Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Bemutattuk: Hogyan dolgozik a televízió A monitorokon megjelennek a kamerák adta képek, s a rendező dönti el, melyik lesz a kimenőkép, amelyet a tv képernyőjén élvezhet a közönség. Robosztus épület Hatal­mas, szürke, vár vastagságú falai uralják a Szabadság teret. Mi minden volt már ez a házóriás? Tőzsdepalo­ta, egyetem, tornaterem. És ma annyi vihar után, ott­hona a Magyar Televízió­nak!. 1 Fiatal ember. Kedves, mosolygós arcát már isme­rik a művészvilágban. Há­rom éve végezte el a Szín- művészeti Főiskolát, opera­tőr szakon. Első nagysikerű filmjével — Utcán, — ame­lyet Kenyeres Gábor kollé­gájával készített, azonnal betört az élvonalba. Egy­más után következtek ez­után önálló tv-filmjei. Sa­játságos kameramozgást használ, s a közönség egyre többet olvashatja nevét, így: vezető operatőr Zsom­bolyai János. Csak egy pil­lanatra lehet elkapni a bü­fében, máris siet tovább, hisz operatőri munkája mellett tanársegéd a főis­kolán. 2 Csendet kérünk. Duda. Felvétel indít. Kigyullad a piros lámpa az ajtó fölött. A stúdióban égnek a „tab­lók, az ötszázasok, s az ötezres reflektorok. A szí­nész egyet igazít a jelmezén. Valami megfoghatatlan ér- > zés lesz úrrá mindenkin. A kábelesek éppúgy élik a műsort, mint a színészek. Mindennap újból és újból. A stúdió olyan, mint a szü­lőszoba. Műsorok bölcsője. Mennyi küzdelem, a néző számára ismeretlen nehéz­ség előzi meg a legegysze­rűbbnek tűnő programot is. A rendező munkatársai, az asszisztensek, az ügyelők, a műsorral kapcsolatos min­den apró mozzanatról tud­nak. fi kellékesek, a dísz­let- és jelmeztervezők, a kivitelezők a sminkesek a statisztéria munkáját hiva­tottak összehangolni. A ren­dező vállára nem nehezed­hetnek ezek a gondok. A műsorban a hangositók, és a világosítók, a vezérlőte­rem technikusai, a szabók, mind egyemberként dől-' goznak, hogy a monitorok­ról kimenő kép technikai­lag és művészileg a lehető­séghez képest kifogástalan legyen. Duda. Csendet kérünk. Kigyulladnak a lámpák. A megvilágított térben Fele’-' Kamii éppen a tv Vidám illemtan című műsorának tanára. Int az ügyelő, és a művész, mintha világ életé­ben illemtanár lett vol­na, beszélni kezd, és a fénykörön kívül eső lám­pák arzenálja, vezetékek so­kasága most mind elhalvá­nyul, jelentéktelenné válik, most csak egy a fontos: az adás sikere. 3 Uj műfaj. Eddig sehol sem tanulhatták meg a csinját-binját. Ezt az évek hozták és hozzák meg. Nem film, nem is színház. Hát akkor mi? — Televízió, egyszerű a válasz — mondja Nemere László rendező. — Uj mű­faj, új „szakma”. Elődeink nem voltak. De mi néhá- nyan a főiskolán már tele­víziórendező szakon végez­tünk. Nemere László igaz már több mint 12 esztendeje ál­dozott először a film, majd a tv oltárán, de a főiskola csak alig egy éve bocsátot­ta szárnyra. A legjobbak­tól tanult. Elérkezett az ideje, hogy önmaga, egye­dül bizonyítson. — Erre most lehetőséget kaptam — mondja. — Pá- ger Antal főszereplésével most forgatom diplomafil­memet. Még az elején va­gyok nem egy nehézséget kell majd megoldanom. Sze­retném megnyerni vele a közönséget. * Televízió. Már nem luk- szus, részletre is kapható. Végérvényesen bekapcsoló­dott mindennapi életünkbe. Dicsérjük, szidjuk, — mert szeretjük. Foglalkozunk ve­le, állandó témánk. Talár lassan-lassan azt is megért­jük, milyen jelentős erőfe­szítéseket tesz a nagy tv-s család, hogy esti szórako­zásunkat minél magasabb szinten biztosítsa. Regős István KERESZTREJTVÉNY Nazim Hikmet török költö 1917 c. versének utolsó sorait idézzük a vízsz. 1 és függ. 13 sorokban. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentő­ségét méltatják a vízsz, 13, 34 és 31 sorok. Beküldendő sorok: Vizsz. 1 és függ. 13, vizsz. 17, 34 és 31 sorok. Vízszintest 13. Furfangos, ravasz. 14. Női név. 13. Lágyan, halkan züm­mög. lí. Vagy németül. 18. Fe­hérneműje. 19. Világtáj. 21. Fi­gyelmeztet. 22. Bírósági ügy >3. Hamis. 24. A görög abc utol­só betűje névelővel. 28. Szé­lein dús. 29. Bolti alkalmazott. 31 Iskolai kellékek. 36. lOE. 37. Jegyzet. 38. Dogma köze­pe. 39. Árvízi hajós (—’). 40. Tékái 44. Leszállított zenei hang. 45. A nemzetközi sís-ö- vetség rövidített neve. 47, Nöl név. 49. Bizonyos időszak vi­szonyait, szokásait híven ábrá­zoló 52. Nagyszerű eredmény. 33 Tizenegy németül. 54 Rajt. 36Í TKET. 37. Régi hanglemez- márka. 59. Juttatni. 60, Végte- ’en sportfogadás. 61. Hiányos 'cce 62 Valamikor a múltban. 64. Moly betűi keverve. Függőlegest 2. Doboztetí. S. Magához von. 4. Tűzhelyben levő sütő. 5. Mint a vizsz. 28. 6. Becézett nöl név. 7. Angol gyarmatról jött. (. Kevert lant. 9. Állati ruha. 10. TéU sporteszköz név­elővel. U. Pont betűi keverve. 12. Ellenállása csökken. 20. Szu- bán levő hegyvidékről való. 24. Háziállat névelővel. 25. lengyel —német határfolyó. 26. Baráti állam fővárosa. 27. Heves me­gyei község. 29. Véredénye. 30. Helyhatározó szó. 31. Pl. Jókai, Mikszáth. 32. A holland légifor­galmi társaság rövidített neve. 33. Him állat. 34. Hasznos ízelt­lábú. 35. Moha kevert betűi. 41. Virágos, fás terület. 42. Attila király másik neve. 43. Tisztí­totta. 45. Szín. 46. „Csendes” sátor. 47. Zárszámadás. 48. Nagy kétfülü korsó. 49. Evőeszköz. 50. Éktelenül ráhajt. 51. Idő­határozói kérdőszó. 55. RNME. 57. Óceán nagyobbik fele. 58. Lát. 61. Bitó közepe. 63. GE. A megfejtéseket legkésőbb no­vember 15-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Október 24-ei rejtvénypályá­zatunk megfejtése: Arizona Lady. A tatárjárás. Éljen a szerelem, Vareczky, Lohonyay. Nyertesek: Inzsöl Krisztina, Tarcsa Bálint, Pásztor Zoltánná és Szathmáry Margit nyíregy­házi, Kádár1 Kornélné baktaló- rántházi, Mogyoróssy Gyuláné kisvárdai, Borsy Piroska nagy- kállól, dr. Bíró József nyírbá­tori, Varjassy Erzsébet puszta­dobos! és Rosltó Jánosné vásá- rosnaményi kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket pos­tán elküldtük. GYEREKEKNEK Törd a fejed! Vízszintes: 1. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom legkiemelkedőbb alakja. 6. Egymást váltogató két betű. 12. Élő. 14. Kiemelt, ki­szedett. 16. Verne-regények hí­res kapitánya. 17. YÖ. 19. Hiá­nyos kellék! 20. Mai anagram­mája. 21. Község Nagykálló kö­zelében. 23. Rangfokozat. 24 Nikkel vegyjele. 25. Az 1917-es nagy orosz forradalom legendás hírű cirkálója. 27. API. 28. Li­bahang. 29. Szép..., Vörösmarty hires költeménye. 