Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

Megnőttek ax amerikai veszteségek IVyolc hónap alatt 87 000 dél-vietnami katona állt át a partizánokhoz Egy hét a világpolitikában Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn a hajnali órákban aknavetőkkel tá­madást intéztek a Mekong deltájában lévő Soc Trang amerikai repülőtér ellen. Az amerikai katonai szóvi­vő szerint az aknatűz káro­kat okozott, több helikopter súlyosan megsérült. A jelentések szerint a tá­madó egységek meg sem kísérelték, hogy behatolja­nak a támaszpontra úgy mint néhány nappal ezelőtt • a Saigontól 50 kilomé­terrel délnyugatra fekvő Tan Hiep repülőterére, ahol felrobbantottak öt felderítő repülőgépet. Az amerikai katonai szó­vivő szerint a dél-vietnami szabadságharcosok körülbe­lül egy ezrednyi erővel tá­madást intéztek a dél-viet­nami kormányerők ellen, Guang Ngai-től 32 kilomé­terre] délre. A kormánycsapatok amerikai tüzérségi tá­mogatást kértek. A harc kimeneteléről, még rész­letesebb tájékoztatás nem érkezett. Kiújultak a harcok hét­főn reggel a Saigontól 60 kilométerrel északnyugatra fekvő Dau Tieng-nél, ahol a dél-vietnami kormánycsa­Mcgszakította diplomáciai kapcsolatait Franciaország és Guinea — jelentették ki fraiyia kormánykörökben. Guineái kormány felkérte Franciaországot, hogy zárja be a Conkry-i, a francia kormány pedig felkérte Gunieát, hogy zárja be pá­rizsi nagykövetségét. Edward Ochab, a lengyel államtanács elnöke hétfőn délután nyolcnapos hivata­los látogatásra az EAK-ba érkezett. A kairói repülő­téren Nasszer elnök fogad­ta. Az Afrikai Egység Szer­vezet három tagállamának képviselői befejezték lusakai tárgyalásaikat és visszautaz­tak Dar es Salaamba. Az Afrikai Egység Szervezet illetékes szervei javasolták, hogy december 3-án Addisz Abebában tartsanak rendkí­vüli minisztertanácsot a rhodésiai események kap­csán kialakult helyzetről. A kommunista párt védel­mében késő estig tartó nagy­szabású tüntetésre került sor vasárnap a szudáni fő­városban. A tüntetés előz­ményeihez tartozik, hogy a muzulmán testvériség párt­jának hívei megrohanták a kommunista párt központi bizottságának épületét. Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke fogadta Lón Nol altábor­nagy, miniszterelnök-helyet­test, hadügyminisztert és a kambodzsai katonai küldött­ség többi tagját. De Gaulle november 22-én töltötte be 75. életévét. A köztársasági elnök számos üdvözlő táviratot kapott a világ minden részéből. Hétfőn, Kennedy elnök halálának második évfordu­lóján gyászünnepségét tar­tottak Washingtonban és megkoszorúzták a meggyil­kolt elnök sírját. Johnson nevében Katzenbach igaz­ságügyminiszter helyezett el koszorút. Ho Si Minh, a VDK elnö­ke Linus Pauling amerikai tudóshoz intézett válaszleve­lében leszögezte, hogy a vi­etnami és a délkelet-ázsiai komoly helyzet egyedüli for­rása és közvetlen oka: az Egyesült Államok agresz- sziója. patok partizánegységekkel mérkőznek. A harcok már vasárnap is folytak, közvet­lenül a francia tulajdonban lévő gumiültetvény mellett. Az ültetvényen a munka le­állt. A támadó egységeket a Reuter tudósítója több zászlóaljra becsüli. Az amerikai imperialisták a november 15-vel záruló hónapban is számos alka­lommal mérgező vegyi anya­got használtak a dél-vietna­mi felszabadított területek ellen intézett légitámadások során, — írja hanoi jelenté­sében a VNA-hírügynökség. — a támadások Tay Minh tartomány több falvát érin­tették. A VNA beszámolója sze­rint a felszabadító erők november 20-án Saigon­tól 70 kilométerrel északra csapdát állítot­tak az amerikai első gyalogsági hadosztály egy nagyobb egységé­nek. A kialakult harcban csak­nem 200 amerikai katonát öltek meg, 17 tankot ron­gáltak meg, nagy mennyi­ségű lőszer és hadianyag került a partizánok kezére, A UPI saigoni tudósítója megállapítja, hogy a dél­vietnami nemzeti felszaba­dító mozgalom néhány hét óta új taktikát folytat. En­Madras, (MTI): Sasztri indiai miniszterel­nök Madrasban a sajtó kép­viselői előtt vasárnap kije­lentette, lehetséges, hogy hamarosan Washingtonba utazik. A látogatásra eddig csak azért nem került sor, mert nem tudott dönteni annak időpontjáról. Egy új­ságíró kérdési tett fel Sasztrinak a pakisztáni kül­ügyminiszter ama nyilatko­zatával kapcsolatban, hogy ha India atombombát gyár­tana, Pakisztán is követné példáját. Válaszul az indiai miniszterelnök megismétel­te azt a korábbi kijelenté­sét, amely szerint India „igyekszik elkerülni a nukleáris fegyverek elter­jesztését”. Caracasban a demokra­ták egy csoportja adja ki a „Che” című hetilapot. Egyik legutóbbi számában hirt adott a venezuelai nép szabadságharcáról. Lara államban önkény és erőszak uralkodik. Katonák és rendőrosztagok állomá­soznak mindenütt a lakott területen, s kegyetlen ter­rorcselekményeket követnek el: tömegesen gyilkolnak, üldözik és megkínozzák az embereket. A büntető csa­patok szinte azt tűzték ki céljukul, hogy felperzselik az állam gazdag és termé­keny vidékét, s megsemmi­sítik a lakosságát. Az egyre erősödő terrortól megriadt parasztok elhagyják lakóhe­lyüket. Mindenütt megis­métlődnek ugyanazok a borzalmas jelenetek: kifoszt­ják a falvakat, vadállati kegyetlenséggel megkínoz­zák a parasztokat, megbecs- telenítik az asszonyokat. A „partizánokat kutató” kato­nák, halott övezeteket”, el­néptelenedett pusztaságot hagynak maguk mögött. Ugyanúgy járnak el, mint annak idején a hitlerista SS gyilkosok. Miután ered­ménytelenül kutattak parti­zánok után Lara hegyei között, léereszkedtek a sík­ságra és annak békés la­kosságán töltik ki bosszúju­kat. nek a taktikának a követ­kezménye, hogy a partizán­erők nagyobb egységei szin­te r^'onta keresik a köz­vetlen kapcsolatot ás a nyílt megmérkőzést az. ame­rikai erőkkel, még akkor is, ha az utóbbiak számszerű fölényben vannak. Ez az új taktika veze­tett oda — írja a tudósí­tó —, hogy ugrásszerűen megnőttek az amerikai veszteségek. A tudósító kiemeli, hogy egyidejűleg megnövekedett a dél-vietnami kormány­egységekből dezertálok szá­ma is. Hivatalos jelentések szerint tavaly 75 000 ember dezertált a kormánycsapa­tokból. Az idén januártól szeptemberig 87 000 dél­vietnami katona szökését jelentették. Curtis E. Lemay tábor­nok, az amerikai légierő volt vezérkari főnöke az AP-nek adott kizárólagos interjúban fejtette ki véle­ményét a VDK ellen inté­zett légitámadásokról. A tábornok szerint a VDK el­len intézett támadásokat fokozni kellene. Javasolja, hogy az eddiginél jelentő­sebb célpontokat támadjon a légierő, a többi között re­pülőtereket, villamos erő­műveket, ipari központokat, kikötőket. kijelentette: „nem mon­dom, hogy nem vagyok hajlandó tárgyalni Ajub Khan pakisztáni elnökkel, azonban úgy érzem, hogy a jelenlegi pillanat nem a legalkalmasabb a kettőnk közötti találkozóra és meg­beszélésre, különös tekintet­tel arra, ami jelenleg a ha­tárainkon történik”. Szasztrl hangoztatta, ha azt java­solják, hogy ez a találkozó mégis jöjjön létre, nem szeretne nemet mondani, de kétli, hogy a találkozó ered­ményes lenne. Az indiai kormányfő a továbbiakban azt mondta, hogy nem lehet szó a talál­kozón Jammu és Kasmir kérdéséről, mivel ez a két terület India szerves része. A hóhérok mindenkit el­fognak, akit gyanúsnak tar­tanak, s ezeket haláltábo­rokba küldik. A foglyokat ott először a titkosrendőr­ség kínozza meg, aztán a katonák. Különösen sokat kegyetlenkednek a Los Al­tos de Miraflores-i katonai tábor hóhérai, Araque ez­redes vezényletével. A tá­bor tisztjei szadisták. Sze­mélyesen kínozzák és lövik agyon a foglyokat. Nicolas Parra Pinheron alezredes, és Zamora alezredes, köz­vetlenül irányítják az em­berkínzást. A hírhedt hó­hérok közé tartozik továbbá Torres és Esser Savarce hadnagy. Gonzalez kapitány bokszoló szeretne lenni és ezért a foglyokon „treníroz”. Guarnicoban tábort ren­deztek be „a partizánelle­nes harc céljaira”. Pa­rancsnoka, akit csúf nevén „Venenonak” (am. „méreg”) neveznek személyesen lőtt agyon öt parasztot Coco ta­nya közelében. A hóhérok a sanaréi nemzeti parkban, „üdülte­tek” a Garleta Quinionez alezredes parancsnoksága alatt álló hóhérosztagot. Quinionez a „Hobó”-nak csúfolt Jósé Ponte kapi­tánnyal együtt folytatja vé­res üzelmeit. Hobó a leg­kegyetlenebb a hóhérok kö­zül. Nemrégiben De la Ro­sa hadnaggyal együtt vad­Az elmúlt héten a leg­nagyobb figyelem a rho- désiai eseményekre össz­pontosult. A Smith minisz­terelnök által visszájára for­dított „függetlenség” csak a mintegy 220 ezer telepes számára jelentene növekvő szabadságot és gazdasági le­hetőséget, a 4 millió néger­nek növekvő kiszolgáltatott­ságot és nyomort. Az erőszakos lépés vissz­hangja teljesen érthető: A különböző társadalmi rend­szerű országok egymás után jelentették be, hogy nem ismerik el a puccsista kor- Hiányt. Ezen túlmenően azonban meglehetősen meg­oszlanak a vélemények a konkrét intézkedések tekin­tetében. Az angol magatar­tás elvi kiindulópontját Wilson miniszterelnök a BBC-nek adott nyilatkozatá­ban így jellemezte: „kény­telenek vagyunk küzdeni azok ellen, akik durvább módszerekhez akarnak nyúl­ni.” Eszerint Wilson azok ellen kíván határozottabban fellépni, akik a megnyugta­tó rendezést akarják, a fő bűnöst viszont csak enyhén figyelmeztetgeti. A világ népéinek túlnyomó többsége azonban nem kesztyűs kézzel kívánja rendezni a rhodésiai helyze­tet. Az Egyesült Arab Köz- társaság megtiltotta, hogy rhodésiai hajók használják a Szuezi-csatornát. Ghana, és Mali kormánya azt ajánlja, hogy hívják össze az Afri­kai Egység Szervezete mi­niszteri tanácsának rendkí­vüli ülését a közös teendők megbeszélésére. Guinea, Ma­li, Mauritánia és Szenegál köztársasági elnökei pedig felhívást bocsátottak ki; ala­kítsák meg Rhodesia felsza­badításának mozgalmát és küldjenek katonaságot Rho­desiába. Stewart külügyminiszter­A Szovjetunió felszólítot­ta Nagy-Britanniát, a laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet másik társelnö­két, együttesen ítéljék el az Egyesült Államok laoszi agresszióját. A Szovjetunió november 18-án átnyújtotta Brime- lownak, Nagy-Britannia moszkvai nagykövetség ta­nácsosának a közös üzenet szovjet tervezetét. Ebben az üzenetben, amely a Szov­jetunió és Nagy-Bi-itännia állati kegyetlenséggel meg­verte Hmocaro Bajo bíráját, Manuel Sanchez-t, s jezsui­tákhoz méltó kínzás után agyonlőtte Evangelisto Loyo parasztot és két fiát, Solei- mót és Baudilhőt. A „partizánellenes tábor­ba” a titkosrendőrök külön osztagai érkeznek Barquisi- neto városából, s részt vesznek a büntető hadmű­veletekben. A titkosrendőr­ség hóhérai között ieghír- hedtebbek Torrez, Almeida. Bracho és Navarro. Ezek a szadisták El Salva- je faluban letartóztatták Juan Rafael Bertomondét. Hosszú ideig kínoztál! a leg- válogatottabb eszközökkel, majd El Toquio városában a katonai parancsnoksággal szemben gépkocsihoz kö­tözték és mintegy 200 mé­teren át vonszolták maguk után. Diaz Garcia kapitány ült a gépkocsin. Miután Juan elvesztette az eszmé­letét, bevitték a tisztek szobájába és fejjel ’efelé felakasztották úgy, hogy csaknem hozzáért egy 500 wattos lámpához. Amikor a lámpát végre elvitték, azon látszott, hogy Juan arcbőré­nek egy darabja ráégett. A szobában ülő tisztek az ő testén oltották el cigarettá­jukat. Mindez azonban bem volt elég a hóhéroknak: Jüant öt méter magasság­nek bizonyára nem volt kellemes e valóban haté­kony intézkedések sürgeté­sét hallani. Fellélegzett hát, amikor elhagyhatta az Egyesült Nemzetek üvegpa­lotáját és hazatérhetett, hogy Londonban Schröder kül­ügyminisztert fogadja. E lá­togatás nem lebecsülendő alkotó eleme annak a tö­rekvésnek, amelyet a Né­met Szövetségi Köztársaság az atomfegyverek megkapa- rintásáért fejt ki. Sajtóvéle­mények szerint jórészt az atomfegyver megszerzésének vágya készteti Erhard kan­cellárt is arra, hogy né- hány nap múlva az Egye­sült Államokba utazzon és ott Johnson elnökkel tár- gy aljon. Az NSZK kormánya te­hát nukleáris fegyvereket akar. E törekvés árát a nyugatnémet állampolgár máris bőven megfizeti. Szá­mos fogyasztási cikk ára emelkedett, a közeljövőben pedig a gyümölcs, a főzelék­félék, a tojás, a sertéshús, a sör és a gyógyszerek árát is súlyosbítják. Az un. gaz­dasági csoda honában folya­matosan növekednek a kis- emberek gondjai-bajai. Az amerikai hadigépezet minden erőfeszítése ellené­re sem ért el számottevő si­kereket Vietnamba. Sőt, sza­porodnak súlyos Vereségei. Johnson elhatározta tehát, hogy a Dél-Vietnamban ál­lomásozó mintegy 160 ezer főnyi amerikai katonaság létszámát fél éven belül 250 ezerre növeli. Ezzel párhu­zamosan az agresszió mé­reteit is bővítik. A vezérka­ri főnökük egyesített bizott­sága és Goldwater bukott elnökjelölt azt követelte Johnsontól, hogy Hanoira, Haiphongra és a VDK más ipari centrumaira is terjész- szék ki a bombázásokat. Ha az Egyesült Államok erre a kormányai az 1962. évi gen­fi tanácskozás résztvevői­hez intéznének, a két társelnök figyel­mezteti az Egyesült Álla­mokat azokra a komoly kö­vetkezményekre, amelyek­hez az agresszív cselekmé­nyek folytatása vezethet. Az átnyújtott dokumentum sürgeti Laosz bombázásá­nak megszüntetését, a ka­tonai és félkatonai személy­zet eltávolítását. bői szakadékba lökték, s ott tovább kínozták. Továb­bi sorsa ismeretlen. Nemcsak Lara államban tart a rémuralom: a sajtó nemrégiben htrt adott a Portuguez államban elkö­vetett bűntettekről is. Az áldozat ezúttal Benjamin Montiiho tanító volt, a ke­resztény demokrata párt tagja. A rémregénybe illő történetet szóvátették a párt kongresszusán is. A következő történt: a Pinheroa kapitány parancs­noksága alatt álló gyalogos osztag Montiiho szülőfalujá­ban, Chabasquenben tartóz­tatta le a tanítót, azzal a váddal, hogy együttműkö­dik a partizánokkal. Min­den eszközzel verték Mon- tilhót, puskatussal, bottal és ököllel. Ezután Pinheroa kapitány egy fa alá állítot­ta és azt mondta neki: „Ásd meg a sírodat; itt helyben agyonverünk”. Ezután ez a hóhér golyószóró-sorr/atot eresztett a tanító testébe. Hogy a felelősségtől meg­meneküljön áldozatának zsebébe pisztolyt és politi­kai röplapot tett. Valamivel később helikopteren odaér­kezett Zamora alezredes és Carilho őrnagy. Odaléptek a holttesthez, hogy megnéz­zék. ki a halott. Zamora parancsot adott katonáinak, hogy motozzák meg a holt­testet. A tanító zsebében természetesen „megtalál­ták” a pisztolyt és a röpla­pot. Zamora azonnal kije­lentette: „Nagyon helyes, hogy agyonlőtték. Megérde­melte a büntetését”. rendkívül veszélyes útra tér, minden eddiginél súlyosabb lesz későbbi helyzete. Az amerikai imperializmus sokat vár az indonéz ese­ményektől. A New York Ti­mes Indonéziával foglalkoz­va a többi közt ezt írta: „Az amerikai hivatalos kö­rök úgy vélekednek, hogy rendkívül nagy jelentőségű új lehetőségek nyíltak meg előttük.” E lehetőségeket nö­veli az indonéz jobboldal, amikor mind dühödtebb tá­madásokat intéz Sukarno NASAKOM politikája ellen, az indonéz forradalom ér­tékes eredményei ellen. és nemcsak az Indonéz Kom­munista Pált tagjaitól, ha­nem a velük szimpatizáló elemektől szintén meg akar­ja „tisztítani” a közéletet. Nem szükséges túl nagy fantázia ahhoz, hogy lás­suk; az így „megtisztított” helyre at imperlaliáhius szekértolói telepednek be. Az Egyesült Államok, tel­jes diplomáciai erejét latba vetette az ENSZ-közgyűlés és Kína képviseletéről szóló vita Során. Bár az amerikai befolyás eredményeként is­mét megakadályozták a Kí­nai Népköztársaságot ab­ban, hogy elfoglalhassa jo­gos helyét a népek fórumán a szavazás aránya arra mu­tat, hogy az Egyesült Államok ereje az ENSZ-ben feltartóz­tathatatlanul csökken. Az Egyesült Államok La- tin-Amerikában folytatja manővereit. November 17- én megrendezték az Ame­rikai Államok Szervezete külügyminiszteri értekezle­tét. Jóllehet a napirenden más problémák is szerepel­nek, a hangsúly az Egyesült Államok fokozott latin-ame­rikai behatolásának előké­szítésére jut. Bár az un. Amerika-közi hadsereget egyelőre nem szervezik meg, az Egyesült Államok mégis közelebb szeretne jutni a célhoz. Nyílt titok, hogy e hadsereget az Egyesült Ál­lamok saját imperialista céljaira kívánja felhasznál­ni, mégpedig Latin-Amerika szabadságszerető népei — ellen. Latin-Amerika kor­mányainak többsége jól lát­ja az ebben rejlő veszélyt, éppen ezért vonakodik az ilyen döntéstől, néhány or­szág pedig határozottan el­lenzi azt. A mexikói kül­ügyminiszter sajtónyilatko­zatban ítélte el az Egyesült Államok alattomos tervét, Venezuela pedig egyáltalán nem képviselteti magát az értekezleten. Amikor Montiiho rokonai a katonai parancsnokság­hoz fordultak azzal a kér­déssel, hogy mi történt a tanítóval, Torres hadnagy cinikusan kijelentette: „Nerii ismerünk ilyen nevű em­bert. Mi nem ölünk meg senkit, ha érdekednek a sorsa iránt, forduljanak a partizánokhoz; azok gyil­kolják az embereket”. A hóhérok nem kímélik a nőket sem. A parancsnokság is azt az utasítást adja né­kik: „Nincs irgalom sen­kivel szemben, akár férfi, akár nő!” A lapokban szinte naponta jelennek meg hírek gyilkosságokról és erősza­koskodásról. Elég lesz a kö­vetkező esetet idézni: Lara államban, Las Coshuisas falucskában a katonák be­törtek Chiliano Vargas há­zába: letartóztatták apját és sógorát, majd élükön Pinheroa kapitánnyal meg­erőszakolták Chiliano vá­randós nővérét. El Blan- quitoban 30 rohamosztagos megbecstelenített egy 45 éves férjes asszonyt. aki szintén várandós volt. Meg- gyalázása három kisgyer­mekének jelenlétében tör­tént. Az ország összes haladó erői határozottan követelik, hogy vessenek véget a ter­rorcselekményeknek és az erőszakoskodásnak Vene­zuelában. A fasiszta politi­kában a „népképvisel éteri* alapuló kormány a bűnös, amely teljes szabadságot biztosít „gorilláinak”, ezek­nek a fékevesztett gyilkosok­nak. Sasztri hajlandó tárgyalni Az indiai miniszterelnök Szabad út a gyilkosoknak Terrorkülönilmenyek Venezuelában — SS-módssterekkel nők, gyermekek ellen S*ovjetusiló a* USA laoszi £9 g l'esszi Ó j £1 l*Ó I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents