Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Made in Hungary Nyíregyháza Az „utolsó fee sbék” az Idén. Hammel fel*. — Hisz te ittál Jóska bácsi. Érzem rajtad. Menj szépén haza, így nem szabad gép mellé állnod. Még bajt csinálhatsz. No ne aka- ratoskodj. P. József asztalos hallgatja egy ideig Boros Mihály portást. Aztán hajlik a szóra és elbilleg. ELŐTTE VONUL A GYÁR Szürke, üvegezett portásfülke. Előtte vonul be a „gyár”. Munkások hozzák erejüket, tudásukat, szorgalmukat gondjaikkal és örömeikkel együtt. A falon pontos óra.' Alatta a műhelyek kulcsait tartó tábla. Lassan üres lesz. Kinn a verandán fakeretes dobozokban a blokk-kártyák. ötszáznyolcvanhét. Ennyi ember. Mind külön világ. Gondolkoznak, éreznek, terveket szőnek. Van bánatuk és örömük. HegeszLenek, esztergálnak, festenek, formálják a vasat. És szorgalmuk nyomán kigördülnek a gépek. A portás: Soknak már a köszönéséből megérzem bántja-e valami vagy öröm érte. P. Jóska bácsival nem tudom mi történt. Az említett eset óta nem láttam ügy... De valami bánthatja. Reggel is szomorú volt. Az asztalos: A kislányomnak eltört a lába.^ Otthon fekszik. Nem súlyos, de az embert foglalkoztatja. Bár nyugodtan dolgozom. Most azt számolgattam magamban, mennyi lesz az anyagmegtakarítás. Tavaly tizenhat köbméter volt. Ennyi most is meglesz. Ezért, meg talán a hat esztendei szolgálatom után is úgy érzem megérdemelném már ha nyolcról kilencre emelnék az órabéremet. Csoportvezető is vagyok. Nem iszom annyit. Csak egy-két pohár bort és megyek haza. A munkámnak élek. HOGY MENT? A portás: Ez itt Oprics János, a marós. Ragyog az arca. Szinte elárulja, hogy hónap végén is meglesz a három és fél ezer. — Hogy ment? — Sikerült a mai nap is. A marós: Optimista vagyok. Gyalus, marós és véA magyar tanya, a szabolcsi táj minden jellegzetességével rendelkező település a Nyíregyháza melletti Örökösföld. Alacsony házacskák — a legtöbb frissen meszelve, — a szekérutakat bokáig érő sárga homok' borítja, a kertekben szőlő, a ház körül liba, kacsa és sok apró jószág. A tanya történetére elnevezése ad spontán magyarázatot: lakói, a mostani örökösföldiek 140 évvel ezelőtti ősei, örökös áron váltották meg földjeiket a Károlyiaktól. * Az általános iskolából hazafelé poroszkál egy gyerekcsapat. A düloút mentén kicsapódik egy-egy kiskapu, itt is, ott is eltűnik egy gyerekfej a tornác mögött. i*6csiéknál kétszer is nyisős egy személyben. A múlt hónapban két napig voltam táppénzen. Most tudtam meg, hogy kevés a gyomorsavam. De utána három vasárnap ráhúztam. Hetvenkét túlórát dolgoztam. A családi segélyen kívül meg is kerestem a háromezer- háromszáznegyvenet. Ide ne szórakozni jöjjön az ember, hanem dolgozni. Nem igaz? Csapágyat gyalul. — Nem veszi ám ki az erőt. Csak úgy látni. a pénz viszont, nagyon kell. Két fiam van. Az egvik a nyáron ballagott. Most két öltöny culát vettünk nekik. Meg konyhabútort 2400-ért, s a gázrezsó is 1850-be került ... Az anyagellátás jó volt, gépdifferenciám nem volt. Most örülök. Legjobban ennek a 700x700-as új, modern gyalugépnek. Bizony isten nagyon szeretem. A kicsire, a régire sem panaszkodom. Mennyi ideig is dolgoztam Vele? Nyolc évig. Igen. Több mint 200 000 forintot kerestem vele. Jól szolgált. A portás: Akad aztán olyan is, aki megkapja a fizetését, s két-három napig nem látom. Péterről már tudom, hogy így csinált, Szóltam is neki: ennek nem lesz jó vége Péter fiam. Ráfizet a