Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
Megkezdődött az orizágg^űlé^ Csütörtökön délelőtt ti órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. esolataink bővüléséhez, az együttműködés fejlődéséhez. Az Elnöki Tanács hat önálló, független állam elismerését határozta el, s nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített Gambiával, Kenyával, Máltával, Nigériával, Zambiával és Zanzibárral. Követségeinket újabb 20 országgal emeltük nagykövetségi szintre. Az Elnöki Tanács jogszabályalkotó tevékenységéről beszélt ezután Kiss Károly, majd megemlítette, hogy az Elnöki Tanács ellátta a megüresedett tanácstagi helyek betöltésével kapcsolatos feladatait is: a jelenlegi ciklusban csaknem száz megüresedett megyei, illetőleg megyei jogú városi tanácstagi hely betöltésére tűzött ki választásokat. A különböző alacsonyabb szinten megüresedett tanácstagi helyekre összesen 4941 tanácstagot választottak az érintett körzetek lakói. Az Elnöki Tanács a megüresedett tanácstagi helyek betöltésével kapcsolatos adminisztrációs feladatokat jelentékenyen csökkentette, s mintegy felére redukálta az ezzel összefüggő nyilvántartások, jelentések számát. Az országgyűlés az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter emelkedett szólásra. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt képviselőkről: Rónai Sándorról, Szakosíts Árpádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról es dr. Szabó Pál Zoltánról. Az országgyűlés néma felIlku Pál beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásáról és a feladatokról adással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s nevüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Beszámoló az Elnöki Tanács tevékenységéről Vass Istváinné ezután arról tájékoztatta az országgyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét és az ennek megfelelően alkotott törvényerejű rendeletéiről az egyes határozatairól szoló jelentést a képviselők között szétoszr tolta. Az Elnöki Tanács jelentéséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács összesen 17 .örvényerejű rendeletet al- Kototk Ezek között van például az Országos Termelőszövetkezeti Tanács feladatának és szervezetéinek megállapításáról, megyei .^rm előszövetkezeti tanácsok szervezéséről, a ta- .lácsszervek tevékenységének továbbfejlesztéséről és a földfelajánlás szabályainak módosításáról szóló jogszabály. A jelentés beszámol arról is, hogy az Elnöki Tanács Németh Károly Szolnok megyei országgyűlési képviselővel, a Tisza Bútoripari Vállalat volt igazgatójával szemben — az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának javaslata alapján — megállapította az összeférhetelenséget és megfosztotta képviselői megbízatásától. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy a megüresedett képviselői helyekre a Veszprém megyei választó- kerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a Heves megyei választókerületből Horvát Ferenc, a Szolnok megyei választókerületből Molnár György, a Baranya megyei választókerületből Matakovics Jánosné, a Borsod megyei választó- kerületből pedig dr. Papp Lajos soron következő pótképviselőket hívta be. Bejelentette továbbá, hogy Rónai Sándor és Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségétől javaslat érkezett a megüresedett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegyző ismertette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Jánost és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Elnöki Tanács tagjává. __ A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnöklő Vass Istvánná bejelentette azt is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeinek megválasztására. A jelöltek névjegyzékét a képviselők között szétosztotta. Az országgyűlés a jár vaslatot elfogadta és a jelölteket a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeivé választotta meg. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát, az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánná indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát A napirend a következő: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. Ilku Pál művelődésügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és további feladatairól, 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács két ülésszak között végzett munkájáról szóló beszámolót. Egyebek közt elmondta, hogy a beszámolási időszakban megélénkültek hazánk és a külföldi országok vezetői közötti személyes kapcsolatok, s külföldi államfőkön kívül több párt- és kormánydelegáció is ellátogatott hazánkba. E látogatások hozzájárultak a népeink közötti barátság erősítéséhez, államközi kapnku Pál bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az országgyűlés hazánk első szocialista oktatási törvényét, 1961-ben alkotta meg, hogy köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás néhány jellemző vonása^ Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka, vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a tanulóifjúságnak a termelői pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túlterhelését, de sokat tettünk csökkentése érdekében. Az előbbiekben az oktatási reform három alapelvének érvényesülésére próbáltam rámutatni. Hallhatók ma olyan nézetek is, hogy baj van a reformmal, válságba kerfilt a reform, vagy éppen, hogy napirenden lenne „a reform reformja”. Mi ebben az igazság? Bár vannak bizonyos végrehajtási problémák (ezekről is esik majd szó), de a reform alapelvei változatlanul helyesek, s ezek valóra váltásában jelentős eredményeket értünk el. Az élet igazolta minden fontos elvünket és lényeges