Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-12 / 240. szám

Folytatja tanácskozásait a Szakszervezeti Világkongresszus Luis Corbalan az SZKP-ről és a Kínai KP-ról a Chilei Varsó, (MTI): Vasárnap délután kezdte meg a VI. Szakszervezeti Világkongresszus a vitát az első napirendi pontról, amelyről Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára tartott szombaton több mint ötórás beszámolót. A vitában első­nek felszólaló mauritius- szigeti küldött után Viktor Grisin, a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak elnöke, az SZVSZ alel- nöke lépett a szónoki emel­vényre. A nemzetközi hely­zetről szólva, Grisin megál­lapította, hogy az imperi­alista hatalmak, — különö­sen az Egyesült Államok — fokozták az agressziót, az amerikaiak magukra vállal­ták a nemzetközi csendőr szerepét, minden erővel meg akarják állítani az em­beriség haladását. Különö­sén veszélyes helyzet ala­kult ki — mondotta — Déikelet-Azs’ában, ahol az amerikaiak nemcsak dél-vietnami beavatko­zásukat terjesztették ki, hanem barbár bombatámadásokat in­téznek a VDK békés városai és falvai ellen. A nemzetközi munkásosz­tálynak nem lehet ma fon­tosabb feladata — hangsú­lyozta — mint véget vetni a hős vietnami nép lien folytatott amerikai agresszió­nak és Vietnamnak segítsé­get nyújtani. A VI. Szakszervezeti Vi­lágkongresszus hétfőn dél­előtt meghallgatta Luis Pa- dillának, az SZVSZ titká­rának beszámolóját a napi­rend második pontjáról, amely a szakszervezetek szolidaritásával foglalkozik a gyarmati és újonnan fel­szabadult népeknek a nem­zeti függetlenségük kivívá­sáért és megszilárdításáért, a 'gyarmatosítók és újgyar­matosítók ellen folytatott harca iránt. Padilla kiemelte, hogy a gyarmati rendszer szétesése következtében a neokolo- nializmus kapott döntő súlyt az imperialista ha­talmak politikájában. A régi gyarmati hatal­mak mellett más impe- r'alísia hata'mak. külö­nösen az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Német- orsiág igyekszik hasz­not húzni a gyarmati rendszer összeomlása nyomán kialakult új helyzetből. .,Az amerikai imperializ­mus most a gyarmati rend­szer fő támasza” — muta­tott rá. Az úgynevezett „gazda­sági, technikai és katonai segítség” ürügyén az impe­rialista hatalmak igyekez­Vietnamban vasárnap két fontosabb területen bonta­kozott ki harc az amerikai csapatok és a hazafiak erői között. Saigontól mintegy 50 kilométernyire Ben Cat környékén a 173-as számú ameri­kai légidandár ejtőer­nyősei az úgynevezett „vasháromszögben” pén­tek óta első ízben üt­köztek meg partizánok­kal. Mindkét részről kisebb veszteségekről adtak szá­mot. így nem járt sikerrel az a hadművelet, amelynek nek a fiatal, független álla­mokban azokat a politikai rendszereket támogatni, amelyek hajlandók megvé­deni a nyugati hataimak gazdasági érdekeit. Igénybe- veszik a gazdasági és poli­tikai nyomás összes eszkö­zeit. Hangsúlyozta a politikai fel­tételekhez nem kötött gaz­dasági segítségnyújtás je­lentőségét, amelyre a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország mutat nagy- jelentőségű példákat. Nem­zeti felszabadító mozga­lomban a munkásosztá'y jelentős erővé vált — mon­dotta az SZVSZ főtitkára. Ázsiában. Afrikában és Ls- tin-Amerikában a munkás- osztály a második