Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

Decemberben dán sze gfű> tavasszal esővázas kerti padok Megkezdték a téli fel­készülést a Nyíregyházi Kertészeti Vállalatnál. A szeptemberben megszünte­tett egynyári virágágyakat évelőkkel ültették be a parkokban. A napokban 2000 tő ró­zsát ültettek el a Széchenyi utcán, s a következő évek­ben 2—3 ezer tő rózsa kerül a nyíregyházi utcákra, par­kokba évente. A téli virágellátás megol­dására is felkészül a válla­lat. Október elején üzembe helyeztek egy termálvíz­zel fűthető, 300 négyzetmé­ter alapterületű hajtatóhá­zat. Ebből november vé­gén, december elején meg­jelennek majd a boltokban a szegfűk. A vállalat a dán Hansen cégtől piros és fe­hér szegfűtöveket vásárolt. Kapható lesz a nyíregyházi virágboltokban is a dán „Carawelle white” és a „Carawelie red" szegfű. A vállalat tavaszi tervei között szerepel, hogy új, fe- kete-okkersárga színezésű, hajlított csővázas padokat helyez el a város parkjai­ban — elsőként az új Pető­fi parkban. Ezekből a pa­dokból — a Városgazdólko- kodási Vállalat készíti — évente 50 kerül parkjaink­ba. A kertészeti vállalat telephelye — virágházakkal. Foto: Elek Emil Az évi 100 kilóig A gyÜRidlcsfogyasztás statisztikájából Gyümölcsfogyasztásban je­lenleg az Amerikai Egyesült Államok vezet. 1958-ban az egy főre eső gyümölcsfo­gyasztás 106 kg volt. Je­lenleg is ezen a színvonalon áll: Utána Svájc következik. A harmadik helyet Európa legnagyobb gyümölcsterme­lő és exportáló országa, Olaszország foglalja el. Számunkra nagyon érde­kes a világ legjelentősebb gyümölcsimportőrének, a Német Szövetségi Köztársa­ságnak a fogyasztása. Ugyanis nekünk, mint gyü­mölcs exportőröknek évről évre jelentős vásárlónk. Amíg 1958-ban az egy főre eső gyümölcsfogyasztása még csak 44,1 kg volt, napjaink­ban elérte a 70 kg-ot. 1970-re el akarják érni az amerikai gyümölcsfogyasztás szintjét. A gazdaságilag fejlett or­szágok példája azt mutatja, hogy — a jelenlegi táplál­kozási szokások és jövedel­mi viszonyok mellett — az évi 100 kg-os gyümölcsfo­gyasztás tekinthető reálisan elérhető színvonalnak. Az egy főre eső átlagos gyümölcsfogyasztás 1958-ban további tőkés országokban friss feldolgozott gyümöl­csökből és aszalványból a következő volt: Dánia 47,1, Norvégia 28,3, Svédország 57,4. Franciaor­szág 41,2, Anglia 42,1 kg. Ha összehasonlítjuk ha­zánk egy lakosra jutó gyü­mölcsfogyasztását a felso­rolt fejlett tőkés országoké­val nem szégyenkezhetünk, mert tőlünk csak nagyon kevés fejlett tőkés ország­ban fogyasztanak több gyü­mölcsöt. De nézzük, mit mutatnak a mi statisztikai adataink erre vonatkozóan: 1960-ban 55,3, 1961-ben 66,0, 1962-ben 64,0, 1963-ban 70,1 kg volt az egy lakosra jutó gyümölcsfogyasztás. Az életszínvonal szakadatlan növekedése gazdasági törvé­nyének érvényesülése nyil­ván a gyümölcsfogyasztás további emelkedését is ered­ményezni fogja. Telepíté­seinkkel a jelentkező igé­nyek kielégítésének lehető­ségeit is megteremtettük. Hazánkban is megvan a reális lehetősége annak, hogy 1970-re elérjük az egy főre eső 100 kg-os gyü- mölesfogyasztást. fiazánkban amellett fej­lődött ily gyorsan a gyü­mölcsfogyasztás, hogy igei­ben 7782, 1962-ben 5334, 1963-ban 13 988, 1964-ben 12 500 vagon almát, ezenkí­vül 1962-ben 5962 vagon, 1963-ban pedig 6715 vagon egyéb gyümölcsöt szállítot­tunk külföldre. Mind a belső fogyasztás, mind az export igényeinek jobb kielégítése megkövete­li azt is, hogy a téli alma mellett más gyümölcsök részaránya növekedjék a belső piacon és a külkeres­kedelmi forgalomban is. Ez azonban csak a telepíté­si arányok javításával old­ható meg. Megyénk az országnak nemcsak a legtöbb gyü­mölcsöt termelő megyéje, de a legtöbb gyümölcsöt fogyasztó megye is. A gond az, hogy gyümölcsfo­gyasztásunk nagyon egyol­dalú, idényjellegű. Ennek abban leljük a magyaráza­tát, hogy gyümölcsként a téli alma az uralkodó, s Az idei szőlőtermés szüre­telése befejeződött a me­gyében, s lényegében lezaj­lott a must állami felvá­sárlása. Az Állami Pince- gazdaság nyíregyházi kiren­deltségétől kapott tájékozta­tás szerint az esős, kevés napfényű nyár erősen ne­Százéves a Debreceni Cso­konai Színház. 