Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-03 / 285. szám

Partizán offenzívak Dél-Vietnam kait MegnövekedeU a hadsereg nyomása az indonéz kormányra Salazar hóhérainak újabb veresé«© Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa tovább vizsgálja a portugál gyarmatok kérdé­sét. Nogueira portugál kül­ügyminiszter igyekezett meggyőzni a Tanácsot ar­ról, hogy Angolában, Mo- zambiqueban és „portugál” Guineában állítólag ismét helyre állt a „béke és a nyugalom”. Az alábbiakban egy beszélgetést közlünk Jósé Pereiráva , a „portugál” és a Zöldfoki Szigetek Af­rikai Függetlenségi Pártié­nak képviselőivel, aki Sa­lazar ottani afrikai gyar­matainak helyzetéről nyi­latkozott. — A felszabadító háború lángja mind magasabbra csap az u. n. „portugál” Guineában. A Salazar-klikk több mint 20 000 válogatott katonáját vonta össze Afri­kának ebben a sarkában. A hőslelkű hazafiak negyedik éve harcolnak ellenük, fegy­verrel a szabadságukért. A gyarmatosítók idén újból nö­velték fegyveres erejüket ezen a gyarmatukon, gyors sikerükben bizakodva. Néphadseregünk azonban továbbra is csapást csapás­ra mér az elnyomókra. A hazafiak osztagai augusztus­ban és szeptemberben, két hónap alatt mintegy 30 tá­madó hadműveletre indul­tak. Szétzúzzák Salazar ka­tonáinak támaszpontjait és szállító oszlopait; kiszaba­dítják a parasztokat az u. n. „stratégiai falvakból”, ame­lyek lényegileg gyűjtőtábo­rok. Két hónap alatt mint­egy 340 portugál katonát és tisztet tettek harckép­telenné; használhatatlanná tettek jelentős mennyiségű fegyvert és elpusztítottak hét megerősített laktanyát. Az ellenség csak az általa megszállt városokban ura a helyzetnek Salazar katonái közül egy­re többen kezdik megérteni a népünk ellen folytatott szennyes háború értelmet­lenségét. Erről tanúskodik az a levél, amelyet a „por­tugál” Guinea Afrikai Füg­getlenségi Pártjának vezetői nemrégiben kaptak az or­szág egyik belső körzetében állomásozó portugál tiszttől. „Ezen a támaszponton”, — írja a tiszt, — „a parancs­nokság beismeri, hogy sem­mit sem kezdhet önök el­len. Tudja jól: önöknek ele­gendő erejük van ahhoz, hogy súlyos veszteségeket okozzanak nekünk és vissza­verjenek bennünket, ha megpróbálunk előrenyomul­ni az önök által ellenőrzött övezetbe. Nem tehetünk egyebet, mint hogy várjuk az önök támadásait, védeke­zünk, igyekszünk menteni az életünket, s lassan szét- züllünk az egyre fokozódó nehézségek láttán. Napról napra mind világosabban érezzük, hogy rabjai va­gyunk kormányunk esztelen követelésének: annak, hogy továbbra is fenn akarja tar­tani az önök országának megszállását.” — A Salazar-fcle hadfiak tehetetlenek a mi népünk hősies ellenállásával szem­ben ,— folytatja Jósé Pe­reira. — Ezért barbár meg­torló intézkedésekhez folya­modnak, s napalmmal fel­gyújtják a parasztok há­zait. A gyarmatosítók a leg­piszkosabb provokációkat al­kalmazzák. Néhány zsoldos bandát alakítottak kalando­rokból és árulókból, hogy rossz hírét keltsék a párt hőslelkű harcosainak. Ezek a bandák rablótámadásokat intéznek a határmenti fal­vak ellen és terrorizálják a lakosságot. A portugálok igyekeznek megfélemlíteni a gyarma­tukkal szomszédos független országokat; ezeket arra akar­ják rákényszeríteni, hogy mondjanak le az irányuk­ban tanúsított szolidaritásról. A fegyveres harc kezdeté­től fogva a portugál