Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

Üj mezőgazdasági kollégium Cpfll a „Szamuely Tibor” Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum új kollégiuma. Az építkezést 1964. szeptemberében kezdték, s átadás: határideje 1966. november 15. A 320 személyes kollégium mellett új helyet kapnak a tanszéki Irodák, tanműhelyek, torna­terem, éttermi és konyhai helyiségek is. A 4 ágyas kollégiumi szobákat, és az egyéb helyiségeket korszerű berendezéssel látják el. Elek Emil felvétele. A boldogulásnak Nagyecseden is csak egy útja van: A KÖZÖSSÉG A járási székhelyen fel­jegyeztem: a nagyecsedi Rákóczi Tsz-ben laza a pénzügyi és gazdálkodási fe­gyelem. A premizáláson ál­landóan változtattak és ez nem segítője, hanem ke­rékkötője lett a munkának. Húszezer forint értékű pap­rika megfagyott, 450 má­zsa Vöröshagyma tönkre­ment. 50 holdas területen elégették a szalmát. A tsz- ben nem egy-kétmilliós, ha­nem több milliós lesz a mérleghiány. Ég a láp Nagyecsed nagy község. A Kraszna két partján ta­karos házak. Sok az új ház, különösen Fábiánháza irá­nyában. Az utak forgalma­sak. Minduntalan megra­kott szekerekbe ütközünk. Háztáji fogatok. Kukoricát, szénát, burgonyát szállíta­nak haza. Es kitárulkoznak az udvarok. Széna, szalma­kazlak, apró jószágok soka­sága, tehenek, szekerek. Gazdag község. Hálás a lá- pi föld és jól fizet, ha megdolgozzák. A korábban látottakból a közös terület is úgy él emlékezetemben: erdőnyi magkendertáblák — baltával vágták. — 200 mázsán felüli cukorrépaát­lag, dúsan termő gabona­földek. Most ég a láp. Meggyúj- tótták. Kötésig érő gáz Volt benne. A mezőőr Tár­csa Sándor azt mondja: De­hogyis a szalmát gyújtot­ták meg. A tarlón szalma­lehúzás után csak törek maradt, az égett el. A burgonyát most kezdik Szedni (!) ott is égetni kell a gazt. A határban egész nyáron burjánzott. Nem csak a víz miatt Árvíz volt, sok eső. A Kraszna ellen tavaszon hi­ába védekeztek. A töltés alatt szivárgott át a víz és ■ lápi föld olyan, ha egysaer beveszi a vizet, nem engedi el. Nemhogy géppel, de fogattal sem le­hetett a földekre menni. Egyszer kapáltak, másutt egyszer sem. A termelőszövetkezet a megyében mammutgazda- ság. Az 1774 fős tagság (rendszeresen 1154 dolgo­zik) 10 ezer 220 hold föl­dön gazdálkodik. A major jól felszerelt: 39 erőgép, 4 teherkocsi, rengeteg munka­gép van benne. 154 fogat is rendelkezésre áll. Az ár­víz 674 holdat tett itt tönk­re, amibe nem tudtak vet­ni. 545 háztáji gazdaságot is elvitt a víz. Dehát erre, csak erre nem lehet ráfogni, hogy ezért a nagy mérleg­hiány. A termelőszövetkezet iro­dájában a folyosón az egyik szoba előtt sokan vá­rakoznak. Fegyelmi tárgya­lás. Sok volt a fegyelem- sértés. Eddig 171 esetben ítélkeztek. A tsz 33 eset­ben szabálysértési feljelen­tést tett. A 171 fegyelmi zömében lópásból ered. Olyan emberek is akadták, akik 40 mázsa szénát akar­tak elvi női a közösből. Es a 20 ezer forint értékű paprika. Valóban lefagyott. A munkacsapat otthagyta a paprikát, inkább almát ment szedni, mert ott job­ban fizettek. Fegyelmi lesz belőle. Választás után jól indult A 450 mázsa vöröshagy­mánál más a helyzet. A vöröshagyma szép volt, nagy, de szártőrothadÉsos. A tsz ott hibázott, ^ hogy elmulasztotta az értékesí­tés lehetőségét. Ok azt mondják: 45 mázsa hagy­mát megtisztítottak, behoz­ták Nyíregyházára, de nem kellett sem a MEK-nek, sem a Konzervgyárnak. A tagoknak sem kellett. A mérleghiányra monda­nak más magyarázatot is. A válság már tavaly kez­dődött. A tavalyi vezetőség 30 forintos garantált mun­kaegységet ígért, év közben nem merték bevallani, hogy nem lesz annyi, ezért, amit csak lehetett, eladtak. Szalmát egymillió forintért. Ebből adósság maradt. Az állatoknak — több mint 600 szarvasmarha, 3 ezer sertés és lovak — nem volt mit enniadnl. Januárban választottak új vezetőket, de hogyan? Forrt a község, jelöltek és ellenjelöltek vol­tak — közben nem dolgoz­tak. A választás Után jól indult a munka. Az új ve­zetőség is 30 forintos