1865 októ­ber hetedikén Katona Jó­zsef Bánk bán-jával nyitot­ta meg kapuit a kőszínház. Az évfordulóra ismét Kato­na drámáját hozta színre a hagyományokat tisztelő, ün­neplő együttes. A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház lelkes nézőserege maga is része­sévé lett a szomszédvár ün­nepi előadássorozatainak. Nemzeti értékeink egyik remekét, a több mint év­százados tradíció fenntartá­sával úgy állította elénk az egSittes, hogy egyesítette azt napjaink jeles rende­zőinek felfogásával. emellett a szilva jön szá­mításba, de ez utóbbi már csak néhány körzetben — szatmári járásokban — áll optimális mennyiségben a fogyasztók (méginkább az önellátók) rendelkezésére. Áprilistól, amikor a leg­jobban tárolt alma is el­fogy a háztartásból, hóna­pokon keresztül csupán a régi értelemben vett „cse­megeként” jutnak a fogyasz­tók friss gyümölcshöz, fa­lun pedig szinte kizárólag azok fogyasztanak belőfe, akik termelik. A 100 kilogrammos, sze­mélyenkénti fogyasztási szint évi elérése tehát nem lehet „globális”, hanem — figyelembe véve a gyü­mölcs táplálkozás élettani jelentőségét — fajtabőséget, egész évben egyenletes, fo­lyamatos ellátást kell biz­tosítani. Sípos Sándor docens Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gatívan hatott a szőlő fej­lődésére is, és a vártnál jóval kevesebb a termés, a tanácsi szőlőterületek után a tervezett mustmennyiséget nem sikerült felvásárolni. Mindennek ellenére a ki- méréses bor ellátása terén nem lesz komoly zavar. A színmű egy hatalmas freskó történelmi légkört teremtő víziójával, hiteles érző embereivel hagyomány­hű, de mégis újszerű Bánk bán előadást eredményezett, ahol a szereplőgárda egészé­nek mozgása, hanghordozá­sa, játékuk telítettsége tör­ténelmi pátosszal vértezett, melyet a jelmezek, a dísz­letek és a kosztümök kor- hűságükkel egységes keret­be foglaltak. ★ Lengyel György Jászai- díjas főrendező elképzelését legtökéletesebben a Peturt alakító Sárosdy Rezső játé­ka érzékeltette^ Történelmi Kevesebb a szőlő SZÍNHÁZI EST: (Bánk kán KULTURÁLIS ÉLET A néptömegek művészete „Ha a film a néptöme- geké lesz és ha a szocialis­ta kultúra igazi művészei­nek a kezébe kerül, a nép szellemi fölemelkedésének egyik leghatalmasabb esz­közévé válik”. Lenin mon- ta ezt, emigrációja idején, egy baráti beszélgetés köz­ben. Följegyezték, hogy szeretett moziba járni, s hogy — akárcsak Gorkij — rendkívül korán észrevette, micsoda kulturális lehető­ségek rejlenek az akkor még meglehetősen kezdet­leges filmben. Nyilván nem véletlen, hogy a film tör­ténetének első, igazán átfo­gó művészi korszaka, á klasszikusok között mind­máig az első, éppen a szov­jet filmművészet virágkora volt. Nem túlzás azt állíta­ni, hogy a fiatal szovjet or­szágot körülbilincselő blo­kád áttörésében a filmmű­vészetnek ez a klasszikus korszaka különösen nagy és értékes szerepet játszott. Amikor a néphatalomról ellenségesen és gyűlölködve szóltak, a szovjet film hal­latlan eredményeit — kénytelen-kelletlen, vagy örömmel — világszerte el­ismerték és irányadónak tartották. Eizenstein, Pu- dovkin és Dovzsenko — de különösen az első — olyan világhírnevet szerzett a szovjet művészetnek, amely évtizedeken át megőrizte ragyogását és mindmáig sok művészt ihletett meg. őszinteség és lelkesültség a mondanivaló és a kifeje­zés teljes biztonsága jelle­mezte ezt a korszakot, a Potyemkin páncélos, az Október, a Régi és az új. Az anya, a Föld filmtörté­neti korszakát. A szovjet filmművészet hosszabb ideig tartó meg­torpanás és útkeresés után az plmúlt években vissza­tért az első nagy virágkor eredményeihez és azoknak a nagy filmeknek értékei­ből merített erőt, szerzett szovjet filmnapok elé tanulságokat, amelyek az­óta is a világ legjobb film­jei közé tartoznak. Az idei szovjet filmnapokon föl­újítják azt az újabbkori szovjet filmet, amellyel az új virágzás kezdetét számí­tani szokás. Ez a film Ka­latozov műve, a Szállnak a darvak. Határkő volta he­lyes még akkor is, ha az új virágzás egyik-másik filmje — például a Negy­venegyedik, Csuhraj reme­ke — keletkezését tekintve megelőzte is. A Szállnak a darvak népmeséi hangja, őszintesége, igazságszeretete, egyszerűsége és kifejezései­nek drámai ereje mintegy összefoglalása az akkoriban már megkezdődött s nap­jainkig tartó fejlődés irá­nyának. Az új virágbabo- rulás időszakára talán leg­inkább mégis a népballadai hang jellemző (gondoljunk akár az Emberi sorsra, akár a Tiszta égboltra, akár a Szomjúságra, a Hurrá nyaralunk, az El­mentem a nap után vagy az Iván gyermekkora stilá- rlsan különösen modern törekvéseire). Ez az irány­zat eddigi csúcsát Csuhraj legszebb filmjében, Ballada a katonáról című felejthe­tetlen remekművében érte el. Az idei szovjet filmnapok műsorán látható Csuhraj legújabb filmje, a Volt egyszer egy öregember .. .. amely bizonyos tekintetben továbblépés ezen az úton. Csuhraj mind ez ideig múlt­beli témákat dolgozot fel. habár kétségkívül nagyon is mához szólva. A Volt egyszer egy öregember ... éppen ezen a ponton sza­kad el a fejlődés eddigi vo­nalától és lép tovább: mai témához nyúl, napjainkban játszódik, közvetlenül ábrá­zolja a hétköznapok ma­napság előforduló problé­máit. Grigorij Csuhraj mondanivalóját most is balladai, népmeséi ízű tör­ténetben adja elő; a mesés formát a cím is sejteti. A mese módszerből egyszerű­ség, tisztaság, kedves köz­vetlenség következik, s ta­lán csak az a hátránya, hogy az elmélyült vizsgá­lódást Inkább jelképes be­széddel váltja föl egy-egy mozzanatában. Csuhraj útján halad az idei szovjet filmnapok el­ső filmje is, A katona apja. Rendezője, a grúz Rezo Csheidze már a meseszö­vésben is leplezetlenül bal­ladai formákat alkalmaz; nem tudjuk, tanítványa-e Csheidze Csuhrajnak, de nyilvánvalóan tanult Csuh- rajtól. A Ballada a katoná­ról rokonságát mutatja az is, hogy a film- történeté­vel egyértékű, talán olykor még fontosabb is, az a tör­ténelmi körkép, amely a cselekmény fő útvonalának hátterében föltárul. A rész­letek hűséges, sokatmondó ábrázolása, egy-egy költői vonás — mint például a szőlőtőkére taposó tank je­lenete , — értékessé teszi ezt a valóban szép filmet, amely különben az idei moszkvai fesztiválon a leg­jobb színészi munka díját szerezte meg a főszereplő Szergo Zakariadzenak. Az ő játéka is népi hangvételű s innét ereje. A rendező különben még azért is di­cséretet érdemel, mert könnyed, szinte humoros hangú kezdő képektől veze­ti a néző figyelmét és tu­datát a mind komolyabb és maradandóbb élmény, a mondanivaló felé. Ezek a filmek mind egy- egy nagy lépést jelentenek azon az úton, amelyen Le­nin a filmművészet önma­gára találását, a nép szel­lemi fölemelkedésében vitt nagy szerepét megjósolta: a szocialista kultúra avatott, tehetséges művészeinek ke­zében a film így lesz