katonai parancsnokság több ízben megpróbálta blokád alá ven­ni az ország déli határát, de hiába. A gyarmatosítók a laktanyák és őrállomások hálózatát alakították ki a Kaszin és Korubal folyók mentén. A néphadsereg egy­ségei azonban ezeket az őr­állomásokat már régóta el­szigetelték, elvágták a belső körzetektől. Bár a hóhéroknak nagy mennyiségű korszerű harc­eszköz áll rendelkezésükre, amelyeket Portugália NATO- SLÖvetségeseitől kapott, a kezdeményezés továbbra is a mi kezünkben van. A füg­getlenségi párt harcosainak egységei szabadon mozoghat­nak az egész országban, a főváros, Bissao és néhány más központ körzetének ki­vételével, ahol egyelőre csali illegálisan tevékenykedünk. Hazánk területének több mint a felét megszabadítot­tuk a megszállóktól. Ott már normális élet folyik: de­mokratikus alapon szervezik meg az önkormányzatot; is­kolákat építenek és szövet­kezeteket alapítanak; fej­lesztik a kereskedelmet és felszámolják a parasztokat kifosztó gyarmati társaságo­kat. Jellemző, hogy a fel­szabadult területekre kezde­nek visszatérni a lakosok, akik a háborús borzalmak elől a szomszédos országok­ba menekültek. — Bizonyosak vagyunk népünk végső győzelmében, — mondotta befejezésül Jósé Pereira. — Az összes portu­gál gyarmatok népének együttes fellépése, a testvéri afrikai országok szolidaritá­sa, a szocialista államok tá­mogatása, a Salazar-rendszer fokozódó nemzetközi elszi­getelődése és a Portugáliá­ban megindult fasisztaelle­nes mozgalom következtében egyre közeledik az a nap, amelyen hazánk elfoglalhat­ja helyét az afrikai függet­len államok családjában. BAGDAD: Az AFP hírügynökség je­lentése szerint az iraki ha­tóságok elfogatási parancsot adtak ki Aref Abdel Razak volt miniszterelnök, a lé­gierő volt főparancsnoka, valamint további 9 polgári és katonai vezető, a szep­tember 15-i államcsíny-kí­sérlet szervezői ellen. ISZTAMBUL: A csütörtöki török sajtó olyan értesüléseket közöl, hogy előző este Szíriában ka­tonai puccskísérlet történt. A török lapok azt írják, hogy a hatalomátvételt 300 tiszt kísérelte meg. de a had­sereg kormányhű része ellen­állt és páncélosokkal verte le a mozgolódást. Ezek a je­lentések Szíriából érkező utasokat jelölnek meg forrá­sul. PEKING: A vientianei hatóságok a Laosz középső részében el­terülő Cammon megyében és az ország déli részében lévő Savannakhet megyé­ben szükségállapotot ren­deltek el. A Patet Lao rá­diója szerint ezen a két területen az amerikai im­perialisták hídfőállást akar­nak kiépíteni — a vientia­nei kormány hallgatólagos beleegyezésével — vietnami agressziójuk céljaira. KOPPENHÁGA: Krag miniszterelnök a parlamentben csütörtökön kijelentette: a dán kor­mány továbbra is helyesnek tartja azt a politikát, hogy nem enged nukleáris fegy­vert elhelyezni az ország területén. SANTO DOMINGO: Hector Garcia Godoy el­nök ideiglenes kormánya 1966. június 1-ére tűzte ki a dominikai általános vá­lasztásokat. E napon a do­minikaiak általános, titkos szavazással megválasztják a köztársaság elnökét, alelnö- két, a képviselőház és a szenátus tagjait. London, (MTI): A csütörtökön este Lusa­ka ból érkezett hírügynök­ségi jelentések szerint Bottomley, a nemzetközös­ségi ügyek brit minisztere ismételt tárgyalásai során megegyezést ért el Kaunda elnökkel angol csapatok zambiai állomásoztatásának kérdésében. Wilson minisz­terelnök