Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
Ezertől a tizennégyezerig Húsz év Nyíregyháza iparában Egy város iparának helyzetét és fejlődését lényegében a nyersanyag- és energiaellátottsága határozza meg. A felszabadulás előtti évtizedekben — főleg ezek hiányában — Nyíregyháza ipara szinte semmit sem fejlődött. A fennmaradt írásokból megállapítható; a különféle magántulajdonban lévő, mintegy 40—50 üzemben alig ezer ember dolgozott. SZEGÉNYES ÖRÖKSÉG Ezekben az üzemeikben főként élelmiszer-, fa-, bútor- és vasipari tevékenység folyt A gazdasági válságok megrázkódtatásának következtében ezeknek a kisüzemeknek jó része hosz- szabb időn át nem működött, vagy teljesen beszüntette a munkát. így szűnt meg Nyíregyházán a bőrgyár, a szeszgyár és elmaradt a már megkezdett konzervgyár építése is. A város iparának termelési értéke alig játszott szerepet a megye életében. Ilyen örökség maradt ránk a felszabadulást követő években. Nem csoda, ha a város még az 1950-es évek elején ig erősen mezőgazdasági jellegű volt. Még az 1953-ban megalakult tanácsi vállalatok és a ktsz-ek is csak kezdeti lépéseket jelentették az iparosodásban, sőt, az 1951-ben elkészült dohányfermentáló is csak részben oldotta meg a város munkaerőfeleslegének foglalkoztatását. A város ipara 1954-ben még mindig csak 2500 embert tudott foglalkoztatni. Az aránylag nagy létszámú szakmunkásgárdának még az iparosodás magvát jelentő, fejlődésnek induló építőipar, a gépjavító vállalat és a finommechanikai vállalat sem tudta megoldani az elhelyezkedési problémáit. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakmunkások kénytelenek voltak elvándorolni az ország távolabbi részein folyó építkezésekhez. bányákba, nagyüzemekbe. ÖNMAGUKÉRT BESZELŐ SZAMOK Az iparosodás kibontakozását ebben az időszakban főleg az akadályozta, hogy a városnak nem volt vize, ami az ipartelepítés elengedhetetlen feltétele. így csak a feltétlenül szükségessé vált beruházásokat lehetett megoldani, mint például a Szabolcs megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat új telephelyét, a megye almatermelését feldolgozó almatároló építését, a VAGÉP áttelepítését. Sokat fejlődtek azóta a város kisipari termelőszövetkezetei. Közülük nem egy ma már fontos export- megrendeléseken dolgozik. Külföldre szállít terméket a Nyíregyházi Cipőipari Ktsz, a Nyíregyházi Vasipari és a Vegyes Szerelő Ktsz. A tanácsi vátla amk közül a VAGÉP kubai, szovjet megrendelteknek tesz eleget, több millió forint értékben. Városunk munkáslétszáma 1959-ben 4643, míg 1982-ben 5409. Nyíregyházán 1963-ban az iparban foglalkoztatottak száma már közel 7500, ebből az állami iparban 5146-an dolgoztak. Az MSZMP VII. kongresszusának ipartelepílési határozata ma már nemcsak megyénkben, hanem Nyíregyházán is érezteti kedvező hatását. A vízmű megépítése, a villanytelepi hőerőmű bővítése, a közeljövőben felhasználásra kerülő romániai gáz, a Béke villamos távvezeték közelsége, mind megannyi lehetőséget rejt magában a város iparának fejlesztőiére. Évek óta termel a gumigyár, ez évben már teljes kapacitással dolgozik a konzervgyár. A város ipara 1959-ben — az építőiparral együtt — egymilliárd 166 millió értéket termelt. Három évvel később már négyszázmillióval többet és ebben az évben már kétmilliárd 239 millió az. előirányzott termelés értéke. A foglalkoztatottak száma ma már meghaladja a 14 ezret. ÉLÜNK A FELTÉTELEKKEL A mennyiség növekedésével a minőségi munka is lépést tart. Lemérhető ez az exportigények növekedésében is. Amíg az elmúlt évben a város ipara 153 millió forint értékű exportot termelt, ebben az évben már 318 milliós értéket szállít külföldre. 1964- ben az ipari termelésnek 20 százalékát tette ki az export, ebben az évben az export részaránya 35 százalék lesz. A város iparosodásának feltételei ma már nemcsak megteremtődtek, hanem egyre inkább időszerűvé is váltak. Ezt igazolják a már megkezdett, vagy a közeli években megkezdődő ipari beruházások is. A városi földgázvezeték építését már korábban megkezdték. Még ebben az évben közel hatmillió forint értékű munkát végeznek el rajta. A III. ötéves terv főbb előirányzatában szerepel például a gumigyár további bővítése; egy gumiabroncs körfutózóüzem építése 56 millió 800 ezer forintos beruházással és egy orvos- egészségügyi cikkeket gyártó üzem építése több. mint 92 millió forintos költséggel. Ezeket a munkákat már 1966-ban megkezdik. ŐfABB MILLIÓK A későbbi évek során kezdik meg a városban a bútorgyár és egy malom- és sütőipari kombinát megépítését. 1967-ben befejeződik a Miskolc—Nyíregyháza közötti vasútvonal villamosítása. majd megkezdik a Nyíregyháza—Záhony közötti kettős sínpár megépítését is. Bár ezek nem közvetlen érintik a város ipar- fejlesztését, de a közlekedés, az áruszállítás meggyorsítása feltétlenül kihat majd Nyíregyháza gyorsabb ütemű fejlődésére, nem utolsó sorban az iparosodásra Is. többiek a gépem köré, nézni egy-egy érdekes műveletet. Ilyenkor mindig büszke a munkásember. Talán azért is törölgetem, olajozom annyira mindennap, hogy sokáig mutassa az eredeti színét, s hogy ne bosszantsuk egymást sohase. Persze, joggal kérdezheti: nem bántam-e meg, hogy beöltöztem az overallba. A Kossuth gimnáziumban érettségiztem, kaphattam volna hivatalt, íróasztalt is. Látja, ez a gép csábított engemet. Pontosabban nem éppen ez a Kép, hanem általában a gép. Mert ez, amit itt lát, eléggé megviselt már, kopott itt is, ott is, elég gyarkan meg kell állni vele, mert nem bírja a terhelést. Magam sem tudom1 lehet, hogy éppen ezért nőtt a szivemhez, mint a szülőhöz a gyengébb felépítésű gyerek. A vállalatunknál ez az egyetlen gyalugép, ha leáll, sok helyütt megakad a munka. Leáll, ha hagyom. Amíg vesződöm vele, megismerkedtem minden kis porcikájá- val. Ahhoz, hogy az ember szeressen egy gépet, előbb ki kell ismerni minden forszát. A javítást a TMK csinálja, de nem szaladhat az ember minden pillanatban- jajj, gyertek, ez a baj, az a baj. Nincs még sok gyakorlatom, mert időközben két évig katona VQltam. januárban szereltem le, de már a gép mozgásáról sejtem, mi következhet be néhány perc múlva. Ilyenkor inkább pihentetem, hadd „szuszogja” ki magát, aztán indíts! Közben élvezem a gép privilégiumát: minden gyalus munkát hozzám hoznak, van nap, amikor 3—4 óránként más munkát végzek a gépei). Itt aztán nem lehet ásítani, vagy unottan elmélázni. Dolgozni kell, de meg is van a havi kétezer. Nőtlen vagyok, szép pénz ez egy független embernek. Ha nem mosolyog