család is, te is. Ügy látom ‘ megfogadta. Az utóbbi időben mintha kicserélték volna. Egészen más ember lett. Visszanyerte önbizalmát is. G. Péter feső: Igaz. előfordult. Az ital csinálta. Bántam is utána mindig, de későn. Már nem iszom. Kétnaponként járok az elvonó - ra. Már két hete. Bár egy évvel korábban felébredtem volna. ENGEM KIFELEJTETTEK A portás: Idős Palfiák Sándor, a lakatos ma sem késett. Soha. Pedig tizenhat esztendeje jár be. Valamelyik nap mondtam is neki: miért nem mész már nyugdíjba? Eiszom orotíott. „Sajnos hamarosan elbúcsúzunk Mihály” — válaszolta. Már bánom, nogy említettem. A lakatos: Új évkor búcsúzom a gyártól. Hatvanéves vagyok. Dolgoznék tovább, csak a lábaim .. Izü- letesek, s kilenc kilométert kerékpározni mindennap lik a kiskapu: először Laci, a nyolcadikos, azután Irén- ke, a negyedikes gimnazista érkezik haza. A délután tanulással telik Pócsiéknál, estefelé pedig — amikor hazatér a nagy család többi tagja is — különös hangulattal telik meg a szoba. A lemezjátszón lengyel népdalok csendülnek fel, a szülők — Pócsi István a Győzelt»n Tszcs könyvelője, felesége háztartásbeli — a lengyelországi látogatásról beszélgetnek, a 90 éves nagyapa a katowicei ..Panorámát olvasgatja, s olykor egy-egy szót vált a nagymamával, anyanyelvükön, lengyelül. * Pócsi Elek — eredeti néven Aleksy Pasterczyk — a múlt század utolsó évtizedében hagyta el hazáját: Őrösről ilyen korban De hajt a szivem. Hatvan tanítványt nevelt. — Vasárnaponként kugli- zok. Nágyet-ötöt gurítok és megyek haza tv-t nézni. A futballt nagyon szeretem. Legnagyobb gondom most az, hogyan válók meg az üzemtől. Igen nehéz lesz. Már tervezem, hogy hetenként bekarikázom. Levegőt szívni. Mert kell. A portás: Elnézem reggelenként Nagy Bertalant. Mindig csüggedt, rossz kedvű. Kérdem, mi bántja. „Sok a meló, kevés a fizetés.” Igaz, hogy kőművesek mellett dolgozik. Segédmunkás. Ő jár az ebédért. Segít a fel- és lepakolásban. Ezért ingyen kapja a kosz- tot is. Mégis elégedetlen. A segédmunkás: Elég gyenge a kereset. Ezeröt- venre jön ki havonta. Most öt forint az órabérem. Hetedik éve dolgozom itt. Azóta csak egyszer emelték. A többieké jobb. Engem valahogy kifelejtettek. Vakolja a régi hegesztő- műhelyt. Iroda lesz. — Egy gyerekünk van. Nem édes, de nekünk igen. Most tizenegy esztendős. Gyerek nélkül mit sem ér az élet. Nagyon szeretnénk, ha örömet lelnénk Ilonkában. Negyedikes. A feleségem sürget, szerezzem már be a szükséges iratokat. Örökbe akarjuk. Most azután járok. Az anyja vett neki táskát, téli sapkát, mindig hoz neki cukrot. Csak ötven fillérrel lenne több az órabérem. Több jutna egy kicsivel a kislányunknak is. Begördül az ebédét szállító gépkocsi. A műanyagasztalokon porcelánt ányérok. Leállnak a fúrók, esztergapadok, kihunynak a hegesztőpisztolyok. Asztal mellé telepszik a ..gyár."’ Nehéz kezű munkások kanalazzák a levest. Csengetnek. Az udvaron nagy, nyolcméteres faburkolatú ládák hosszú sora. Gépek exportra. Kilencven almaosztályozó, három tucat konzervipari töltőasztal. Egy munkás kezében cirill és angol betűs szöveg. Ecsetek fog. Böngészi az idegen hangzású kifejezéseket. Gondosan mázolja a ládára: Egyesült Arab Köztársaság, Szuez. Made in Hungary. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Nyíregyháza. Farkas Kálmán csatlakozott azokhoz a milliókhoz, akik a tengeren túl, Amerikában keresték a boldogulást a hazai sanyarú élet után. Tizenhat éves fővel idegen kontinensen bolyongott, de szíve visszahúzta Európába. Nagy kerülővel vezetett az útja Görbééből, a kis lengyel faluból Örökösföldre: sokan jöttek ide Lengyelországból, hallotta, hogy itt megtalálja számítását. * A tanyatelepülésen Pócsi- ékon kívül sok lengyel származású család talált második otthonra, A történelem más-más évtizedeiben ide- vándorolt lengyelek fiai, leányai, de különösen az unokák már csak a családi történetek emlékeiben őrzik őseik hazáját. Pócsi bácsi fia is lengyel lányt vett feleségül — Du- dicz Stefániát, s most együtt élnek a tanyán. Ök már csak akkor beszélnek lengyelül, ha a gyerekek előtt valamit el akarnak titkolni, vagy ha a nagyapával beszélgetnek. A Pasterczyk unokák, a Pócsi-gyerekek már egy szót sem értenek, a sokmássalhangzós, de méKÉNYELEM. Szálló, étterem, gyógyszálló, új kádfürdő, strandétterem, üdülők sora. Bámulatosan megnyerő a kép. Üj út, amely a főközlekedési úttal észak felől a fürdőt összeköti, két nagy parkolóhely. Az út terve három éve készen vár valakire; aki megkezdené az építést. Az anyás- csecsemőotthonnak is szüksége volna már rá. És a kisvasút? Marad? Sokan ellenzik, sokan pártolják. Reálisan: lesz-e annyi busz, amely megoldhatná a nyári csúcsforgalmat? Es tud-e olcsó lenni, mint a vágányvasút. És csak az érzésre hallgatva: aki egyszer már végigdöcögött a tölgyesen a kisvasút nyitott kocsiján, aki szívta már a szinte ré- szegítően illatos, friss erdő- szagot, és utazott visszafelé víztől, felüdülve a nyár- esti hűsön, az nem kívánja ennek a kis vasút-csuda- bogárnak a halálát. De a nagy forgalomra gondolni kell. PARK, VAGY ERDŐ? A tölgyes. Különös, nagyszerű erdő ez. Nincs talán a fenyőn kívül olyah fa, amely ilyen tiszta, éles ilgis lágyan, dallamosan hangzó nyelvből. * Irénke, a gimnazista nagylány Reymont: Parasztok című regényéből ismerte meg a nagyszülők régi hazájának régi életét. A szülők a múlt évben ellátogattak a lengyelországi rokonokhoz Siedlcébe, öt évvel ezelőtt az akkor 85 éves nagyapa is járt az óhazában. A Pócsi családból többen tagjai a tszcs-nek, a Dudicz ' nagymama lányai nyíregyházi intézmények irodáiban dolgoznak, fia is megbecsült, dolgos ember. A lengyel családok — talán húsznál is több él itt örökösföldön — mai életét legjobban néhány tárgy jellemzi ma: a konyhában mosógép, gáztűzhely, a fáskamrában motorkerékpár, a szobában televízió. Sokmindent megőriztek a lengyel szokásokból. Az öregek úgy főznek!, mint annak idején a lengyel falucskában, de a napi étrendbe itt már a paprika is belekerül. Szilágyi Szabolcs lattal telítené a levegőt, mint a tölgy. Kopik az erdő. Kopik mesterségesen és természetesen. Elveszi a város dél, felől, hogy helyet adjon az oly fontos középületeknek, Sporttelepnek, iskoláknak. És pusztul a drága fa, mert átalakult-a talaj háztartása. Kevés a talajvíz, kevés a tápérték. Megöregedett az erdő, s a tölgyek engedelmesen hajtják fejüket az erdészek megváltó fejszéje alá. De szomorú mégis az a pusztulás! Lassan kicserélődik a faállomány. Vitáznak arról, mi kerüljön helyükbe? Tölggyel kísérleteztek, sikertelenül. Marad tehát a nyár, a fenyő és a vöröstölgy, amely illatban, szépségben hasonló, a kocsányos" tölgyhöz. Melyiket ültessék? Ha park kialakítására törekszenek, akkor a nyár a jobb, ha erdő marad, a vöröstölgy és a fennyő. Azt hiszem az igazi nyíregyházi előtt nincs helye vitának. A tölgy maradjon! Ha már nem is