Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

II. Ki vezeti a szövetkezetét? Nemrégiben az egyik ter­melőszövetkezeti főagronó- mussal folytatott beszélgetés közben szóbakerült: milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években, miközben egy nagy közös gazdaság termelését irányította. Véle­ményének az volt a lényege, hogy az állami gazdaságok­ban könnyebben lehet dol­gozni, mert ott, amit a ve­zetőség elhatároz, azt utasí- tásszerűen végrehajtják az emberek. A tsz-ben pedig többen próbálnak beleszólni abba, hogy mi történjen. Megjegyzésével nincs egye­dül. Elég sokan mondják azt, hogy az az elv, mely szerint a szövetkezet tagsága a szö­vetkezet gazdája papíron helyes, de a gyakorlatban ebből sok nehézség és zavar származik. Ezt a súlyos té­vedést „szakszerű” érvekkel is alátámasztják. Azt mond­ják, hogy a szövetkezeti nagyüzemben már olyan korszerű termelési eljárások, üzemszervezési módszerek érvényesülnek, amelyeket az egyszerű tagok nem ismer­nek. Az fgy gondolkodók a szövetkezeti tagokkal csak mint munkaerővel számol­nak a közös gazdaságban. Olyan embereknek tekintik őket, akiknek egyedüli fel­adata, a munkára kiadott utasításokat végrehajtani, amikor több a munka, töb­bet, amikor kevesebb, keve­sebbet dolgozni. Úgy is az számít csak, — vélekedik az ilyen vezető — hogy mit osz­lanak. „Ha az év végén ki­derül, hogy rendes jövede­lem jut mindenkinek, aki részt vett a közös munká­ban, akkor rendben is van minden, nem lehet egy sza­va sem senkinek”. Az igaz, hogy a megfelelő jövedelem — amely a gond­talanabb megélhetést nyújt­ja — minden ember számá­ra elsőrendűen fontos. Mit ér á sok beszéd, ha a végén az . embernek üresen marad zsebe? Igen ám, de tartó­san jól gazdálkodni egy szö­vetkezetben s ennek követ­keztében tartósan nagy jö- wdelmet osztani csak akkor lehet, ha az egész tagság — élve a szövetkezeti gazda jogaival — egymással és a vezetőséggel jó egyetértés­ben munkálkodik. A magyar szövetkezeti mozgalomnak a fő ereje ab­ban van, hogy azt az alap­vető és helyes igazságot Igyekszik érvényesíteni, mely szerint a szövetkezet gazdája a tagság. Sok sok gondon, nehézségen lettek úrrá a kezdeti években a szövetke­zeti tagok. Ezernyi tettük, cselekedetük igazolta: ma­gukénak érzik a szövetkeze­tei. Elég az idei esztendőre utalni. Sok természeti csa­pás érte a mezőgazdaságot. Az egérkár, a ragályos száj- és körömfájás, a jégverés, nem egy helyen az árvíz, a belvíz sújtotta a nagyüzeme­ket. A gyakori esőzések mi­att hihetetlenül nagy erőfe­szítések árán lehet betakarí­tani a kalászosokat. Az őszi munkák időszakában — ami­kor mégannyi dolgos kéz is kevés lett volna — hideggel, esővel, sárral dacolva fára­doztak a termés biztonságba helyezéséért, a jövő eszten­dei kenyérért. Nem szavak­kal, tettekkel bizonyították ezrek és ezrek: tudják, hogy a szövetkezeti közösség bol­dogulása a saját egyéni bol­dogulásuk forrása. Kérdezzen meg bárkit — az, akinek némi kételye van — azok közül, akik felelős­séggel gondolkodnak a szö­vetkezetekről: mi az éltetője a közös gazdaságnak? Le­het, hos’y egy kiváló embert, egy nagyszerűen dolgozó brigádot neveznek meg. Egy-egy személyről talán vi­tatkoznak is. Csak egy a vi­tathatatlan : a szövetkezeti gazdaság a szövetkezeti élet legfőbb letéteményese a szö­vetkezet tagsága. Aki erről megfeledkezik, hibás útra té­ved, előbb, utóbb elveszti a talajt a lába alól és Semmi­képpen nem tehet jó szolgá­latokat a szövetkezés ügyé­nek A szövetkezeten belül, vagy a szövetkezeten kívül megszülető intézkedések csak akkor érhetik el céljukat, ha abból indulnak ki: a tsz gazdája a tagság. Még akkor Is igaz ez, ha talál­kozni a tagok között felelőt­len emberekkel. Olyanokkal, akik csak a maguk érdekét nézik, akik a közös vagyont nem becsülik. Olyanokkal, akik