Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-13 / 268. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXII. ÉVFOLYAM, SS8. SZÁM ARA: 50 fillér 1985. NOVEMBER 13 SZOMBAT Az országgyűlés pénteki ülése Az országgyűlés pénteken folytatta a vitát az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a továb­bi feladatokról szóló beszámoló fölött. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Slnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kormány tag­jai. Az ülést Potyák János, az országgyűlés alelnöke nyi­totta meg. A vitában elsőnek Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának pótt agja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel Cseterki Lajos felszólalása az oktatási törvény vitáján Cseterki Lajos bevezető­ben hangsúlyozta, hogy az oiaatasi törvény végrehajtá­sa során az elmúlt négy övben sokoldalú és nagyon comos tapasztalatokat sze- l eztünk. — Az oktatási reform céljai az oktatás minőén vermeién új lenaúletet ad­tak. Emelkedett az oktató­éi nevelomunka hatékony­sága. A reiorm szeilemeöen eikeszuit tankönyvek, tan­tervén és nevelési tervek először oktatásügyünk uu- tenetéoen az iskolai munka mindkét oldalát: az okta­tást es a nevelést egységbe foglalják, f elhívta a társa- uaiom ügyeimét a korszerű műveltség és szakképzett­ség megszerzésének fon­tosságára, és e ténynek je­lentős szerepe volt abban, hogy az iskolarendszerben tgnulók száma nagymérték­ben megnövekedett. A gya­korlat bebizonyította az ok­tatási reiorm alapelveinek helyességet — mondotta a szónok. Vannak oktatási formák, amelyek javításra, vagy továbbfejlesztésre szorul­nak. ilyen módosításra szo­rul az egyetemi íelvétel előtti gyakorlati munka, vagy a gimnáziumi 5 plusz l-es rendszerben a szakmai előképzés. Az ifjúság mun­kára nevelése helyes elv, — mindenki örömmel üd­vözölte. De ez a helyes elv a minisztérium értelmezé­sébe leszűkült, és a gya­korlati végrehajtás a Mű­velődésügyi Minisztérium kezéből kicsúszott. A termelő, az alkotó munka megismerése, és az abban való részvétel nagy hatást gyakorol az ifjúság szemléletére. Ezért általános iskoláink, gimnáziumaink felada­ta, hogy olyan technikai ismeret eekt adjanak, olyan készségeket fej­lesszenek ki és olyan gyakorlati oktatást biz­tosítsanak, amelyre mindenkinek szüksége lesz, az élet bármely területén dolgozzon is. A munka és a tanulás egységét mi úgy értelmez­zük, hogy az iskola az életre neveljen. A korszerű technikai és szakmai isme­retek elsajátítása mellett derék, becsületes állampol­gárokká szeretnénk nevel­ni gyermekeinket. Azt akar­juk, ‘hogy közösségi érzésű emberekké váljanak, akik szeretik népüket, szeretik az embereket, bátrak és munkás zeretőek. Cseterki Lajos beszédé­ben foglalkozott a tovább­tanulás lehetőségével és annak értelmezésévé!. Ma már nem arról van szó, hogy tanuljanak-e gyermekeink az általános iskola után, vagy sem, ha­nem arról, hogy mit, s hogyan tanuljanak. Ezért fokozott kötelességünk, hogy a továbbtanulás, a pályaválasztás kérdéseit alaposan mégvizsgáljuk. E vizsgálódás kiindulópontja csak az lehet, hogy ha­záinkban milyen társadalmi, gazdasági, kulturális fel­adatokat kell végrehajta­nak a felnövekvő nemze­dékeknek. Építő munkánk már most, de népünk jö­vője méginkább — a szak­munkásoktól a tudósokig — a szakemberek nagy tqpie- geit igényli. Ennek a2 igénynek a kielégítéséhez szükséges, hogy » to­vábbtanulási lehetőség és a fiatalok pályavá­lasztása egyre szorosabb összhangban legyen a társadalom szakember­szükségletével, mert csak így felelhet meg mind a társadalom, mind az egyén érdekének. Félre a „papírszemléletet" Oktatási reformtörvé­nyünk az olyan iskolatí­pusok továbbfejlesztését ha­tározta meg, amelyek be­fejezése lehetővé teszi az ismeretek azonnali