Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-26 / 279. szám
A Központi Bizottság ülése után A VITÁK ELKERÜLÉSÉÉRT fS gazdaságirányítási rendszeres a termelőszövetkezetek Januárban kell elkészíteni a szabadságolási tervet Az MSZMP Központi Bizottságának november 18— 20-án megtartott ülésén a gazdasági irányítási rendszer felülvizsgálatáról megtartott előadói beszédében Nyers Rezső elvtárs kellő súlyt adva foglalkozott a termelőszövetkezeti gazdálkodás kérdéseivel. Megállapította, hogy a közös gazdaságok sok kezdetleges vonása az eddig alkalmazott gazdaság- irányítási rendszer hiányosságaiból is ered. Az előadói beszéd minden fő- és részmegállapítását — a szövetkezetekben szerzett tapasztalatok alapján — nagy egyetértéssel fogadták első olvasásra is a közös gazdaságok tagjai, vezetői. Elsősorban azt látják benne, hogy a korábbi évek kisebb-nagyobb erőfeszítései a helyi adottságoknak megfelelő legjobb gazdálkodási formák kialakítására, s azok az egy-két évé, de leginkább az idén kibontakozó intézkedések, amelyek a termelőszövetkezetek és a velük gazdasági kapcsolatban lévő vállalatok egyenrangúságát szolgálják — mind megértésre és támogatásra találnak a párt Központi Bizottságánál. A közös gazdaság szempontjából az egyik leglényegesebb megállapítás: a termelőszövetkezetek anyagi érdekeltségének fokozása a gazdálkodásban az árutermelésben — a mezőgazdasági termékek árszínvonalának rendezésével. Ezzel együtt a kibontakozó önálló tervezési, szerződéses termelési rendszer lehetővé teszi majd, hogy erősödjön a közös gazdaság saját pénzgazdálkodási rendje, így mód nyílhat a vállalatszerű gazdálkodásra, a termelőszövetkezetek többségében az üzemi bevételekből történő beruházásokra. A tanáesapparátustól való nagyfokú függés a termelésben éppen napjainkban kezd meglazulni az új szerződéses árutermelési formával, aminek kedvező jelei máris megmutatkoznak; a közös gazdaságok a felvásárló vállalatok, illetve a népgazdaság érdekeivel összhangban a főbb áruféleségek többségére megkötötték a megállapodást. E rendszer kibontakoztatása és további tökéletesítése mellett fontos feladatként jelentkezik az, hogy következetesen érvényesüljön mind a gazdasági, mind jogi kapcsolatokban a vállalatok és a termelőszövetkezetek egyenjogúsága. A reform fő irányát az előadói beszéd a szövetkezeti gazdálkodás önállóságának fejlesztésében szabja meg, befolyásolásaként a közgazdasági irányítás eszközként határozva meg, az adminisztratív beavatkozás leszűkítésével, majd megszüntetésével. Az önigazgatás elvének valóra váltása elsősorban azt követeli meg, hogy a jelenlegi gazdasági kereteket a termelés szerkezetének a kialakításában, a gazdálkodás szervezésében, a termelési fegyelemben, az ügyvitelben a legmegfelelőbben használják ki. Erre épülhet az önálló elszámolás, az önigazgatás; így juthatnak el a termelőszövetkezetek a vállalati szintű gazdálkodáshoz. A múlt hónapokban végzett tanulmányok, tapasztalatcserék megyénkben is azt mutatták, hogy mind nagyobb az érdeklődés — jó, közepes és gyenge tsz- ekben egyaránt — a garantált, illetve a készpénzes munkadíjazás iránt, amely a szövetkezeti alapjövedelem elosztásnak legfejlettebb formája, de lényegében ez a feltétele annak is, hogy a közös gazdaságban mérhessék a vállalati jövedelmet, az