mun­kaegységet tervezett. Az új vezetőségben és általában a vezető apparátusban kevés a Szakképzett ember. A jó munkaszervezés hiánya, az árvíz, a fegyelemsértés így tette meg a magáét. Háztáji és közös A termelőszövetkezet tag­sága makacs. Többen is mond­ták, hogy a tagok szívesen dolgoztak a háztájiban, de a közös munkában már nem akartak részt venni. Csak pénzért. Többen, ami­kor háztájijukat elmosta a víz, önkényesen a közös­ből szakítottak maguknak háztájit, azt megmunkálták, de a mellette lévő terüle­tet már nem. Az emberek úgy gondolkodnak: a ház­táji az övék, a közöshöz ke­vés a közük. Illetve annyi közük van, hogy amit le­het — visznek. Egy köz­mondást hallottam, ecsedi ember mondta; kaparj kur­ta, neked is lesz. így már érthető a sok milliós mér­leghiány. Van azért eredmény is. Amit érdemes volt felje­gyezni: 25 ezer mázsa si­lót csináltak. A korábbi évekhez viszonyítva pillan­góstakarmány is bőven van. Egyes üzemágakban a ku­korica is szépen fizet. Láttam már nem egy nagy gazdaságot a megyé­ben. Es tapasztaltam azt is, — például az Ecseddeí szomszédos Tyúkodon — hogy a tagság a vezetőség­gel egyetértésben Igen ered­ményesen gazdálkodik az­ért, hogy kiaknázzák hason­ló lehetőségüket. Nagyecse- den a háztáji önzésben, és a gyenge vezetés miatt sik­kadt el eddig ez a lehető­ség. Kérdeztem azt is: mit akarnak tenni, hogy jövőre másképp legyen. Csak egyet említéttek, hogy megerősí­tik a szakvezetést. Pedig a szakvezetés mellett leg­alább olyan fontos változ­tatni a fegyelmezetlenségen és hatni az emberekre, hogy előtérbe a közös va­gyont, az egyén boldogulá­sát is jelentő közös va­gyon gyarapítását helyezz- zék. Jövőre erre nagyon nagy szükség lesz. Seres Ernő Csúcsidőszak a város élelmiszeriparában Három idényjellegű üze­met kerestünk! meg Nyír­egyházán, arról érdeklőd- tünk, a csúcsidényben ho­gyan halad a munka, mi­lyen nehézséggel küzdenek? Almatároló: az exportszállítást A Nyíregyházi Almatéro- lóban most több, mint ezer munkás — főleg nők — vá­logatják, osztályozzák a szép almát. Naponta mint­egy 25 vagon alma kerül kiválogatásra, illetve elszál­lításra. Az almaszezon megkezdése óta 600 vagon almát szállítottak el külön böző megrendelésekre, és közel 400 vagon almát tet­tek a hűtőházba, melynek feldolgozására később kerül sor. Az almatároló közel 2500 vagon alma feldolgozására alkalmas, de a kedvezőtlen- termés miatt a kapacitása nem lesz kihasználva. Az eddigi becslések alapján mintegy 1000 vágón alma feldolgozására, csomagolá­sára számítanak. Az idén a göngyölegellátás jónak mondható, a megrendelők kívánságát teljesíteni tud­ják. A vasúti szállítással nincs probléma. Az igé­nyéit vagonokat rendszere­sen megkapják. Már megkezdték és a na­pokban tovább Szélesítik az almák igényesebb cso­magolását a megrendelő ál­lamokba. Nagyobb igény jelentkezett a Szovjetunió­ból, Finnországból, Svédor­szágból, és az NSEK-búl. A szép, ízléses csomagolású áruk szállítását megkezd­ték. Konzervgyár: 1800 vagon áru A Nyíregyházi Konzerv­gyárban a fő termékek — zöldbab, borsó, befőttek — konzerválása befejeződött, da továbbra is csúcsldény van. Jelenleg több mint 1600 munkás dolgozik a paradicsom, alma, finom ízek és a zakuszka konzer- válási munkáiban. A kedvezőtlen időjárás során a kevesebb termés itt is befolyásolta az üzem munkáját. Főleg gyenge volt a paradicsomtermés, amiből a gyár nem tudja teljesíteni a tervét. Néhány termékből viszont kedvező­en alakult a termelés. Ezt mutatja, hogy az új szezon megkezdése óta közel 180 vagon konzervárut készítet­tek, melyből 1134 vagonnal külföldre, míg 400 vagon­nal a belkereskedelem megrendelésére szállítottak el. Do hány fermentáló: Indul a száraz dohány A Nyíregyházi Dohány­beváltó és Fermentáló Vál­lalatnál már befejezték a zölddohúny szárítását, mintegy 50 ezer mázsát. A harmadik negyedéves ter­vüket jól sikerült teljesíte­ni mind a termelékenységi, mind a bérfelhasználási mutatók tekintetében. A negyedik negyedév első hó­napjában elmaradás mutat* kozot, amit befolyásolt az időjárás is. A vállalat je­lenleg 1200 munkást foglal­koztat, akik megkezdték a száraz dohány beváltását és a feldolgozását. Viszont ezt a munkát még mindig gátolja egy­részt a szárazabb idő, más­részt a nagy őszi betakarí­tási munka. Ebből adódik, hogy a termeloszövetk'eze- tek és más termelők eddig alig 20 ezer mázsa síáraz dohányt szállítottak be. Most, hogy egy kicsit ned­vesebb, csapadékosabb lett az Idő, nagyobb lehetőség van a dohány beszállításá­ra. Ez nemcsak a vállalat, de a termelők érdeke Is. A korábbi szállítás javítja a dohány minőségét, ami nagyobb értéket és termé­szetesen több jövedelmét ia jelent. B. U Mikroszkóp alatt a zsurkl Kossuth Tsz idei burgonyája. A Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézet kisvárdai telepén Javenszky Éva és Rigó Margit Vizsgálja a mintát. Foto: Hammel Emberi küzdelem Régi történet Az egyik szabolcsi köz­ségben élt egy süketnéma ember. Egész napja abból állt, hogy járta a falut. Fát vágott, vizet hordott. Es örült, ha egy tányér levest kapott. A gyerekek — és gyak­ran a felnőttek is — futot­tak utána. Csúfolták. O csak magyarázott — a ke­zével. De kinevették. Es egy fröccsért eljárta a ró­katáncot. Egy téli este a bálból ha­zatérő gazdalegények tréfá­ból a jeges Tiszába dobták. Meg akarták tudni, hogyan kiabál segítségért. így halt meg. Tréfából. Ma. Fehér műanyag kötény, svájcisapka, gumicsizma. Es markáns arc. — 1952-ig gazdálkodtunk apámmal — mondja. Ne­hezen artikulálja a szava­kat. Az állítmányt néha a jegyzetemben kell az alany­hoz igazítanom. Nem érti a nyelv szellemét. Honnan is értené? Csak a szájmoz­gásból olvashat. — Aztán hat évig gazdaságban dol­goztam. így jöttem ide. Van hallókészüléke is. De nem tudja használni. Az üzemben — a tejipari vállalat mátészalkai rész­legében *— munkatársai a kannákat verik a földhöz, így jeleznek neki. Es 6 figyel. Nem érte még baleset. A háza a vasúton túl, ä technikum mögött oly ki­csi, hogy szinte elbújik a másik mellett. Széreti az üzemet? — kérdezem. A kérdezést a jegyzetbe írom le, s muta­tom neki. Bólint. Es ír ő is. „A művezetők idegesked­nek. Ha mondanak valamit és én nem értem, kiabál­nak”. — Es a munkatársai? „Munka közben sokat pa­rancsolgatnak. Es néha egyik-másik csúfol is.” A régi történet, a falu szerencsétlenjéről? Itt, eb­ben a gyárszerű üzemben? De az is igaz, hogy — amikor különösen nehéz körülmények közé került — a munkatársai pénzt gyűj­töttek számára. Es megvet­ték két heti ebédjegyét. Más baj nincs? — Nincs. Kis konyha, belül még kisebb szoba. Egyszerű be­rendezés. Es rend, tiszta­ság. A falon fényképek. Egy asszony és egy kislány Petróczky Dezső mellett. — Hogyan ismerte meg? „Már az iskolába is együtt jártunk. 1953-ban vettem feleségül. A kis­lányunk 11 éves. Most ha­todik osztályos.” Az asszony kórházban van. Kocsordon, a szanató­riumban. Az ő feladatait is a férjnek kellett vállalni a családban. — Jó munkás, meg va­gyunk vele elégedve — mondja a művezetője. Petróczky Dezső nyolc hónapig tanult a munkája mellett. Pedig nem volt könnyű az sem, hiszen tankmosóként dolgozott. A nyáron szakmunkásvizsgát tett Debrecenben. Ez már túl messze esik a régi történettől. Emeltek az órabérén. Mé» beosztásba is került: fel­öntő lett. Szobája falán — a fény­képek között — egy okle­vél .......Jó munkája elisme­réséért...” Korábban kézzel mosták — és mosta ő Is — a por­szivattyúkat. Újítást adott be: cirkulációs módszerrel oldotta meg a tisztítást. Gyorsabb is, alaposabb is a réginél. Elfogadták, be­vezették. Pénzt is kapott érte, ami neki különösen kellett. Az újítás egyszerű, és nem hoz milliós megtaka­rításokat. Egy Ötlet csupán. Vagy mégsem? Bizonyos, hogy nemcsak ennyi. Hihetetlen erőfeszí­tést takar. Ez áz erőfeszí­tés arra kell, hogy Pet­róczky Dezső leküzdje hát­rányait. Egyenértékű akar lenni, elismert társ. Es ennél emberibb küz­delmet elképzelni is ne­héz. Kun István 1965. november 5. 3

Next

/
Thumbnails
Contents