Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
Még egyszer az „ügyes“ emberekről „Ügyes”, vagy inkább ügyeskedő emberekről írtunk egyik lapszámunkban, akik nem szemérmesek ott, ahol az anyagiakat osztják. A címünkre érkezett levelek, szóbeli megjegyzések azt sejtetik, hogy a közvélemény érzékenyen reagál az ilyen tartalmú bírálatokra, telismerik az ügyeskedő emberek típusjegyeit. Miért is írtunk az ügyeskedőkről, az anyagi mohóság tüneteiről? Mi volt a célunk ? „Elsősorban az, hogy lejárassanak a város közönsége előtt. Hogy mindenki ujjal mutogasson rám. — véli egy reklamáló. S így folytatja: „Manapság a munkához joga van mindenkinek, erről papolunk. Miért botránkoznak meg mégis egyesek azon, hogy valaki több munkát vállal, több mindenbe fog, hogy jobban éljen. Hisz vajon a többlet- munka nem a népgazdaságnak, az országnak hoz hasznot?" — folytatja. Nem tehetünk róla, hogy magára ismert. Elsősorban típusokat, mintsem konkrét személyeket igyekeztünk vázlatosan bemutatni. A diplomáját semmibe vevő értelmiségi. aki a nagyobb pénzért feladja hivatását, a mások kárára sokat „vállaló” „ügyes” embert, a másodállás halmozókat, a ku- peckedőket.. Közöttünk vannak ilyenek, nem túl sokan, nem is kevesen. Annyian igen, hogy beszéljünk róluk. Vitatkozó partnerünk a „többlettmunka” jogát védi, s minden bizonnyal meg is van rá az erkölcsi alapja. Ám ezzel nyitott kapukat dönget, hisz ebben az országban törvények, előírások körvonalazzák a másodállások, többletmunkák "jogát. Igaza van abban, hogy látni- kell é mtinka' másik végét is. Memcsak az egyénnek, a- társadalomnak is hasznos a többletmunka, előbb épülhetnek fel családi házak, intézmények. Egyedül a többletmunka fogalmának kétféle értelmezésével szádunk vitába: csak akkor lehet létjogosultsága a mellékes munkának, amelyért külön pénz jár, ha azzal nem károsul a napi fizetett, kötelességszerű munka. Eszébe jut-e valakinek is msgbotránkozni azon hogy a szabolcsi pedagógusok század dolgoznak túlórában, tanítanak olykor reggeltől estig, — természetesen óradíj fejében. De nem szimpatizál azzal a nevelővel, aki épp hogy „ledarálja” a nappali tagozaton az anyagot, siet, állandóan úton van, — leve- ^20, esti, stb. oktatás — s sehol sem képes minősé- •<i munkát végezni. Ha mindezt megosztaná kollegáival több hasznot hozna' fáradozása. Igaz, neki kevesebb keresetet. Ugyanez vonatkozhat a mérnökre, orvosra — bárkire. Akadtak mások is, akik védelmükre keltek az ..ügyes” embereknek. Láthatóan önmaguknak. Egyikük így ír: „Elismerik, hogy ezek az ügyes emberek dolgoznak, de ügyesek és jól keresnek. Miért kell kiszerkeszteni akkor őket, a város szájára vétetni, konkrétumokat nem tudnak felhozni ellenük, csak a pletykahadjáratot indítják meg a vadhírekre éhes közönségben. Ez a magasröptű szocialista újságírás? így beszél a sértődöttségtől elfogult névtelen levélíró. Megnevezi az ügyes embert is, akinek védelmére kél, aki „valuta” ebben a megyében, s az újságcikk szerzője annak saruoldozó- ja sem lehet. Sajnáljuk, hogy nincs szerencsénk ismerni ezt a Nagy embert. Lehet azonban, hogy más véleményen vagyunk a „valutát” illetően. A névtelen kritikus azonban a közönség megítélésében is hamis nézeteket vall. Valószínű, vannak emberek akik kedvelik a „vadhíreket”. De a közvélemény nem ilyen. A közönség megérti, hogy az „ügyes” emberek szerepeltetése nem pletyka irányzatú. Számos levél tanúskodik erről: „Mi megbotránkozunk az ilyen ügyeskedők viselkedésén..." — írja egy négygyer- mekes munkásasszony. Keményen dolgozunk a férjemmel minden fillérért, de szépen is boldogolunk. Az idén vettünk szövetkezeti lakást. De ismerünk olyan „ügyes” embert, aki előbb kirimánkodta az állami lakást, azután meg autót vásárolt magának. Ez sem büntetendő, ez is határeset De szerintem a határzóna jncm felmentőlevél, nem. 'bocsánatos bűn. Nevezzük nevén, aki igy cselekszik igen is vét mai rendünk íratlan törvényei ellen...” Idézhetnénk még véleményeket: egy többszörös újitó arról ír, hogy kár lenne az „ügyes” emberek közé sorolni azokat, akik munkájukkal pluszt adnak a társadalomnak, s ezért anyagilag is jól állnak. M/. már senki sem firtatja, kinek miből telik, természetes, hogy a becsületes munka után bárkit megillet az érte járó fizetség. Az újító dolgozóval együtt valljuk mi is, igen, a becsületes munka után mindenkit megillet a fizetség. De megérdemlik-e a zavarosban halászók, s azok, akik készek a mások tányérjából is kivenni az ennivalót, hogy ők degeszre tömjék magukat? Nem kötelessége az újságnak, mint a nyilvánosság egyik fórumának a vádlottak padjára ültetni az „ügyeskedőket”. Hogy ítélkezzen felettük a közvélemény..,? Páll Géza Kísérlet — nyereséggel VaUburgonyaguenó az Északi sarktól az Egyenlítőig — Legfőbb nteós a fogyasztó Nyírségi kutatók a mezőgazdaság szolgálatában Szokatlan módon, maguk a kutatók vetették fel a sokakban megforduló kérdést. Azt, hogy érdemes-e az országban milliárdokat, itt náluk évente közel száz- milliót kísérletekre fordítani? Van-e értelme annak, hogy a régi, sárga falú, ku- riaszerű épület helyett egy huszonnégymilliós betonpalotát, kísérleti épületsort. modern kutató berendezést kapott a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. S ha már így szóbakerült, tolakszik az újabb kérdés is. A népgazdaság, a mezőgazdasági üzemek, a háziasszonyok miként kapják meg, hogyan érzik meg az anyagi és szellemi energia hasznát, amit kísérletekre fordítanak? Tízéves intézet A kísérleti intézet tíz esztendős. Fejlődésének arányairól szólni nehéz, ha összehasonlítjuk a régi „Homokkísérletivel”, ahol Westsik Vilmos magáraha- gyatva, primitív adottságok között küzdött, ahol ma tucatszámra dolgoznak a kutatók, technikusok, ahol most szerelik az izotóp laboratóriumot — segítségével megfejteni a növényi élet legrejtettebb titkait. A kutatók célja, hivatásbeli feladata: a Nyírségben legjobban megfelelő új növények nemesítése, elterjesztése, a meglévő fajták fenntartása, a talaj- és termesztési viszonyok javítása. Hogy mit tettek az elmúlt évtizedben, azt többek között új rózs, napraforgó, világ- viszonylatban nagy érdeklődést kiváltott őszi vetésű szöszösbükköny, a kisvárdai „Ördöghegyről” elindult híres homoki lucernafajta, . több édescsillagfürt Tmitatja. j^- ÍA gyümölcstermesztésben jelentős előrehaladást tettek a telepítési rendszerek kialakításában, a termés szabályozásában, a tápanyaggazdálkodásban, a betakarítás gépesítésében. A több mint hatszáz féle fajtagyűjtemény megfigyelése, a legjobbaknak termesztésre történő kiválasztása ugyancsak eredményes. Ötven fajtából Ezen az őszön ismeretlen — mármint a fogyasztók körében ismeretlen — almafajtákkal telt csomagok jelentek meg a nyíregyházi Csemege boltban egy-egv válaszlevél kíséretében. A vásárlók észrevételei igen kedvezőek, nincs kizárva, hogy pár év múlva ezek az almafajták megkezdik térhódításukat. Az egyik leglényegesebb tudományos feladat a meglévő burgonyafajták fenntartása, betegség-ellenállósá- guk növelése. Uj, mind a nagyüzemi termesztés, mind a háziasszonyok igényének jobban megfelelő fajták előállítása. Az Északi-sark- tói az Egyenlítőig előforduló termesztett és vad burgonyák sok-sok származéka, ez idő szerint mintegy fél- száz fajtajelölt van nemesítés alatt az intézetben. A kiválasztásnál még azt is figyelembe veszik. hogy nemcsak intézmények, ha- nem a háztartások részére is olyan burgonyát adjanak, ami — géppel hámozható. Egyébként jövőre burgo- nyából is — a mostani fajtajelöltekből — összeállítanak mintakollekciót, a leg-- főbb bírálóra, a fogyasztóra bízva a választást. A fogyasztókkal, vagyis a termelőkkel kialakított kapcsolat, az e téren elért eredmény az a legfőbb, ami a kutatás hasznosságát megmutatja. Hogy itt mi a hely- zett, azt az mutatja, hogy a megyében, de az országban is tízezer hold számra termesztik a kisvárdai rozsot, a homoki lucerna mag- vából nem tudnak annyit termelni, hogy elég lenne, a kisvárdai napraforgó a legnagyobb terrjirést adja, ha olajszázaléka alacsonyabb is ma még, mint az ismert leg- jobb fajtáké. A kutatásban éppen egyik feladat, hogy a helyi fajtának fokozzák az olajtartalmát. Uj, kedvező körülmények kö?t tevékenykedhetnek megyénk mezőgazdasági kutatói, Azonban ez még korántsem jelenti azt, hogy ezek optimálisak. Például gépesítettségük nem . éri el az üzemszerű termesztésben egy jól felszerelt tsz színvonalát. Az üzemben ugyanolyan munkaerő gondjaik .vannak, mint bármely állami gazdaságnak. Termelniök viszont kell. Felületesen gondolva azt hinnénk, hogy az intézetben nem csinálnak mást, mint a kutatás aprólékos tennivalóit. A valóság az, hogy önfenntar- tóak. A kísérleti célra adott tízmilliókat üzemi termékekben juttatják vissza a népgazdaságnak. Az idén is például úgy, hogy a költségek fedezése után mintegy 14 millió forint tiszta üzemi eredménye lesz az 1500 holdat kitevő, elsősorban kísérleti célt szolgáló gazdaságnak. Ilyen nyereséges kutatóintézet összesen három van az országban! T eljes készenlét Serény munka folyik most is az intézetben: végzik az esztendei kísérletek értékelését, előkészülnek a következő évi feladatokra. Mégis, e hetekben a legnagyobb várakozás az Új kutató laboratóriumok, növényházak, más munkahelyek berendezését előzi meg. A végleges berendezést, mert a rendeltetésének nemrég átadott épülettömbben szinte minden ott van már, várva a végleges összeszerelésre, hogy a lombikok alatt felsisteregjen a gázláng, az izotóp iaboratóriumban a kutatás szolgálatába állítsák a jelzett elemeket; hogy e korszerű intézmény még hatékonyabb tudományos munkával szolgálja Szabolcs- Szatmár, a környező megyék, az egész ország mező- gazdaságát. Samu András Tsz-akadémiatéle tizennégy folytatásban Beköszönt a tél — falun a számvetések, a tervezgessek, a hosszú esti beszélgetések és az olyan, ezreket és ezreket buzdító találkozások ideje, amelyeket éli oktatásnak, továbbképzésnek, tanulásnak nevezünk. Hogy ne csak ezrekben, hanem a szövetkezeti tagok tízezreiben serkenjen ^ a hasznos beszélgetés, a vita vágya, hogy a közösségi élet legközvetlenebb dolgairól mind a családi kályha melegénél, mind nyilvános fórumokon még több okos szót váltsanak a közös gazdaság tulajdonosai, ezért kezdünk a jövő héten — és folytatunk a köVeíkező hetekben, afféle elvi segítségül szolgáló — tizennégy cikkből álló sorozatot közölni a lap hasábjain. Mivel találkozhatnak falusi olvasóink a cikksorozatban? — A két neves agrárpublicista — Almási István és Gulyás Pál — a sorozatban a fő figyelmet nem a termesztési, gazdálkodás-technikai kérdésekre, hanem az emberre, a szövetkezeti közösség életének, vezetésének lényegbevágó jelenségeire irányítja. Közelebbről: a szerzők, tapasztalataik alapján, ösz- szefoglalják mondanivalójukat a szövetkezeti demokráciáról, a vezetésről és a vezetőkről, az elnöknek a Népgazdasági beruházásból 1965-ben; Skíiköí wen wm liliom Nyíregyházim Gépekre 33 millió vezetőséggel és a tagokkal való kapcsolatáról, a szak- irányításról, az irodalmi munkáról, a tagokról, mint a szövetkezet gazdáiról, a pártszervezet szerepéről, a járás és a tsz, a községi tanács és a tsz, a vállalatok és a tsz-ek kapcsolatáról. A sorozatnak, éppen azért, mert általános tapasztalatokat szűr le, minden termelőszövetkezeti taghoz, vezetőhöz van mondanivalója. Célját — „ez a mi tsz-aka- démiánk” — meggyőződésünk szerint akkor éri cl, ha a termelőszövetkezetek tagjainak körében egészséges vitát vált ki, amely segíti a közösségi élet útjának tovább egyengetését. A népgazdasági beruházások mértékét -— mint az a költségvetéseknél elengedhetetlen követelmény — az anyagi lehetőségek szabják meg. Nyíregyháza ez évi népgazdasági beruházási keretét is ennek megfelelően állapították meg. Beruházási politikánknak megfelelően a termelési színvonal emelkedését elsősorban a gépi berendezések fokozásával kell elérni. Ennek ellenére a városban az ez évi lényegesebb beruházásoknak mintegy háromnegyed részét teszi ki az építési munka. A 208 millió 300 ezer forintos keretből 152,5 millió forint jut építésre, gépeket 33,6 millió forint értékben szerezhetnek be népgazdasági beruházásokból, a különböző létesítményekhez. Az egyéb költségekre 22 millió 20S forint a népgazdasági beruházási keret. Az építkezési költségek ilyen arányú megoszlása a helyi igények figyelembe vételével történtek. Ugyanis Nyíregyhaza a vidéki városok közül a legkevésbé volt iparosítva, így az új ipar megteremtéséhez új épületek megvalósítása szükséges. A több mint kétszázmilliós beruházásban csak a város lényegesebb beruházásai szerepelnek. Az elmúlt évről terv szerint is átmenő tizenkilenc lényegesebb beruházás értéke meghaladja a 150 millió forintot. Legjelentősebbek ezek közül a konzervgyári befejező munkákra, a villanytelepi erőmű építésére, a mező- gazdasági technikum fejlesztésére költött összeg. Az anyáscsecsemő otthon megépítésére több, mint nyolcmilliót, az egységes vízmű továbbfejlesztésére hat és fél milliót, a csatornázásra hétmillió 100 ezer forintot biztosított a népgazdasági beruházási kéret. A város Északi alközpontjában épülő lakásoknál ebben az évben összesen 34 millió forintot használnak fel. Több, mint négymillió forintos .id^i ráfordítással befejezték a Közúti Üzemi Vállalat irodaházát a Búza téren. A Zrínyi Ilona utcai 31 lakás és üzletház építésére ebben az évben hárommillió forintot fordítanak. Rövidesen átadják rendeltetésének az ez évben hárommilliós költséggel épült Széchenyi utcai 16 lakásos bérházat is. Az ez évben indult nép- gazdasági beruházások közül a jelentősebbek: az Északi alközpont lakásainak távfűtési vezetékének építése, a földgázvezeték szerelése, a 150 milliós teljes beru házású Tanárképző Főiskola építésének megkezdése. Ez évben kezdték meg a 120 személyes tanyai kollégium építését és a közel 49 millió forintos teljes beruházási összeget igénylő kórházbővítési munkát is. Az ez évben induló 13 jelentősebb népgazdasági beruházás teljes értéke közel 300 millió forint értékű. (tá) 50 százalék Jóismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, hamar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit keresel? A válasz többnyire ez: csak 1500-ät... vagy csak 2000-et... Meglepődne a kérdezett, ha barátja válaszát így nyugtázná: Vagyis ösz- szesen 2200 körül, vagy summa-summára, tehát 3000-et. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikai adatokat. Kezdjük tálán azzal, hogy minden 1,— Ft kifizetett munkabér után 50 fillér a társadalmi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak jövedelmének felét kitevő összeget fordít a társadalom szociális és kulturális juttatásokra. Ennek évenkénti értéke meghaladja a 35 és fél milliárd forintot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltartásához hárommilliárd 274 millió forinttal járul hozzá az állam. Ebből terhességi és anyasági segély 190 millió, gyermektej-juitatás 70, csecsemőkelengye 53, az ösztöndijak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcsődék évi fenntartásának összege 232,8 millió volt. Ebből a szülők 39.6 millió forintot fizettek, a többit 213,2 milliót az állam vállalta magára. A napközi otthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 milliót térítettek a szülők, 739 milliós állami hozzájárulással szembén. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut, és ez most további 500 millióval még emelkedett. Mibe kerül az egészség- védelem? Évente 6833 millió forint. Ebből csalt a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak és klinikák fenntartása 3170 millió forint. Üdültetésre évente majd- ! nem 300 millió forintot fon- ) dít az állam. Ebből az ösz- 1 szegből 480—500 ezer ember pihen, nyaral az ország legszebb vidékein és egyenként 556 forint hozzájárulást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a mo- zik fenntartásához 6—700 millió forintot ad az állam. Nyugdíjra, szociális otthonokra és segélyekre 5508 millió forint jut. Munkaszervezési és munkalélektani tanulmányok igazolják: az egészséges embert jellemző munkaképesség helyreállítása néhány órán túl egész rövid pihenővel, másrészt a pihenőidőben étkezéssel biztosítható. Ezért az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos és fontos az egész társadalom ■szempontjából. Ennek. költségeire évente 1000 milliót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tízszázaléka él munkásszálláson. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 százalékot térítettek a lakók, a többit, 252,3 milliót az állam fedezte. Jelentősek azok a juttatások is, amelyeket a munkabérrel együtt kapnak a dolgozók. Ilyenek a hűségjutalom, á nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezési idő és a tanulmányi idő kedvezmény. Ezekre együttvéve 12112 millió forintot fordít a társadalom. A felsorolás korántsem teljes. Az is igaz, hogy a részesedés az említett ösz- szegekből, nem mindig azonos a különböző rétegek számára. Az azonban bizonyos: az ötven százalék, ha borítékon kívül is, de mindenki számára jelentős jövedelem. 5 1965. november 21.