Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-19 / 273. szám
Járási pártbizottságok üléséi Két ember ballag a kis község vasútállomása felé. A fiatalabbik alig 26 éves, az idősebb olyan 60 év körüli, élemedett férfi. Ahogy meg-megállnak a kora reggeli fényben, úgy fest a két ember, mintha mindjárt egymás hajába kapaszkodnának: mind a ketten hadonásznak, kiabálnak, mintha azzal is értésre akarnák adni egymásnak, amit eleve nem akar megérteni hol az egyik, hol a másik. Elérik a főteret, de ott már mind a ketten elhallgatnak, mert hosszú, tömött sort kell kiderülniük. Több százan állnak sorban a fűszerbolt, a TUZEP kapuja, az önkiszolgálóbolt, a szabó ktsz, a fényképész ktsz, a trafikos kirakata előtt, végesteien végig, egészen a zöldségesboltig. Hosszú a sor. ember legyen a talpán, aki győzi kivárni a végét, kivált mikor fojtogatja a méreg. Vadidegenek szeme láttára, füle hallatára mégse osztoz- hatik, akiben van egy csöpp emberség. A sor sc- hogysem akar véget érni, pedig lépésről lépésre gyűlik az indulat. Az idősebb, mintegy tanúságként,. rámutat a sorban állók hosszú sorára: — Ugyanezen a helyen, ugyezek az emberek, ugyanezért a szűkös kis élelemért, ugyanígy álltak sorban Itt a negyvenes években. Hát ez nem változott... A fiatal nem kiabál. Mégcsak ellent sem mond. Sőt, felcsillan a szeme a sor végén álldogáló pa- raszember láttán, és nyugodtan, mosolyogva szól Kyzzá: — Mért állnak itt sorban, bátyám? Mondja meg ennek az embernek itt! Az idősecske paraszt, akit megszólított, meghökkent. Mért éppen annak az embernek mondja ő meg? De aztán csak megembereli magát, s váltva egyet a lábán, nekitámaszkodik a falnak, mert istentelen hosszú tud lenni egy ilyen rengeteg ácsorgás, s így válaszol : — Mozaiklap, meg négyszázas cement érkezett a TÜZEP-hez. — Aztán szinte igazolásképpen teszi hozzá: — Építkeznénk kérem, de nagy az igény', a cement meg ugye kapós portéka lett, mert ha tíz vagonnal érkezik, de jöhet ide hússzal is, rögtön elkapkodják. Mindenki házat akar mán itt építeni! A sorbanálló parasztember válasza minden további vitának véget vet. Már ezután, ki egészen a vasútállomásig, szótlanul ballag a két ember. Az idősebbik földre szegezett fejjel, valami fene nagy kudarccal a fejében, mélyen elgondolkozva, a fiatalabbik, arcán a győzelem mosolyával. Végre kiérnek a vasútállomásra, Nem mennek a pénztárablakhoz; a váróteremben telepednek • le. Amikor elhelyezkednek, a fiatalabbik még mindig mosolyogva fordul az idősebb társához: — Nem haragszik tán, István bátyám! — Ugyan, ereggy mán, — szól az öreg, még mindig ráncolt homlokkal. — Aztán... mikor jön megint, István bátyám? Amaz átkarolja a fiatalt, s a hangját lejjebb engedi: — Hát, hacsak tehetem, ezentúl minden évben hazajövök legalább egy hónapra. — Aztán odasúgja: — írhatnátok ám tik is sűrűbben. Mert csak messze van Kanada. Csak ide vágyik vissza a szívünk, erre a poros Alföldre. És ha írtok, írjatok meg mindent. Apádnak mondd meg: mindennap várom a levelét. — Jó, megmondom. Nőnemet csókolom. Mikor a pesti gyors befut az állomásba, s az idősebb férfi felszáll az egyik kocsiba, altünik a fiatal szeme elől. De hirtelen megjelenik az ablakban; alig telepedett le, máris az ablakot kereste az öreg, hogy hosszú búcsút véve, még egyszer a fiú szemébe nézhessen. Aztán megindul a vonat: a fiatal két kézzel integet, de az idősebb mintha nem is integetne, mintha búcsút se venne. Mert tényleg, nem integet, bejjebb húzódott az ablakból. Már hogy is integetne, mikor nem tud, mikor zsebkendőjét keresi,' mert a szeméből kibuggyant a könnye. Dénes Géza A Nyíregyházi Járási Pártbizottság november 18. ülésén Barczi Gyula elvtársat, a járási pártbizottság első titkárát, más munka- területre való áthelyezése miatt, felmentette