a nagy munkák közben cserbenhagyják társaikat. — Nem mindenki egyforma, nem mindenki érti meg azt, hogy a közös úton csak együttes erővel boldogulhat­nak. Ez Igaz. Azonban az elmúlt évek eseményei azt bizonyítják, hogy a szövet­kezeteken belül rendszere­sen nő a közösségért áldo­zatkészen dolgozó, a szövet­kezés igaz értelmét felfogó emberek tábora, s csökken azoké, akik tessék-lássék vesznek részt a közös mun­kában. Ez egyben válasz arra a megjegyzésre is, hogy a „szö­vetkezeti tagok csak maguk­kal törődnek”. Ez így nem igaz. Az élet ezernyi cáfo­lattal szolgál az ilyen álta­lánosító kijelentésre, s ugyan­akkor azt is mutatja: az em­ber változik, alakul, for­málódik a gondolkodásmód­ja. S ha a körülmények meg­felelőek, akkor a szövetke­zés számára, az emberi együttélés számára kedvező irányban változik meg. Ha azt tapasztalja, hogy a mon­dott szó és a tettek nem azonosak, akkor egy ideig küzd a helytelen gyakorlat ellen, s később esetleg ked­vét veszti, elfásul. Érvényes ez arra a megállapí­tásra is, hogy a tagság a szövetkezet gazdája. Nem elég ezt csak mondani a szövetkezeti közösségben. A tetteknek, a cselekedeteknek is igazolniok kell: valóban ezt tartja szem előtt min­denki, akinek a szövetkezet­hez köze van, vagy a szö­vetkezettel dolga van. Azok a párt- és kormány- határozatok, amelyek ha­zánk szövetkezeteinek életét szabályozzák, befolyásolják, módot, lehetőséget adnak ahhoz, hogy minden szövet­kezetben gazdaként érez­hesse magát a tagság. S nem­csak lehetőséget adnak. Ag­rárpolitikánknak sarkalatos tétele ez, amelynek betartá­sáért mindenkinek mindent meg kell tennie, a maga te­rületén. A szövetkezeti élet felépítése olyan, hogy akár jogokról, akár kötelességek­ről legyen is szó, lehetőséget teremt a tsz gazdáinak min­den lényeges kérdésben dön­teni, határozni. Almási István Űj lakóházakat adtak át a cigánycsaládok építési akciója keretében Határidő előtt egy hónap­pal négy új lakást adott át a nyírbátori cigánytelep volt lakóinak a helybeli építő és szakipari ktsz. A Csokonai utcai házak — egy szoba, konyha, mel­lékhelyiség — ünnepélyes átadásán, kedden délelőtt a lakókon kívül megjelen­tek a megyei, a járási és a községi tanács, a KISZÖV és az építő ktsz képviselői. Az új lakóházakba négy- nyolcgyermekes cigánycsa­Megjelent a Mezőgazdasági Építési Szemle első száma ízléses formában, műsza­ki ábrákkal, fényképekkel illusztrálva megjelent a Mezőgazdasági Építési Szemle, az FM Mezőgazda- sági Tervező Vállalat — az AGROTERV — kiadá­sában. Az első szám rész­ben a legmodernebb típus­tervekkel, részben mind a hazai, mind a nemzetközi | vonatkozásokban * jelentős egyedi létesítmények né­hány tervével Ismertetik meg a nagyüzemek érdek­lődő szakembereit. Leírják az egyes létesítmények gaz­dasági hatékonyságát, is­mertetik azoknak a komp­lett építkezésekben elfog- lat helyét. Foglalkozna!: többek között a szarvas­marhatartási épületek ter­vezésével, a nagyüzemi sző­lőfeldolgozó és erjesztő kombinát legmodernebb ha­zai változatainak leírásával. Ismertetik a Mongólia ré­szére tervezett biológiai kombinátot. Mesterségesei szárítják m ncsgyebh víztartalmú kukoricát Igqnybe vették a kisvárdai dohányfermentálót is A szokatlanul csapadé­kos, hűvös nyár és a korai őszi fagy következtében az idei kukoricatermés tekinté­lyes része nem ért be tel­jesen, tárolása a hagyomá­nyos módszerrel veszélyt rejt magában. A megyei mezőgazdasági és felvásár­lási operatív bizottság no­vember 13-i ülésén határo­zatot hozott a kukoricater­més fokozott megóvására, s a feladat szervezésével és kivitelezésével a megyei Válaszol az illetékes: Megszűnik a (árpái liszt cseretelep gondja Az utóbbi időben napon­ta 30—40 panaszos keresi fel Esze Gábort, a tarpai országgyűlési képviselőt. Panaszuk ugyanaz: a Sza­bol cs-Szatmár megyei Ter- jnényforgalmi Vállalat liszt cseretelepet létesített Tar- pán, néhány évvel ezelőtt. Ez a telep — mint vélték — hét község lakóinak gondját oldotta volna meg. Idejárnak lisztért Tarpa, Marokpapi, Beregsurány, Gulács, Hete, Fehérese és Tivadar lakói. Egy jó hó­napja, (de az elmúlt évek­ben is gyakorta volt így) h'ányos a telepen a lisztel­látás. E panaszokra kértünk választ Fekete Lászlótól, a terményforgalmi vállalat igazgatóhelyettesétől: — A tarpaiak panaszát megvizsgáltuk. A múlt év­ben itt 63 ezer vagon ke­nyérgabonát cseréltünk, az idén 6 vagonnal keveseb­bet A kisebb mennyiség éppen a harmadik negyed­évre jutott. — Kedden este — mint a tarpai telep jelentette — 45 mázsás készlettel zárták a napot, s ebből körülbelül 20—25 igénylőt tudtak vol­na kiszolgálni. — Intézkedést tettünk, hogy a mai naptól kezdve naponta 40—45 mázsa lisz­tet szállítsanak ki gépko­csival a telepre. így várha­tó, hogy egy héten belül megoldódik a hét község lakóinak gondja, a telepet megfelelő mennyiségű liszt­tel látjuk eh (Szilágyi) Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalatot bízta meg. A határozat végrehaj­tásáról Fekete László, vál­lalati igazgatóhelyettes adott tájékoztatást. — Tekintve, hogy a 20 üzemképes „Farmer”-típu- sú szárítónk éjjel nappal dolgozik, szükségét láttuk a szárítási kapacitás bővítésé­nek. Felvettük a kapcso­latot a dohányiparral, * kértük, hogy a kisvárdal dohányszárítót bocsássa a kukoricaszárítás rendelkezé­sére. Nagy kapacitású mor- zsolót és szállítószalag be­rendezést vittünk a hely­színre. A 10 kamrás szárí­tóban egyszerre 200 mázsa csöves kukoricát lehet elhe­lyezni. A szárítás — a víz­tartalomtól függően — 36— 40 órát Vesz igénybe. fis azért kértük a kisvárdai fermentálót, mert az ebben az időszakban már nem üzemel, s a megyében a legtöbb, 40 százalékot is meghaladó víztartalmú ku­korica éppen a vásárosna- ményi, kisvárdai és nyíregy­házi járásban van. — A dohányüzemi szárí­tón egy mázsa kukorica szárítási költsége — má­jusi morzsoltban számítva — 50 forint körüli költségbe kerül. A termelő üzemek azonban 35 forint költséget fizetnek mázsánként, a kü- lönbözetet pedig a mi vál­lalatunk fedezi. Ez a meg­oldás lényegében azonos költségtérítést jelent a ter­melő üzemeknek, a rende­sen beért kukorica átadá­sával, illetve száríttatásá- val. — Több tsz vezetősége egyoldalúan akarja megol­dani a tárolásra alkalmatlan kukorica sorsát, vagy egy­szerűen feletetni, vagy be- silózni. Ezt azonban az amúgy szűkös takarmány­ellátottság sinylené meg. A feletetés magában sem gaz­daságos eljárás, a silózás pedig csak egyes állatok számára (leginkább a szarvasmarha-állomány) szá­mára jelent megoldást. Míg a vállalati száríttatás és át­adás módot ad a legszük­ségesebb takarmánytápok cseréjére: például négyféle baromfi-, aztán malac-, süldő-, hízó-, tejelőmarha-, borjú és hízómarhatápra. ládok költöztek be, olya­nok, amelyeknél a család­fő legalább kétéves folya­matos munkaviszonyt tu­dott igazolni. Az építési költség egyébként 58 ezer 56 forint volt, s ennek 10 százalékát pénzben, anyag­ban, vagy munkában adták az építési akció résztvevői. A fennmaradó OTP-hitelt 30 év alatt, kamatmentesen törlesztik. Ezzel, az országszerte megin­dult építési akcióval folya­matosan felszámolják az egészségtelen cigánytelepe­ket, olcsón, jobb körülmé­nyekhez juttatják a cigány­dolgozók családjait. Megyénkben 1965-ben 50 cigánycsalád építkezését tudták így segíteni. Húsz lakást már átadtak lakói­nak, 15 lakás építése még befejezés előtt áll, ebből a keretből 15 lakás és 35 újabb építésére a jövő év­ben kerül sor. FHmjegyzet: Amerika. Amerika Kétrészes amerikai film Elia Kazan vitathatatlanul nagy egyénisége az ameri­kai filmművészetnek. A második világháborúig elsősorban színházi ember volt (még ma is nagyrészt az). Elia Kazan 1945-ben kezdett filmezni a közepes Brooklyn liliomával, ame­lyet hamarosan követtek to­vábbi filmjei (Bumeráng, 1946, Úriemberek egyezsé­ge, 1947, Pinky, 1949, Pánik a városban, 1950, A vágy villamosa, 1951. Viya Za­pata, 1952, A rakpartokon, 1954, Edentől keletre, 1955, Baby Doll, 1956, Egy ember a tömegben. 1957). Nem egy ezek közül a fajgyűlö­let ellen szól. Közben mű­ködött az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bi­zottság, amely előtt Kazan kinyilvánította kommunis- taellenességét, ami kétség­telenül lehetővé tette szá­mára komoly filmek elké­szítését, bár nem egy ellent­mondással. , Amerika, Amerika címe Kazan önéletrajzának. A szerző ötvenöt évvel ezelőtt született Konstantinápoly­ban, és a cím filmje hősé­nek rögeszméjét is kifejezi, aki egy soktagú és nyomor­ban élő anatóliai család legidősebb fia, a határviszá­lyok idejében, a görög la­kosságra nehezedő török el­nyomás korszakában. „Elia Kazan a nevem” — így kezdődik a filrh, amely­nek bevezető szavait maga a rendező mondja, A fiatal hős gyalog in­dul Konstantinápolyba, el­veszti a család összes va­gyonát, az utón kifosztják, és ő vad lesz, mint egy hiéna, elhatározza, hogy ő is elfojt magában minden gátlást. Az egymást követő erő­szakosságok és igazságtalan­ságok során lassanként hit és törvény nélküli emberré válik, aljas játékot űz egy fiatal polgárlánnyal, össze­töri szivét, és csak a vagyo­na érdekli. Hasonló okokból szeretője lesz egy gazdag amerikai asszonynak, egy hajón, amely tömve van rongyos kivándorlókkal és utazó gazdagokkal. Mert ez a hős egyáltalán nem épü­letes (és ezt fokozza Stathis Giallelis játéka). A film szerkezetében egyenetlen, szándékában félreérthető. Mégis a kor­szak felidézésének erőtel­jessége indokolttá teszi a San Sebastien-i fesztivál nagydíját. Szigorított időjárási feltételek mellett jól vizsgázott 20 új szőlőfajta-jelölt A Szőlészeti Kutató Inté­zet számos új szőlőfajta- jelölttel rendelkezik. Főleg a csapadékos vidé­kek részére nemesítették az „Egri csillagok” gyűjtőnév­hez tartozó új fajtákat. Bár az idén a peronoszpóra or­szágszerte sok kárt tett a szőlőben, ezek permetezés nélkül is jó termést adtak, s minőségük elérte a „Leány- ká”-ét és a többi ismert Eger környéki fajtáét. Az Alföldön néhány új vörös­bor-szőlő fajtáról jó festőa­nyagot tartalmazó termést szüreteltek, noha a kevés napsütés mellett a szőlők szinezőképessége, azaz a vörösborok szine mindig rosszabb az átlagosnál. A napfény hiánya megérződik a mustok cukorfokán is, de a „Kerekegyháza 5” elne­vezésű fajtajelölt mustjában mégis 30 cukorfokot mértek, tízzel többet, mint a mellet­te szüretelt régi fajtákéban. Itt, az Alföldön „készült” egy másik fajta is, amely olyan jól aszusodik, hogy jövőre Tokajhegyalján is ki, próbálják. A Szőlészeti Kutató Inté­zet kísérleti telepein az idén összesen mintegy 20 cseme­ge- és borszőlő fajtajelölt vizsgázott, az időjárás tá­masztotta rendkívül nehéz feltételek mellett is sikere­sen. A kutatóintézet több ezer holdnyi törzstelepre elegendő szaporítóanyaggal is rendelkezik belőlük. Mezőgazdasági szaktiim katalógus A Földművelésügyi Mi­nisztérium az idén is — immár negyedszer — kiadta a mezőgaz­dasági szakfilmek kata­lógusát. A katalógus mintegy száz szakfilmet és néhány mezőgazdasági propaganda- filmet ismertet, az elmúlt évtizednek azokat a termé­keit, amelyek — alapos vá­logatás után — a növényter­mesztés, kertészet, növény- védelem, állattenyésztés, ál­lategészségügy és gépesítés köréből megfelelnek a mai modern követelményeknek. A katalógus bevezetőben rövid tájékoztatást ad a me­gyei filmtárak munkájáról, * filmkölcsönzés feltételeiről*' a használati díjakról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents