Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
Tanácskozik az országgyűlés táplálni az ifjú szíveket, nem elegendő, nem is volt célunk sohasem. Népünknek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is — hangsúlyozta a szónok. munkások, a termelőszövetkezeti parasztok, az alkotó értelmiségi emberek munkáját, amellyel egész népünket szolgálják. Mutassák meg a szocialista építés szépségét, gondoskodjanak arról, hogy az iskolákban tanuló ifjúságunk közelről ismerje meg alkotásainkat és szeresse meg korunk hőseit, a szocializmus ügyéért fáradhatatlanul küzdő embereket, népünk igazi hű fiait. Sugározzák belőlük az a meggyőződés, hogy a hazát igazán szeretni a társadalmi haladás, a szocializmus építésének elősegítésével lehet. Közoktatásunkból szerencsére kezd eltűnni a felületes jelszavak használata, az erőszakolt politizálás. Nevelőink döntő többsége tudatosan arra törekedik, hogy életünket a maga teljes gazdagságában és sokoldalúságában mutassa meg. Ezt tiszta szívből üdvözöljük, mert a szocialista nevelés a valóság megismertetése, életre nevelés. Ez a gondolat azonban nem nyert még mindenütt polgárjogot. (Folyatás az 1. oldalról.) A hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak az egyik forrása. Ennél a forrásnál megállni, csak ebből nizmus tanszékek oktatói nem feledkezhetnek meg, hogy amikor világnézetünk tudományos alapjait tanítják, ők mindenekelőtt a tudományos világnézetünk propagandistái. Mint propagandisták. mint a tudomány művelői és nevelők kötelesek keresni, kutatni a tudományos választ a felmerülő kérdésekre. Az elmélet oktatását át kell itat- niok az élettel, kapcsolatba kell hozniok a mindennapi munkával. Munkájuk mércéjét és értelmét az adja, hogy hallgatóikba beleoltják a tudományos világnézetet, helyes irányba formálják a közösségi ember erkölcsét és jellemét, akaratát és ízlését. Az a véleményünk, hogy a marxizmus—leninizmus oktatásának fogyatékosságában az e területtel foglalkozó párt- és állami irányítás gyengeségei is tükröződnek. Jobban kell segítenünk az oktatók képzését, de az oktatóknak is többet kell foglalkoznak továbbtanulásukkal és szorosabb, szervezettebb kapcsolatot kell kialakítani a tanszékek, a marxizmus— leninizmust művelő párt- és állami tudományos in- tezeféü között. A nevelőmunkáról szólva, nem volna helyes elhallgatni azokat a gondokat, amelyeket a nevelőmunkával kapcsolatban az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai gyakran szóvátesznek. El kell ismerni, nehezíti a tanítók, a tanárok nevelőmunkáját a túlterhelés, egyes oktatási intézményeink zsúfoltsága, a felszerelés fogyatékossága is. Megemlítem, hogy fiatal pedagógiai tudományunk sem képes még a legfontosabb szocialista nevelési tapasztalatok összegyűjtésére és általánosítására. A gyakorlat egyre jobban követeli, s a nevelők igénylik is a pedagógiai tudomány seAz ifjúság, mivel a mi társadalmunkba született, nem, vagy csak papírból ismeri a régi társadalom igazi arculatát sőt a kapitalizmusnak inkább a csillogó oldala jut el hozzá, mint az árnyoldala. Az ifjúság a kapitalizmus valóságos arcát, a kegyetlen és kimélet- let kizsákmányolást nem ismerheti, de az új társadalom, amibe született, még az sem a teljes szocializmus, hanem az épülő, a formálódó, az azzá váló. így fiataljaink látnak önzetlen, a társadalom ügyéért oda- adóan dolgozó embereket. De találkoznak még a közös célok iránt közömbös, csak a maga életével törődő, magának gyűjtő emberrel és előfordul az is, hogy ezek sokszor könnyebben élnek, mint a közösség érdekében tevékenykedő, munkálkodó ember. Nem ismernek munkanélküliséget, de láthatnak még munkafegyelem lazítókat, láthatnak még elvtelen alkalmazkodást, a magatartás kettőzését. Ezért a hatékonyabb