viselt funkciójából, és helyette megválasztotta a járási pártbizottság első titkárának Alexa László elvtársat, aki korábban a Bak- talórántházi Járási Pártbizottság első titkára volt. Ugyancsak elfogadta a járási pártbizottság titkárának Mádi Lajos és Novák Sándor elvtársakat. November 17-én a Bak- talórántházi Járási Pártbizottság ülésén Alexa László elvtársat felmentette első titkári funkciójából* és megválasztotta a pártbizottság első titkárának Nagy István elvtársat, aki korábban a Csengeri Járási Pártbizottság titkáraként dolgozott. November 16-án a csengeri pártbizottság Nagy István elvtárs helyett a járási pártbizottság titkárának megválasztotta Beregi Gyula elvtársat, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályvezetőjét. Választások a kisipari szövetkezetekben Számadást tartanak ezekben a hetekben megyénk kisipari szövetkezetei. Közgyűléseken választják újjá a vezetőségeket, s egyúttal visszatekintenek az elmúlt választás óta eltelt négy esztendő munkájára. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti ipar termelésének szervezettsége, műszaki színvonala jelentősen fejlődött e rövid idő során is. A második ötéves terv átlagában évente 7,5 százalékkal nőtt a teljes termelési érték s 20 százalékkal nőtt a szövetkezeti export- értékesítés. A több, mint ötezres tagságot számláló szabolcsi szövetkezeti ipar felnőtt gz állami Iparhoz. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy e szövetkezetek munkáját még néhány évvel ezelőtt is a kézműipari szint, a fizikai erőkifejtés jellemezte. Ugyanezek a szövetkezetek ma munkájuk alapján ismertek lettek az országban, sőt túljutott hírük határainkon is. A megye ktsz-einek ösz- szes termelési értéke évente meghaladja a háromszázmillió forintot. Ebben az összegben igen fontos szerepet kap — n népgazdaságnak is tekintélyes devizát hozó — az exporttevékenység. A szövetkezetek tudják, hogy termékeik csak akkor keresettek a világpiacon, ha korszerűek, minőségben és esztétikailag is megfelelnek a magas igényeknek. Az évi ötven- milliós exporttermelés mintegy negyven százaléka megy a nyugati piacokra — köztük a perlitduzzasztó berendezés, a cipő, a csavarkulcs, s a fénycsőberendc- . zés, amelyek keresettek a világpiacon. Szövetkezeteinkben a termelés kétszeresére nőtt az elmúlt négy évben, s szélesedik a lakossági javításszolgáltatás is. Gazdaságosabb, jövedelmezőbb egyúttal a munka. Ez is magyarázza, hogy megyénk szövetkezeteinek nagy többségében nem az új választás, hanem az újraválasztás mellett döntött a tagság. Az elkövetkező négy évben viszont még alaposabb, gondosabb vezetést várnak a ktsz-ekben a feladatok. Az Országos Tervhivatal előzetes tájékoztatása szerint az iparba sorolt szövetkezetek termelését a harmadik ötéves terv során közel egyharmadával kell növelni. Ez azt is jelenti, hogy a vezetőségek választásakor a régi. kipróbált vezetők mellé mind több fiatal, jól képzett, vezetésre alkalmas szakembert kell állítani. Szövetkezeteink tagsága _ él a demokratikus centralizmus biztosította jogaival, s ismeri az ebből adódó kötelességeit is. Az új vezetés megválasztásakor érvényesül az a törekvés megye- szerte, hogy a tagság az edr diginél is nagyobb részt vállal a vezetés gondjaiból, s együttesen akarja megoldani a feladatokat. Helyes ez a törekvés, s csak dicsérendő, hogy a tagság a közgyűléseken is hangot ad a vezetőkkel támasztott követelményeinek. Elmondják: azoktól, akiket megválasztanak, azt kívánják, hogy ne rekedjenek meg a jelenlegi szakmai szinten, legyenek következetesek, pél- damutatóak. Ne legyen ismeretlen számukra a korszerű technika. Sikerült-e ilyen vezetőket találni? Igen, mert a jelölőbizottságok a jelölteket szakmaipolitikai felkészültségük alapján bírálták el — de hibáikat sem rejtették véka alá, s bátran beszéltek a társadalmi tulajdon védelmének, a rendeletek megtartásának és megtarta- tásának sok helyütt fellelhető hiányosságairól. Most az a fontos, hogy a szövetkezeti tagság ne hagyja magára a vezetést, gondoljon arra, hogy a munka neheze csak most következik, E gazdasági év sikeres befejezésétől is függ, hogyan sikerül megteremteni a gazdasági alapot a harmadik ötéves terv megindításához, takarékos, szervezett gazdálkodással végrehajtani a feladatokat a megye szövetkezeti tagsága, a lakosság és a népgazdaság javára. Nagyfő Gábor Nyolcmillió csemete megyénk erdősítésére Nagyarányú fásítás a tsz-ekben — Egy év alatt százezer köbméter la helyi megmunkálása A Nyírségi Állami Erdő- gazdaság őszi, téli és tavaszi terveiről tájékoztatta munkatársunkat Patkós Antal erdőművelési csoportvezető. — Október végén kezdte meg az erdőgazdaság a facsemeték kiszedését a megye mintegy 50 csemetekertjéből. Ezt a munkálatot csaknem teljesen befejezték. A csemetekertekben 20 millió facsemetét termeltünk, s ebből 8 milliót használunk fel újra erdősítésre, másrészt termelőszövetkezeti területek beültetésére. — A gazdaság erdeiben október 1. és a jövő év szeptembere között mintegy 700 hektárnyi terület beültetését végezzük el a tervek szerint. Ebből a tervből az őszi időszakban csaknem felét kellene megvalósítanunk. A faültetés, erdőtelepítés munkáját azonban jelenleg késlelteti a hirtelen beállott hideg időjárás, a fagy. A tsz-ek területén folyó erdőtelepítési munkálatok megrekedésének is ez az oka. Fásliási terveink mintegy 80 tsz-t érintenek ebben a gazdasági évben. — Az 1965 '66-os évben 10C ezer köbméter faanyag kitermelését tervezi az erdőgazdaság. E mennyiségnek több mint 50 százalékát az ipari fa teszi ki. A jelen negyedévben mintegy 25 ezer köbméter fát vágunk ki erdeinkből. Ebből 5 ezret a gazdaság saját fagyártmány termelő üzemei félkész és kész ipari termékeknek — parkett, friz, donga, bányászati cikkek, szőlőkaró — dolgoz fel Baktalórántházán, Öfehér- tőn. Nyírbátorban, Nyírijeiteken. — A fakitermelést sza- lagszcrű termelés bevezetésével és 80 százalékban gépi erővel vég- gezzük. Német gyártmányú Stihl kontra fűrészgépek igénybe vételével többek között Nyírbélteken, Nyírbátorban, Ombolyon, Teremben, Baktalórántházán és Ofehértón dolgoznak az erdőmunkások. A gépesítés és az állandó munkásgárda kialakításával fokozatosan sikerül megszüntetnünk a fakitermelés idényjellegét. A fakitermelést túlnyomórészt akácos, tölgyes és nyárfaerdőkben végezzük. — A kivágott fákat, az Irtott erdőterületeket — összesen 500 hektárnyi területen — a következő években ülteti be csemetékkel a gazdaság. Az új erdők telepítésére főként gyorsan növő akác és nyárfa csemetéket használunk fel. (SZ) A Nyíregyházi TBC kórházban befejeződött az ápolónők 3 éves iskolája. A hallgatók ballagással búcsúztak az intézettől. Foto: Hammel József (lít az áiL&máihoz Már most feladat Tízezer hízott sertés, ugyanennyi vágómarha a háztáji gazdaságokból Sokak által vitatott a háztáji gazdaságok létjogosultsága. Érvként hangoztatják; a háztáji gazdaságok veszélyeztetik a közös gazdaságok nagyobb mérvű árutermelését. A háztáji gazdaságokra szükség van. Persze annak figyelembe vételével, hogy a háztáji gazdaságok a közös gazdaságokkal szemben alárendelt szerepet töltenek be. de azoknak fontos, szervesen kapcsolódó részei. Árutermelés a háztájiban Megyénkben a háztáji gazdaságok betöltik azt a funkciójukat, hogy a termelőszövetkezeti családok élel- misaerszükségleteit kiegészítik. Jelentős az árutermelésük is. Az utóbbi különösen az állattenyésztésre mondható. Az 1965-ös évben például háztáji gazdaságaink 9 ezer 703 sertésre, 10 ezer 658 szarvasmarhára kötötték értékesítési szerződést. A tej jó része is a háztáji gazdaságokból kerül ki. Nagy mennyiségű emellett a burgonya, gyümölcs és egyéb terményféleség, amit a háztáji gazdaságokból vásárolnak fel. A szilva, cseresznye és más nyári gyümölcs zöme szintén háztáji gazdaságokból kerül felvásárlásra. A gyümölcs- félék felvásárlásának nagyságára jellemző, hogy a háztáji gazdaságok Mátészalkán 118, Nyírbélteken 160, Nyírlugoson 284 mázsa málnát termeltek. A háztáji gazdaságoknak rendeltetésüket tekintve, államunk nagy jelenőséget tulajdonít. A háztáji gazdaságok létét és fejlődését számos kormány és párthatározat segíti. Tapasztalható viszont, hogy egyes helyeken a háztáji gazdaságokkal szemben túlzott engedményeket tesznek, másutt lebecsülik a jelentőségét. Különösen az árutermelési lehetőséget nem használják ki, a termelőszövetkezetek vezetői nem adnak meg ehhez kellő segítséget. Törvényes keretek között A háztáji gazdaságokkal kapcsolatban lényeges, hogy azok a törvény adta lehetőségek között és keretekben maradjanak. Ez az, ami vitatható. A háztáji földterület megyénkben a családok számához képest túlzottan nagy. Alapszabálysértő, hogy sok helyen a termelőszövetkezeti családok nem egy hold háztáji területtel, hanem kettővel, hárommal rendelkeznek. A nagyobb földterület hasznosítása mellett az állatállomány létszámánál is tapasztalható eltérés a törvényadta lehetőségektől. Akadnak olyan termelőszövetkezeti tagok, akik 10—15 szarvasmarhát nevelnek értékesítésre. De van olyan Is, akinek 30—40 darab sertése nevelkedik a háztáji gazdaságban. A nagyobb földterülettel rendelkező és a több állatot tartó termelőszövetkezeti tag, a háztáji gazdaság mellett, • közös gazdaságban szinte alig dolgozik, nincs rá sem ideje sem ereje. Ha a lakosság igényeit nézzük, kimondhatjuk: egyelőre beláthatatlan ideig szüksége van népgazdaságunknak a háztáji gazdaságokban megtermelt élelmiszerekre Is. Éppen ezért szükséges, hogy kellő összhang alakuljon ki a közös és háztáji gazdaságok tevékenységében. A túlzott kinövéseket meg kell szön- tetni. Arra kell törekedni* hogy a tsz ég a háztáji gazdaság összhangja megfelelően alakuljon. Ebben nagy szerepük lehet a háztáji bizottságoknak. Kollektív szervezést I A háztáji gazdaságok biztonságosabb termelését segíti, hogy a termelőszövetkezetekben 1964 őszén háztáji bizottságok jöttek létre. Megyénkben az FM által meghatározott irányelvek alapján ez év tavaszáig 229 termelőszövetkezetben választottak háztáji bizottságokat. A bizottságok munkájukat az irányelvek alapján kezdték meg, és ez jó. De hiba volt, hogy a legtöbb helyen nem készítettek munkatervet. A háztáji bizottságoknak a közgyűlési, vezetőségi határozatok alapján kell tevékenykedni es ezekre támaszkodva reális munkatervet készíteni, A háztáji bizottságok tevékenységéről még korai lenne általános érvényű tapasztalatokat leszűrni. Egy bizonyos: a legtöbb helyen a bizottságok jól oldották meg feladatuk egy részét. De a háztáji bizottságok keveset tettek annak érdekében, hogy a tsz és a háztáji gazdaságok kapcsolata javuljon. A jól dolgozó háztáji bizottságok segítették a törvényesség betartását* dolgoztak a közös vagyon védelmében, és nagy szerepük volt a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesülésében. A háztáji bizottságok munkája után nagymértékben csökkent a panasz, a sérelem. A háztáji gazdaságok jövő évi termelésének és fejlődésének rendezése már most feladat. A termelőszövetkezetekben Készülnek az 1966. évi termelési tervek és szükséges ezzel egyidő- ben javítani a háztáji gazdálkodást: rendezzék a háztáji területeket, készüljenek ezek kiosztására, szervezzék a kollektív árutermelést. A háztáji bizottságoknak erre kell alaposan felkészülni* ebben nyújthatnak most a legnagyobb segítséget. S. K. 3 1965. november 19.