haszno­sítását. Ennek megfelelően a Művelődésügyi Miniszté­rium életbe léptetett né­hány intézkedést, de azok sokszor meg nem értés, vagy más akadály miatt nem voltak elég hatéko­nyak. Pl. a középiskolák belső arányát a szakközép- iskolák javára nem változ­tatták meg. Szakmunkásképző intéze­teink az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnek, mert az új munkásnemzedéket, a szakképzett fiatal mező­gazdasági dolgozókat neve­lik. Egy ország erejét a termelés fejlettsége, a tech­nikai eszközök, a dolgozók képzettsége és műveltségi szintje adja. Ha emellett még azt is figyelembe vesz- szük, hogy a mi társadal­munk népünk munkájára épül, teljesen érthető, ha hangsúlyozzuk: a mi társa­dalmunk mindig értékelni es, becsülni fogja a közvet­lenül termelőmunkát végző embert, az anyagi és szelle­mi javak előállítóját. Biztosítani kell, hogy a kö­zépiskolai tanulóifjúság na­gyobb része olyan középfo­kú műveltséget, általános szakmai ismereteket szerez­zen, amelyek birtokában, iskolái elvégzése után, a termelőmunkába azonnal bekapcsolódhat. Ezt a célt szolgálják a szakközépisko­lák — mondotta. A munka melletti tovább­tanulás egyik legelterjed­tebb formája az esti- és levelező oktatás, mely a felszabadulás óta jelentő­sen hozzájárult az elmúlt rendszer bűneinek jóváté­teléhez. Sok tízezer tehet- téges, szorgalmas munkás- és parasztembernek adott módot arra, hogy élete de­rekán teljesedjék ifjúkori álma: technikussá, mérnök­ké, tanítóvá, tanárrá, köz­gazdásszá képezze magát. Ez az oktatási rendszer tör­ténelmi hivatását teljesítet­te. Fejlődésünk jelen sza­kaszában új tartalmat kell kapjon: a termelőmunká­ban dolgozók továbbképzésé­nek feladatát kell, hogy betöltse. Az iskolai és iskolán kívü­li oktatást szélesebben kell értelmeznünk. Úgy gon­doljuk, eljött az ideje annak is, hogy Magyarországon az oktatással összefüg­gő évszázados „papír­szemléletet” félretegyük, ezzel is növelve értékét. a tudás Szükséges-e az érettségi? Fejlődésünk ma már megköveteli, de holnapunk szét kell feszítse, és szét fogja feszíteni a csak isko­lai keretekben való gondol­kodást. Olyan gyakorlatot kell kialakítanunk, amely a tényleges tudás alapján mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán fel­vételre jelentkezhessen, a •megfelelő tudás bizonyítása esetén felvehessék, illetve képesítést kaphasson, füg­getlenül attól: tudását hol és hogyan szerezte, szerve­zett oktatásban-e, vagy is­kolán kívül. Ezt meg kell oldanunk' — ezt az elvet gyakorlattá kell tennünk. Az oktatási reformtörvény feladatunk­ká is tészi ezt azzal a cél­lal, hogy minden iskolatí­pusból biztosítanunk kell az utat a továbbtanuláshoz. Szükséges ennek bátor és következetes végrehajtása. Ez nem azt jelentené, hogy az egyetemi felvétel, vagy az oklevél, a diplomamegszer­zés követelményeit csök­kentjük. Ellenkezőleg: nö­velni akarjuk. Az oklevélnek és a diplomának éppen az legyen az óriási jelentő­sége, hogy tényleges tudást igazoljon. Csak addig „papír” amig nincsen mögötte tényleges szakismeret, megfelelő fel­készültség. Ügy gondoljuk, hogy ennek az elvnek az érvényesülése oktatásunk­ban segít, például az érett­ségihez hozzátapadt meg nem felelő nézetek eloszlatá­sában, sőt néhány éven be­lül elvezet az érettségi vizs­ga felülvizsgálásához is. A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését kö­zépiskolai végzettséghez kötötték, az érettségi társa­dalmi rangot jelentett, az úgynevezett „úri középosz­tály” presztízse érdekeit védte meg az érettségi bi­zonyítvánnyal. Megfelelő származás és társadalmi kapcsolatok esetén a hiva­talszerzés eszköze volt, be­fejezett végzettséget nyúj­tott. Ezzel szemben az érett­ségi ma már a befejezett­ségnek csak az illúzióját keltheti, hiszen csak köz­bülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába állás között. Az érettségi bizonyitvány tulajdonosa, ha nem kerül felsőoktatási intézménybe, ahhoz, hogy munkába állhasson, valami­lyen szakmát kell tanuljon, az érettségi bizonyitvány ma társadalmi rangot nem jelent, teljesen egyenérté­kű azzal, hogy „középisko­lai végzettség”. Az érettsé­gi számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és fölösleges megterhelését jelenti, az érettségi eltörlésének kezdeményezésére ősz- tönöz bennünket. Természetesen nem volna helyes elhamarkodottan in­tézkedni. » Ezért javasoljuk a Műve­lődésügyi Minisztériumnak: a pedagógusok, a tudomá­nyos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse el: fenntart­suk-e az érettségit, vagy nem? Javítani lehet a felvételi rendszert A gimnáziumot végzettek száma természetesen mind több lesz, mint az egyete­mekre és főiskolákra fel­vehetőké és mindig lesz­nek olyanok, — még ered­ményes felvételi vizsga esetén is — akiki nem ve­hetők fel. Szükségünk van e kérdésben is a szülők segítségére és a reális szemléletre. Azt javasoljuk, hogy minden szülő úgy gondolkodjék, es gyermeke arra is számítva kezdje meg gimnáziumi tanulmá­nyait, hogy annak befejez­tével, 18 éves korában kell szakmát választania. Senki se tekintse társadalmi igaz- sagtalanságnak, ha nem vették fel az általa elkép­zelt főiskolára vagy egye­temre. Az egyetemi és fő­iskolai felvétel vizsgához Az ülésteremben: Kádár János és CSetcrM Lajos. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) kötött. Ez a vizsga ver­senyt jelent, olyan ver­senyt, amely nem lezárt: mert oktatási rendszerünk > ifjaknak és felnőtteknek egyaránt lehetőséget bizto­sít tudásuk bővítéséhez. Két éve új felvételi rend­szert vezettünk be és a származás szerinti katego­rizálást megszüntettük. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához értünk, amikor már az osztály­erőviszonyok alapvetően megváltoztak, az alapo­kat leraktuk és elkezd­tük a szocial'zmus tel-/ jes felépítését. * Ebben az időszakban gyer­mekeinknél, akik már a mi rendszerünkben születtek és az oszlálynélküli társa­dalomban fognak élni, dol­gozni, nincs szükség azt vizsgálni, hogy ki volt az apja. A munkás- és pa­raszt szülők gyermeke nem is akar apja szárma­zásából, vagy apja érde­meiből élni. A társadalom sem nevelné helyesen őket, ha nem azt mondanánk: tanuljatok, szerezhetek ma­gasabb műveltséget, sajá­títsátok el a legmagasabb szaktudást! . ; 1 • *. Az élet bizonyítja, hogy a munkás- és paraszt szü­lők gyermekei tehetségesek, szorgalmasak és a nehéz egyetemi és főiskolai 'vizs­gákon megállják a helyü­ket, arányuk a felsőfokú intézményekben minden évben nő. A középiskolák közti színvonal-különbség miatt egyesek hátránnyal indulnak, ennek megszün­tetésére nagyobb segítség- adás szükséges. Tapasztal­ható, hogy a hátrány az egyetemi tanulás második vagy harmadik évében megszűnik, a színvonal ki­egyenlítődik. Azt hiszem, senki sem gondolja, hogy ez a felvé­teli rendszer abszolút igaz­ságos, de az eddigi vizsga­rendszerek közül a leg­jobban megközelíti a cél­ját. Az a véleményünk, — és ebben három tanév tapasztalata erősít, — hogy a felvételi rend­szert tovább lehet és tovább is kell javítani. A felvételi vizsgák mód­szerét úgy kell továbbfej­leszteni, hogy a pályázók tehetsége és felkészültsége* rátermettsége és magatartá­sa egységben legyen elbí­rálható — mondotta. Cseterki Lajos a további­akban szólt a hazafias ne­velésről. • Hangsúlyozta, hogy az is­kola kötelessége, hogy az ifjúság számára bemutassa és közelhozza elődeink éle­tét, népünk fejlődését, al­kotásait és víYmányáit, mindazt. ami múltunkat összeköti a társadalmi ha­ladásért, a népek testvéri együttműködéséért folyta­tott harcunkkal. (Folytatás a S. oldalon) t

Next

/
Thumbnails
Contents