való­ban a néptömegek művé­szetévé. Könyvtártudományi konferencia Nyíregyházán A keleti országrész me­gyéi, valamint a fővárosi Szabó Ervin könyvtár és néhány szakszervezeti könyvtár képviselőinek rész­vételével kétnapos könyv­tártudományi konferencia kezdődött csütörtökön dél­után Nyíregyházán. Az ülé­sen részt vettek a Könyvtár- tudományi és Módszertani Központ vezetői, ott voltak a megyei párt- és tanács- szervek képviselői. Vitaindító előadást Pe- lejtei Tibor, a Könyvtár- tudományi és Módszertani Központ munkatársa tar­tott. Tájékoztatásul elmondta, hogy a Művelődésügyi Mi­nisztérium most befejezés­hez közeledő második öt­pillanatot teremtő átalakí­tása méltán érdemel dicsé­retet. A Bánk bánt színrehozó Linka György jelenetről je­lenetre emelte játékának hőfokát. Mindvégig uralta szerepét Játéka a rendezői elképzelést követte. Novák István Jászai-díjas Tiborc alakításának erőssége hangjátéka és arcmimikája. Izzás, mély átélés jelle­mezte Gurnik Ilona töré­keny Melindáját. Sarlai Imre Mikhál bán szerepét meleg átéléssel hoz­ta színre. Simor Ottó Endréje színes és motivált volt. Sigér Imrei éves terv végrehajtásáról szóló jelentése is jó ered­ményekről számol be. Négy év alatt a tanácsi és szak- szervezeti könyvtárakban az olvasók száma több, mint félmillióval nőtt. A fejlő­dés bizonyítéka, hogy az olvasók 44 százaléka az ak­tív dolgozó korosztályokból — 20—50 év közötti — tag­jaiból, több mint 16 száza­léka a 14—18 évesek közül kerülnek ki. A közművelő­dési könyvtárakból 1964-ben 46 millió kötetet kölcsönöz­tek. Az ország egy-egy la­kosára 4,5 kötet forgalom jut. Áz olvasott művek 18 százaléka ismeretterjesztő, 55 százaléka szépirodalom, 27 százaléka gyermekiroda­lom. Az ideológiai-politikai és a termeléssel Összefüggő szakmai és ismeretterjesztő könyvek forgalmában azon­ban lassult a fejlődés. A Könyvtártudományi Mód­szertani Központ a szocialista világnézetre nevelés és az ál­talános műveltség emelése céljából elhatározta, hogy kidolgozza az ifjúsággal va­ló hatékonyabb könyvtári foglalkozás programját, el­készíti a szomszéd népek megismerését célzó akció­program■ tervezetet. Annak érdekében, hogy a külföld­re utazók jobban megismer­hessék a meglátogatott or­szágokat és a valóságnak megfelelő kép alakuljon ki bennük, a könyvtáraknak foglalkozniok kell a kül­földre utazók rendszeres, előzetes tájékoztatásával. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ azzalI is segítséget kíván nyújtani.! hogy továbbra is kiadja az { éves és negyedéves ese- 1 ménynaptárt, tájékoztatja a könyvtárakat a televízió fontosabb politikai, termé­szettudományi és művészeti műsorairól. Helyes az is, ha a főhivatású könyvtá­rossal rendelkező könyv­tárakban megszervezik a könyvbarát köröket, az iro­dalmi klubokat. Igénybe ve­szik a korszerű szemlélte­tés eszközeit, beleértve a leghatásosabb tömegközlési formát, a televíziót. A pro­pagandamunkát tervszerű­en és következetesen össze­hangolják a népművelés to­vábbi ágával. Az előadó a könyvtári propagandamunka megja­vítására még számos hazai és külföldi tapasztalatról számolt be. Ezt követően Merkovszky Pál, a megyei könyvtár helyettes igazgató­ja tartott tájékoztatót a könyvtári hálózat és a nép­művelési együttműködés ta­pasztalatairól. Az előadáso­kat vita követte. Pénteken reggel a részve­vők még megismerkednek a megyei könyvtár munkájá­val, majd Tiszalökre és Fehérgyarmatra látogatnak el. Tanulmányozzák a járá­si könyvtárak és népműve­lési szervek együttműködé­sét. propagandamunkáját. Fehérgyarmaton megtekin­tik két irodalmi színpad bemutatóját. Hódi László 1965. november 5. 5

Next

/
Thumbnails
Contents