31. RER. 34. Ajándékozta. 35 Jobb ellentéte (második kockában két betű). 36. Hatalmas tömegű víz sodra. 39. Azonos magánhangzók. 40. Ritka férfinév. 41. DE + híres olasz klubcsapat. 43. Zár 45. Ide sietett Lenin azon az em­lékezetes estén, 1917 novemberé­ben. (Első kockában kétjegyű mássalhangzó). 46. Dajka. Függőleges: 1. A régi cári főváros mai ne- ve. 2. Alacsony fokú, kezdöfo- kű. 3. Nem tud beszélni (—). 4. ...Andric (táncdaikedvelők jól ismerik). 5. Tiltószó. 7. Dísz. 8. Vissza: szenvedés, fáj­dalom. 9. Esztendős. 10. Visz- sza: Ipari rostnövény. 11. Me­nükártya. 13. ...Pajkos, a „Ke- let-Magyarország” kedvelt hu­moros figurája volt egy időben. 15. A ... bevétele az 1917-es for­radalom jelképévé vált (hatodik kockában két betű). 18. Szemé­lyéről. 21. Bánat. 22. Hivatalos helyiség. 25. Egymást követő kiét betű a magyar abc-ben. 26. Férfinév. 27. Azonos betűk. 28. Súlyegység. 30. Kicsinyítő kép­ző. 32 Esőcsatorna. 33. Egyik érzékszervével felfog. 35. Beszol­gáltat. 37. Tésztatöltelék. 38. Talán, népiesen. 40. LKA. 42. Nádor István. Megfejtendő: Vízszintes 1, m, 45, függ. 1 és 15. Múlt heti megfejtés: „Kos sutit Lajos azt üzente...” Könyvjutalom: Kozma GizeUt Nyíregyháza, Dorogi Anna Má­ria Kisvárda, Zatureczki Kata- lin Piricse. Semmi sem lehetetlen A cári uralom idején, amikor Leningrádot még alapítójáról, Nagy Pé­ter cárról, Pétervárnak ne­vezték, egy mellékutcában sok oszlopé, szép, de kissé rideg épület állt. Szmolnij Intézet volt a neve, grófok, bárók lánykái nevelkedtek benne. Csendes volt ez az intézet, ritkán verte fel csendjét jókedvű Kacagás. A nemesi lánykákat tiltotta ettől az előkelő intézeti rendszabály. A kislányok és a nagyobbak is alig várták, hogy tizennyolcadik évü­ket betöltsék és kikerülje­nek a börtönnek érzett is­kolájukból. Ez a Szmolnij Intézet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején vált vi­lágszerte ismertté. Lenin elvtárs és vezérkara a Szmolnijból irányította a cári hatalom megdöntésére, a nép hatalmának! megszer­zésére indított csodálatos orosz forradalmat. Maga Lenin is a Szmolnij egyik szerényen berendezett szo­bájában lakott feleségével, Nagyezsda Konsztantyino- vával. Két vaságy, szék, egy kopott kerevet, egy kis­asztal, amelyen a telefon állt, ez volt a szoba min­den bútorzata. Lenin leg­többször dolgozószobájában aludt egy keveset, nehogy hosszabb időre elszakadjon fontos sürgős munkájától. Az ország népe nyomorúsá­gos viszonyok között élt. A kemény tél hamar bekö­szöntött, s vele az éhség. Lenin együtt nélkülözött népével, s bizony, hol volt mit ennie, hol nem volt. Senkitől nem fogadott el semmit, jól tudta, hogy szá­juktól vonnák el, amit ne­ki adnak. Egyszer egyik! hűséges embere állt őrt ajtaja előtt, és éppen azon tűnődött, ho­gyan lehet majd egy ilyen hatalmas ország írástudat­lan népét kiemelni a sötét­ségből. S hogyan tud majd a nép ezzel a temérdek gazdagsággal gazdálkodni, amit a Nagy Októberi For­radalom nekik harcolt ki, és amiért még mindig ve­rekedni kell a forradalom ellenségeivel. Aztán mégis szertefoszlottak kétségei, ha Leninre s Lenin legbensőbt munkatársaira gondolt, akik olyan szilárd hittel bíztak a maradéktalan