztésben. A leg jobb szakemberek, gyakorlati szakmunkások tömörülhetnének egy-egy üzemrészben a termelés magasabb szintűvé tételére. LEHETNE EZT? Alighanem segítenék az ilyen termelési társulások a jobb megértést az egyes tsz-ek tagjai között. Tóth Endre, az országos terveket „letranszformálja” saját közös gazdaságukra. Azt mondja, rendet kellene teremteni náluk is a jövedelem elosztásában. Mert a munkaegység, még ha any- nyira meg is kevergették a premizálással, lemarad a munka mérőeszközeként a holnap nagyobb feladatai möf/itt. A készpénzrészesedésre gondolnak. Csak Ízlelgetik még a lehetőséget, bár a traktorosoknál, rakodómunkásoknál már ehhez hasonlóan csinálják. És itt jó. Általánossá tételével juthatnának el mielőbb az önálló gazdálkodáshoz. AJAKON így, távolabbi célokat is megjelölve értékelik a kibontakozást amit a jövő évi tervprogram segít majd megvalósítani a közösben, A tagoknál? A kizárólag tsz-ben dolgozó családok jó részét érinti a családi pótlék rendezése. És sokan üszőket \»esznek. amelyekből jövőre tehén lesz. s. a. Munkásasszony a Vulkánban Gyári sziréna jelez: Ebédidő van. Bengi Józsefné magkészítő azonban tovább dolgozik. Feje bekötve, előtte vas poros kötény. — Nagyon kell a pénz. Négy gyermekem van. s a férjem nem dolgozik. Rokkantsági nyugdijat kap, 1300 forintot. Itt dolgozott ő is a Vulkánban. Művezető volt. Ez az alacsony, törékeny termetű munkásasszony akkor került a, gyárba, amikor az első fia megszületett Már tizenkettedik éve. Oklevél a kiváló munkáért Először satupadokat festettem, mint segédmunkás. Nemsokára jött a második gyerek. Jók voltak hozzám a vezetők, könnyebb munkára osztottak be, a temperbe tettek válogatni az elkészült munkadarabokat, majd magkészítőnek. — Mikor itt dolgoztam, akkor született Zsuzsi és Jutka. — így lett a család hat tagú. Amit tud, segít a férjem is. Én reggel korán kelek, ő öltözteti a gyerekeket, készíti el az iskolába, reggelit készít. Benginé két év óta kiváló dolgozó. — Arra mindig vigyáztam, hogy a munkám becsületesen elvégezzem. Laci fiam sokszor nézegeti az oklevelet, amit kaptam, s mindig azt mondogatja: „Édesanyám, milyen boldog leszek, ha megnövök, látom erről a papírról is, mennyit dolgozott értünk.” Most 1350—1400-at keresek havonta. Említem a kormány új rendeletét a családi pótlék emeléséről. Eddig a négy gyerek után 480 forintot kaptak. Ez után 680 forint jár. Levelet írtak a gyerekek — Ránk is fér — jegyzi meg. — A kisebbek kérték Laci fiamat, hogy írjon levelet a Télapónak, mit kívánnak. Zsuzsi és Jutka egy-egy babát és macit kért, meg pöttyös labdát. Már megvettük. a férjem egy szép karácsonyfát vásárolt. Józsi, Laci és Jutka iskolás. Zsuzsi óvodába jár. — Jóska és Zsuzsi téli kabátot is kapnak. A két fiúnak meg korcsolyával felszerelt sícipö volt a vágyuk. Ha kissé meg is érezzük, de meglessz. Sokat költött az idén a lakásra is a Bengi család Kisvárdán, a Becskereki utca 4 szám alatti házukat ta- taroztatták. Tv-készüléket vásároltak. A gyáriak segítettek — És megnagyítottuk a gyerekek fényképeit — újságolja örömmel az édesanya. — Olyan jól esik rájuk nézni. Nekünk ez a négy gyerek a vagyonunk. Sokat szenvedtem velük, de a gyáriak megértették és segítettek mindig. Mellettem voltak akkor is, amikor a férjem leesett a lábáról. Az igazgató, főmérnök segített, hogy a nyugdíjat elintézzük. Bengi Józsefné 35 éves. Tizenhat éve édesanya. Négy gyermeket nevel, s gondoskodik beteg férjéről. Munkáját becsületesen elvégzi. Sokat szenvedett, de nem panaszkodik. Érzi, hogy a munkások, a gyár mindig segíti. Es Benginé helytáll Készül karácsonyra, örömmel újságolja: — Már megvettem a nagy libát. Édesanyámék meg sertést vágtak. Nem lesz hiány. Mi árván nevelkedtünk. Az én gyermekeim ezt nem tudják, de ne is érezzék soha. Lejárt az ebédidő. A magkészítő tovább dolgozik. És közben terveket sző. — Gázt már kaptam. Bevezettük a villanyt is. Mosógép kellene nagyon. Most már erre gyűjtünk. Nekem is könnyebb lesz akkor egy kicsit az otthoni munka — újságolja. És Bengi Józsefné helytáll. Már tizenkettedik éve. És ezt a Vulkánban mindenki tudja. Farkas Kálmán Meggyorsul a téli gépjavítás Újabb 176 erő- és munkagép a Isz-eknrk — Szociális létesítmények, utak a gépjavító állomásokon — Előtérben: az alkatrészgyártás A gépállomások szerepe az utóbbi években megváltozott Fokozatosan átalakultak gépjavító állomásokká. Jelenleg a Gépállomások Megyei Igazgatóságához tíz gépjavító és egy gépállomás tartozik. Gépparkjuk 280 erőgépet és 190 csere erőgépet számlál. Fazekas Péter, az igazgatóság főmérnöke elmondta: ez utóbbi erőgépeket a termelőszövetkezetek részére bocsátják, amíg a tsz gépeit javítják, így nemcsak gyorsabbá teszik a munkát, hanem a szövetkezetek is zavartalanul dolgozhatnak a földeken. 1965- ben a gépállomások. 539 erőgépet és több ezer munkagépet adtak át a termelőszövetkezeteknek. 1966- ban újabb 176 erő- és más munkagépeket bocsátanak a tsz-ek rendelkezésére. A jövőben csak a gépjaví tásokkal és felújításokkal foglalkoznak. Ennek érdekében történtek az ez évi Beruházások is. A tervben mindenek előtt a javító műhelycsarnokok bővítése, korszerűsítése és újak építése szerepelt. A beruházási összeg meghaladta a tizennégymillió forintot. Megkezdték Bakta- lórántházán a tízmillió forint költségből épülő új, korszerű gépjavító állomás létesítését. Befejezték a Kisvárdai Gépállomás há- romcsarnokos épületét és a hozzátartozó szociális és kulturális létesítményt. Felépült a fehérgyarmati, a nagykállói, a mátészalkai gépállomások műhelycsarnoka is. öt helyen szociális és irodahelyiséget építettek, több állomáson utaltat és kocsimosókat. A beruházás másik iránya a javítóállomások modern gép- és felszerelés biztosítása. Közel tizenhétmillió forint értékű berendezést vásároltak. Többek között a legkorszerűbb esztergagépeket, marógépeket, hegesztőapa- rálot. Nagyobb összeget fordítottak a műhelyek futószalagrendszer kiépítésére, a szükséges munkaasztalokra és szerszámtartókra. A jövőben tovább korszerűsítik a gépjavító műhelyeket. Javítótér bővítésére már nem kerül sor, viszont előtérbe került a szociális és kulturális épületek létesítése, új utak készítése és a meglévők felújítása, a műhelyek központi fűtéssel való ellátása. A készülő tervben szerepel öt kocsimosó létesítése és az elavult szerszámok kicserélése. Valamennyi gépjavító állomás megkezdte a téli gépjavítást. A jelenlegi kapacitás és a képzett szakemberek lehetővé teszik, hogy lényegesen hamarább befejezzék a téli gépjavítást, mint az elmúlt évben. Legnagyobb problémájuk az alkatrészhiány is megoldottnak látszik. Sőt, a legkényesebb alkatrészt — a Diesel-motorok adagoló szerkezetét — házilag állítják elő. 1966-ban új műhelyt építenek, ahol kizárólag az egyáltalán nem kapható alkatrészeket fogják gyártani, évente egymillió darabot. A házilag készített alkatrészek gyártását is tipizálták. A közeljövőben helyezik üzembe azt a fogazó marógépet is, amiből az országban is csak három van. (b. I.) A Nyíregyházi Gépjavító Vállalatnál kétszáz fiatal ismerkedik a vasipari szakmával, közülük sok kiváló szakember kerül ki. Képen: Márián János harmadéves géplakatos tanuló, az ipari tanulók kiállítására készülő szökőkút berendezésén dolgozik. (Mellette jobbról) Horváth János szakoktató ellenőrzi munkáját. Foto: Hammel József Az utasok mozgolódnak. — Nylon — mondja