Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XU. ÉVFOLYAM, *69. SZÁM ÁRA: 80 fillér 1935 NOVEMBER 14, VASÄRNAP Kállai Gyula miniszterelnök beszéde az országgyűlésen hazánk bel- és klpiütlájári! Am országgyűlés szombaton folytatta tanácskozását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, .Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, ■ a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést, amelyen folytatódott a művelődésügyi miniszter beszámolója fölötti vita. Az ülésen beszédet mondott Kállai Gyula, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke. — Amidőn képviselőtársaim tudomásul vették Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának az első ülésnapon elhangzott beszámolóját, ezzel egyben elfogadták és megerősítették az Elnöki Tanácsának azt a határozatát is, amellyel engem ez év június 30-án a magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnökévé választott — mondotta Kállai Gyula, majd megköszönte a megtisztelő bizalmat. A szónok ezután néhány gazdasági kérdéssel foglalkozott. Utalt arra, hogy amikor második ötéves tervünket kidolgoztuk, azt az alapvető politikai célt tűztük magunk elé, hogy ebben az időszakban — tovább folytatva a korábban megkezdett munkát — befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, s az egész népgazdaságban kivívjuk a szocialista termelési viszonyok győzelmét. Bebizonyosodott a nagyüzemi mezőgazdaság fölénye Ezt a fő célt az eredetileg a tervezettnél rövidebb idő alatt sikerült elérni. Aa 1961—65-ös évek Ügy vonulnak be népünk történelmébe, mint a szocialista alapok végleges megteremtésének és a szocializmus teljes felépítése megkezdésének időszaka, Ez a tervidőszak volt az első, amikor a gazdasági építőmunkát a népgazdaság minden alapvető ágában már szocialista alapokon végezhettük. Javult iparunk szerkezete, emelkedett műszaki színvonala. Az ipari termelés volumene öt év alatt 48 százalékkal növekedett. Bár a terv rekonstrukciós jellegű volt, azaz elsősorban meglévő üzemeink korszerűsítését szolgálta, mégis nagyszerű új létesítményekkel gyarapodtunk, — mondotta és megemlített több új létesítményi Beszélt arról, hogy bővítettük vagonparkunkat és úthálózatunkat, majd a mezőgazdaságról elmondotta, hogy az idei rendkívül kedvezőtlen természeti körülmények ellenére is a termelés a tavalyihoz hasonlóan alakult. Ez parasztságunk szorgalmas munkájának és a mezőgazdaság anyagitechnikai bázisa nagyarányú kiszélesedésének köszönhető, amely az elmúlt öt évben pártunk és kormányunk gondoskodása nyomán következett be. A mezőgazdaság szocialista átszervezése társadalmi rendünk erejének újabb fényes bizonyítéka. Bár ez azonnal körülbelül 10 milliárd forint újabb beruházást jelente ft, volt erőnk és »tartalékunk, hogy az újonnan született közös gazdaságokat ellássuk gépekkel és egyéb nagyüzemi termelési eszközökkel. A mezőgazdaság tömegével kapott kombájnokat, > ak- torokat és más gépeket. Többszörösére növeltük a műtrágya felhasználasat, több mint félmillió holdat öntözünk már, s másfél millió holdon alkalmazunk vegyszeres gyomirtást Az elmúlt öt évben csaknem 80 ezer hold szőlőt és 106 ezer hold gyümölcsöst telepítettünk. Nagyüzemeinkben a talajmunkát teljes egészében géppel végzik. Bár a dőlt gabonáknál — mint az idei aratás mutatta — még nem mellőzhető a kasza, a legnehezebb mezőgazdasági munkát a gabona betakarítását az állami gazdaságokban teljesen, a termelő- szövetkezetekben pedig 80 százalékban gépesítettük. Bár az ötéves tervben, az eredetileg is irreálisan kitűzött 22—23 százalékos növekedést nem érjük el, öt év alatt a mezőgazdaság termelésének 12—14 százalékos emelkedését így is jelentős eredményeknek kell tekinteni. A gyakorlatban bebizonyosodott a szocialista nagyüzem fölénye: az átszervezés közben nem esett vissza, sőt nőtt a termelés, búzából már két éve hazai termésből elégítjük ki a szükségletet. Az 1956—1960- as években 8,6 mázsa volt a holdankénti átlag, ezzel szemben az elmúlt öt évA munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére nem éri el ugyan a tervezett 13 százalékos növekedést, hanem előreláthatóan 8—9 százalékkal nő, viszont a foglalkoztatottság és a társadalmi juttatások színvonala az elmúlt öt évben olyan mértékben nőtt, hogy a munkások és alkalmazottak reál- jövedelme a tervben elhatározott 11 százalék helyett várható 19—20 százalékkal emelkedik. ben már 10,7 mázsa, sőt az idén 12,5 mázsás átlagtermést értünk el, ami hektáronként csaknem 22 mázsának felel meg. Soha ilyen eredménye nem volt még a magyar mezőgazdaságnak; ez a hozam több, mint másfélszerese a fel- szabadulás előtti évek átlagának! A régebbi 11 mázsával szemben a kukorica termésátlaga is — immár negyedik éve 15 mázsa felett van. — Hasonló folyamatos növekedést mutatnak más növényeink termésátlagai is. Sok munka vár még mindannyiunkra a mező- gazdasági termelés további fejlesztésében, de elmondhatjuk: a mezőgazdaság megkezdte visszatéríteni azokat a milliárdokat, amit népünk áldozatkészsége juttatott számára. Ez bizonyítja a legjobban, hogy pártunk és kormányunk helyesen cselekedett, amikor felhívta parasztságunkat: lépjen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez bizonyítja a legjobban: a falu népe helyesen cselekedett, amikor — átérezve a történelmi felelősséget — igennel válaszolt erre a felhívásra, — mondotta Kállai Gyula, majd az életszínvonal alakulásával foglalkozott. A lakosság pénzbevételei az idén eddig már egymil- liárd-hétszázmillió forinttal haladták meg a tavalyit. Ebben a növekedésben jelentkezik a pártnak és a kormánynak a családi pótlék és az egyes alacsony nyugdíjak felemelésére hozott intézkedései is. A társadalombiztosítást kiterjesztettük az egész termelőszövetkezeti parasztságra, úgy, hogy most — csaknem mindenki részesül ingyenes egészségügyi ellátásban és a társadalom- biztosítás egyéb juttatásaiban. Állami támogatással Nincs szégyenkezni valónk életszínvonalunkat illetően pénzalapot teremtettünk ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon a közös gazdaság munkájából kiöregedett parasztember. A dolgozó tömegek életnívóját elsősorban olyan tényezők szabják meg, amilyenek a foglalkoztatottság, a bérek, a társadalmi juttatások mértéke és az alapvető élelmi- és ruházati cikkek ára. Emellett ideiglenesen hat az idénycikkek ára is. Sajnos, az idén a zöldségés a gyümölcsfélék drágábbak voltak, mint tavaly. Ennek alapvető oka: kevesebb termett és emiatt kevesebbet tudtunk felvásárolni. El kell érni, hogy a zöldség és gyümölcs felvásárlása és forgalomba hozatala gyorsabb és egyszerűbb legyen, mert ez is fontos feltétele a lakosság jó és olcsóbb ellátásának. Az ilyen átmeneti jellegű áremelkedés ellenére is megállapíthatjuk, hogy népünk rendesen él, öltözködik és táplálkozik, s nyugodtan, magabiztosan nézhet a jövőbe: munkájának eredményei nyomán folyamatosan javulhat tovább az életszínvonalaEgy nép életszínvonalát reálisan akkor ítélhetjük meg, ha elősorban saját múltbeli életével vetjük egybe. A magyar nép életét Az éppen munkában lévő amerikai, nyugatnémet, vagy angol szakmunkásoknak valóban magasabb bérük van, de a közvetlen létfenntartási kiadásaik is sokkal nagyobbak, s ami a legfontosabb: állandóan Damoklész kardjaként függ a fejük felett és mérgezi életüket a létbizonytalanság. Pártunk és kormányunk természetes kötelességének tartja, hogy a termelés növekedésével együtt tovább emelkedjék az életszínvonal és minden tekintetben utolérjük és majd elhagyjuk a legfejlettebb tőkés országokat is. Ennek alapvető feltétele azonban, hogy gyorsabban növeljük a munka termelékenységét, s így fokozzuk az ipari és a mezőgazdasági termelést. A bérezési rendszert is hatékonyabban kell e cél szolgálatába állítanunk. Nálunk minden 1 milliárd forint kifizetett bérhez a lakosság részére nyújtott több mint 500 millió forint társadalmi juttatás kapcsolódik. Nyugdíjrendszerünk, iskoláztatási lehetőségeink, orvosi ellátásunk, általános társadalombiztosításunk — amelyek a társadalmi jellegű juttatások zömét alkotják — a világon az első között van. De, sajnos, évszázadok óta a tömegek keserves nyomora jellemezte. Ezt már régen messze magunk mögött hagytuk. Bár a kapitalizmustól sok terhes örökséget vettünk át, mégis a magyar nép életszínvonalát már ma is bátran hasonlíthatjuk általában a világ népeinek átlagos életszínvonalához: ruházkodás, élelmiszerfogyasztás, kulturális- és szórako^ zási lehetőségek, lakásviszonyok szempontjából is a kapitalista országok zömét magunk mögött hagytuk. Vannak viszont, akik a mai Magyarország életnívóját kizárólag a legfejlettebb kapitalista államok jól kereső dolgozóinak szintjéhez hasonlítgatják. Nem veszik figyelembe, hogy az évszázadok alatt kialakult általános gazdasági fejlettség tekintetében objektíve mekkora nagy különbségek voltak — és ezekből eredően vannak még ma is — a szóban forgó országok és Magyarország között. S még ebben az összehasonlításban is van mit mondanunk! Ha most nem is értékeljük mindazt, amit pénzben nem lehet kifejezni: a dolgozó társadalmi megbecsülését, emberi méltóságát, a közéletben betöltött szerepét, azt hogy nálunk a munkásosztály, a nép a hatalom birtokosa, — az összehasonlítás akkor is sok tekintetben javunkra dől eL a munka termelékenysége, termelőmunkánk színvonala, amelyből a társadalmi juttatásokat is fedezzük, még nem tartozik a világelsők közé. Fenntartva természetesen a szocialista elosztásnak azt a fontos elvét, hogy személyi és társadalmi jellegű juttatásra tagolódik — ügy gondolom —, hogy a következő szakaszban az életszínvonal emelését főként a kifizetett béreken keresztül kell megvalósítani, mégpedig úgy, hogy dolgozzék valaki akár teljesítmény-, akár idő-, vagy havibérben, keresete jobban igazodjék a végzett munkájához és hatékonyabban ösztönözzön a jó munkára. Jelenlegi bérezési rendszerünk fogyatékosságait nagyon sokan szóvá teszik és szívesen látnának olyan változtatásokat, í>ne- lyek révén a dolgozók egyéni és kollektív anyagi érdekeltsége közvetlenül és jobban érvényesülne a szocialista építőmunkában. A munka termelékenysége nem nőtt a tervben előírt mértékben, s mint már említettem, a mezőgazdaság termelése is elmaradt a tervezett szinttől. E két tényező következményeként a nemzeti jövedelem emelkedése a tervezett 36 százalék helyett mintegy 26— 28 százalék lesz. Emellett túlteljesítettük a beruhé* zások előirányzatát: 180 milliárd forint helyett mintegy 200—205 milliárd értékű beruházást valósítottunk meg. A takarékosság nem kampány Kállai Gyula a továbbiakban a harmadik ötéves terv előkészületeiről szólt és hangsúlyozta, mivel viszonylag szegények vagyunk nyersanyagokban és energiahordozókban, ilyen szükségleteinket elsősorban a szocialista országokból származó behozatalból fedezzük. Éppen ezért különösen örvendetes, hogy a szocialista nemzetközi mun- kamegiosztás kereteiben > KGST országaival és különösen a Szovjetunióval kialakított együttműködés révén energia- és nyersanyag- szükségletünk javarésze aa 1966—70-es évekre egyezményekkel már jórészt biztosítva van. Szocialista iparunk termelését a következő tervidőszakban főként a termelékenység fokozásával kell növelnünk. Figyelmünk középpontjában a műszaki színvonal emelése áll. Tovább folytatjuk az ipar szerkezt/ínek ém területi elhelyezésének javítását, hogy mindinkább megfeleljen a hazai adottságoknak és a nemzetközi munkamegosztásnak. Pártunk és kormányunk elvi álláspontja alapján továbbra is tevékenyen részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában. Emellett helyeseljük és támogatunk minden olyan — akár két, akár többoldalú — egyezményt, közös intézmények és vállalatok létrehozására irányuló megállapodást, amely a résztvevő orsz>;ok számára kölcsönösen előnyös. Készülő harmadik ötéves tervünk egyik legfontosabb célként tűzi ki annak biztosítását, hogy nemzi| közi pénzügyi helyzetünk szilárd, kiegyensúlyozott lágyén. Ehhez külkereskedelmi munkánk további javításán kívül elsősorban az szükséges, hogy a termelés fedezze a fogyasztás és • felhalmozás igényeit és nemzetközi fizetési kötelezettségeinket. A harmadik ötéves terv kidolgozása még nem kevés munkát igényel, előreláthatóan csak a jövő év tavaszára készül el, akkor terjesztjük az országgyűlés elé. 1966 január lével azonban új tervév kezdődik amelynek feladatait meg kell határoznunk, ezért kérem az országgyűlést: adjon felhatalmazást a kormánynak hogy az 1966. évi tép. vet még ez évben jóváhagy(Folytatás s *. oldalon! Bérezés a végzett munka szerint