győ­zelemben, a forradalom óriási erejében, a népben. Gyomra korgotL Zsebé­ben egy darab rozskenyér, a parancsnokságon kapott élelmiszeradagja. Restellte az őrhelyén elfogyasztani, meg aztán arra gondolt, hogy Később még jobban megéhezik. Lépteket hallott. Lenin jelent meg az ajtóban. Ar­ra kérte szerezzen egy sze­relőt, valami baj van a te­lefonnal. Az őr készségesen vállal­kozott arra, hogy megjavít­ja. Lenin arca felderült, örült annak, hogy embere ért ehhez a munkához is. S amíg az őr a telefonnal bajlódott, ő belemerült munkájába. Noha javában folyt még a harc a forra­dalom ellenségeivel, ő már terveket dolgozott ki népe életének megjavítására, az írástudatlanság felszámolá­sára. Egyszerre csak felállt, a pohárszékhez ment, kinyi­totta. A szekrény polcai üresek, nem volt abban még egy darab száraz ke­nyér sem. Visszaült íróasz­talához s folytatta a mun­káját. Az őr megcsóválta a fejét, s azt gondolta: éhes lehet és nincs mit ennie. Kenyéradagját óvatosan kettétörte, s valósággal odalopta Lenin íróasztalá­ra. Lenin szórakozottan bó­lintott s letört a kenyérből egy darabkát, anélkül, hogy . munkájából felnézett volna. Egy idő múlva érdeklő­dött, mi van a telefonnal. — Megcsinálom — mond­ta az őr magabiztosan —• megcsinálom. Semmi sem lehetetlen — tette hozzá bíztatóan. Lenin elmosolyodott ■ megismételte az őr szavait, a forradalom győzelmére gondolva: — Semmi sem lehetetlen. Kemény küzdelem, nehéz harcok árán győzött a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, és a legnagyobb harcok színtere, az egykori cári palota, ma a világ egyik legszebb képtára, a szovjet nép közkincse. Békésen fo­lyik előtte a nagy idők nagy tanúja, a gyönyörű Néva fo­lyó. S ha korlátjára hajol­nak a világ minden részé­ről érkező túristák, mesél nekik az Auróra hős mat­rózairól, a Téli Palota ost­romáról, Lenin elvtárs le­gendás alakjáról, a sokat szenvedett, szívósan küzdő népről, melynek semmi sem volt lehetetlen, ha a forradalom ügyéről volt szó. A. Tolsztoj nyomán Irta: Osváth Erzsébet Jankovich Ferenc: MADÁRKA Van nekem egy kis pajtá­som, télen-nyáron lakótársam, a szállása egy kalicka: de az neki mindig nyitva. Repkelődik ide-oda, övé mind a három szoba, ablak, tükör-csecse-becse, versnek is van nála becse. Ügy szereti, meg is rágja, elviszi a kalickába — ide cikáz, oda cikáz s vele mindent tele mor- zsáz. Álmomban, ha felköhentek, ő is vissza, oly figyelmes; megjövet, ha ajtót nyitok, már előre rikog, csipog. Meglátja ő az arcomon, hogy milyen a hangulatom: ha van valami bánatom, ő itt terem a vállamon, Mikor megjöttem, hallot­tam: két hétig, hogy távol vol­tam — elejével a múlt nyár­nak — szava sincs a madárnak. Csöpp szemével, magano­satv csak merengett, búskomo- ran* cukrot, répát, bármit ka­pott: elő sem jött, gubbaszkodott. De nem kellett egy pilla­nat: meghallotta a hangomat, előbújt a rácsok megett, hozzám repült, kedveske­dett. Velem érez a kis madár, nem választ el tőle határ: akkor is, ha messze men- tenv fel-felcsipog a fülemben. Drágább, mint a gyöngy, selyemszál, nyitott ablakon ki nem száll: fordulhatok akárhová, mindig itt jár a nyomom­ba. 10 1965. november 7.

Next

/
Thumbnails
Contents