ki, mint mások, elárulom a szenvedélyemet is. Hajómodellező vagyok az MHS-ben. Vannak, akik azt mondják, úttörőnek való az, nem szakmunkásnak. Pedig nem így van: én talán a modellezés közben lettem a gépek rabja. A közelmúltban a Balatonra utaztunk, versenyre. Pesten volt egy kis időnk, s én boltról boltra jártam, hogy marós könyvet szerezzek. Azt hiszi, lehet kapni? Pedig kellene. A magamfajta fiatal szakmunkásnak még sokat kell tanulni, meg kell ismerni a modern dolgokat. De miből..? Hát úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Legutóbb például egy 800 milliméter átmérőjű lánckerékbe 10 fogat kellett gyalulnom, mert nincs speciális gépünk. Ránéztem a gépemre: hogy bírja ez ki? Megcsináltuk, ketten. Én és a gép. Hálából talán még a szokottnál is jobban leolajoztam. Benyitottam Nagy nénihez, a meóshoz. Ereztem, szárad a torkom, melegem van. Nagy néni kezébe vette az alapcsavar szelemenfeszítőt, minden oldalról körülfürkészte, Csak azt mondta, jól van Laci, ilyen legyen a többi is. Ez szeptember első munkanapján volt, amikor először hagytak magamra teljesen az EU 1000-es esztergagépnél. Hónap végén még 400 darabot esztergáltam, s any- nyira vigyáztam a selejtre, hogy a kereset eszembe se jutott. Pedig most már. harmadéves tanuló létemre teljesítményre dolgozom, összehozhatom az ezer forintot is a tanulás mellett. Igaz, két vidiakést már eltörtem, amikor a kieme ő- villákat esztergáltam. De nem haragudtam a gépre, nem „ő” volt az oka. Az anyagba nem lehet belelátni, előfordul az ilyesmi. De ha az ember óvatosabb, még ennyi bosszúsága sincs. Hogy miért szeretem én az esztergagépet? Most hirtelen az jüt eszembe, mert ez a gép segített hozzá egy győzelemhez a nyáron. A megyei tanulóversenyen aranyérmet kaptam és jogot arra, hogy részt vegyek a közelgő selejtezőn, s majd talán tavasszal az országos esztergályos tanulóbajnokságon. Aki ott helytáll, szakmunkás-bizonyítvány a jutalma. De jó is,lenne! ★ Színhely a VAGÉP forgácsoló üzeme. Elsőként Muzbek István csoportvezető marós, majd Fábián György marós, gyalugépkezelő, harmaddikként Muri László végzős esztergályos- tanuló szerette volna elmondani, miért is szereti ő a gépet. Angyal Sándor Tóth Árpád Éva András internacionalista „A fővárosban adtunk ta- ‘ láíkozót egymásnak 1957 november 6-án.” Megkopott újságot mutat: „Akkor készítették rólunk ezt a felvételt is. Tedd el mama, őrizzük meg.” Átadja feleségének. O összehajtogatja és visszateszi a fiókba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére alakult párt éá kormánybizottság hívta meg akkor. A szovjet Vörös Hadsereg igazolta* hogy Éva András, magyar internacionalista részt vett a szocialista forradalom győzelméért vívott harcokban. Okkersárga négyablakos épület, Dózsa György út 64. Hátul, az udvarban szoba-konyhás lakás. Itt . él hetvenedik évének küszöbén Éva András, a vöröskatona. Élete történelem. „A harcokból, küzdelmekből emlékek lettek.” Ahogy ejti a szót, fűzi gondolatait, úgy éli át újra, meg újra a sorsfordulókat, az epizódokat. „Fénykép, emlékek? , Voltak. Mind el kellett égetni, eldobálni minden gyanúsat, mielőtt hazajöttünk. Figyelték az embert. Mit szól, hol beszél, kikkel tart kapcsolatot... Ha bevittek, faggattak. Vigyázni kellett”. Párttagsági könyvét mutatja. A munkásmozgalomban részt vesz 1917 óta. „Ezért,” — emeli fel a piros könyvecskét. Kirobban az első világháború. Még fiatal, húszéves sincs. Kiviszik a frontra „Trénszekerekkel szállítottuk az élelmiszert. Szétvertek bennünket. Meg akartam szökni. Nem sikerült. Közben besoroztak.” Katonaként szökött haza Besenyődre négy hónap múlva. özvegy anyja sírt örömében. „Nem szóltam, hogy már a zsebemben van a behívó”. Irány Szatmárnémeti. Beosztottak az I-es huszárezredbe, a 29-es vadászokhoz. Egy magyar, egy tót. Mert egyikben sem bíztak”. Hat hétig tartó fegyveres kiképzés éjszaka-nappal. Utána a menetszázadba a frontra. Lengyelországban megsebesült a jobb lábfején. (Mutatja hogy hol.) „Ott újra csak azon tömtük a fejünket az Őrbe való Kocsis Istvánnal, hogyan kerülhetnénk haza. A magyar orvos már ráált volna, hogy az országba utal minket gyógykezelésre, amikor jött egy német orvos.” Vissza!... Comblövéssel került orosz fogságba. „Egy őrmester talált rám. Ha ő nincs, el- vérzek. Levette a nadrágom, s a megalvadt vértől megtisztította a sebemet. Bekötözött. Hallottam, hogy szanitéct hív, aztán már elvesztettem az eszméletemet. Ott a fogságban találkoztam aztán az én tót származású szakaszparancsnokommal, aki nagyon megörült.” Lovaskocsira tették. Fa- luról-falura. Tizenegy napig szekéren. Aztán vonatra rakták. „Itt a vonaton vették ki a combomból a golyót. Elájultam”. Kijev- ből Ka?,ányba került a kórházba. Utána lágerba. Csak öt napig tartott. „Jöttek a civilek munkást keresni. Jelentkeztem. így kerültem egy faluba. Dolgoz- tam”. Gyorsan terjedt a forradalom híre. Nem tudja, mi történik. „Két hétig a gazdaasszonyom a pincében rejtegetett. Amikor a vörösök elfoglalták a falut, csak akkor jött le értem. „Gyere elő, mert ezek a katonák úgy beszélnek, mint te”. Megörült. „Láttam, hogy egy katona magyarul írja a kapura, hogy hány lovast kvártélyoznak hozzánk. Megszólítottam.” Ekkor kezdte sejteni Éva András, mi történik Oroszországban. Fegyvert fogott a forradalomért. Harcolt a fehérek ellen, toborozta a Vörös Hadsereget. „Szaratovban sok fehér foglyot ejtettünk. Mikor megkérdeztük az osztrák származású várparancsnokot, hogy mit csináljunk velük, annyit mondott: azt, amit ők tettek volna velük. Akkorra már megtanultam oroszul, németül, tótul, csehül.’? Harcolt az Uraiban. A szovjet katonákkal együtt szabadította fel az elnyomott orosz népet. „Itt sok magyart is kiszabadítottunk. Ekkorra már három hadosztályra növekedtünk. És az a töménytelen magyar mind a fegyverhez ragaszkodott. Harcolni a burzsoázia ellen. Még többen lettünk. Olyan volt az a hadsereg, mint az áradat. Egy szív, pedig sok féle nyelven beszéltünk. Vissza Szaratovba. Egymás után szabadítottuk fel az orosz falvakat. Minket, magyar internacionalistákat tettek meg utóvédeknek. Bíztak bennünk a szovjet elvtársak. Tudták, hogy a magyarok nem dobják el a fegyvert”. 1919 derekáig harcolt a betolakodó, Kolcsak, Gye- nyikin és a többi fehértábornok hadserege ellen. Es utána negyedszázad rettegés itthon. Anyja özvegyi segélyét megvonják. Éva András nem kap munkát. Újra bevonultatják. Csendőrökkel figyeltetik. Rendszeresen jelentkeznie kell. „Ha valahol mégis munkát kaptam, s az emberek fellázadtak, elégedet- lelkedtek, mindig engem vettek elő”. Ütötték, verték kínozták. Nyomoztak utána. „Nemrég találkoztam egy emberrel. Akkor főjegyző volt. Jól ismert akkor is, csak nem tudta, ki vagyok. Ej, ha akkor megtudják. Talán már nem is élnék.” A sublóton a tükör alatt fehér porcelán Lenin mellszobor. A falon keretben oklevél a párttól. Elismerése. Nem vágyik' többre. „Nem volt nekem rangom a Vörös Hadsereg- j ben sem. Egyszerű csillagos katonaként harcoltam a | forradalom győzelméért.” I Itthon negyvenöt után földet osztott Besenyődön, Szervezte a kommunista pártot. Ott volt a mezőgazdaság átszervezésénél. „Még most is dolgozom. Nyolc esztendeje már, hogy a MEK-raktáraknál vagyok éjjeliőr”. Napi tizenkét órát dolgozik. Este hattól, reggelig. De még szakít időt arra is, hogy beszéljen a múltról. „Úttörőknek, felnőtteknek, vezetőknek. Mert jönnek, megkeresnek. ÉS az unokáim.” , Hét lánya, egy fia van. És huszonöt unokája. Gyermekei tagjai a . pártnak. „Bennük élek tovább. Pedig most lenne jó legalább harmincesztendősnek lenni. Most érik a gyümölcs. Amiért akkor harcoltunk, ha nagy nehézségek árán is, de megvalósul.” S a hetvenegy esztendős magyar internacionalista kl- csoszog a konyhába, öltözik. Indul a munkába. Farkas Kálmán GD Kedvem lett volna kizavarni a srácot. Mondtam neki hajtsa ki a gépasztalt, ő meg, se szó, se beszéd, bekapcsolt. az orsó a munkadarabot maga előtt tolta. Mindjárt észrevettem a gép hangjáról, ugrottam, hogy megelőzzem a nagyobb bajt. A tanuló csak nézétt: honnan jöttem rá, hiszen messzebb álltam, háttal. Ja, kérem, a gépnek a morgása olyan, mint a zene. A fals hang bántja az ember fülét. Ezért az UF 222-es marógépet meg ezer közül is kivenném, olyan finom a zümmögése. Két hónapja kaptuk meg, drága pénzért, kétszázhetvenezerért. Vagyonnak is sok, érthető, hogy begurultam, nemigaz? Én tudom, mennyit ér ez a maró, dolgoztam a másik kettőn is. Ez olyan, mint a legpontosabb svájci óra. A napokban egy szövetleszorí- tóhoz martam rajta kúpos négyszöget. Ilyet még sose bíztak rám, mi tagadás: izgultam. A gép meg csendesen búgott, mintha csak azt mondta volna: ne félj, nem fog ki rajtunk. Sikerült. Nagyot lélegeztem. Hát amikor meg egy tüskére 10 darab láncszemet rakok, s 440 fokot marok! Kétszáz forint darabja, fontos alkatrésze a láncszem a motoros targoncának. Tizedm.il- limétert sem lehet tévedni. Ilyenkor is megnyugodok, ha a gépem hangját hallom. .Másnak talán idegesítő lenne, nekem szép muzsika. Hát hogyne félteném, vigyáznám. Ez a gép adja nekem a kenyeret, a ruhát. Egy- : szer még a bejáratáskor lepett csak meg. Ahogy bekapcsoltam a biztosítékot, kettőt nyomban kivágott. Bosszantott a dolog, megfogadtam, nem csal meg többször. Azóta sem volt baj, igaz, ebben része van Papp Feri barátomnak is, meg Fábiánnak. Úgy emlegetnek bennünket: a forgácsoló triója. Ha jön valami kényesebb munka' összedugjuk a fejünket: mi legyen most. Ferivel szakkönyvet is vásároltunk, amikor itt járt az ügynök. Állandóan, itt tartjuk, olajosak már a lapjai, de olvasható. Miért titkoljam, ha szokatlan munkát hoznak, odagyülnek a „Kekem szép muzsika...“ Szabálytalan vallomások a marógépnél, a gyalunál és az eszleigánál 1965. november 7. 5
