Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-13 / 241. szám

Ami az árleszállítások mögött van Az ez évben megrende­zett sorozatos árleszállítás­sal, kiárusítással kapcso­latban nagyon sokféle vé­leményt lehetett hallani. Nem egyszer kimondva, vagy kimondatlanul sokan arra a megállapításra jutot­tak, hogy ezek valamiféle túltermelési válság jelei. Már magam is hallottam ilyen véleményt, természe­tesen olyanoktól, akik ke­vésbé jártasak a marxista politikai gazdaságtanban és a gazdaságpolitikában. A gazdasági túltermelési válság kirobbanásának leg­inkább szembeötlő ismer­tető jelei a következők: a kereskedelem megcsappan, a gyárak és üzemek leáll­nak, a munkásokat elbo­csátják, azaz megfosztják létfenntartási lehetőségeik­től. A túltermelési válság a kapitalizmus sajátja, amely e társadalmi rend ember­telen, pusztító jellegére is fényt derít. Válság idején mérhetetlen értékek pusz­tulnak el, a néptömegek pedig legelemibb szükség­leteiket sem tudják kielé­gíteni. Az Amerikai Egye­sült Államokban 1933-ban — többek között — 4,2 millió hektár gyapotvetést szántottak ki, tehát pusztí­tottak el, 6,4 millió sertést semmisítettek meg. Ismert az is, hogy túltermelési vál­ság idején Brazíliában a kávét tengerbe öntötték. De hol vannak nálunk ilyen jelenségek 1965-ben, amikor sorozatos árleszállí­tásokat hajtunk végre? Hány gyárat zártak be? Hány munkás került az utcára emiatt? Hol fordult elő árukészletek megsem­misítése? Ilyen jelenségek­kel Magyarországon ma senki sem találkozott! Nyil­ván a túltermelési válság semmiféle jellemvonását nem lehet felfedezni ha­zánkban. Az viszont igaz, hogy jó néhány gyár a tervtúltelje­sítés érdekében, a mennyi­ségi szemlélet és az üzemi érdek hajszolásával a ter­melés során megfeledkezett a társadalmi érdekről, a fogyasztók tényleges szük­ségleteiről és olyan árukat is termeltek, amelyek nem találkoztak mindehkor az igényekkel. Emiatt az ilyen termékek iránt nem, vagy csekély kereslet jelentke­zett és az üzletekben, rak­tárakban felgyűltek az áruk. Ha csak kirakatainkat, vagy a boltok választékait nézzük, kétségkívül azt ál­lapíthatjuk meg, hogy szo­cialista iparunk. többségé­ben divatos, modern, kor­szerű színvonalon álló áru­kat termel. Ennek ellenére az idén 6—700 millió fo­rint értékű árut kellett ár- leszállítás mellett kiárusí­tunk. Ennek az árukészlet­nek aránylag kis hányadát, mindössze kb. 10 százalékát teszi ki a csökkent hasz­nálati értékű áru. Meg kell mondanunk, azt is, hogy a ruházati fogyasztás kisebb volt a tervezettnél, így termelődtek olyan készle­tek is, amelyek lerakódtak. Végül szükségessé vált a készletek rendezésére azért is, mert az exportbiztonsá­gi tartalékok — amelyek a külföldi igények folyama­tos kielégítését teszik lehe­tővé — megnövekedtek. Ha­tározat született arra, hogy ezt az exportbiztonsági tar- talékot csökkenteni kell, így ezen külföldi szükség- let kielégítésére termelt áruk egy része is növelte a belső piac készleteit. Ilyen okok miatt belső áru­készleteink a népgazdasá- gilag normalizált szint fölé emelkedtek. Amikor tehát árleszállí­tásokat hajtunk végre, ki- árusításszerűen csökkent­jük készleteinket; a megnö­vekedett készletek egyszerű rendezéséről van szó! Az viszont ma már követel­mény és a jövőben még fo- kozattabban az lesz, hogy mind a termelő üzemek, mind a kereskedelmi szer­vek mégjobban kísérjék fi­gyelemmel a fogyasztók igényét, ízlését, kívánságait. A lakosság Igényének és ízlésének a jövőben jobban kell találkoznia a termelé­si választékokkal. S ez el­sősorban a termelő egységek és kereskedelmi szervek piackutató tevékenységének javításán, kapcsolataik szo­rosabbá tételén múlik. Ugyanis sem a termelő, sem a kereskedelmi, gazda­sági egységeknek nem elő­nyös, hanem kifejezetten hátrányos, ha normalizált készletszükségleteiken fe­lüli áruval rendelkeznek. Ez a népgazdaság számára is hátrányos, mert felesle­gesen kötnek le központi erőforrásokat. Árleszállítások természe­tesen akkor is lesznek, ha már neon lesz ilyen készlet problémánk. Ugyanis az életszínvonal emelésének — a sok közül — az egyik útja az árak leszállítása. Azoknak sem kell félni, akik divatosan szeretnek öltözködni, mert a jövőben a termelés területén a ko­rábbi mennyiségi szemlélet helyett a minőség kerül előtérbe. A minőségi szem­lélet fokozottabban fogja figyelemmel kísérni a divat igényeit is. Az a nagy forgalom, amelyet az üzletek bonyo­lítanak le az árleszállítások idején, azt bizonyítja, hogy érdemes megvenni ezeket az árukat. Amikor dolgoz­nak az embérek, becsület­tel szolgálják a társada­lom érdekét, de a munka­bérük, illetve fizetésük el­költésekor egyéni érdekei­ket nézik. Amikor egy-egy árleszállítás idején nagy a kereslet az áruk iránt, az bizonyítja, hogy egyéni ér­dekükben áll megvásárlá­suk, ugyanakkor népgazda­sági érdeket is szolgálnak vele, mivel segítenek ab­ban, hogy készleteink a népgazdaságilag megenged­hető színvonalra csökkenje­nek. Sipos Sándor, a Nyíregyházi Marxizmus —Leninismus Esti Egyetem tanára. Befejezéshez közeledik a nagykállói gimnázium építkezése.' lent tesz év viel hajrá a vnGÉP-néi Már törlesztették az adósságot ~ Most hasznosítják a „csillag garázs" előnyeit Verseny e szocialista üzemrész elmért A nagyfokú féléves terv­lemaradás után talán egy kicsit merész a kijelentés, hogy a Nyíregyházi Vas- szerkezeti és Gépipari Vál­lalatnál nem lesz az Idén év végi hajrá. A harmadik negyedéves számok azonban máris bizonyítanak. A 123,2 százalékos tervteljesítéssel nem csak törlesztették az adósságot, hanem három­negyedéves szinten 107 szá­zalékos eredménnyel zártak. A VAGÉP tervlemaradá­sát alkatrészhiány okozta. Hosszabb lett az egyes ter­mékek átfutási ideje. Menet közben kellett az ország különböző helyein kötőele­meket beszerezni. A még ezek után is hiányzó meny- nyfSéget pedig a Kisiparo­sok Exportra Termelő Iro­dájának segítségével egye­dileg gyártották le. Az al­katrészhiány elsősorban a motorostargoncák gyártását akadályozta. Éppen ezért igyekeztek más termékek gyártásával. Hét infraszárl- tó kemencéből például már ötöt elszállítottak, s decem­ber 31 helyett november végére készül el a hátra­lévő kettő is. Most, hogy megfelelő a MÖTÁ-k alkatrészellátása, jobban ki tudják használni a jó idő adta lehetősége­ket is. A szerelés egy ré­szét ugyanis a szabadban bonyolítják le. Korábbi évek tapasztalata, hogy a tél beálltával lassul a mun­ka üteme. Éppen ezért a külső szereléseket más gyártmányoknál is sürgetik. Az egész évre tervezett 150 MOTÁ-ból például már csak 28 maradt hátra. Ezeknek az alvázai, a billenő pla­tók, futóművek már elké­szültek, a mechanikus sze­relések is előrehaladott álla­potban vannak. Miközben a gyártásnál megszervezték a folyamatos ütemezést, tovább folyik a gyártmányfejlesztés is. Már elkészült a MOTA-esalád legújabb változata, a négy­kerekes Diesel-targonca, a DT. A prototípus már pró- baúton van, és ha beválik, jövőre már megkezdik a sorozatgyártását. Jövőre az anyagellátással sem lesz probléma. Az első negyed­évre szükséges anyagokat, alkatrészeket, kötőelemeket már az elmúlt hónapban megrendelték az ellátó vál­lalatoktól és gyártó mű­vektől. A harmadik negyedéves eredmények nyilvánosságra hozatala óta bizakodóbb a hangulat az üzemrészekoen is. A vállalat vezetősége célprémiummal Is ösztönzi egyes munkák határidő előtti elkészítését. Az egyes számú lakatosműhely há­rom brigádja már év elejé­től készül a szocialista cim elnyerésére. Év végére a szocialista üzemrész címet is .el akarják nyerni, A kettes számú lakatosműhelyben négy brigád közül kettő szerezte meg a címet, most mind a négyen versenyez­nek érte. Mindannyian úgy igye­keznek. hogy az éves tervet — hajrá nélkül — de pár nappal mégis előbb telje­sítsék. Tóth Árpád Húszezer tonnával csökkentik 1968-ra Közművesítik Nyírbátort Jövőre épül a víztorony Tizenkét kilométernyi cső­hálózat — fővezeték — le­fektetését végezték el eddig Nyírbátor utcáin. Az év vé­géig tervezett közművesítési munkálatokat a kazincbar­cikai vállalat túlteljesíti: a tervezettnél 2 kilométerrel hosszabb szakaszon csator­náznak. Eddig három kutat is elkészítettek, s a közel­jövőben kerül sor annak felmérésére, hogy összesen hány kút építésére lesz szükség a község területén. 1966-ban a közművesítés következő szakaszát, a 30 méteres víztorony építését és a többi kút felszerelését végzik el. 1067-ben pedig a vízmű gépészeti berendezé­se kerül sorra. A tervek szerint 1968-ra közművesítik a járási székhelyet 32 kilo­méteres nyomvonalon. Az idei beruházás összege mintegy 6 millió forint, jö­vőre pedig 8 millió kerül beépítésre. Nyírbátor területén jelen­leg 17 közkút látja el ivó­vízzel a lakosságot. A köz­művesítés befejeztével csak­nem 100 kút lesz itt: a ter­vek szerint minden 300 méteren utcai kifolyókat helyeznek el és lehetőség nyílik a magánlakások víz­vezeték-beszerelésére. Az új vízhálózat kiépítése nagy mértékben fokozza a tűzvé­delmi biztonságot is. A je­lenleginél sokkal több tűz­csap szolgálja majd a köz­ség tűzvédelmét A Iádaiparí vállalat 4. számú vásárosnaményi telepén nem­rég drótkötél körpályát „lasszót” helyeztek üzembe. Ezzel 9 ember egy műszak alatt 33—34 köbméter fát továbbít a rakodótól néhány száz méternyire lévő tárolóig. Mikes György: Mézcskalácsszív a termeléskiesést a nyírbogdányi olajüzemben Szín: Ajtó, előtte pad. Szereplők: Kiss, Nagy, Női hang. Kiss a pádon ül. Amikor a jelenet elkez­dődik, nyilik az ajtó és ki­lép rajta Nagy, kezében mézeskalácsszívvel. Kiss ijedten. Mi az. Nagy kartérs, mi történt magá­val? Sírt? Nagy szipogva. Igen... Sírtam... A meghatottság­tól... Kis*. Meséljen, mi volt? Nagy hüppögve. Tudja, Kiss kartárs, engem itt né­hány évvel ezelőtt meg­bántottak... Kiss az ajtó felé int a fejével. Kicsoda? ö? Nagy bólint. O... Nagyon- nagyon megbántott... Igaz­ságtalanul... Es azóta egy tüs­ke van a szívemben... Kiss. Most mit akar? Nagy. Kihúzni a tüskét... Behívott, leültetett, ciga­rettával, konyakkal kínált... Nem ismertem rá... Egészen megváltozott... Azelőtt nem engedett szóhoz jutni, és havonta négy asztalt vert sziét... Kiss. Annak idején. Nagy. Annak idején. Most kedves volt, jó és szelíd. Olyan volt hozzám, mint apa a gyermekéhez. Kiss könnyezni kezd. Nagy. Arra kért, hogy fe­lejtsük el, ami köztünk történt... Ami elmúlt, az elmúlt... Mondtam, hogy nehéz lesz, mert ugye, a tüske... Erre megsimogatta a fejemet és könyörögni kezdett, hogy ő jóvá akar­ja tenni azt a rosszat, amit tett... Kiss pityereg. Nagy. összetett kézzel könyörgött: felejtsem el a sérelmeket, hogy sokszor igazságtalan volt hozzám, és húzzam ki a tüskét a szívemből. Kiss sír. Nagy. Ezt a mézeska­lácsszívet tőle kaptam... Szív adta szívnek szívesen. Kiss sírva. Gyönyörű! Nagy. Tükör van a köze­pén... Kiss zokogva. Látom... Egymás vállára borulva sírnak. Női hang kikiabál az aj­tó mögül. Kiss kartárs! Bejöhet! Kiss. Várjon meg, legyen saves... Rögtön jövök. Be­megy az ajtón. Rövid csend, utána ordítozás, üvöltözés, ajtó és asztalcsapkodás, majd Kiss kirepül az aj­tón. Nagy csodálkozva. Mi történt? Kiss megvetően ránéz Nagy mézeskalácsszívére. Ez is valami? Én három­szor ekkora mézeskalács- szívet fogok kapni! Az első fél évben nem volt kielégítő a Nyírbogdá­nyi Kőolajipari Vállalat nyersanyagellátása. Ebből eredően 573 nap esett ki a termelésből a kőolajfeldol­gozásnál. A tervezett meny- nyiségnek csak mintegy há­romnegyedét termelték. Jú­liusban — bár csökkentett kapacitással dolgoztak — nem volt munkanapkiesés. Augusztus elsejétől folyama­tos az ellátás. A gyár dolgozói a beren­dezések legjobb kihaszná-1 lásával igyekeznek törlesz- , téri! az adósságot. A rövi­desen sorra kerülő torony- j leállásnál a tervezett négyi nap helyett két nap alatt végzi el a tmk-műhely a legszükségesebb munkákat. A későbbi tmk-munkákkal is úgy igyekeznek, hogy a termeléskiesést a lehető legkevesebbre szorítsák. Úgy tervezik, hogy a mintegy ötvenezer tonnás elmaradásból húszezer ton­nát év végéig törlesztene!^ H. J. 1965. október 13. 3

Next

/
Thumbnails
Contents