világhá­ború óta majdnem meg­négyszereződött, minlez aláhúzza a szakszervezetek szerepét a társadalmi és gazdasági tennivalók megol­dásában. célja egy amerikai tiszt sze­rint az volt, hogy „felnyis­sák a vasháromszöget és megnézzék, mi is rejtőzik benne”. A másik fontos harci te­rület Saigontól mintegy 440 kilométernyire Binh Dinh tartományban van. A ten­gerparton fekvő Soui La Tinh völgyben az amerikai felderítőszolgálat a partizá­nok öt zászlóalját sejti. A vasárnap kezdődött bekerí­tő hadmozdulatban a háború eddigi legnagyobb önálló harci egysége: a nemrég Vi­etnamba küldött elsőszámú gyorshadosztály mintegy öt és fél ezer katonája vett részt. Saigon egyik külvárosá­ban hétfőre virradó éj­jel dél-vietnami parti­zánok támadást intéz­tek egy rendőrjárőr ellen. Négy rendőrt megöltek, kettőt megsebesítettek. A mintegy 15 percig tartó tűz­harcban egyetlen szabadság- harcos sem esett el. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front hivata­los szerve, a „Felszabadulás” hírügynökség nyilakozatban ítélte el az Egyesült Álla­mokat azért, mert a múlt héten többször is mérges­gázt alkalmazott a dél-viet­nami lakosság ellen. A mérgesgázok alkal­mazásával az amerikai imperia’tsták l-mélelten megsértik az 1954. évi genfi egyezményeket és az 1925 évi genfi konven­ciót — mutat rá a hírügy- j nökség nyilatkozata. A Fock Jenő vezette magyar pártküldöttség vietnami látogatásai Hanoi, (VNA): A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Fock Jenőnek, a Po­litikai Bizottság tagjának vezetésével tartózkodik a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, vasárnap látogatást tett egy hanoi környéki termelőszövetke­zetben. A küldöttséget elkísérte Nguyen Van Tran, a Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára, Nguyen Lam. a hanoi váro­si pártbizottság első titkára, valamint Pehr Imre, viet­nami magyar nagykövet. A magyar vendégeket szeretettel köszöntötték a lermelőszövetkezet és a fa­lu vezetői és az egybesereg- lett falusiak. A szövetkezet elnökhe­lyettese beszámolt a terme­lésben elért sikerekről és a falu lakóinak harci ké­szenlétéről. Fock Jenő beszédében el­ismeréssel szólt a falu la­kosságának sikereiről és ki­fejezte azt a szilárd meg­győződését, hogy a vietna­mi nép harca az amerikai imperializmus ellen a vietna­mi nép nemzeti függetlensé­géért teljes győzelemmel fog végződni. A magyar küldöttség vezetője hangoz- totta, hogy a magyar nép to­vábbra is minden tőle tel­hető politikai, gazdasági és katonai támogatást megad az agresszorok ellen küzdő vietnami népnek. A termelőszövetkezet vezetői a nagygyűlés után ajándékokkal kedveskedtek a magyar vendégeknek. Nem nyílt fel a „vasháromszög" Vietnami helyzetkép Kommunista Párt kongresszusán Luis Corbalan, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a párt XIII. kongresszusán el­hangzott beszámolójában elemezte az ország politikai helyzetét. Ennek során hangsúlyozta a kommunis­ták és szocialisták közötti kölcsönös megértés jelentő­ségét és feladatként jelölte meg a nemzeti népi kor­mány megalakítását, amely­ben a munkásosztály tölte­né be a vezető szerepet. Az SZKP Központi Bi­zottságának legutóbbi plé­numáról Corbalan kijelen- tette, hogy az a marxizmus —leninizmus megvalósításá­nak konkrét bizonyítéka, a szovjet társadalom megújult alkotó szellemének megnyil­vánulása. E plénum határo­zatai — egyes reakciósok állításaival ellentétben — erősíteni fogják a szocializ­must, új lendületet adnak a kommunizmus építésének, a kapitalizmussal vívott ver­senynek. A Chilei Kommunisa Párt — folytatta Corbalan — síkraszáll minden kom­munista és munkáspárt ak­cióegységéért abban a harc­ban, amely a békéért, az amerikai imperializmus ag­resszív politikája ellen, az internacionalista szolidaritás érdekében folyik. Ez az ak­cióegység fontosabb a nem­zetközi kommunista mozga­lomban fennálló ellentétek­nél. Sajnáljuk, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői továbbra sem veszik tekin­tetbe, hogy koncentrálni kell az erőket a közös ellenség ellen vívott harcban. Corbalan hangsúlyozta, hogy a Chilei Kommunista Párt támogatja a kom­munista és munkáspártok ez év márciusi moszkvai konzultatív találkozójának megállapításait. Szovjet—mali közös közlemény Hétfőn szovjet—mali kö­zös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Modibo Kelta» a Mali Köz­társaság elnöke, a Szudánl Unió Párt, az RDA (Ras- semblement Democratique Africain) főtitkára október 4—10 között látogatást tett a Szovjetunióban. A közös közlemény meg­állapítja, hogy a Szovjet­unió és a Mali Köztársaság együttműködése eredménye­sen fejlődik. A pártközi kapcsolatok alapja a tudo­mányos szocializmus esz­méinek győzelméért, az im­perializmus. a gyarmatosítás és az újgyarmatositás ellen folytatott közös harc. A kapcsolatok további erősí­tése megfelel a két ország nemzeti érdekeinek, vala­mint a forradalmi erők ér­dekeinek. Modibo Keita meghívta Leonyid Brezsnyevet, Alek- szej Koszigint és A riasz­tasz Mikojant, hogy tegye­nek hivatalos látogatást Maliba. A szovjet vezetők a meghívást elfogadták. # Modibo Keita hétfőn visz- szaérkezett Bamakóba. A repülőtéren nyilatkozott a Szovjetunióban tett látoga­tásáról. Kijelentette, hogy rendkívül elégedett az ál­tala vezetett küldöttség moszkvai látogatásával. Pakisztáni, indiai, kínai határincidensek A pakisztáni rádió jelen­tése szerint szombaton don- dárnyi erősségű indiai egy­ségek Kasmírban, a Hima­lája hegység közelében tá­madást intéztek két pakisz­táni őrállás ellen és a vé­dőket „a főbb védelmi ál­lásokba való visszavonulás­ra” kényszerítették. Az indiai hadügyminisz­térium vasárnapi jelentése ugyanakkor közli, hogy India panaszt tett az ENSZ-nél a tűzszüneti meg­állapodás pakisztáni rész­ről történt megsértései mi­att. Az indiai külügyminisz­térium jegyzéket intézett a Kínai Népköztársaság Oj Delhi-i nagykövetségéhez és tiltakozott amiatt, hogy há­rom fegyveres kínai kato­na szombaton Uttar Pradesch állam északi részén Indiai területre lépett és tüzet nyitott egy indiai járőrre. Az indiai rádió vasárnap első ízben tett említést egy Kelet-Pakisztánban működő úgynevezett „forradalmi ta­nácsokról” amely röpira- tokat terjeszt, követelve, hogy Kelet-Pakisztán vál­jék önálló állama. A for­radalmi tanács röpirataiban hevesen támadja Ajub Khan pakisztáni elnök bél­és külpolitikáját. Krag dán miniszterelnök — aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunió­ban — hétfőn Uzbekisztán fővárosába, Taskentbe ér­kezett. Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Köz­ponti Bizottságának titkára, miniszterelnök-helyettes, a forradalmi fegyveres erők minisztere hétfőn Moszkvá­ba érkezett. Raul Castro és az általa vezetett küldöttség megelőzően néhány napot Odesszában töltött. Vasárnap Phenjanban ün­nepi ülésen emlékeztek meg a Koreai Munkáspárt meg­alakulásának 20. évforduló­járól. Nyilvánosságra hozták az NDK-ban vasárnap tartott helyi választások hivatalos végeredményét. Ezek szerint a mintegy 13 millió válasz­tó közül több mint 98,8 szá­zalék élt választójogával. Az érvényes szavazatok aránya több mint 99,9 százalék volt. Hétfőn Tokióban Hirohito japán császár megnyitó beszédével hatnapos szünet után ismét felújította mun­káját a japán parlament 50. rendkívüli ülésszaka. A* ülésszak 70 napig tart. A kubai belügyminiszté­rium ellenforradalmárok újabb bűnös akciójáról adott közleményt. Október 8-án este ismeretlen sze­mélyek partraszálltak Ku­bában és automata fegyver­rel lőtték a parti őrséget Playa Panchita körzetében, Las Villas tartomány észa­ki részében. Egy kubai ha­tárőr meghalt. A támadók motoros naszádon elmene­kültek. Fanfani olasz külügymi­niszter, az ENSZ-közgyűlés elnöke, aki szombat este a nyirkos utcán elcsúszott és jobb térde felett inszaka­dást szenvedett, két hétig lesz kénytelen kórházban maradni. Műtétre nem lesz szükség. Betegsége alatt a közgyűlés folytatja munká­ját. Törökországban, az AP jelentése szerint hétfőn dél­utánig a leadott szavaza­toknak mintegy 90 százalé­kát számolták össze. Ezek szerint az Igazság Párt 3 810 000 szavazatot, a sza­vazatok 53,3 százalékát, a Köztársasági Néppárt pedig 2 091 000 szavazatot, az ed­dig megszámlált szavazatok 29,1 százalékát kapta. S3. — Én most nem veszek at magától semmit! S hoz­zá szeretném tenni, hogy rendkívül ostobán hangzik — mondta Anatolijnak Sklyton, miközben a Szo- kolnyiki parkban sétálgat­tak. — Többé nem talál­kozhatunk, ezt jól vésse az agyába. Adjon nekem egy telefonszámot. És ne siesse el a dolgot. Gondol­kozzék! Olyan, telefon le­gyen, ami nem kelthet fel­tűnést. Ha talál ilyet, érte­sítsen. Még egyszer találkoztak. Anatolij megint csak a le­véld jött, Sklyton megint visszautasította. Aztán me­sélt neki Sabolinról az „izékről”. Sklyton nem sza­kította félbe, hallgatta. „Egy ilyen beszélgetés nem lehet veszélyes — gondolta. — A fickó valóban érde­kes lehet, nem szabad ki­engednem a kezemből...” E beszélgetések Szokol- nyikiben szinte szárnyakat adtak Prohorovnak: menni fog a dolog! Levelet írt Rigába a Sklytonnal létre­jött találkozásairól: „Meg­oldottam az 1. számú prob­lémát." Prohorov félt, hogy Sa- bolintól szerzett értesülései elkallódnak, ezért lemásol­ta azokat és elküldte Orszkba. „Ügy vigyázz rá, mint az életedre” írta Kuz- nyecovnak. A telefonhívás azonban nem jött, bármily türelmetlenül is várta. Sklytont ekkor már két­ségek gyötörték: „És akkor mi lesz, ha ezek az „izék” az orosz kémelhárítástól jönnek?” Állandóan úgy érezte, hogy követik. Az idegei teljesen felmondták a szolgálatot. Lenlngrádban, a szállodában, részegségé­ben eltörte a telefonkagy­lót és így kiabált: „Tudom, hová rejtik a mikrofonju­kat!” Mikrofont nem ta­lált ugyan, de a széttört kagyló árát meg kellett fi­zetnie. „Még jó, hogy nem tudnak erről a marhaságról Mószkvában, a követségen” — gondolta másnap. Moszkvában azonban tud­tak róla. Igaz, nem a kö­vetségen. — Sklyton ideges — mondta Kuprin Roscsinnak. — Mi bántja vajon? — Már az a tény, hogy ideges, bizonyos következte­tésekre ad lehetőséget — felelte Roscsin, majd rá­gyújtott és tovább beszélt: — Figyelj ide... A tábornok íróasztalánál ült és félretolva a dosszié­kat, figyelmesen hallgatta a szembenü’.ő Roscsint. Roscsin mellett Kuprin és helyette­se, Kozin, egy régi, tapasz­talt nyomozó foglalt helyet. — Minden tény azt bizo­nyítja, Pjotr Mihailovics — mondta Roscsin —, igy Pro­horov vislekedése, találkái, levelei, Sklytonnal létesített kapcsolata, makacs igyeke­zete, hogy külföldiekkel szoros kapcsolatba kerül­jön, mindez, ismételten azt bizonyítja, hogy olyan érte­sülésekkel rendelkezik, me­lyek a külfödi kémszerve­zetek részére érdekesek te­hetnek. Bizonyítja ezt óva­tossága is. Ravasz, mint a róka... — Valóban — tette hoz­zá Kuprin mosolyogva —, Korcsagin emberei panasz­kodnak is, hogy úgy visel­kedik. mint egy profi. Majd így folytatta: — Ha nem volna anya­ga, nem fejtene ki ekkora aktivitást. Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt tartós és biztos kapcsolatokat akar létesíteni. Ilyet talált is a kiállításon. A kérdés csak az, hogy mit akar tovább­adni .., — Van neki mit tovább­adni — vágott közbe Ko­zin. — Legjobb barátja, egy Sabolin nevezetű, egyik legfontosabb hon vé­delmi központunk munka­társa. Ez az ember nagyon közel áll Prohorovhoz, minden italozásában és mu­latozásában hű társa... — Ügy vélem — tette hozzá Kuprin pergő nyelv­vel, mintha egy futball­meccset közvetítene — nincs kétség aziránt, hogy Pro­horov elhatározta már az adatok átadását. — Ráné­zett Roscsinra és Kozinra. — Mert mi másra volna jó a telefon és az egész herce­hurca Ljubov Dmitrijevná- val, Sabolin anyjával? Sklyton elutazott. A telefon néma. De bármelyik pilla­natban megszólalhat. És Prohorov felveheti Sklyton­nal a kapcsolatot. — Mit javasolnak— kér­dezte a tábornok. — Pjotr Mihailovics! — Roscsin halkan beszélt, de határozottan. — Haladékta­lanul meg kell tudnunk, mi Prohorov szándéka, meg kell tudnunk, mire kell ne­ki ez a kapcsolat... — És hogyan? — kérdez­te gyorsan a tábornok. Roscsin tudta, hogy a tá­bornok már a jelentés első percétől kezdve mindent tisztán látott és egész idő alatt csak erre a „hogyan ”- ra gondolt. — Mi lenne, ha felhív­nánk Kraszovszkijékat és adnánk egy telefonszámot Ljubov Dmitrijevnának? — Ezt a lehetőséget Kuprin még a tábornokkal va’ó ta­lálkozás előtt eszelte ki. — Prohorov ráharap és el­megy a találkára. A „kül­földi” a mi emberünk lesz. És akkor majd meg’átjuk, hogyan viselkedik Prohorov. Egyben azt is ellenőrizzük, hogy időben értesítenek-e minket Kraszovszkijék a hívásról... A tábornok másodpercre elgondolkodott: — Nem egészen így, Bo­risz Markovics. Nincs sem­mi okunk, hogy kételked­jünk Kraszovszkijékban. Segítséget kértünk tőlük, mi­nek ellenőrizzük őket? Bi­zalom nélkül nem lehet dol­gozni ... — Újra elhallga­tott. — És még egy: vroho- rov tudja, hogy a hívás Sklytontól jön, ezzel pedig begyullasztjuk. (Folytatjuk) J. GOLOVANOV: Fordította: Pető Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents