Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-10 / 239. szám

Bába Mihály:

LESBEN

A krumplileves még meleg volt; két teli tányérral evett belőle. Aztán lefeküdt éa aludt egy órát. Ilonhoz most hiába menne, ilyenkor még kint van a határban.

Amikor felébredt, ijedten ugrott a lavórért, mosakodott, öltözködött.

— Hová igyekszel? — nézett rá az anyja sopánkodva.

— Megyek a piacra, körülnézek.

— A pénzt hagyd itthon.

—Ott van a noteszemben, vegye ki. Hol a bicikli?

— A kamarában.

Már tolta is ki a kapun, de nem a piac felé fordította a kormányt.

— A piac amarra van,

te — kiáltott rá az anyja.

— Kerülők egyet.

— Csak a kocsmát is kerüld ei, éa ne legyél tokáig..:

Nem találkozott senkivel.

A gyepszélen, a nyárfásnál leugrott a kerékpárról, oda- döntötte a fához, 6 meg leült és figyelte, mikor jönnek a határból hazafelé. Több mint egy órát üldögélt idegesen szíva a cigarettát, mire feltűntek az első csoportok. A munkások csapatostól jöttek át a legelőn kitaposott gyalog- úton. Felállt, és a fához támaszkodva figyelt. Ilont leste, kivel jön, hogy jön. Nem messze jártak már tőle, amikor meglátta.' Vas Jankóval jött, meg Cseresi JulivaL Jankó közelebb hajolt Ilonhoz, valamit mondott neki, mire Ilon nevetve elkapta a fejét

Lecsapta a cigarettát és dühösen eltaposta. Szóval a Jankóval kacarászik — villant át agyán. Nem vette le róluk a tekintetét. Juli elköszönt Ilonéktól és a Hét út felé sietett

Amikor Hon meg Jankó melléje értek, megmozdult.

— Szervusz Ilon.

A lány megrettent'

— Jaj, de megijesztettél. Szervusz. Hát te mikor jöttél haza?

Vas Jankó is megállt, meglepte őt is a fa mellett álló legény, de a következő pillanatban már közelebb lépett.

— Szervusz, Antal, Izllk-e

a városi élet?

— Izük — mondta Antal homlokát ráncolva.

— Csodálkozom — nevetett Jankó. — Na, szervusztok — csóválta a fejét és ment tovább.

— A kettessel jöttél? — kérdezte Ilon, hogy Antal ne bámulja már olyan veszettül a távolodó Jankót.

— Azzal, de úgy látom, nem nagyon vártál.

— Miért mondod ezt?

— Csali úgy.

— Hát ne mondd. Alig várom a második szombatokat, hogy lássalak, te meg ilyeneket mondasz.

— Nem úgy láttam az

előbb... Vihorásztatok.

— Hát aztán. Együtt dolgozunk, most meg bolondozott, a Julit ugratta.

— Azért sugdosott neked.

— Megbolondultál?

— Láttam.

— Vak vagy te, meg bolond. Egy hónapban kétszer látlak, akkor is csak veszekszel, mert beléd bújt az ördög. Hát mit csinálsz te ott, mi?

— Dolgozom.

— De amikor nem dolgozol! Hol kujtorogsz? Kiket bolondítasz. Hol kocs- mázol? Miért nem jársz haza te is minden héten, mint mások?

— Mások se. Csak kéthetenként, ha szabad szom- batosak. Különben tudod, hogy miért mentem eL

— Tudja az ördög — vágta rá Ilon mérgesen. Pedig, nagyon is emlékezett. Antal azért ment el, hogy

motorkerékpárra gyűjtsön pénzt. Es neki is tetszett ez, alig várta már, hogy Antal megvegye a motor- kerékpárt és pufogtassa az utcán, ha hozzájuk megy.

— Talán elfelejtetted? De könnyen felejtesz. Pedig neked is tetszik a motor, azt mondtad.

— Tetszik a nyavajának. Tán, hogy úgy járjak, mint Péter bácsiék?

— Kicsodák?

— Hát a tsz elnökhelyettese, meg a felesége. Hajtottak ki az állomásra és neki egy szekérnek. Bevitték őket a kórházba. Azt mondják, hogy Péter bácsinak le kell vágni a lábát, úgy összetört. A felesége meg agyrázkódást kapott. Hát kell a fenének az a motor! Hogy velem is az történjen, és hogy te féllábú legyél!

Már reszketett, torkát sírás fojtogatta. Kis szatyrának fülét majd szét szedte úgy markolászta jobbról, balról. Anti nyelt egyet, kiszáradt a torka.

— Mikor történt?

— Tegnapelőtt.

Antal megfogta Ilon vállát, remegett a tenyere.

— Nem mindenki jár úgy, Ilon. A vonat is kisiklik néha, meg a repülő is lezuhan...

— De én nem akarom, hogy megvedd azt a motort, nem akarom.

Nem tudta visszafolyta- ni könnyét, a cseppek már kiültek szeme peremére. Antal zavartan nézte napszítta arcát.

— Jól van, na, hát akkor nem veszem meg — mondta halkan.

— Megígéred? Csakugyan?

— Meg — nevetett Antal. Gondolta: majd elmúlik Ilon rossz kedve és akkor csak megveszi.

— Akkor meg — törölte szemét Ilon — akkor meg mit keresel te a városban?

—• Hát dolgozom — ámult rá Antal.

— Dolgozol — legyintett dühösen Ilon. — En is dolgozom, mégsem szaladtam el. Itt is dolgozhatsz, ha akarsz. Vagy én csak húsz napra kellek neked egy esztendőben? Mi? A többi napokra talán van valakid

ott?

— Ilon — Antal két kézzel kapta meg a lány karját és megrázta. — Mit beszélsz itt össze-vissza?!

— Mit? — rántotta ki karját a lány. — Azt, hogy nekem nem kell olyan ember, aki csak kéthetenként egy napra az enyém. Vagy mindennapra, vagy egyre se, érted?

Megfordult és otthagyta Antalt. A legény kábultan nézett utána. „Hát most hagyjam ott, amikor megkaptam a munkásszállást, meg a keresetem is jobb lett” — dühöngött.

Felpattant a kerékpárra. Utolérte Ilont, leugrott a nyeregből és tolta a lány mellett. Ilon meg-megállt, hadonászott. Aztán ismét elindultak. Tíz lépést mehettek csak, amikor Antal balkezébe fogta a kormányt, a jobbal meg átölelte Ilon vállát és a lány minden szavára nagyokat bólogatott

Tabi László:

Megmagyarázom

Tessék megengedni nekem, hogy a helyzetet megmagyarázzam. Nekem már oly sokan oly sokszor oly sok helyzetet magyaráztak meg, hogy most az egyszer én szeretnék helyzetét magyarázni. Mert helyzet, ami magyarázatra szorul, mindig van; és mindig akad magyarázat, amelyhez a megfelelő helyzetet megtalálni gyerekjáték. És milyen jó dolog magyarázni a helyzetet! Milyen okos, aki magyarázza, milyen logikusan, szépen, értelmesen magyarázza, mennyire hízik a mája annak aki magyaráz, amikor látja, hogy olyan érdeklődéssel figyelik a magyarázatát! És milyen jó annak, aki a helyzet magyarázatát meghallgatja, bővül a látóköre pillantról pillanatra, szinte érzi, hogyan töltik a fejtbe a bölcsességet neki je.

És milyen szerencsés maga a helyzet, amit megmagyaráznak, mert a helyzetnek is van lelke ám, ő is szereti ha világos ha minden különösebb nehézség nélkül lehet érteni őt, mert bizony a helyzet is szomorú, ha homályos, ha zavaros, ha félreértésre ad alkalmat. Hát még a magyarázat milyen boldog, amikor elhangzik, semmit sem szeret a magyarázat jobban, mint elhangozni, kristálytisztán, egyszerűen, velősen, ilyenkor a magyarázat ugrál és tapsikol örömében, tessék elhinni.

Itt van például a helyzet ezekkel az új, érdekes vendéglőkkel, éttermekkel,

amik mostanában sorra nyílnak Budapest minden táján. Mert mostanság nemcsak egyszerűen éttermek nyílnak, egyszerű éttermekre már senki sem figyelne

fel; mostanság érdekes, különleges vendéglők nyílnak, például vadvendéglő, ahol szarvast, özet, nyuszit, vaddisznót lehet enni ilyen meg olyan módon, megnyílt a régi híres étterem a Belvárosban is, és azt hirdeti, hogy őbenne hizlalt ökröt lehet enni fatányéron, meg égő diós batyut kínál az újsághirdetésben, az ember csak kapkodja a fejét, mert égő diós batyuról még csak nem is hallott, eddig azt sem tudta, hogy az égő diós batyut eszik-e vagy isszák, most végre kiderült, hogy hirdetik, hát nem érdekes?

Es megnyílt a Várban az Alabárdos-vendéglő, még riportot is írtak róla a lapok, olyan érdekes. Ennek nincs is konyhája, kis kályhákon sütik a húst, amit kardra szúrnak és meggyújtanak és ónkupából mérik hozzá a bort, amit viszont egyáltalán nem leidet meggyújtani. És nyílik vitaminétterem, ahol csurom egy vitamin minden eledel és nyílik birka-csárda is, türelmes vendégeknek — meg sok minden egyéb érdekesség.

x Dési Huber István

emlékkiállítás Nyírbátorban

A Nyírbátori Báthori István Múzeum — állandó kiállítási anyagán kívül — évente több alkalommal, nagy látogatottság mellett — rendez képzőművészeti kiállításokat. 1961 óta több mint 120 ezer nyírbátori, más városbeli, illetve külföldi látogató tekintette meg a XIX—XX. századi festők kiállítását, a Holló László, Medgyesi Ferenc, Rippl-Rónai, Benczúr Gyula kiállítást, a nagybányai festők képeit, valamint a német-alföldi nagymesterek rajzait.

A kiállítások sorát újabb értékes képzőművészeti tárlat követi: a ma megnyiló Dési-Huber emlékkiállítás. Az ünnepélyes megnyitó egyben az országos múzeumi hónap első nyírbátori eseménye. A megjelent vendégeket 11 órakor Sza- lontai Barnabás múzeumigazgató üdvözli, majd Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb. elnökhelyettese— megnyitja a múzeumi hónapot. A Dési-Huber emlékkiállítást dr. Pogány ö Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg. Tárlatvezetést dr. Manga Jánosné művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa tart.

Az ünnepi esemény vendége lesz Dési-Huber István özvegye is.

*

„Dési-Huber István a festenitudást, a mesterfogások ismeretét és nagy általános műveltségét auto- diaxissal szerezte meg — írja dr. M. Heil Olga művészettörténész. — Pályája kezdetén a rajzolásban szorgoskodik, elsajátítja a rézkarcolás mesterségét,

Nodémármost mi a helyzet, amit meg kell itt magyarázni? Az a helyzet, hogy az egyszerű észjárású polgár nem érti: minek ez a nagy versengés az éttermek között, ez a késhegyre menő konkurrencia mire jó amikor végeredményben mindegyik étterem egyazon anyának, a nép államának gyermeke, ennek folytán akármit eszem akármelyik étteremben, ugyanabba a pénztárba fizetem be az árát végeredményben. És az egyszerű polgár azt sem érti, hogy miért kell evésre serkenteni a magyar embert, amikor a magyar ember amúgyis annyit eszik, amennyi belefér? Éppen ezért az egyszerű ember úgy magyarázza a helyzetet, hogy tulajdonképpen az egyes kerületi trösztök harcolnak a fokozottabb tervteljesitésért, halat vadat s mi jó falat azért kínálnak, mert az ötödik kerületben nem abból lesz a prémium, amit a negyedik kerületben esznek meg, s ennek folytán nem mindegy, hogy ki hol mennyit eszik.

Bátorliget! gémeskutak. Milánóban pedig az ezüstműves mesterség biztosítja kenyerét. A munka után fél éjszikÚKkal megtoldott

esték, pihtnö ünnepnapok voltak a művészeté.

Művészetét — korai festményeit — a kubi-mus for- matörvényeinek nála sajátos szigorral alakítqtt tanulságai jellemzik. Világnézete később kapta meg végleges, tiszta tartalmát. A munkásosztály történelmi hivatásának, forradalmi szerepének megismerése a festőre sorsdöntő élmény erejével haTott. Az 1933—34-es esztendők hoztak művészetében jelentős fordulatot. Már túl van a formakeresés, önmaga keresése idején, a művészet egyik legnehezebb problémáját a tipikusban, a különösben sűrített egyes és általános ábrázolását magasrendú tisztaságban képes megoldani.

„Az életben, a napban és a szélben, az emberben, a szeretetben, s a hajnali, holnapi fényben nincsen

okom, hogy kételkedjem” _

írta López Pacheco, spanyol költő egyik versében, melyet Antonio Ferres a polgárháború „legyőzöttjeiről” szóló regényének mottójául választott. Ferres azokról az emberekről írta meg hitvallását, akik életük kockáztatásával védelmezték a köztársaságot, s akik ma is hősies erőfeszítéssel őrzik emberségüket a börtönráIgy gondolja az, aki felületesen ítél, akinek a helyzetet nem magyarázza meg senki. Node. Nem ez a helyzet. Azazhogy a helyzet ez, de a magyarázat nem ez. A magyarázat az, hogy valójában a népszaporulat kérdésével van összefüggésben a dolog. Mint köztudott, hazánk lakossága igen mérsékelt ütemben szaporodik. De miért? Mert a lakosságot darabszámra mérik, vagyis egy fő az egy fő, akkor is ha ötven kiló, akkor is ha egy mázsa. A helyzet magyarázata az, hogy a Statisztikai Hivatal állítólagos kezdeményezésére a jövő évtől a lakosságot súlyra kell mérni, akkor a népek szaporodási listáján legalább kilenc hellyel előre rukkolunk. Hát ez a helyzet, kérem. Illetve, hogy a helyzet ez-e, arra nem merek esküt tenni, de hogy a magyarázat ez, abba az olvasó törődjék bele. Mert az én éttermemben nincs hivalkodó választék a magyarázatokból. Eszi, nem eszi, mást nem kap.

Harmincöt éves, mire • festői tudás birtokában kifejezi azt, amit lényegesnek tart, s azt. ami egész életének lényege.

1938-ban és a rákövetkező esztendőben szép élményeket adott n festőnek két rövidke utazás, az egyik Bátorligetre, a másik Hollókőre. Mindkét faluból egész sereg rázzál, vázlattal tért haza.

Fedics Mihály remek arcképe is — a kiállításon is szerepel — bátorliget! emlék.

A nagy ma,gyár proletár- festő 1911-ben halt meg. 1953-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dési-Huber István életművét a Kossuth-tlij első fokozatával tüntette ki, s ezzel művészetének forradalmi harcosságát, szép, tiszta emberségét emelte méltó rangra.

csők mögött s a fogház falain kívül.

Asunción, a vidéki tanítónő a férje nyomait keresve érkezik Madridba, a negyvenes évek elején. Ismeretlen ismerősök segítik lépteit, anyák és nővérek, hozzátartozójukat sirató emberek, a „legyőzöttek” nagy családja. Útja végét Gua- dalarreal jelenti, a börtön, ahol férjét kivégezték, a ahol férje harcostársa raboskodik. Federico, az orvos a rácsok világában sem engedi, hogy úrrá legyen rajta a reménytelenség, hogy társai megfélemlítve, tehetetlenségre kárhoztatva beletörődjenek sorsukba.

Mit tehet egy rab a szuronyok, a börtönfalak árnyékában? Egymagában semmit. De ahogy a külvilágban sem hagyják el egymást a „legyőzöttek”, úgy a fogházbeliek is megtalálják a módját, hogy az összefogásban újra felismerjék a maguk erejét. A határokon túl fegyverek dörögnek, egyre közeledő, győzelmes fegyverek és Spanyolország népe reméli, hogy számára is elhozzák a szabadságot. Ez a reménysugár is elegendő ahhoz, hogy a mozdulatlanná dermedt emberek újra éledni kezdjenek, izmaikat próbálgassák. Közös akaratban, erőben egyesülve messzire elhallik szavuk.

Ferres megrázó regényének („A legyőzőitek”) nem csupán az emberi sorsok szűk szavú körvonalazottsá- gában, a mai Spanyolországról — elsőként — szóló híradásában rejlik az értéke. írása az összefogás erejébe vetett hit apológiája.

(Dankó Éva fordítása, Kossuth Könyvkiadó, 1963.)

H. Gy.

Egy spanyol író hitvallása

Antonio Ferres könyve