nevelés érdekében el kell kerülnünk a két végletet, a torzítás veszélyét. Egyrészt nem szabad lakkozni a jelent, nem szabad az átmenetet problémamentesnek, valami sima útnak, feltüntetni. Másrészt nem szabad megengedni a hibák és a nehézségek összefüggések nélküli kiragadását sem, olyan szemlélet elterjedését, amely kizárólag „hibakereséssel” foglalkozik. Mindkét jelenség negatívan hat az ifjúság nevelésére. A mi ifjúságunk alapjában véve reálisan gondolkodik, magabiztos, nyíltszívű. Az iskolában döntően szocialista hatások érik, gondolkodásmódját főleg a szocializmus élménye alakítja. Magatartásukban egyre jobban érvényesülnek a szocialista erkölcs elvei és normái, a fiatalok mentesek a konzervatív- gondolkodásmódtól, mindinkább elszakadntak a vallásos szemlélettől is. Ha összehasonlítjuk az előző nemzedékkel, azt is állíthatjuk, hogy a mai fiatalok tudásban, felkészültgitségét, a nevelőmunka tudományosabb megalapozását. Olyan feladatok ezek, amelyeket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet et — hangsúlyozta a szónok. Egész népünk és ifjúságunk szocialista tudata, a szocialista termelési viszonyok és a szocialista lét talaján formálódik^ fejlődik. Ez a tudat azonban még nem egyértelműen szocialista. Az új és a régi eszmék, nézetek és tettek egvüttlétezése. keveredése hat a felnövekvő nemzedékre és hat az iskolába járó gyermekeinkre, egyetemeinken tanuló ifjúságunkra. ségben is fejlettebbek. Az iskolából kikerülő fiatalok eredményesen kapcsolódnak be az építő, alkotó munkába. Az iskolákban szerzett ismeretek jó alapok, lehetővé teszik, hogy rövid gyakorlat után teljes értékű dolgozóvá váljanak. Cseterki Lajos a nevelés hibáiról szólva utalt rá, hogy van olyan középiskolánk és néhány egyetemünk, A vitában felszólalt a többi között Losonczi Pál földművelésügyi miniszter. Felszólalásában a szaktudásnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött fontos szerepével és a mezőgazdasági szakképzés helyzetével, feladataival foglalkozott. Bevezetőben utalt a mezőgazdaságnak az utóbbi három-négy évben elért jelentős fejlődésére, melynek során kialakultak és nagy többségükben megszilárdultak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. Az anyagi-műszaki alapok növekedésének, az intenzívebb növény- és állatfajtáit, a korszerű termelési módszerek elterjedésének eredményei már mutatkoznak mező- gazdaságunkban. A meglévő lehetőségek jobb hasznosításának legfőbb tartaléka a hozzáértés, a szaktudás — jelentette ki. Sajnos ezt a tényt társadalmi közvéleményünk még nem eléggé ismerte fel, sőt nem ismerték még fel egyes mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői sem. Kétségtelen eredmény, hogy az utóbbi öt évben mintegy 40 százalékkal növekedett az egyetemet és főiskolát végzett agrárszakemberek száma, szakemberellátottságunk azonban még egyáltalán nem kielégítő. Ezt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetekben a több mint 42 000 egyetemi és technikumi végzettséget igénylő ahol a nevelés nem elég céltudatos, nincs kellő igényesség, elmosódik a kötelesség teljesítésre való nevelés és a tanulási fegyelem, és ez különféle egészségtelen tulajdonságokat enged felszínre tömi az ifjúság egy részében. A nevelés csak abban az intézményben lehet hatékony, ahol a kapitalista ideológiát, a kispolgári élet- szemlélet maradványait, ezek hatását az ifjúságra nem becsüli le és különböző megnyilvánulásai elvi, megalkuvás nélküli ellenállásba ütköznek. Szembe kell fordulnunk velük azért, hogy tőlünk idegen nézetek tudománytalan szemlélet, elavult szokások ne mérgezhessék a levegőt. Az utóbbi hónapokban egész népünk, benne az 'ifjúság politikai aktivitásának növekedését tapasztaljuk. Az ifjúság is meg akarja