Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
Elveszett munkaórák Akik a meleget hozzák A távfűtés két szerelője munka közben. Foto: Hammtl A veszteségidő mérések általában csak egyik részét mutatják a munkából kiesett időnek. Azt az oldalát, amely látható és mindenki által jól érzékelhető. Ezek a fegyelmezetlen emberek, akik sétálnak, kávéznak, olvasnak, rádióznak, totóznak, s ki tudná végigsorolni még mi mindent csinálnak — természetesen — munkaidőben. A látható veszteség — bár a statisztikák szerint a veszteségidők többsége ilyen — csalt az egyik rész. A másik ritkán kerül napirendre, mert „láthatatlan”. Pontosabban észrevétele több figyelmet igényel. Ilyen például az elveszett ember. Vagy mindjárt mondjuk többesszámban: elveszett emberek. Ök valójában nem tűnnek el. Nap, mint nap íróasztaluk fölé hajolva dolgoznak. Sokan közülük is rosszul érzik magukat, mert tudják, nincs minden rendben a munkájuk értékével. Az egyik megyei vállalata nál a műszaki dolgozókat különféle kimutatások készítésével terhelték. Emiatt a munka irányítására, ellenőrzésére kevés időt fordíthattak, Vagy a lelkiismeretesebbek — sokan ilyenek — munkaidő után, este kívánták teljesíteni felsőbb szervük utasításait. Termelési tanácskozásokon Nagy port kavarva robog egy Moszkvics Kántor- jánosi egyik ytcáján. Hirtelen bekanyarodik a tanácsháza mellett, s fékez a tsz udvarában. Megérkezett az elnök. Major József ingázó ember. Elnök itt és elnök Jármfoan. Szusszanni sincs ideje. Alig lépi át a küszöböt, máris egymásnak adják a kilincset az emberek a Vörös Csillag Tsz irodáiéban. A panaszkodó: ,VT essék letiltani a járandóságából” — Baj van elnök elvtárs! — kezdi panaszát Szimics- ku László, a takarmányos. Tavaly húsvétkor kétezer forintot adtam kölcsön Balogh Istvánnénak és még mindig tartozik. — Megállapodást csináltad? — Nem. Megsajnáltam, a gyerekeinek kérte ruhára. Ezer forintot nagy vesző- dés után megadott, s úgy állapodtunk meg, hogy a másik ezerbe tengerit ad. Száz forintért mázsáját. Moet meg köti magát, hogy kétszáztízbe adja csak. Igazság ez? Az ember segít, s ezt kapja? Százötvenébe még belemennék, hogy lássam a pénzem, de annyiért már nem. T\-,sék letiltani a járandóságából. — Ehhez nincs jogom — így az elnök. — Adjon nekem egy meghatalmazást — kérleli Majort a takarmányos. — Magának kellene adnia nekünk. Másképpen nem intézkedhetünk — magyarázza az elnök. — Es meg kell beszélnünk a tanáccsal is, hisz a tsz nem tilthatja le. Szimicsku megnyugszik. Meghatalmazást ír. De vajon igaza van-e? — Nem tudom — mondja az elnök. — Megvizsgáljuk. Baloghné dolgos, szorgalmas asszony. Újszülöttje volt a nyáron, de azért kijárt a földre. Részibe is vállalat tengerit. Szépen keres. Férje is, aki iparban dolgozik. Igazságos döntést Majortól várnak. Es nem szabad tévednie. Ez tekintély kérdése. A követelőző: „Adjanak fogatot!” Kora délután van. Lassan kezdenek visszaszállingózni a hivatalbeliek. Megérkezik Kántor István és Pályi Ferenc agronómusok, Jakab Károly az állatten\ísztési és más helyeken felvetett panasz alapján ígérték, intézkedni fognak. Ezek a jó emberek biztosak voltak benne, hogy a jövőben elmarad a kimutatások jelentős része. A meglepő fordulat azonban az volt, hogy a „felül”- ről érkező pecsétes papír elrendelte: minden műszaki mellé tegyenek egy adminisztrátort és természetesen legalább eggyel több kimutatást készítsenek majd. összevonták a közelmúltban a gyáregységeket, nagy vállalatok jöttek létre. Ezek jobban megfelelnek a népgazdaság által meghatározott igényeknek. Az örömbe azonban néha „üröm” is vegyül. Ez történt az egyik ilyen összevonásnál is. Hiába várta a gyáregység a központi technológiai osztály embereit hónapokig. Később derült ki, hogy olyan munkával terhelték meg ezeket a dolgozókat, ami miatt a gyáregységnek csak kimutatási formát küldtek és kértek adatokat. A több hónapos várakozásnak azért nem tudtak eleget tenni, mert összefoglaló statisztikai összesítőn fáradoztak, „bázisadat felmérést” végeztek. De nemcsak ők, hanem a vállalatok csaknem valamennyi műszaki dolgozója — elvégre nálunk társadalmi brigád vezetője, s Kulik László, a főmezőgazdász. Éppen tárgyalásra kerülne a sor, amikor bebilleg egy ember. Bűzlik a szesztől. Szája sárivá ban félig égett cigaretta. Megtámasztja az ajtót. — Az elnök elvtárshoz jöttem — mondja akadozva. r- Tessék. — Egy hónap óta hiába kérek fogatot, hogy szalmát hozzak arra a kis krumplira, hogy meg ne faggyon, nem kapok. — Hol dolgozik? — Két éve sehol. Beteg lettem, leszázalékoltak. És kezdi elölről: — De a családom itt dolgozik. A feleségem tag. Es mégis hiába rimánkodunk Menyhárt Jánosnak — ejti a nevet gúnyosan — a brigádvezető úr azt mondja, nem lehet. Megérkezik Menyhárt ?*. Hallgatja. — Ilyen állapotban volt már reggel is — fordul Menyhárt az elnökhöz. — Küldtelek a répába is, hogy segíts — fordult hozzá Menyhárt. — Engem nem a munka érdekel, hanem a krupli. Az elnök türelmes. — Bennünket pedig elsősorban a közös érdekel. Es először azoknak segítünk, akik azt megérdemlik — válaszolja. Pályi Ferenc unja meg a szócséplést. — Megvan magának a szürke lova, kocsija? — Meg. — Akkor miért nem vitt már azzal szalmát, ha félti a krumpliját a fagytól. Szilágyi csak tátog, benne reked a válasz. — A közgyűlés pedig már régen úgy döntött, hogy be kell hozni a lovakat — így az elnök. Erre feltámad. — Hogyne! Három forintért kilóját. Négyezerháromszázba van nekem az a ló kérem, — s berántja maga mögött az ajtót. Csend van. Kis idő múlva Major, az elnök szólal meg. — Az ilyen emberek eszik meg a tsz-vezetők idegeit, j Latolgatják, mit csinál- i janak. Ha nem segítenek, a család érzi meg. Az elnéző: „Tartok tőle.” Tízezer csirke és félszáz szarvasmarha lenne a gondjaira bízva Bodnár Sándornak. Mint munkacsapatvezető, köteles ellenőrizni a szakszerű ellátásukat. munkamegosztás van. A kimutatásra fordított idő meghaladta a nyolcezer munkaórát! Joggal kérdezhetné bárki, hogy mi lett a kimutatással? Hát... elkészült. Igaz, az is valami, de azután mi lett? Az egyik tudományos intézet felhasználta a tanulmányában. Igaz, hogy csak az egyik felét, mert közben rájöttek, nem sok haszna van a gyakorlatban^!) Sajnos, sok területen találkozunk a láthatatlan veszteség hasonló esetével, a nem elég alaposan átgondolt tervkészítéssel. Az egyik vállalatunk irodabútor gyártásával akart foglalkozni a KB. decemberi határozata után — amely következménye volt a közületi bútorok bevásárlásának csökkentése —, s megalapozatlan üzemátrendezéssel, gyártmányok sorsáról döntő átgondolatlan utasítással eltűnnek a kifizetett munkaórák, elvesznek az emberek. A láthatatlan veszteségeket nem lehet egyszerre, s mindenütt láthatóvá tenni. Felderítése körültekintő, minden részletre kiterjedő kutatómunkát igényel, amelyben részt kellene venniük az „elveszett embereknek”. Épp úgy, mint a látható és láthatatlan felelősöknek. v. j. — O ezt nem csinálja. Már két hónapja. De írják részére az egységet — szólal meg az egyik agronómus. — Ha Károly bácsi igazolja — néz a brigádvezetőre Kulik László főmezőgazdász. — Csak kell igazolni. Nem?! — válaszolja rá Jakab Károly brigádvezető, de azonnal panaszkodik: — Hiába beszélek neki, hogy legyen ott minden reggel pontosan. Kijelentette, hogy ő nem jön, nem csinálja. Valakinek csinálni kell helyette. így aztán rám marad. 0 elnök volt, agronó- mus is, s őszintén mondom, tartok is tőle. Ezért! Inkább elnézem. És megkapja a munkaegységet. Érdemtelenül. Elnézik mindannyian. De vajon tud-e erről a szövetkezet tagsága? Major gondolkozik. Üjabb kérdőjel. S még hány lehet. Valamennyi megoldást igényel. * Három különböző eset. Mégis egy tőről fakad. — Az emberek többsége I már érzi, hogy ő a gazda a termelőszövetkezetben, de! még nem érti — mondja Major. Erre kell megtanítani őket. Mindennap. Munka közben. Szint váltott már a cserlevél, a fagyalbokrok fénylő bundája, rozsdavörösben tobzódik a baracklomb és foltosbarna a földre hullt diólevél-szőnyeg. Ilyen a hegy! Ilyennek látszik távolról a völgy a széles folyamot követő, keskeny, lapos résszel együtt, ahonnan már régen messze vitte a szél a campingtá- borok tarka sátrait. De mégsem egészen. Az akáclevél például még dacol az idővel. A tavaszi késést — hisz ő indul utolsónak — így akarja pótolni talán, mert a dér után is csak árnyalatokat vesztett, tartós haragoszöld színéből. Reggel, amikor köd üli a tájat és az apró víkend- viskólihoz vezető ösvény derét nem háborgatja semmi, azt lehet hinni, hogy nincs itt már élet. A madárhad sehol. Se apró, se nagy, se hangos, se néma. Mintha a szél vitte volna el. És a zengő trilFűtővezeték építőkkel Nyíregyházán, a Bethlen ulcán Hosszú, betoncsatornába ágyazott vascsövek kígyóznak a Bethlen utcán. A nyíregyházi hőerőműtől kiinduló távvezeték. Ha elkészül. az Északi Alközpont több száz lakásába szállítja a kellemes meleget adó gőzt. Sok járókelő, de mégin- kább az érdekeltek, szinte naponta figyelemmel kísérik a nem mindennapi építkezést. A munka lassúnak tűnik, pedig az utóbbi hetekben ugyancsak meggyorsult. Lent a mély betoncsatornában Tamba Kálmán négytagú hegesztőbrigádja dolgozik. Csak többszöri megszólításra figyelnek fel. — Szeretnénk meggyorsítani a munkát, míg jó az idő — mondja a brigádvezető. — Persze, télen sem pihenünk, dehát a hidegben nehezebb a munka. Meg egy kicsit megkéstünk... ' — Mi volt az oka? — Néha váratlan akadályok nehezítik a munkánkat. Például a vezetéken keresztül haladó más csövek. Csak szakaszonként tudunk haladni. Ez ügyben már szóltunk. Talán sikerül megoldani. Akkor egy héten belül befejezzük a Bethlen utcai munkákat. Pedig a „más” akadályokon kívül is elég nehéz a munkájuk. A szűk helyen nemcsak az erőt, hanem a találékonyságot is igénybeveszi a munka. Hosszú évek óta, Pécstől Sopronig végzik ezt a munkát. A Budapesti Csőszerelő Vállalat munkásai, szabolcsiak. Lakásuk, családjuk Nyírbogdányban van. Most ItozeTébb vannak az otthonhoz. Kis lokálpatriotizmussal mondják: jelenleg Nyíregyházán hegesztík a távvezetéket. legközelebb hátha Nyírbogdányban...? De azért a munkásszálláson is otthonosan érzik A megyei tanács végrehajtó bizottsága pénteki ülésén foglalkozott az ügyintézés irányelveivel. Ezzel kapcsolatban felhívta a hivatali apparátus valamennyi vezetőjét és dolgozóját, hogy az eléjük kerülő ügyeket gyorsan, lelkiismeretesen, a felek részére meggyőző, alapos választ adva intézzék. Törekedjenek arra, hogy a feleknek Iákból, mely napestig sem szűnt a nyáron, most egy hangjegyrevaló sem hangzik el. Csend van. Még az örökké csobogó patakocsna hangját is elnyeli valami. Amint azonban az ösvényre lépünk és lábbelink alatt surran az avar, roppan a rég oda hullott ga'ly, a közeli bokrok szinte