az alsóházban azonnal bejelentette a lu- sakai egyezmény hírét és ismertette annak főbb Ez a humoreszk A. P. H. aláírással jelent meg a Punch című an­gol szatirikus hetilap 1965. február 7. számá­ban. Hát szép dolog ez? Való­színűleg már kitalálták: ar­ra n gyakorlatra gondolok, hogy nálunk a választáson fellépő képviselőnek köz­szemlére kell kiállítania a feleségét, mert különben még csak nem is remény­kedhet a sikerben. Ez a szó. kás egyre jobban terjed, pedig jobb lenne, ha nem lenne. Miért is kellene egy fele­ségnek szerepet játszania férje politikai tevékenységé­ben, s ha igen, a fordított­ját miért nem kívánják meg? Tegyük fel, hogy egy asz- szony aspiráns ösztöndíjért folyamodik az orvostovább- képzőintézetbe, kinevezik a Képzőművészeti Tanácsba, Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabad­ságharcosok szerda reggel­től csütörtök reggelig az ország különböző részein több támadást intéztek az ame­rikai és a dél-vietnami kormánycsapatok állásai el­len. A felszabadító erők egyik egysége Quang Tin tartományban behatolt Tam Ky kerületi székhelyére, s tűz alá vette a kerületi fő­hadiszállás épületét, vala­mint az amerikaiak kato­nai táborát. A támadás után az egység kivonult a városból. A Mekong deltá­jában a gerillák aknatüzzel támadták a Saigontól 170 kilométernyire délnyugatra fekvő Dua Tho-i kiképző-' tábort. Szerdán éjjel a fel­szabadító hadsereg három órán át támadta a Saigontól csak 15 kilométernyire dél­nyugatra fekvő Binh Chanh kerületi székhelyt. A kor­mánycsapatok támogatásá­ra fegyveres helikopterek szálltak fel és világító raké­tákat dobtak le. Dél-viet­nami és amerikai közlések az összetűzések során el­szenvedett saját veszteségü­ket „csekélynek” minősítet­ték. A dél-vietnami felszaba­dító erők sajtóügynökségé­nek jelentése szerint a fel­szabadító erők októberben és novemberben teljesen harcképtelenné tették az ellenség 19 zászlóalját, köz­tük az amerikai agresszorok négy gyalogos és négy gé­pontjait. Kaunda elnök — közölte Wilson — repülő­gépeket kért az ország lég­védelmének biztosítására, szárazföldi csapatok Zam­biába küldéséről a megbe­szélések tovább folynak. Semmi akadálya sincs an­nak, hogy a brit légierő gé­pei azonnal leszáll janak Zambiában — mondotta a miniszterelnök. Wilson szerint bizonyos nehézségeket okoz az angol kormánynak az a tény, hogy az Egyesült Arab avagy filmszerepet játszik a Drury Lane színházban, ilyenkor miért nem viszi magával a férjét és mutat­ja be a következőképpen: „íme a férjem nem csupán vonzó külsejű és jól öltö­zött, mint látják, de éppoly kiválóan ért a sebészethez, a képzőművészethez, vagy a színházhoz (nem kívánt tör. lendő), mint én magam. Sőt, mi több, a foglalkozá­sommal kapcsolatos minden kérdésben azonos vélemé­nyen vagyunk.” Lám-lám, a fér) ilyenfajta közreműködésére ma még nem tartunk igényt, a fele­ségekére viszont igen. Már­pedig az asszonyt sok min­den gátolhatja abban, hogy a férje oldalán szerepeljen. S nem csupán az időhiányra gondolunk, hanem esetleges politikai nézetkülönbségekre is. Miért ne történhetne meg, hogy egy meggyózödéses pesített zászlóalját. Az ame­rikaiak novemberi vesztesé­geinek összlétszáma még nem ismeretes — mondot­ta a parancsnok —, de csak a Plei Me-i csatában több mint 1700, Nam Bo keleti részén pedig november el­ső húsz napjában közel 