érteni és részt akar venni a maga módján társadalmi, gazdasági és kulturális feladataink megoldásában, az építés közben jelentkező nehézségek leküzdésében. Pártunk jelenlegi politikájának eredményeként nagyszerű, szabad légkört alakítottunk ki hazánkban. munkakörnek az elmúlt év végén is mindössze 22 százalékát töltötték be megfelelő képzettségű szakemberek. Nem sokkal jobb az arány a szakmunkásellátás terén sem. A mezőgazdasági üzemekben jelenleg több mint 150 000 szakmunkásra lenne szükség. A különböző mezőgazdasági szakmában eddig mintegy 70 000 dolgozó szerzett képesítést, de egy részük már nem dolgozik a mezőgazdaságban, vagy a szakmájának megfelelő munkakörben. Az eddig kiképzett, csaknem 130 000 traktorosnak körülbelül a fele helyezkedett el a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban. A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta: a mező- gazdaság munkaerőhelyzete — a keresők létszámának állandó csökkenése és jelenlegi kedvezőtlen korösz- szetétele — szükségessé teszi, hogy a kisebbszámü munkaerő elsősorban a technikához, a gépekhez értő, szakképzett fiatalokból álljon. Ahhoz viszont, hogy a fiatalok nagyobb számban válasszák a mezőgazdasági pályákat, meg kell velük szerettetni a mezőgazdaságot, mint szakmát. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha az üzemekben megfelelő élet- és munkafeltételeket, biztosabb jövedelmet is teremtünk. A teljes értékű munkaerő megtartásának ezen belül fontos eszköze, hogy a termelőszövetkezeti Ezt akartuk! Ebben a lé*, körben az ifjúság is szenvedélyesen vitatkozik társadalmi, ideológiai és erkölcsi kérdésekről, bátran elmondja gondolatait. Azonban mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé áz adott történelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, gyakran helytelenül az egyes eseteket általánosítja, nem egyszer felnagyítja. Ilyen körülmények között növekszik iskoláink, különösen felső- oktatási intézményeink ne- velőmukájával kapcsolato* követelmény. A tanuló ifjúság azt a tanítót, azt a tanárt becsüli. aki örül hazánk gyarapodásának, lelkesedik népünk felemelkedésén és a lelkesedés lángját fel tudja gyújtani azok körében, ahol dolgozik, az ifjú szivekben. Az ifjúság lelkesedik a hő- sokért, a forradalmi tettekért — mondotta Cseterki Lajos, majd befejezésül felhívta a figyelmet, hogy a harmadik ötéves tervben el kell érnünk, hogy a kormány és a tanácsok hatékonyabban, gazdaságosabban használják fel az iskolafejlesztésre szánt anyagi eszközöket. tagok jelenlegi társadalombiztosítási és nyugdíjfeltétele közelebb kerüljön a munkaviszonyban állókéhoz. Losonczi Pál ezután kiemelte: a mezőgazdaság szakemberellátását nagymértékben segí tette, hogy az iskolatörvény fő célkitűzései a mezőgazdasági szakemberképzés terén is érvényesültek. Emellett megkönnyítette az agrármérnökképzés növelését jjg, is, hogy általában fokozódott a szakemberek megbecsülése. Ezután a miniszter a mezőgazdaság középszintű szakemberellátásáról beszélt. Ezekben az iskolákban 1961 és 65 között csaknem hétezer fiatal szerzett technikusi képesítést. A mezőgazdasági szakmunkásképzés oktatási rendszerünknek új területe. A jövőben nagyobb gondot, anyagi és szellemi ráfordítást igényel, hogy mielőbb olyan Iskolahálózat alakuljon ki, amely számszerűen és színvonalban is ki tudja elégíteni az üzemek növekvő szakmunkás- igényét. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban a miniszter utalt a szakmunkás-képesítéssel rendelkezők bérezése. illetve termelőszövetkezeti jövedelemrészesedése körüli vitákra. Ezeket * problémákat — mondott« az országos jellegű határozatok és intézkedések megfelelő alkalmazásával elsősorban maguk az üzemek oldhatják meg. Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: a mezőgazdaság jejenlepi helyzetében most már megállapítható, ho?y a termelés fejlesztése, korszerűsítése hány és milyen képzettségű szakembert, szakmunkát igényel, az oktatási reformtörvény továbbfejlesztése pedig jó keretet ad ennek a szükségletnek megfelelő kielégítéséhez. Az elhangzott felszólalások után az elnöklő Vas# Istvánná az ülést bezárta. Az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órai kezdettel folytatja a munkáját. A szombati ülésen folytatódik a művelődésügyi miniszter beszámolója feletti vita, majd a Legfelsőbb Bíróság elnöke tart beszámolót, végül pedig interpellációk következnek. A szocialista nevelés: nevelés az életre A hazaszeretet munkás- osztályunk, népünk forradalmi harcában, a szocialista építésben új tartalmat kapott. Nemcsak arra gondolok, hogy valóra váltak és válnak azok az álmok, amelyek történelmünkben annyiszor megfogalmazód- ak. Sokan, akik a felszabadulás előtt a kizsákmányolás türhetetlensége, a étbizonytalanság miatt kénytelenek voltak elhagyni az országot és máshol keresték boldogulásukat, ha ma hazalátogatnak, csodálkozással állapítják meg, hogy új hazát találtak. Népünk valóban hazájára lelt e honban. Nemzeti függetlenségben, szabadon élünk. És ehhez hadd tegyük hozzá, hogy népünk ma a szocialista országok nagy családjába, a nemzetközi haladás élvonalába tartozik'. Erre a jelenre mi büszkék vagyunk. Hazafiságunknak tehát két forrása van: népünk forradalmi múltja, és jelene, amely elválaszthatatlan más népeknek a haladásért folytatott harcától. Arra kérjük pedagógusainkat, hogy népünk forradalmi hagyományaival együ't állítsák az ifjúság elé életideálnak a ma élő Meggyőzőbb világnézeti nevelést zelmeit. A marxizmus—leniBár évről évre javul az iskolai oktatás tudományos világnézeti nevelő hatása és tudjuk, hogy a most folyó reformmunka eredménye valójában csak néhány év múlva fog teljes egészében kibontakozni, a tapasztalatok alapján nem lehetünk teljesen elégedettek, az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelő munkájával. Nem ritka, hogy a felsőfokú tanintézményekben az eszmei, politikai nevelőmunkát a marxizmus—leninizmus tanszékekre, a párt az Ifjúsági szervezetek feladatára szűkítik le. Ez azonban nemcsak a marxizmus—leninizmus tanszékek, nemcsak a társadalmi szervezetek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, az egész intézmény élete együtt biztosíthatja és tegyük hozzá, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az oktató tanár személyisége, politikai és szakmai felkészültsége és nem utolsó sorban emberi magatartása. A marxizmus—leninizmus oktatása felfsőfokú tanintézményeinkben nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól. A kétségtelen fejlődés ellenére a világnézeti oktatás még ma túlzottan szaktárgyi jelleget ölt. Az effajta gyakorlatban eltűnik a marxizmus lényege, életközelsége. A hallgatók felvér- tezése az életre tudományos világnézettel nem lehet csak egy tanszék feladata. A marxizmus—leninizmus oktatása nem fejlődhet szaktárggyá, mert akkor kialakulna az a helyzet, hogy « hallgatók egy héten például két órában tanulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak oktatását át kell hassa a tudományos világnézet és ezt az oldhatja meg legjobban, akt a területén, amelyen tanít., elsőrendű szakember. Az előadásokat konzultációkat és a foglalkozás más formáit a hallgatókkal meggyőzőbbekké kell tenni, hogy jobban formálják a fiatalok gondolkodását, érDobi István, Biszku Béla és Fock Jenő az ülésteremben. Apró Antal képviselőkkel beszélget. (MTI foto — Pálfai Gábor felvételei) El kell kerülnünk a végleteket Losonczi Pál földművelésügyi miniszter: Mezőgazdaságaik fejlődése nagyrészt a szaktudáson múlik