a kalauz, mert Nylonnak becézik a busz végállomásán fekvő tiszavasvári szállodát. — Hol lakik Mészáros János — kérdem a portástól. — A Gattyaszár utcában — nevet a titkok tudója, s egészen Mészáros János házáig vezet. Nyílik a kapu, meg az ajtó. Bemegyek az új házba, be a szobába. Szőnyeg a parkettán. A sarokból pedig óriás cserépkályha ontja a meleget. — Tessék — kínál helyivel Mészáros, a sas orrú, kék szemű házigazda. A kifelé fordított tenyerével pedig a szándékomat tudakolja... — Maga megszökött a városból...? — Igaz! Kedvem kerekedett és otthagytam a várost. — A kétszobás, modern lakást... — Igaz! Csakhogy a költözködésem jóval előbb kezdődött. Apám urasági cseléd volt. Folyton költözködött. Nyírből—Hajdúba, Hajdúból Borsodba. Amikor meg ágynak dőlt, az anyám vette át a stafétabotot. Pi- acolt. Kofa volt. Vele jártam piacozni. Csacsi húzta a szekeret. A nyíregyházi, a tokaji, a hajdúnánási, a tiszapolgári piac adta a kenyeret. Aztán géplakatos inas lettem, mint leventét az Alpokig hajtottak. 1946- ban már hídépítő voltam Tiszalöknél, Záhonynál. Ide-oda költöztem. 1947- ben kijavítottam a volt urasági traktort, s a földhöz juttatottaknak szántottam vele Bűdön. 1948-ban a Ganz Hajógyár Angyalföldre hívott — hajót építeni. 1949-ben a tiszalöki erőműnél szolgáltam. 1950- ben szűkült az élet. A nagyobb kenyérért, a háztájiért traktorosként a Hajdúnánási Állami Gazdaságba költöztem, 1953-ban a Keleti-Főcsatorna — a Kistisza zsilip építkezéséhez kérezked- tetn. 1954-ben hidakat építettek Hajdúnánás határában. 1955-ben karbantartó lakatos vagyok a büdi szakiskolában. 1957-ben lakatos Kazincbarcikán. 1958-ban a városba költöztem. Tízezrek, százezrek járták ott a szegényember hasonló vándordíját. 1963-ban Kazincbarcikáról Tiszaszeder- kónybe kerültem. A 136 számú modern házban laktam. Onnan ide végleg hazaköltöztem... — Miért? — Az ember a sajátjába vágyik. — Mások százezerért vesznek városi lakást, ön pedig visszadta a gyárnak. — Nem üzletelhetek az állam vagyonával. — Tudja, hogy mennyibe kerül egy új lakás az újvárosban? — Száznyolcvankétezerbe. Annyiba került nekem is — az új családi ház. — Szép pénz... — Nem egyedül, a feleségemmel, meg a lányommal együtt kerestem. Anyám sertést nevelt, meg baromfival látott el, hogy pénzt gyűjtsünk a városban. Az első disznóvágás után haragudtam meg a városra, mivelhogy bután építik a modern lakásokat. A tervezők azt hiszik, hogy pestiek költöznek az újvárosba. Kicsire szabták az éléskamrát, s a melegítő csöveket rajta keresztül vezetik a lakásba. Most kerek képű menyecske fordult a szobába. Mészárosné, disznótoros ételekkel kínál: — Ez a kolbász nem aszalódik — ez a hús nem penészedik meg idehaza — mint az újvárosi lakásban. — De több nap, mint kolbász — nemcsak hússal él az ember. A szórakozás... — Nézze — a falu, a város házimozit, tévét vészén. Rádió, tv, könyv, elég is a háromműszakban dolgozó házaspárnak... — Ezek szerint? — Igen! En is bejáró munkás, takarító vagyok a Tiszai Vegyi Kombinátban. Naponta két órát töltünk utazással, de megéri. — Miért? — Kérem szépen, a három műszakban dolgozók este, éjfélkor, hajnalban érkeznek haza. Az új házat előregyártott vasbetonelemekből építették. Amikor valaki hazaérksy k, s becsukja az ajtót — a hang végig fut a házon. Valaki kiabált — a lárma máris a pihenő agyamat, az idegemet rángatta. Nem is szólva a válóperi tárgyalásokról — mivelhogy tanúnak idéznek a vékony fallal lakó szomszédok. — Mégis az utazás... — Kérem szépen: autóra gyűjtünk. S ahogy száznegyven dolgozó már vett gépkocsit a gyárban — mi is r személyautóval járhatunk majd a Tiszai Vegyi Kombinátba. Balázs Árpád 3 1965. december 23.