célkitűzésünket. A fejlődés igen gyors volt. Igaz, a feltételeket nem kértük elég szigorúan számon, nézeteinkben is voltak merevségek, a minden új dologban szükségszerűen előforduló hiSaszá- zalékon felül ezek még küA második 5 éves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente mintegy 12 százalékkal nőttek, tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondoskodását mutatja. A ráfordításoknak több mint 2/3-a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette lehetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint lön is igényeltek korrekciókat^ azonban a reform sikerét egyes kiragadott, nem is a lényeget jelentő tartalmi kérdéseken, hanem szervezeti formákon, pl. az 5 plusz 1-en mérni mégis elfogadhatatlan szűkítés, egy nagy ügy megengedhetetlen leegyszerűsítése. A munkára nevelés — a formák és a tartalom szükséges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve — mint elv helyes, és továbbra is megmarad. Köszönjük azt a sok munkát, üzemieknek, pedagógusoknak, amit a munkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtottak mindazoknak, akik vállalták a harcot, a nehézségeket, akik nem kímélték erejüket, idejüket, s ha kell a szabad idejüket sem — mondotta, majd az oktatás számszerű eredményéről szólt. Hangsúlyozta, hogy i hatéves korú gyermekek 98,6 százaléka beiratkozik az általános iskola I. osztályába, s 16 éves korára a 10 éves tanköleiezett- ség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban is világviszonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötelezettség idejének meghosz- szabbitása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulók 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel általános iskolai tanulmányait. Nemzetközi viszonylatban is jó eredmény — bár vannak problémák —, hogy felsőfokú tanulmányokra is képesítő középiskolákba jut a tanulók 40 százaléka. 760 középiskolai tanterem építését. A hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt iskolába. Most viszont oktatás terén, kultúrában, műveltségben a legfejlettebb kapitalista országokkal Is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. Ilku Pál a továbbiakban az egyes iskolatípusok néhány legfontosabb kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ez évben emlékeztünk meg a 8 osztályos általános iskola megteremtésének 20. évfordulójáról. Az általános iskola egész iskolarendszerünk szilárd és biztos alapja. Az 5—8 osztályba járó tanulók 90,7 százaléka részesül szak- rendszerű oktatásban. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy száz tanórából ma még csak mintegy hatvanat tartanak meg a szaktanárok. Szak- rendszerű oktatásunk továbbfejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További feltétele a körzeti iskolai hálózat bővítése. Ezen a területen csak lassan haladhatunk előre. A társadalom ugyan felismerte a körzeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik, ezek nincsenek ellátva megfelelő tanteremmel és felszerelésük m^, gyenge. Változatlanul fontos a körzeti iskolahálózat további fejlesztése és ennek most már elengedhetetlen feltétele, hogy megoldjuk az autóbusszal, a vonattal való bejárást és a helyi erőforrások felhasználásával is biztosítsuk a diákotthoni elhelyezést. A korábbi tantervek és tankönyvek túlságosan és gyakran feleslegesen megterhelték a tanulókat. Az új tantervé^ ben csökkentettük a heti óraszámokat, de a legjelentősebb eredményt a tantervi és tankönyvi munkálatokkal értük el. Az értelmetlen túlterhelést fel kell számolni, azonban ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intezív tanulmányi munkájának fellazításával, mert egészséges megterhelés nélkül sem értelmi erőik, sem munkaerkölcsük nem alakulhatna ki. A gyakorlati foglalkozást, amit ma többnyire politechnikának neveznek, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a csaknem 2700 nagy létszámmal dolgozó általános iskolából mintegy 2600-ban megvalósult. A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a politechnikai oktatás feltételeit — mondotta, majd hozzátette, hogy a jövőben tervszerűen tovább kell építenünk az általános iskolai tantermeket, hogy csökkenthessük a kétmű- szakos oktatást. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben nap- köziotthon-hálózatunk is. Míg az 1960/61 tanévben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek számára biztosítottunk ott helyet. Mindemellett különösen a falvakban jelentősebben kell fejlesztenünk az idényjellegű napközik hálózatát, hogy a mezőgazdasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. A pályaválasztásról A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló-iskolák első évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961-ben 52 ezren, 1965-ben már 64 ezren jelentkeztek szakmunkástanulónak. Ezen a területen is találkoztunk azonban érthető, de nem elfogadható törekvésekkel, mondta és emlékeztetett arra, egyes úgynevezett divatos szakmákra több a jelentkező. Kiemelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a pályaválasztás szemszögéből vizsgáljuk a különböző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg kell állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a kialakult középiskolai arányok. A középiskolák első osztályos tanulóinak egyre nagyobb száma jaj olyan középiskolába, amely szakmai műveltséget is ád. 1960-ban csak 14 ezer ilyen középiskolásunk volt az első osztályban, ebben az évben már 27 ezer van. öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány (Folytatás a 2. oldalon! Nagy összegek a közoktatásra mÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI
