Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-10 / 239. szám
öt esztendő eredményei! bizonyítanak Amíg a program megvalósul Szerkesztőségi beszélgetés a beruházások meggyorsításának lehetőségeiről A számos tatár falvi Ady Termelőszövetkezet azok közé a tsz-ek közé tartozik, ahol soha nem voltak hullámvölgyek. Az ellenforradalom idején vasvillával védték a szövetkezetei, a községet az idegen felforgatóktól. Amikor más községekben a kilépésen, a széthúzáson vitatkoztak, akkor Tatárfalván — 1956. novemberében — új tagokat vettek Del a szövetkezetbe. Egy problémájuk mégis volt. Mivel senki nem vágyott el a községből, a sok munkáskézhez kevésnek bizonyult a tatárfalvi határ. Gyümölcstelepítéssel ugyan segítettek magukon, de a végtelenségig ezt sem lehetett fokozni, hiszen a háztájin felül, már alig volt közös szántóterület. Az ötvenes évek végén a járás vezetői úgy segítettek Tatárfalván, hogy azokból a községekből, ahol nem bírtak a földdel, adtak nekik területet. így jártak el Urára, Méhtelekre 20—25 kilométerre kukoricát kapálni a tatárfalvi tsz- tagok. Ez nem volt egészséges helyzet, de 1960 végén ez a lehetőség is megszűnt, amikor az egész járás szövetkezetivé vált. A korábban földfelesleggel rendelkező községek is megművelték az egész határt. SZEGÉNY A „MENYASSZONY” Ekkor olyan javaslatot kaptak a tatárfalviak, hogy egyesüljenek a szomszédos Szamosangyalossal. Angyalost területileg csak a Szamos választja el Tatárlal- vától. A gazdálkodás színvonalában azonban Igen messze estek egymástól. Az angyalosiak állandó deficittel küszködtek. Amíg a fele annyi területű Tatárfalván kétszázan is dolgoztak a közösben, Angyaloson 65—70 ember kínlódott. Elhanyagolt volt a gyümölcsös, a jószágállomány éppen csak tengődött, így zárszámadáskor mindig csak veszekedtek, de osztani nem volt mit. Az egyesülési javaslatot Angyaloson, ha nem kitörő lelkesedéssel is, de olyasféle beleegyezéssel fogadták, „csak jobb lehet”. Nem így Tatárfalván. A „házassághoz” szegénynek tartották a „menyasszonyt”. Féltek az adósságtól, féltek attól, hogy a rossz munkához, széthúzáshoz szokott angyalosiak az ő szövetkezetüket is lerontják. A tsz vezetősége és a pártalap- szervezet többször is vitatta a felajánlott lehetőséget. Végül is a párttagság az egyesülés mellé állt. Megindult az agitációs munka a tagság körében. Ismertették milyen lehetőségek nyílnak azzal, ha egyesül a két község. Lesz szántóföld, tudnak takarmányt, kukoricát termeszteni, növelni tudják az állattenyésztést. Megszűnik az a nagy kockázat, ami az egy- profilos, gyümölcsgazdálkodással jár. MAJD LESZ VALAHOGY 1961. februárjában szövetkezeti közgyűlést tartottak Tatárfalván, ahol az egyesülés mellett döntött a tagság. Mindenki ugyan nem értett még egyet, az egyesülés mellett szavazóktól is hallatszott olyan hang, „próbáljuk meg, majd lesz valahogy.’' Az első esztendőben az angyalosi határ tekintélyes részén tatárfalviak szorgoskodtak, Angyalosról továbbra is az a 60—70 ember járt dolgozni, akik a korábbi években küszködtek. Különösen nagy erőfeszítést végeztek a 131 hold elhanyagolt gyümölcsösben. A jól működő fegyelmezett tatárfalvi vezetési mód, a jobbnak, a többnek akarása nem engedett torzsalkodást, Már ebben az évben egyetértésben végezték a munkát. Egyformán szép volt a határ a Szamos mindkét partján. Az eredményekben való kétkedés azonban megmaradt egész az év végéig, az első zárszámadásig. A zárszámadás azonban egycsapásra megszüntette a bizonytalanságot, hiszen 55 forintot fizettek munkaegységenként. A második évben már 150- en jártak az angyalosiak is dolgozni. Jöttek vissza az iparból, és mentek a határba azok is, akik eddig csak a háztájiból nézték a többiek kínlódását Ma már több, mint kétszázan dolgoznak az angyalosiak. Míg az ötvenes években 40—50 hold évelő pillangóst tudtak vetni Tatárfalván, most az egyesült szövetkezetben több, mint 200 hold lóhere és lucerna ad takarmányt az állattenyésztésnek. Hízó állatot 25—30 darabot tudtak eladni, most évente 100 darab hízott marhát, és átlagban 200 darab hízott sertést adnak közfogyasztásra. Tudnak cukorrépát és kukoricát is termelni. MOTOR- KERÉKPÁROK, ÖJ HÁZAK Az egyesülés óta saját erőből az angyalosi üzemegységben lóistállót, csűrt, kovácsműhelyt, darálót, al- macsomagolót, pálinkafő'z- dét és cefretartályokat építettek, aminek az értéke majdnem másfél millió forint. Már az első évben kifizették az angyalosiak zár- számadási tartozását is. A munkaegység értéke a következőképpen alakult: 1961-ben 55 forint, 1962- ben 61 forint, 1963-ban 63 forint, 1964-ben 65 forint. Az idei rendkívüli időjárással is jól birkóztak meg, 50 forinton felül osztanak most is. Angyaloson a második évben már tizenegy szövetkezeti tag vett motor- kerékpárt, öten pedig új házat építettek. Azóta ez így folytatódik minden évben. Tatárfalván — elsőként a megyében — törpe vízmüvet építettek. A csövekben minden utcán ott csobog az egészséges ivóvíz. Most már megkezdték a víz bevezetését az udvarokba, lakásokba. öt év bebizonyította, hogy egy gyenge és egy erős szövetkezet egyesülése milyen eredménnyel járhat. De azt is bebizonyította, hogy Angyaloson sem a szövetkezeti tagokban. és nem is a talajban volt a hiba, hanem a vezetést kellett megjavítani. Csikós Balázs Évente mintegy egymil- liárd forintot fordítanak megyénkben beruházásra. E hatalmas összeg túlnyomó részét üzemépületekre, termelőszövetkezetek létesítményeire, lakóházakra, kulturális és egészségügyi intézmények építésére fordítják. A beruházás növekedésének üteme már jelentősen meghaladja az országos szintet, s Szabolcs-Szatmár további fejlődésének egyik alapja: milyen gyorsan építjük be az állam megyénkbe juttatott millióit. Az építkezések kivitelezési ideje az utóbbi években csökkent. De még most is hosszú idő — három, négy év — telik el, amíg az egy-egy jóváhagyott létesítmény el is jut a megvalósulásig. Ennek az oka nem az építésben, hanem a beruházás előkészítésében rejlik. Mik a gátló tényezők és hogyan segíthetnének a beruházással foglalkozó műszakiak az előkészítési idő lerövidítésében, erről beszélgettünk Végh Jánossal, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársával, Juha Istvánnal, a Beruházási Iroda főmérnökével, Scholtz Bélával, a megyei Tervező Iroda főmérnökével és Horváth Zsigmonddal, az ÉM. megyei Építőipari Vállalat műszaki osztályvezetőjével a Kelet-Magyarország sler- kesz tőségében. JUHA ISTVÁN: Az előkészítés valóban két-három évet vesz igénybe, ez a mi nagy fájdalmunk is. Szerintem elsősorban azért, mert a legkisebb épületnél, s típusterv alkalmazása esetén is negyven-ötven szervet kötelező bekapcsolni. Elképzelhető, hogy minden szerv érvényt akar szerezni a maga — sok esetben teljesen lényegtelen — álláspontjának. Annyi a jogszabály, a pragrafus, hogy mindenről be lehet szinte bizonyítani a szabálytalanságot. Hónapokig, s nem ritkán évekig eltartanak az ilyesfajta egyezkedések, viták és csak ezek után lehet szó a beruházási program, majd a kivitelezési tervek elkészítéséről. Még egyszerű beruházásnál is így van ez, amelynél pedig aligha lenne szükség egyáltalán vitára. A beruházási program jóváhagyása pedig olyan hosszú időt igényel, hogy azt szinte lehetetlen kivárni. SCHOLTZ BÉLA: Erre egy legújabb példa. A nyíregyházi déli alközpontban még márciusban elkészítettük 108 lakás beruházási programját. Május 18-án (két hónap múlva!) valamennyi szükséges szerv jóváhagyta, de az irodánk csak júliusban kapta meg a kivitelezési tervekre vonakozó megbízást. Két hónapig vitatkozott a megyei tanács vb építési és tervosztálya melyikük írja alá az ügyiratot. Nekünk a tervezésre ugyanennyi időnk maradt. S hogy ne essen kútba a határidő, ne legyen vizsgálat, kötbér _ ilyen esetek miatt — jog és szabályellenesen, de előre hozzáfogunk a tervezés munkálataihoz. Volt ennek aztán olyan következménye is, hogy utólagosan, s nem lényeges módosítások miatt több ember több napi munkája veszett kárba s elhúzódott a kivitelezés Is. HORVÁTH ZSIGMOND: Szabályok, rendelkezések nélkül nem lehetne építeni. De túlságosan sok a jogszabály, amelyek betartása tökéletesen szinte lehetetlen. Ma már nem azért ostoroznak minket az illetékes beruházó szervek, mert nem tartjuk be, inkább azért ha pontosan betartjuk a jogszabályokat. Szerintem sem az a hiba, ha a különben hasznos rendelkezések alapján dolgozunk, hanem az, hogy ez a sok szabály alapos módot is ad arra, hogy rengeteg szerv közbeiktatása akadályozza a munkánkat. Vagyis sok a kapaszkodó a kisajtó, amely szüli az adminisztrációt, nehezíti a döntést. JUHA ISTVÁN: El kellene érni, hogy egy felelős helyre állított vezető műszaki embernek legyen egyedül is joga eldönteni, egyes esetekben mit tegyen. Ha erre nem, vagy nem jól képes, váltsák le. De ha alkalmas, akkor arra is legyen az, hogy intézkedjen, dönthessen. Ez lenne a hasznosabb, s nem az, hogy egyre több munkát adunk a jogászoknak, s magunk is lekötjük időnket a jogi kérdések boncolgatásával — mert le kell — a konkrét építőmunka helyett. Hogy ez mennyire káros, bizonyítja a nyíregyházi tanyai kollégium esete. E fontos létesítmény építése azért húzódik, mert jogi formulákat keresnek a tervezők, s a kivitelezők — egy félórás munka végzése helyett. Ugyanez a helyzet az északi alközpont ideiglenes derítőjének előkésztésével, amelyet májusban kezdtünk meg, s még ma sincs eredmény. HORVÁTH ZSIGMOND: A jelenleginél sokkal egészségesebb légkörre, a kölcsönös bizalom megteremtésére lenne szükség a beruházásban közreműködő szer- í vek között. A műszakiak I felelőssége csak a legteljesebb bizalom talaján érvényesülhet. Paragrafusokkal, jogászkodással nem lehet építkezni. Szerintem, ha a különböző érdekelt műszakiak megbízhatnának egymás vállalatában, ígéretében, s nem az állam pénzét, az emberek idejét, idegeit őrlő döntőbizottsági tárgyalásokon dőlne el a beruházás sorsa, akkor fele any- nyi problémával küzdenénk. S a műszakiak is a beruházással, a kivitelezéssel törődhetnének elsősorban, nem a jogi ügyletekkel. JUHA ISTVÁN: Hiányzik például egy 18 lakásos épület egyetlen szobájának a parketta csiszolása, emiatt viták kerekednek, amelynek a lakók isszák meg a levét — esetleg csak hetek múlva költözhetnek, ugyanis a beruházó jogosan tagadhatja meg az épület átvételét. Pedig a hiba kijavítása csak néhány óra — ha a bizalom adott, s van kölcsönös megértés. Senkinek sem használ tehát a vég nélküli vitatkozás, amely miatt nem egyszer mentek már évek veszendőbe. Itt kellene erélyes kézzel rendet teremteni. HORVÁTH ZSIGMOND: Vannak már kezdeti lépések a munka gyorsítására. Az ÉM — helyesen — rögzítette hogy a jövő évi építkezések terveit előző év augusztus 31-ig kapja meg az építő vállalat. Ez megtörtént s jó, mert reálisak az anyagterveink, felkészülhetünk a beruházás elkészítésére. De a hitelfedezet csak jövőre lesz meg, az OTP csak akkor mondja meg, melyik munka mehet és melyik nem. Ennek hiányában nem tudunk anyagot rendelni, alvállalkozót kijelölni — vagyis építési szerződést kötni. Gyakorlatilag e helyes elvet egyáltalán nem tudjuk gyümölcsöztet- ni. VÉGH JÁNOS: Rendkívül fontosnak tartjuk a szervek közti kölcsönös bizalmat. Ne arra törekedjenek a felek, hogy bebizonyítsák mennyire nekik van igazuk, s közben a beruházás ideje elhúzódik. Azt is látni kell, hogy a kivitelező munkája már az építkezést megelőzően megkezdődik: a beruházási program készítésében, bírálatában, s nemcsak már a kivitelezési tervek hibáztatásában — jóval később. Ugyanakkor a beruházónak is figyelembe kell venni a kivitelező érkeit (típusszerkezetek alkalmazása, építkezések koncentrálása, folyamatos termelésszervezés lehetőségei stb.) A jogszabályokra szükség van, de azt el kell érni, hogy egyszerűsítsék gyorsítsák a lebonyolítást, s csökkenjen az adminisztrációs eljárás, mert ezt az élet követeli. A túlzott előkészítési időt semmi sem indokolja, mint ahogy az illetékes megyei szerveken — például a megyei tanács két emlitett osztályán — múlik csupán az is, mennyire lelkiismeretes, a népgazdaság és a megye fejlődésének érdekeit tekintő a munkájuk. # A beruházások meggyorsítása az érdekelt szakfőhatóságok jobb összhangján, a gátló akadályokat megszüntető intézkedésein, s nem utolsó sorban az itt dolgozó szervek jobb együttműködésén, felelősségvállalásán múlik. Érdemes figyelemmel kísérnünk, hogyan alakul e fontos terület helyzete a jövőben. Kopka János Gáz, bölcsőde, telek Intézkedések a lakosság érdekében A városi tanács tájékoztatása Nyíregyháza évről évre fejlődik, bővül az egészség- ügyi, kereskedelmi, művelődésügyi és egyéb ellátás hálózata, s a fejlődés jelentős részese, segítője a városi tanács. Milyen — a lakosságot közvetlenül érintő — intézkedéseket tettek- a közelmúltban a Nyíregyházi Városi Tanács VB osztályai, csoportjai? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk a tanács illetékeseinél. — Háromezer nyíregyházi családnak adtunk probán-bután gáz elő- bekapcsolási engedélyt a második és a harmadik negyedévben. Ezzel a város lakosságának 18 százaléka, mintegy 16 ezer családnak lesz háztartásában gáz — hallottuk a kereskedelmi csoportnál. — Az előbekapcsolási engedéllyel rendelkező nyíregyháziak a jövő év első ne-' gyedében már használhatják főzőkészülékeiket: ekkor kapják meg majd a gázpalackokat. A második negyedévben kiadott előbekapcsolási engedélyek alapján 1500 bekötését már elvégezték. — A bölcsődei férőhelyek számának növelésére tettünk erőfeszítéseket, és a városi szakorvosi rendelő- intézet tárgyi feltételeit teremtették meg — mondta dr. Bíró Béla főorvos, az egészségügyi osztály vezetője. — Az év elején 40 személyes bölcsődével gazdagodott a város. Az új intézmény a Vécsey közben épült fel. Most épül a Sarkantyú utcai 60 személyes bölcsőde, átadása a jövő év elején várható. Jelenleg Nyíregyháza bölcsődéiben 377 férőhely van. — A Vöröshadsereg útján, a volt SZTK alközpont helyén építkezés, átalakítás folyik: készül a szakorvosi rendelőintézet. Elkészültével és berendezésével — 1966. májusában — lehetőség nyílik a jelenlegi zsúfolt rendelőintézet tehermentesítésére. Az új helyen csak a város lakosságának tartanak rendeléseket. A rendelőintézetben mindenfajta szakorvosi rendelő helyet kap. — A nyár derekán • 48 telket adott át a városi tanács az OTP-nek értékesítésre — tájékoztatták munkatársunkat az építési, közlekedési osztályon. Ezeken a telkeken — a Ságvári telep területén — családi házak épülhetnek. Hasonló célra 20 telek kerül átadásra a Borbányán is. Sz. Sz. Megyei TBC-intézet Nyíregyházán. Foto: Elek Emil 1965. október 10. 3