megelevenednek. Ber- renés, szárnycsattogás, su- hanás és levélzörgés riasztja a gondolkodva ballagót. — Mi ez? — torpan meg dobogó szívvel. — Ki és ml merészeli zavarni ezt a templomi némaságot, mely az évszakváltozást olyan csodálatosan fejezi ki? Amikor tovább megy és a következő rebbenésnél, mely a földbesüllyedt út miatt majdnem a fejénél magukat. Kényelmes, tiszta, oIqsó és szórakozásra is van lehetőségük. Moziba járnak, tv-t néznek, no meg néha jólesik egy pohár sörrel leöblíteni az ízletes vacsorái Hisz már úgy megtanultak főzni, hogy a feleségük is csak elismeréssel szólhat a főztükről. Nehéz volna számokban kifejezni hány kilométer hosszú vezetéket hegesztettek már össze. De mégis legbüszkébbek arra, hogy munkájukért eddig csak elismerést kaptak. Pedig elég egy rossz varratképződmény, égy hajszálrepedés és kész a baj... — Ezért fontos a szakszerű és figyelmes munka — mondja Tamba Kálmán. ügyük intézéséhez személyesen csak kivételes esetekben kelljen megjelenniök. Iyen esetekben is lehetőleg olymódon, hogy emiatt ne legyenek kénytelenek! munkájukat elhalasztani. Keresni kell a módot arra, hogy ügyükben munkaidőn kívül is eljárjanak. Napirenden szerepelt a nyíregyházi filmszínház és irodaház beruházási progvan, megismeri a rebbenőt, arcán mosolyra húzódnak a ráncok. Majd simogató pillantást vet a csendháborítók felé. — Feketerigók — mondja különös hangsúllyal. Igen. Fényestollú, váratlan röptű, félénk szemű, fe- keterigó-pár, az utolsók a nyári vendégek közül. ök még itt vannak tehát. Bujdosnak a bokrok alatt, a vadkomló árnyékolta vízmosásokon, a kökénysövény bozótja között és fáradhatatlanul keresik táplálékukat. A levelek alá húzódott bogarat, az átalakulni készülő kukacot, esetleg a kövér gilisztát, mely a felszínre merészkedett. A nap azonban hamar elcsókolja a ködöt és amint újra régi lesz a kilátás, kiFeláll, uj Iával a csőr* mutatva magyarázza a dőlési szög és az illesztés pontosságának szükségességét és olyan varratgyűrű készítését, amely belül is, kívül is egyforma, Kezük nyomán 1400 folyóméter vezeték véglegesen elkészült. Néhány nap és befejezne a Bethlen utcai csövek lefektetését. Hisx már több száz méteren festik a csöveket, betonlappal takarják le, a röntgen- vizsgálat minőségi munkát mutatott. Üjból fellobban a heges»tőpisztoly kékes szürólángja. Nemcsak az idő, hanem a munkaszeretetük is diktálja az iramot. ram törzslapjának engedélyezése is. A modern 610 személyt befogadó szélesvásznú filmszínház tervdokumentációi már elkészültek. A beruházás összege 9,3 millió forint. A tervek szerint az építkezést I960 június elején kezdik meg és 1967 november 30-ra fejezik be, s a mozit még az év utolsó napján átadják rendeltetésének. egészül az említett kép. Bíztatóan, szívderítőén. A völgy ölén, a zörgő levelű kukoricáson túl — ahol emberek szorgoskodnak, törik, vágják, rakják a termést — üdezöld színben gyönyörködhet a szem. Vetés az. Korai búzavetés. Sorját, mely egyenes, mint a nyíl, már csak közelről látni. Szélét pedig, mint valami keret friss barázda szegi be. Takarosán, csinosan, gazdadicsérően. Azon túl szántás barnánk. Mélyszántás. Ágy a tavasziaknak és biztosíték a bő termésre. A ködharmattól opálosak ugyan hantjai, <y: ami most hull az eke alól, fénylik, mint a szem. Szállási LászM 1965. november 6. Félóra a tsz~irodán A színhely: Káotorjánosi — Major József elnök: Az emberek többsége már érzi, hogy 6 a gazda, de... Farkas Kálmán Cjfzeketerig,ók. Bálint Lajoá 1966-ban elkezdik a nyíregyházi szélesvásznú mozi építését Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága S