4 ezer amerikai katona vált harcképtelenné. A dél-viet­nami kormányhadsereg, il­letve az amerikai fegyveres erők közel 300 repülőgépét lőtték le, vagy rongálták meg október 15 és novem­ber 15 között. Az Enterprise nevű ame­rikai atommeghajtású re- pülőgépanyahajó, a világ legnagyobb hadihajója csü­Djakarta, (MTI): A UPI amerikai hírügy­nökség ismerteti az indonéz „legfelső hadműveleti pa­rancsnokság” szerdán ki­adott rendeletét, amelynek értelmében különleges ka­tonai bíróság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a szeptember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendel­kezés lehetőséget ad a jobb­oldali katonai vezetőknek a kommunistaellenes hajsza fokozására. A UPI ennek kapcsán azt a véleményét hangsúlyozza, hogy megnö­Köztársaság mindeddig nem adott engedélyt angol gé­pek átrepülésére az ország területe fölött. Az alsóházi bejelentéssel csaknem egyidőben a nyu­gati hírügynökségek „ma­gas rangú rhodesiai diplo­máciai körökre” hivatkozva közölték: a Salisbury-i kor­mánynak az a terve, hogy elpusztítja a Kariba-erőmű berendezéseit, ha a brit csapatok „ellenséges szán­dékkal” behatolnak rhode­siai területre. konzervatív képviselő fele­ségül vesz egy bájos haja- dont, aki később mindin­kább más eszmék felé sod­ródik — s talán éppen a férje beszédeinek hatására? Igaz, a kortesbizottságokat nem is a feleségek nézetei, hanem külső megjelenésük érdekli. S erről az ember­nek óhatatlanul nagyon vi­dám dolgok jutnak eszébe. Mert tény például, hogy a házasság az erény rendíthe­tetlen alapja, de az is tény, hogy minél régebben háza­sodott a férfiú, a kedves fe­lesége annál kevésbé lehet elbájoló, avagy mágnesesen vonzó jelenség. S ha ez a hitvestársi parádé még soká tart, akkor lassanként sza­bályként szögezhetjük le: ha képviselő akarsz lenni, előbb végy feleségül egy babát. Szerintem legfeljebb any- nyit kívánhatnak a jelölt feleségétől, amennyit a régi szép napokban szoktak. Át­törtökön először avatkozott be — közvetve — a har­cokba és rögtön elvesztet­te két sugárhajtású harci repülőgépét. Az egyik re­pülőgépet Saigontól észak­ra 80 kilomérre lelőtték a szabadságharcosok, a másik: géphiba miatt lezuhant és megsemmisült. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a VDK területe fölött szerdán lelőt­tek két amerikai bombázó­gépet, miközben — hír- ügynökségi jelentések sze­rint — több gép Hanoitól 65 kilométerre északkeletre egy légvédelmi rakétakilö­vő állomás ellen intézett tá­madást. vekedett a hadsereg nyo­mása a kormányra. Indonéziában csütörtökön hivatalosan is reagáltak a kínai—indonéz kapcsolatok megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Ismeretes, hogy Kína több jegyzékben is tiltakozott amiatt, hogy Indonéziában Kína-ellenes incidensekre került sor. Subandrio külügyminisz­ter csütörtökön reggel saj­tónyilatkozatot adott közre és ebben jelezte, hogy In­donézia a maga belügyének tekinti, mi történjék az ott élő kínai nemzetiségű pol­gárokkal. A külügyminisz­ter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indonézek megsértették a kínai diplo­máciai képviselet sérthetet­lenségét. Emiatt Sukarno elnök már sajnálkozását fe­jezte ki és hangot adott re­ményének, hogy Indonézia és Kína jóviszonya helyre­áll. A sajtóközlemény ugyan­akkor Kínát is bírálja, mert „kívülről beavatkozik Indo­nézia belügyeibe”. A kül­ügyminiszter elsősorban a pekingi rádió Indonéziával kapcsolatos állásfoglalását helytelenítette. koriban csupán meg kellett jelennie a díszvacsorán, avagy meg kellett nyitnia a jótékony bazárt és mindeh­hez mosolyognia kellett. Ez jogos kívánság, hiszen ha nem mosolyog, még azt hi­hetik az emberek, hogy ún- ja a férjét, avagy hogy az veri öt, és ez már rossz. Azt viszont nem tudom felfogni, miért kellene szépnek, vagy elbűvölőnek lennie: ez csu­pán családi ügy. Természe­tesen, ha a feleség olyan mint egy filmsztár, és a cserzett arcú walesi bányá­szokat is meggyózödéses konzervatívokká igézné, az tiszta haszon, de követel­ményként támasztani?! Suttognak olyanfélét is, hogy a feleségek megvizitá- lásának különleges okai van­nak. Saját szemükkel akar­ják látni, hogy a képviselő házastársa nem néger-e, avagy alkoholista. Dehát ezt egyszerűbben is megoldhat­nánk, nem igaz? A kortes­bizottság elnöke kis dolgozó- szobájába invitálhatná a je­löltet és nejét, megkínálhat­ná az asszonyt egy dupla ginnel, és figyelhetné, hogy mit szól hozzá. Avagy min­den feleségnek három-négy­tagú bizottság előtt kellene megjelennie, akik megbizo­nyosodnának bőre színéről és ravaszul kevert koktélok­kal kísértenék. A megdöbbentő azonban az, hogy ez a nagy rabszol­gavásár három-négyszáz je­lölt és választó jelenlétében történik, akik körülrajzzák azt a néhány szerencsétlen feleséget, és felmérik bájai­kat a kalapjuktól a csípő­jükig. „Melyik házaspárba fektessük a pénzünket?” — ilyenkor ez a nagy kérdés. Az egész dolog a hanyatló római birodalom napjaira emlékeztet engem, s szinte csodálom, hogy a kereskedők nem állnak be középre, nem méricskélik az árut a helyszínen, hogy ki­kiálthassák az értékét a régi jó arab kalmárok módjára. Egyébként, ha már olyan nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a női nem szerepének a politikában, miért nem választunk több női képvi­selőt? A magam részéről mellette vagyok. Sőt, mi több, hogy segítő­készségemet bizonyítsam, megfogalmaztam egy „min­taválaszt”, amelyet a kép­viselő küldhet a kortesbi­zottságnak az esetben, ha felkérik, hogy mutassa be feleségét a gyűlésen. „Tisztelt Elnök úr! örömmel szolgál, ha sze­retett Daísymet magammal vihetem a gyűlésre. Ha majd meglátják őt, önök is bizo­nyosak lesznek benne, hogy engem kell megválasztaniuk. Feleségem legfőbb adatai egyébként: mellbőség 90, de- rékböség 60, csipőbőség 95. Arra gondolunk, hogy öt gyermekünket is magunkkal visszük. Cecil, a legkisebb ugyan még csak hároméves és meglehetősen nagy zajt csap, viszont mindezzel de­mons Irálhatjuk, hogy milyen boldog család is vagyunk! Oh, és majdnem elfelejtet­tem, elvisszük magunkkal két kutyánkat is, mindkettő elzászi fajta. Mélyen kon­zervatív érzelműek és fa- sírttá aprítják a közbeszóló­kat, ha a gyűlés viharosan alakul. Remélem nem. vár­ják, hogy én is felszólaljak, Daisy és a kutyák majd el­intézik a dolgot. Őszinte hívük: Daisy férje (George)” Utóirat: Daisy nem bánját ha megmérik a rabszolga- piacon, de ha meg találnál: csipkedni, akkor az elzá-, sziak határozott kifogás* emelnek. Fordította: Zilahi Judit Brit légierő támogatása Zambiának Smith a Kariba-erőmű elpusztításával fenyegetőzik Modern politika, vagy ókori rabszolga­r r vásár Egy szegény angol képviselő panaszai

Next

/
Thumbnails
Contents