önköltséget, kimutathassák a nyereséget, megoldják az értékcsökkenési leírást, a forgó-, tartalék- és munkadíjalap képzését. Ezért ösztönöz az előadói beszéd is a készpénzdíjazás rendszerének a kibontakozására. Mint a vállalatoknál és dolgozóiknál, úgy a termelőszövetkezeteknél és a tagoknál is fontos az anyagi érdekeltség elvének differenciált alkalmazása a helyi viszonyoknak megfelelően. Egyetértésre tart számot a közös gazdaságok túlnyomó többségénél az az elgondolás, amely az anyagi érdekeltség tökéletesítéséhez, a tagok munkában való szervezettebb részvételéhez a kétoldalú munkaszerződések általánossá tételére hívja fel a figyelmet. A munkaszerződések nem ismeretlenek megyénk termelőszövetkezeteiben: az anyagi ösztönzők bevezetésével párhuzamosan alkalmazzák az esetek többségében a növénytermesztőknél az úgynevezett területlebontást, ami a tsz vezetősége és a tagok közt a kétoldalú szerződésnek kezdeti formája. Feladat: e területen tökéletesíteni a kölcsönös szerződéseket, s meghonosítani a termelés valamennyi számba jöhető ágában. A közös gazdaságok egyik régi gondjára mutatott rá Nyers Rezső elvtárs, amikor kijelentette: „A tsz-ek saját értékesítése, vagy elsődleges feldolgozása olyan esetekben is korlátozva van, amikor az a népgazdasági érdekeket nem sértené...” Ritka helyen bár, de ismert a segédüzemág keretében beépített feldolgozó tevékenység megyénkben, mint például a tarpai kőfejtés, fafeldolgozás. A szorosan vett mezőgazdasági termékek, tehát élelmiszeripari alapanyagok félkész, vagy fogyasztásra kész állapotúvá tételével szinte nem lehet találkozni. Ha esetleg messze is nézünk a perspektívában, mégis figyelembe kell venni olyan lehetőségeket mint a feldolgozó ipartól távol eső vidéken a nyári gyümölcsök, zöldségfélék, a tsz-ek összefogásával állatok, állati termékek feldolgozása, értékesítése. Amellett, hogy a gyenge termelőszövetkezetek fejlesztésében, a szervező munka mellett az állami támogatás rendszere továbbra is fennmarad, elsősorban itt szükséges a megszilárdítás végett az ipari jellegű feldolgozó tevékenységet fejleszteni. A fejlődés, az előrehaladás mértéke a termelő munkától, a nagyobb társadalmi érték előállításától függ a mezőgazdaságban is. Az az iráipyelv amely szerint „társadalmunk kél alapvető osztályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak az életviszonyai úgy javuljanak, hogy eközben a parasztság életszínvonala fokozatosan közeledjék a munkásosztályéhoz", akkor és olyan mértékben realizálódik majd, ahogy a termelőszövetkezetekben nő a munka termelékenysége, amilyen mértékben a tsz-ek fokozzák hozzájárulásukat a népgazdasági felhalmozáshoz. Hogy ez mielőbb valóság legyen, ehhez kell majd fokozatosan és mind nagyobb mértékben alkalmazni eszközként az új, kibontakozó gazdaságirányítási rendszert a termelőszövetkezetekben is. 3,5 milliós beruházással új véradóállomás épült Kisvárdán A kisvárdai kórház gyermekosztályának avatása után szerdán reggel új egészségügyi létesítményben kezdődött el a rendszeres munka. A kórház szomszédságában elkészült az új véradóállomás, mely elsősorban a helyi igényeket van hivatva kielégíteni, de rendkívüli esetekben a környező járásoknak is besegíthet. A statisztika azt bizonyítja, hogy megyénk járási kórházai közül a kisvárdai bonyolítja le a legnagyobb betegforgalmat. Az eddigi gyakorlat szerint, ha sürgősen vérre volt szükség, Nyíregyházáról kértek segítséget. A szállítás sokszor rendkívüli nehézségekbe ütközött, pedig ilyenkor minden percnyi késés végzetes lehet. A több, mint 3,5 millió forintos beruházással készült véradóállomáson a legmodernebb berendezéseket szerelték fel. Az elsőként a helyi Fém és Faipari Ktsz húsz dolgozója jelentkezett Oláh János ktsz- elnök vezetésével, hogy térítésmentesen vért adjanak az új állomáson. Tájékoztató az SZMT-nél Több olvasónk levele és kérése nyomán megkerestük Szűcs Lajos elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárát és az alábbi kérdésekre kértünk választ: kiadható-e az ez évi szabadság 19tí6-ban? Ha igen, meddig? Köteles-e a vállalat, üzem 12 napot egybefüggően és a dolgozó által kért időben kiadni? Pénzzel meg lehet-e váltani a szabadságot? — Ma még elég gyakori az üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban, hogy a dolgozók évi rendes szabadságát — tizenkét nap alap- szabadságot — nem tervszerűen készítik el és adják ki. Szakszervezeteink sem ellenőrzik megfelelően. Pedig a Munkatörvény Könyve előírja, hogy minden munkahely vezetője az év első hónapjában köteles a dolgozó szabadságos tervét elkészíteni. A szabadságok beosztása előtt minden "dolgozót meg kell hallgatni és kívánságukat! lehetőleg figyelembe kell venni. A szabadságolási terv végleges elkészülte után a dolgozókat értesíteni kell a szabadság megkezdésének időpontjáról. — Ha a dolgozó szabadsága az év végéig nem volt kiadható — összetorlódott a munka, halaszthatatlan határidős munkák, helyettesítés, idényjellegű munka — a szakszervezeti bizottság egyetértése és a felügyeleti szerv jóváhagyása után a következő évre is átvihető, de legkésőbb március 31- ig ki kell adni. Például, ha a kiskereskedelmi vállalatnál tíz dolgozónak ez évben nem tudják kiadni a szabadságát csak a vállalat szakszervezeti bizottságának és a megyei tanács kereskedelmi osztályának engedélyezésével lehet átvinni 1966 március 31-ig. — A különböző munkahelyek vezetői a dolgozók kérésére tizenkét napot egybefüggően, a szabadságolási tervben rögzített időpontban köteles kiadni. A dolgozó kérésére viszont a munkahely vezetője engedélyezheti a rendes szabadságnak a tervtől eltérő időben való kiadását is. Sőt, a dolgozó kérésére a szabadság több részben is kiadható, de ilyen esetben is legalább hat napot egybefüggően kell kiadni. Természetesen a szabadságok tervét mindenhol úgy kell rögzíteni, hogy figyelembe vegye a dolgozók érdekeit, kívánságát, de a termeié» ben se legyenek zavarok. Szakszervezeti bizottságaink ezt az elvet továbbra is segítik és a jövőben fokozottabban ellenőrzik. — A rendes évi szabadságidőt pénzben megváltani csak katonai bevonulás esetén lehet, ha nem volt rá mód a szabadság kiadására — egyébként nem. Hisz társadalmi rendszerünknek az a célja, hogy minden dolgozó szabadságát kellemes, nyugodt körülmények között, pihenéssel töltse. <b> Lányok és fiúk a pusztán A legutóbb készült megyei térképen Nyírlugos mellett kis karika jelzi: Szennyespuszta. Igazi nyíri dimbes-dom- bos határa hófoltos, fagyasztó hideg szél nyarga- lássza. A kövesútról letérő dűlőül mentén kisebb épület. Ajtaján fémtábla: „Munkás pihenő”. Puskás Gyula, a kertészeti brigádvezető szerint (aki egyben párttitkár is), délután két órára jönnek be a lányok. Előbb aligha végeznek a szőlőtakarással. Pontosan két és fél órát tévedett. A fázás elleni orvosság A lányok fal mellé állítják kapájukat. Arcuk vérpiros a hideg széltől. Némelyikük kesztyűt húz le a kezéről. Szatyort, táskát bontanak. Falatoznak. Közben nevetnek a brigádvezető tévedésén. Ilyenkor nagyon kell sietni, az a fázás elleni orvosság. Ügyességből pedig nem kérnek kölcsön. Molnár Marika kapájának nyele el is tört az igyekezetben. Mélyen vágta a földbe. Szerencsére már csak, vagy tíz tő várt takarásra. — Délután mivel vermeled a csemetét? — kérdezte Puskás Gyula. — Ahogy kell. Mint a többi. Mindjárt hazaszala- dok másik kapáért. A csaknem ötven hold szőlő nagyrészét géppel takarták be. Az egyéves telepítést azonban nem merték ügy csinálni. A gyenge hajtások egészen föld alá kerülhetnek, s tavaszi nyitáskor teljesen elvághatják. Ebéd után pedig, pótlásra érkezett gyümölcsfakötege- ket vermelnek. Aztán jöhet a téli pihenés. Azaz... De erről még később. A fiúk is kaptak a példán Brém Emmuska a csapat vezetője. Szerénységből ezt mégsem ö mondja. Másról beszél. Hatvankettőben még az állami gazdaságba jártam dolgozni. Az itteni lányok ide hívtak. Édesapám is tsz-tag. A következő évben csapatot szerveztem. Lányokból. Tizenhatan fogtunk össze. Vállaltuk, hogy a kétszázhetven kh fiatal gyümölcsösben minden ránkbízott munkát együtt végzünk. A fiúk is kaptak a példán. Az elnökhelyettes fia, Zsukk Miklós kezdeményezésére ők is csapatot alakítottak. így a kilencven tsz-család mintegy harminc otthoni fiatalja közül csaknem mindegyik ide, vagy oda tartozik. És ha már ide alakult a helyzet, megindult köztük a vetélkedés. A lányok kezdeményezik, hogy gyümölcsösön kívüli munkát is vállalnak. Nyáron kapálnak a konyhaker- tészetben, ott vannak az aratásnál, terményt torgat- nak a magtárban. — A vezetőség látva a iiatalok szorgalmát, biztosítja részükre az állami gazdaságokban szokásos teljesítmény bérezést. Minden hónapban készpénzben kapják fizetésüket. Átlag megkeresnek ezerkétszáz forintot. Téli „pihenő'* a tanteremben A versengés lányok és fiúk között nemcsak összefogásban, munkában tükröződik. Ki tud többet felmutatni! S ebben is a lányoké a kezdeményezés: megszerzik a szakmunkás oklevelet. Brém Emmuskán kívül másik tizenkét lány már a harmadik, a csapat többi tagja a második évfolyamot végzi a télen. Ez lesz hát a téli „pihenő” idő alatt. Es ebben is olyan ejjyetértőek, mintha testvérek lennének. Nem maradnak el semmiben egymástól. A kérdésekre, hogy mindez megéri-e, a válaszok köA z ezerkilencszázötve- nes esztendő, utolsó negyede volt, András napja körül. Esett a hó, fújt, dudált a hirtelen támadt szél és a térdig érő hibóka eltűnt az utakról. A tszcs tanyájában a volt uradalmi istálló előtt, mégis szorgoskodott valaki. Kapargatta az elhullott szalmát, felvette az elpottyant kukoricaszárat, sepert, lapátolt és rend, tisztaság támadt nyomában. Mihály volt, az új tehenész. Termete magas és szikár. Lábán gumicsizma. Olcsó anyagú pantalója, annak szárába volt gyűrve, ujjassá felett, saját kezűleg cserzett bekecs, és fején az elmaradhatatlan, báránybőr sapka. Jószágkörüli jártasságát, még az uradalomban szerezte. Iskola hagyottan pásztorkodott, majd