a kocsányos, a gyermekkort idéző, éles illatú, — legalább a vöröstölgy. Es a fenyő. így Sótó a Sóstó, amely a nyíregyháziaknak nemcsupán a fürdő és az erdő kis darabja, hanem a liget is. (Ki emlegeti a ligetet egyáltalán?) És a városi tanácscsal egyetértésben kérik a homokváros lakói: ne kopjon tovább a déli rész. Erdő híján változhat a város éghajlata, ellepi a por, kiszárad levegője, utat kap az északi szél. Vigyázzunk az erdőre. És vigyázzunk kevés állatállományára. Néhány őz, Országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot hirdettek meg ebben az évben. Szabolcs-Szatmár megyében hagyománya van a néprajz és nyelvjárási gyűjtő munkának. Huszonegy pályamunka érkezett be fácán és mind kevesebb dalosmadár int: pusztulóban az élő világ. Rezervátum kellene? Vagy a debrecenihez hasonló állatkert, szabad telepítésben? Ez már lehet. vita tárgya. Jó lenne, ha az lenne. TEL A SÖSTON. Mostoha időszaka volt eddig Sóstónak a tél, de má'r elkészült valami, ami nyarat varázsol még a havas fürdőbe is. A téli kiúszó. Sokain támadták a Sóstóépítőket, hogy minek a le- látós sportmedence? Hol van a városnak, olyan úszó- sportja, amely ezt indokolná? Hét nem ez volt az elsődleges cél. A lelátó csupán térkihasználás. Mert alatta téli öltözők épültek és kiúszó medence. Már csak egy szivattyú elkészültén múlik, hogy akár ezen a télen is újra birtokba vegyék a meleg strandot a fürdőzők. A lelátó alatt, meleg öltözők és egy fedett meleg medence, amiből ki lehet úszni a sportmedencébe. Télen ezt a nagy medencét is meleg vízzel töltik. Az új szivattyú képes lesz olyan gyors vizcserére, hogy a medence vize ke??é- mes meleg marad és a felette képződő pára, mintegy meleg klímái teremt a fürdőzők köré. Külön varázsa lesz itt a havas időszaknak. Vajon mikor száll vízbe télen az „első fecske..? Ez új korszakot nyithat Sóstó történetében. S. B. a Jósa András múzeumhoz* melyből tizet jutalmaznak. Az első díj ezer forint. A pályázat eredményhirdető-' sére az országos múzeumi hónap keretében október 27-én délután kerül sor * nyíregyházi múzeumban. Görbééből Örökösföldre Lengyel családok egy nyíregyházi tanyán 21 pályamunka érkezett a néprajzi és nyelvjárási gyűjtő pályázatra Kezdhetnénk számadattal, hogy mekkora erőfeszítéssel szépíti, bővíti Sóstót Nyíregyháza. De ebből elég egyetlen adat is: 1967-ig tizenötmillió forintnyi létesítménnyel gazdagszik a város „oázisa”. Sóstó szebb, mint valaha. És a következő évtizedek soha nem látott szépséggel ruházhatják fel, ha nem lankad az akarat. VIZ, VIZ... A valamikori két szikes tó mellett bővizű, meleg medencék sora. Kettővel több, mint amennyi most van. A csónakázó tó egybekapcsolva a meleg stranddal, a tó ma még üres oldalán vállalati üdülők zárják le a képet. A nap csillog a vizeken, csónak siklik, a kékeszöld fénybe öltözők tarka szín- pompája harsog. A betegek messze helyekről jönnek, mert a víz alkáli sókban gazdag, kevés jódtartalmúk is gyógyító. Élénkítik a vérkeringést, hasznosak a legtöbb betegségre. Közelben a gyógyfürdő, a kád, és távolabb a hideg fürdő, azoknak, akik az úszást kedvelik.. De van a meleg strandon is úszómedence. Víz és víz, nap, és körül az erdő, amely mély, nagy és oxigéndús lélegzetével a levegőt is gyógyhatásúvá keveri, a víz fölött gyülem- lő ózonnal. Üj korszak nyílik Sóslón' „Utolsó fecskék“ után „első fecskék“? Pusztul a tölgyes — Ki építi a tervezett utat ? Rezervátum keltene
