Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-10 / 239. szám
„Keresem a szépet... És ha épp HOBBY? a munkám .......akkor megnyugszom** Ismertem embereket, akik minden este elmentek a Kossuth térre, a köpködőre. Egész héten a vasárnapi mérkőzésről beszélgettek, azután meg-megittak egy téldecit, vagy kisfröccsöt a Jegeskében. Mások a Restibe jártak társalogni, idogálni, ismét mások naponta táncolni az Annába, vagy a Békébe. Es ismét mások az ultiban élték ki magukat esténként, s többet ért nekik egy elfogott pirosbetli, mint akármilyen mozielőadás. Vagy könyr. Képek — Akkor odajött hozzám a tanárom, s mondta, hogy járjak művészrajzra. Még a negyven pengőnyi díjat sem kell fizetnem. Az asztalon egy asszony — a váratlanul, s tragikusan meghalt feleség — képmása. Szénrajz, — Mig élt, nem volt ideje modellt ülni. Három fiunk van. Ezt is fénykép után csináltam. A heverőn sötétkék mappa. Portrék. Színek, elmosódott arcélek. — Apámtól örököltem a lamit, próbálom megvalósítani. Hegedűs László, Nyíregyházáról. „Ez hajt tovább” Az üvegfalat kék függönyök borítják. A fal sárga, bordázott fa. Az asztalon — festői rendezetlenségben — műszerek, rádiócsövek, üvegek, könyvek, papírok. — Újítás. A Hajdúsági Iparművekben ipari televíziót készítünk. Ez jelfogó, ez._ Biró László, a GEI*KA vezetője. ö vette először Nyíregyházán a budapesti telvízió adását. — Hobby? S mi van akkor, ha épp a munkám? Az emeleten háromszög alakú szobája van. Szoba? Egy kibelezett tv, műszerek, egy készülő oszcilloszkóp, s ki tudja még mi. — Az éjjel egy órakor mentem haza. Szoba kony- hás lakásom van. Az éléskamrát alakítottam át otthon magamnak. Az üvegtechnikai dolgokat ott csinálom. Nem hallottam még olyat, aki házilag rádiócsövet tudna készíteni. Az irodában egy könyv az asztalról: Az élet elleni Huszonöt forint havonta. De ha kétannyit kellene fizetni, az sem érdekelne. Kristófné Nádasdy Erzsébet énekórán van a zeneiskolában, Áginé Bocskay Ibolya tanárnőnél. Művész szeretne lenni? — 17 és 15 éves fiam van. Csak a legnehezebb dalokat és áriákat is meg akarom tanulni. Bölcsődevezetőnő, Egyike a 95 felnőttnek, aki ide jár. Közülük hatvanan kétkezi munkások. Még vidékről is bejönnek. Mi hozza ide őket? — 11 éve kül{2£ élek a férjemtől. S ha baj van otthon, s ha a kicsik zajon- ganak a bölcsődében, ha ideges vagyok, ha... — Akkor énekelek. Akkor megnyugszom. Egyszer énekeltem a zsibongó kicsiknek is. Nyomban más világban éreztem magam. S ők lecsendesedtek, mintha megsejtették volna. Pirosbetli, kisfröccs... Ki győzött... Egyszer majd minden igény kilombosodik, és nem lesz hobby a szép, a tartalmasabb ilyen kecsese sem. Kan István képek szeretetét. ö építészt akart nevelni belőlem, én A norm an ende xé a hatásai 90000 ezer Megtakarított Munkaóra tanácsi vállalatainknál A Központi Bizottság 1964. december 10. határozatának egyik fontos része a termelékenység növelése, melyhez hozzátartozik a munkanormák alakulása is. Megyénk tizenhat tanácsi vállalatánál a párthatározat után megtörténtek a szükséges intézkedések. A megyei tanács ipari osztályának illetékes szakemberei elmondták: 1965 évre valamennyi tanácsi vállalat műszaki intézkedési tervet készített, melybe beépítették a munkanormákkal kapcsolatos feladatokat is. A tervek végrehajtásánál a veszteségidők feltárása, megszüntetése került előtérbe. A vállalatoknál technológiákat dolgoztak, át, újításokat, ésszerűsítéseket alkalmaztak hogy megteremtsék a normák átdolgozásának műszaki feltételét. Például a VAGÉP-nél a MOTA Targonca gyártását felülvizsgálták és az alkalmazandó új normák bevezetését valósították meg. A Szatmár- vidéki Faipari Vállalatnál a már elfogadott újítások bevezetésével járó új technológiához igazították a munkanormákat. A tizenhat tanácsipari vállalat 124 termelő üzemrészéből 92-őt teljes felülvizsgálat alá vettek, több száz munkanormát vizsgáltak meg. Kitűnt, hogy az érvényben lévő munkanor- májj hetven százaléka rendezés alá került — vállalatonként különböző szigorítások révén. A tett intézkedések nyomán közel 90 ezer munkaórát takarítanak meg egy év alatt, ami 42—45 munkaerő felszabadulását eredményezi. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elbocsátásokra kerül sor, hanem a felszabadult munkaerőket a hiányzó helyekre csoportosítják. S ami fontos: a normaigazítások nem jelentenek keresetcsökkenést a munkásoknál,’ inkább ösztönzőleg hatnak a munkára. A vállalatok a műszaki intézkedési tervükben 265 műszaki megoldást terveztek, amiből az év első hat hónapjában 124-et valósítottak meg. Ennek során nőtt a termelékenység, javult a fegyelem, amely pénzösszegben hárommillió 700 ezer forint megtakarítást eredményezett. De a gazdaságosság lényegében a máso- dik fél évben fog igazán jelentkezni, hisz a tett műszaki intézkedések ekkor csapódnak le. Csak néhány példát: a Nyírbátori Fémtömegcikkipari Vállalatnál 13,9, a NyíilgyKazi Cipőipari Vállalatnál 15, az építőanyagipari vállalatnál 6,3 százalékkal csökken átlagosan a normaidő. Néhány hónap tapasztalatából még nehéz lenne végső következtetést levonni, de már megmutatják, hogy a munka egyenletesebb lett a vállalatoknál. A továbbiakban szükség van hozzáértő, jól képzett műszakiakra, a veszteségidőkkel foglalkozó tanulmányokra, mert ma még ez elég magas az üzemekben. Például a Tiszalöki Faipari Vállalatnál 8,7 százalék. Nem szabad megengedni, hogy a műszaki tevékenység és az üzemszervezési munka elváljon egymástól. B. I» PANASZ NYOMÁN: ♦ „Adják vissza a gyermekét..." képzőművészeti főiskolára szerettem volna menni. De aztán egyikből sem lett semmi, mert kereset után kellett néznem. így kerültem a vasúthoz. Idős férfi arcképe. A vasutasok napján rendezett kiállításon ez tetszett leginkább a zsűrinek. , — Kisebb nagyobb megszakításokkal festegettem tovább. Csak kevés rá az időm. Fél ötig dolgozom. Villanynál csak rajzolni lehet. Járok Berecz András szakkörébe is. Hetente egyszer van. És a szombat, vasárnapom. A falon olajfestmények. Miért? — A munkám sablonos. Nem tud kielégíteni, nem köti le minden energiámat. Bár szeretem. És szeretném megrajzolni egyik-másik vasúti létesítményt; Csodálatos modern formákat látok bennük. És a festés? Ebben keresem a szépet. Mert az ember mindig keresi. És ebben találom is meg. Nemcsak saját munkámban, mert járok kiállításokra, nézelődöm. Azután ha magam képzelek el vaEgy napkori fiú kitüntetései. A kiváló katona két ével ezelőtt még a Szolnoki ■ emzeti Szállóban volt .zakszofonos. Egyébként Napkorra való, Nyíregyházán érettségizett, a „Kossuthban”. Eaggatnám, miért tapta a kitüntetést, de 6 csak rámmosolyog, széttárja arját: „valószínű, a jó munkámért.” A katonának abból a fajtájából való 6, aki nem kerekít hőstettet a kis cselekedetekből, de még azzal sem hozakodik elő. amiért a jutalmakat kai ta. Pedig az akadt bőven: könyvtári könyv, levéltárca, pénz, s ami a katonának mindig kellemes: rendkívüli szabadság. Egy eseményt nem hallgat el csupán. Az idén ellátogatott egységünkhöz az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok egyik magas rangú tisztje a fegyverbarátság jeléiül az ezred öt sorkötelesét a Vörös Hadsereg kiváló katonája címmel tűntette ki. Köztük volt ő is. Különbén híradó. Mielőtt beöltözött, fogalma sem volt a rádiózásról. Most elsőosztályú rádiótávírói z, százhússzal ad, százzal vesz. Ha leszerel, szakmásíthatja a tanultakat. Zsebében a hivatásos gépbűncselekmények; — Olyan ez, mint a nyomozás. Egy készüléknek sohasem tudom egyből a hibáját. Keresni kell, Izgalmas. A munkaidő 8 óra. És a munkaidőn túl, amikor nem tudott megszabadulni a háromszögszobától ? — Minden este egy kudarc. Minden este kevesebbet tudok megcsinálni, mint amennyit akartam. A csekélyke eredmény, amit elértem, lever. így fekszem le. De másnap ez hajt tovább. És olyan ez, mint az alkoholizmus. Ha találok valamit, s nem tudom az okát, addig űzöm magam, míg végére járok. Nem lehet ezt már abbahagyni, Gazdagabb világ A zenetemplom a kert vádból, a bokrok mögül világít. Az asszony Azucena áriáját énekli; — Az iskolában kezdtem. A gimnáziumban már szólót énekeltem. S nyolc éve járok ide. Kétszer hetente. De lehetőleg többször is eljövök, háromszor, négyszer. kocsivezetői jogosítvány is. Itt tette le a vizsgát sikeresen. Ha leszerel, valamelyik katonaságtól származó szakmában helyezkedik el, a zenélést csak kedvtelésből űzi majd. így búcsúzik: „Százados elvtárs, Pápai György szakaszvezető kérek engedélyt távozni.” Utána jegyzem fel: Pápai György szakaszparancsnok helyettes, rendkívli képességű távirász kötelességtudó, rendszerető katona, az ezred egyik legnépszerűbb embere. Kovács honvéd, s az elektrotechnika — Kovács András, „sima” honvéd vagyok. Azért „sima”, merthogy nincs rangom, pedig már nemsokára leszerelek. Igaz, rangot nem kaptam a két év alatt, de mégsem üres marokkal megyek haza Nyírvasváriba. Mit tudtam én két éve, amikor lakatosként bevonultam az egyik pesti vállalattól? Csak annyit, amennyit egy kezdő géplakatos tudhat. Bevonulásom után mindjárt a hírműhelybe kerültem, ahol az első napokban nem győztem csak bá- muldozni a sok modern készüléken, a bonyolult elektromos gépiekben. Magam sem hittem, hogy mire leszerelek, úgy ismerem majd Szivet szomorító panaszos levél. Anyák nevében íródott Egy anya védelmében. Szerzője ismeretlen. Hangja döbbenetes: „.;.A Vörös Hajnal Tsz-ben lakó szerencsétlen házaspár Cenke Lajos (alaposan elírta a nevet, de maradjon így!) és felesége egyetlen gyermekét elrabolták.” A körülményt is hosszan leírja, hogyan történt. Lényege: a tanácselnök néhányad magával addig üldözte az asszonyt míg meg nem találták, s kimarták az anya kezéből a gyereket. A levélíró szerkesztőségünktől kér segítséget: „...Mi újfeEértói igaz szívű édesanyák követeljük, hogy az mindegyiket, mint a tenyeremet. Úgy érzem, nem hiába foglalkoztak velünk annyit a tisztjeink, a legnehezebb feladatot is meg tudjuk oldani, közösen. Megismertették velünk a legújabb rádiótípusok ezernyi titkát is, ha dolgozunk, senki se mondaná ránk, hogy nem vizsgázott rádiószerelők vagyunk. Persze, akadnak kényes esetek, de akkor segít a tiszt, aki a tanítómesterünk. És egyébként az utóbbi időben új beosztásba kerültem, volán mögé. Tudniillik vizsgáztam a jogosítványért, megszereztem a szakmásított okmányt. Mostmár lakatos is meg sofőr is vagyok, ha netalán járműre szállók civil ruhában, egyhamar nem jövök zavarba hiba esetén. De szerelő műhelyben is otthon érezném már magamat. Ezt azért említem, mert a közelgő leszerelés után aligha maradok Pesten. Érdeklődtem a falumhoz közeli állami gazdaságokban, úgy látom, szívesen fogadják az ilyen katonaviselt embert. Atomfizika, irodalom, harckészültség Tóth Ferenc tiszt elvtárs emlékezik: Másfél évtizede katona, azóta sokat fejlődött a hadsereg. Volt idő, amikor még tucátszámra kellett tanítani az analfabétákat. Ma, ahol ő parancsnok, csak érettségizett fiatalok vannak, de anyának adják vissza gyermekét.” 0 Közös pitvarra nyíló régi házak. A lakások előtt apró udvarok és hancúrozó gyerekek. A sorház mögött zizegő kukoricás. Távolabb le- kopasztott szőlők. Távol a falu. Komoróczl- tag ma is. Egy öreg kutya ugat. Előcsalja az asszonyokat. Három fiatalabb, két idős. Csak a Cenke házaspár nincs itthon. Lackovszki Ferencné két gyerek édesanyja: — Sajnáljuk a kisfiút, de helyeslem, hogy elvitték tőlük. Az öt család tartotta Pistit. Alig két esztendős; Aranyos kölyök. Az anyjától éhen pusztult volna. másutt sem lehet találni írástudatlant. Műveltebbek ma már a sorkötelesek, nagyobb az önbizalmuk. S ez új követelményeket támaszt a tisztekkel szemben is. Miközben a haditechnikai ismereteket sajátítják el a katonák, saenvedélyesen érdeklődnek az atomfizika, újdonságai, a kozmosz meghódításának legfrisebb eredményei iránt. „Könnyen zavarba hoznák a tisztet, ha nem készülne az ilyen kérdésekre”. Aztán ott vannak az ifjúsági napok, ahol kül- és belpolitikai kérdésekről, irodalomról, filmekről és drámákról vitáznak a katonák... ö is érzi, mióta leérettségizett, könnyebben ad választ az ilyen alkalmakkor. Öröm látni, hogy fiai milyen kíváncsisággal látogatják a kiállításokat s milyen szorgalommal, élvezettel vesznek részt azok elkészítésében. Különösön a technikai újdonságok ragadják meg a figyelmüket. S ha „ki mit tud”-ra kerül sor, Dumas, Tolsztoj, Jóka és a modem írók már szinte könnyű kérdéseknek számítanak. Egy katona legalább tíz-tizenöt szépirodalmi könyvet olvas évente átlagban. Jár nekik a napi sajtó, sok képes hetilap, néha, „rongyossá” olvassák azokat. Az ilyen emberekkel — mondja búcsúzóul a százados — a legmagasabb harckészültséget is el tudják érni. AS Olvassák a levelet. Nem ismerik az írást. Királyné szól. Körülötte három gyerek: — Gondoltam, hogy megemlíti az én nevem is a levélíró. Itt volt nálunk a bátyám, a tanácselnök. De én nem szóltam neki. Látta, hogyan élnek. Lackovszkiné székért k(H- di Boros Péternét. — Nanukám hozzon csak egy hokedlit. Feláll, kinyitja a parányi ablakot. — Itt élt a gyerek. Tessék benézni. Bűz, sötétség, rendetlenség. — Az ember bent végzi el még azt is... —szól Boros- né. Lackovszkiné: — Mindig hozta szegényke a kis pléh tányérját Királyné: *— Reggel korán már ott ült kinn a hideg gyepen. Majd össze fagyó*. Vorábelné: — Zörgette a kaput hogy engedjük be a „Jobb lett volna, ha a tanács nem ezt a csúfot tette Volna, hanem segíti őket. A tsz-ben dolgoznak, de nem tudnak annyit keresni, hogy eltartsák a gyereket” — írja az ismeretlen védő. — A férfi hat hétig volt Dunántúlon. Hatszáz forintot hozott Most elmentek. Nem tudjuk hová — mondja az egyik szomszéd. Senki nem tud róluk a tsz-ben. Keressük a gyümölcsösben az asszonyt Mikié József, a tsz kerülője: — Hétfőn láttam őket azóta nem. Nem szeretnek dolgozni. Még a háztájit is bérbe adták Tőkés Mihálynak. Kiss Sándor tsz-elnök: — összesen alig negyven munkaegységük van. Segítjük őket Mi vettünk ruhát is a gyereknek. 3 „Valamit csináljanak a gyerekkel, mert éhen hal.” — Ha a szomszédok nem voltak otthon, Pisti nem evett — magyarázza Tószegi Ferenc, tanácselnök. — Az orvossal és a gyámügyessel kimentünk. Cenke aláírja a gyerek gondozásba adását. Ezt nyilatkozza: „Úgy adom állami gondozásba, ha legalább annyit fizetnek érte, hogy egy házat vehessek.” Tószegi: — Nekem egymillió forintot mondott 4 Pistit elvitték; Az asszonyok vitatkoznak. Boros Pétemé a védő, aki egy pitvaron lakik Cenkék- kel: — Talán mégsem kellett volna elvenni a gyereket Jucitól. Lackovszkiné a vádlő: — Maga Nanuskám vállalta volna a felelősséget érte? Borosné: — Ezt az egyet felnevelte volna valahogy. Nekem nyolc volt a cseléd világban. Lackovszkiné: — És amikor baltával verekedtek? Maga él velük, jobban tudja. Borosné elhallgat. Nincs érve; — Mikor elvitték a gyereket — folytatja — azon a délutánon felakasztotta magát. Éppen pucoltam a krumplit és szólítottam. Juci, Juci te, hol vagy? Nem válaszolt. Bemegyek, látom, hogy ott csüng a gerendán, a kötél a nyakán. Szabó- nénak kiabáltam," hozzon kést. — Én vágtam le — mondja Szabó Györgyné. Pistike a harmadik gyermeke. Egy meghalt, egyet már születésekor állami gondozásba kellett venni. Es most a 2 éves Pistát is. Tószegi mondja: — Találkoztam vele és újságolta, hogy volt benn Nyíregyházán, meglátogatta a fiát. 5 Láttam T. Istvánt. (Igazi nevének rövidítése.) Ö a megyei gyermekvédő otthonnak legújabb és legfiatalabb lakója. Kedvena Arca rózsaszín. Éjopen egy nagyobbacska lány csókolgatta; F. EL KafowtciéBof — Í0Ú5 s 1965. október 10.