az ökrök mellé került. A négy villás szarvú, sok mindenre megtanította. A 15 darabból álló tehenészetet, amit nyár közepén kaptak a tenyészállatforgal- mitól, csak pár hete vette át. Nem bírta tovább nézni a lábrakapott hanyagságot. Ha enni adtak a jószágnak, nem itatták. Ha itatták. nem fejték meg jól, az ápolásról és arról, hogy utód legyen nem is beszélve, önként jelentkezett. Feltételek és óhajok nélkül, s napok alatt meglátszott keze munkája. Azóta 15 esztendő telt el. Kereken tizenöt, mert november vége van újra, amit a váratlan hóesés is igyekszik hasonlóvá tenni a régihez, Mihályból azóta Mihály bácsi lett. Ráncosabb arcú, fáradtabb mozgású ember — hisz a nagy család gondja is nyomta vállát — akire azért, mindig lehetett számítani. Mert hány próbán és változáson ment át 15 esztendő alatt! Csak a közvetlen környezetében. Volt olyan bőségben, hogy majdnem takarmánnyal aljazott. Olyan szükségben, hogy szalma sem volt elég. Zárszámadáson hol köfeg százasokat kapott, és hol ő fizetett vissza. A szorgalomból, a helytállásból, a hűségből azonban sohasem fogyott ki. Egész jószággeneráció nőtt fel a keze alatt. — Ez a Cigány fia, emez Nagyvirágé, annak az anyja is díjat nyert, sorolta ha kérdezték. Az eredményesebb, köny- nyebb munka gyümölcsét, amivel a technika ajándékozta volna meg — mivel az új istállók gépi fejésre lettek berendezve — már nem érte ott. Sovány, inas karja . felmondta a szolgálatot. Fájt, sajgott, zsibogott. A zsibbadás ellen vízbe áztatta, de nem használt. Pár évvel ezelőtt kérelemmel fordult a vezetőséghez — Nem bírom tovább elvtársak. Dagad a kezem, hadd válasszak más munkakört Ott is megfogom én állani a helyiem, mondta magabiztosan. Egy szóra megengedték. Azóta a kocák mellett szorgoskodik. Etet, itat, legeltet, fialtat, mikor milyen munka van soron és csak azért bosszankodik, ha kevés a prémium malac. Ha mostanában, meg nem látok egy emléklapot, mint- ahogy neki nem, nekem sem jutott volna eszembe jubileuma. — Törzsgárdalap. Balogh József elvtámak, 15 éves jó munkájáért, olvastam és ami a sorok mögött volt tulajdonosa mesélte el. Hbgy ők bizony már nem blokkolnak a gyárkapunál. A teljesítmény, a darabbér, az anyagfelhasználás stb., mindent maguk írnak be. így élvezik a megbízhatóság és a megbecsülés formáit. örültem és szomorkod- tam. Mihálynak nem nyújthatunk át ilyesmit. Még ha- sionlót sem. Neki csak a jó szó jut. meg a baráti kézszorítás, amit ünnepség nélkül nyúltunk át jókívánságainkkal. Szállási László zül: — Munka nélkül sehol nincs semmi. Jó az, amit és is hozzáteszek az édesapám keresetéhez. — Édesanyám csak akkor látta a szoba-konyha bútoromat, amikor Nyírbátorból hazahoztam. Persze, a keresetem neki adom oda, ő gyűjti össze. Brém Emma, a csapat vezetője pedig így felel: — Az se mindegy, hogy fejlődik a szövetkezetünk. Miért ne segítenénk. Jövőre meg, úgy tudjuk, egyesül a két tsz. A miénkkel a régi falubeli. Mi még fiatalok vagyunk. ★ Csaknem valamennyiünk szülei nagybirtokot szolgált, cselédkenyeret evett. Ezek a lányok hallásból ismerik a volt méltóságos urat. Egyek a faluval. A régi, puszta nóv idejét- múlta. Szívesebben szólnak a velük minden munkában együtt dolgozó, örömben, gondban osztozó vezetőjükről, Brém Emmáról, aki póttagja a KISZ Központi Bizottságnak. Asztalos Bálint
