Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Felkészülten, ! meggondoltan A népi ellenőrzés vizsgálata megyénk gazdasági egységeiben Hatékonyabb belső ellenőrzést a társadalmi tulajdon védelmére Beválik-e a referátum nélkül] értekezlet ? 40 000 javaslat a vasipar termelési tanácskozásain Három évvel ezelőtt a megyében harmincegy ipari és mezőgazdasági üzemrész vállalkozott a szocialista cím elnyerésére. Sajnos, ja­va részük felkészületlenül, hiányos útravalóval. Az eredmény: egy év után csak egy üzemrész érte el a célt. A többi lemorzsoló­dott, menet közben vissza­lépett. Ez Is egyik oka an­nak, hogy tavaly már csak huszonöt üzemrész tűzte ki célul a cím elnyerését. Bár az eredmények értékelése csak ez év végén zárul, az eddigi felmérések azt bizo­nyítják, hogy sok helyen még mindig minden alap nélkül vágtak neki ennek az útnak. Nézzünk szembe a tények­kel. A Nyíregyházi Gumi­gyár fonalüzemében öt bri­gád dolgozik, de egy sem nevezett be a szocialista címért folyó versenybe. Mégis arra akartak válla*- kozni, hogy megszerzik a szocialista üzemrész címet. Természetes dolog, hogy ott, ahol még brigádon belül sincs eldöntve a hovatarto­zás, ott nem lehet üzemi szinten ilyen versenyt kez­deni. Ehhez hasonló helyzet megyénk több üzemében is előfordult; De nézzük az érem má­sik oldalát, megyénk üze­meiben van alapja a szo­cialista üzemrész címért va­ló versenynek. Példa erre a VAGÉP esete, ahol a nagy szerelőcsarnokban már minden brigád megszerezte a szocialista címet, s csu­pán az hiányzik, hogy ma­gasabb szinten is folytassák a versenyt. A Városgazdálkodási Vál­lalatnál az útépítő részleg már megszerezte a szocia­lista üzem címet. Vajon mennyivel rosszabbak a fel­tételek az Alkaloidában, a Tiszai oki Faipari Vállalat ládaüzemében, a kisvárdai öntödében, vagy a nyírbog- dányi kőolajfeldolgozóban? Szinte felsorolni is sok len­ne azokat az üzemeket, ahol nemcsak a tárgyi, gazdasá­gi adottságok biztosítottak, hanem jó a munkaszerve­zés, és évtizedek óta kifor­rott, ütőképes törzsgárdával rendelkeznek. Csak a lehető­ségeket kellene jobban hasz­nosítani. Természetesen nem lehet sablont felállítani, versenyt kezdeni ott, ahol nincsenek meg a feltételek. Hiába van meg minden gazdasági és tárgyi feltétel a versenyhez például a Nyíregyházi Kon­zervgyárban, ha nincs még meg a kiforrott, egységes munkásgárda. Itt először a brigádokat kell eggyé ko­vácsolni, kialakítani az ál­landó törzsgárdát. Más szó­val az alapnál kell kezdeni. Nagy kollektívában szo­cialista módon élni és dol- gazni nem megy máról-hol­napra. De ha a brigádok átesnek a tűzkeresztségen, akkor már eredményesebb a verseny, nagyobbak az esélyek a szocialista üzem­rész, majd később a szo­cialista üzem, vagy vállalat cím elnyeréséhez. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a párt-, szakszerve­zet, mellett a gazdasági ve­zetés is legyen gazdája en­nek a több megbecsülést érdemlő mozgalomnak. Tóth Árpád A közvagyon védelmének, a vállalati, szövetkezeti fe­gyelem betartásának, a szakmai munka megjavítá­sának fontos segítője a belső ellenőrzés. Mennyire hatékony ez Szabolcs-Szat- márban — ezt vizsgálta leg­utóbb a Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Sokszor elmarad <» felelősségre vonás A NEB csütörtöki ülésén tárgyalt anyag megállapítot­ta, hogy a vizsgált negyven­két állami vállalat, föld­műves- és kisipari szövet­kezet többségében a belső ellenőrzés nem érte el a célját, s nem látja el a feladatát. A legtöbb egy­ségnél nincs belső ellenőr, e feladatot a szervek veze­tői, illetve felügyeleti szer­vei végzik. Sok helyen hi­ányzik a belső ellenőrzés munkaterve, programja, s ahol ilyen van is, a terve­zett ellenőrzéseket nem, vagy csak hiányosan tartot­ták meg. Bár a 106/1963 PM. számú utasítás rögzí­ti, hogy milyen irányelvek szerint dolgozzanak a belső ellenőrzésnél, vállalataink, szövetkezeteink nagy része nem vizsgálja meg a műsza­ki szervezést, a gazdaságos­ságot. A földművesszövet­kezetek megelégszenek a leltárhiányok és többletek okainak feltárásával. A vizsgálat eredményeit meg­vitató vezetőségi ülésekről legtöbbször sem jegyző­könyv, sem feljegyzés nem készül, így a tett intézkedé­sek nem állapíthatók meg, s a felelősségre vonás is sok­szor elmarad. Nem terjed ki a belső el­lenőrzés olyan fontos terü­letekre, mint a létszám és bérgazdálkodás, a bérszám­fejtés, a termelés előkészí­tése és a szállítási szerző­dések megkötése, pedig itt jelentősen javíthatná a szer­vek munkáját. A társadalmi tulajdon védelmének vizsgá­latát sem az előírások sze­rint végzik a legtöbb he­lyen. A pénz-, anyag- és készletgazdálkodás vizsgá­lata is kívánnivalókat hagy maga után. A késedelmi kamatok, bírságok és kötbérek okát sem kutatják a legtöbb ál­lami, szövetkezeti egység­nél, ezért a károk megtérít- tetése sem történik meg minden esetben. Ez történt a kisvárdai és a tornyos- pálcái földművesszövetke­zetnél is, s bár erre utóbb a MÉSZÖV ellenőrei fel­hívták a figyelmet, a fele­lősök bírságolása mégis el­maradt. Hiányos feljegyzések Hiba, hogy a belső ellen­őrzés megállapításait alig néhány helyen rögzítik írás­Czibak, Kocog tanya* Tormás tanya, Nagymogyo­rós. Közel húsz éve, hogy először jártam arra. Ami emlékezetemben megma­radt; a homok, a szegény­ség, a kulturálatlanság, az egypitvaros, négycsaládos nyomorúság. Egy pitvarról négy lyuk nyílott (lakószo­ba), egy szobában 10—12 ember. Fél négyzetméter sem jutott egynek-egynek. Késő őszön, téli estéken tanyázni jártak ott egymás­hoz az emberek. Az asszo­nyok, lányok orsót pörget­tek, nyálazták a kendert, a férfiak savanyú bort, novát ittak, történeteket meséltek. Az arcokra mosoly helyett rémület ült, amikor a „ló- patás” lányrabló, pulya- nyomorító rémtetteit hall­gatták. Az emberek hitték. Tanyázások ma is van­nak. Más tartalommal. Két éve, őszön Weiszné, a bal- kányi községi párttitkár (a tanyavilág szülésznője, így mindenkinek komája) és Csongár Ferenc (ma a nagykállói járás mezőgaz­dasági osztályának vezető­je) Kocog tanyára mentek ban — a fehérgyarmati já­rás vizsgált egységeiben egyáltalán nem találtak írásbeli anyagot a népi el­lenőrök. Ahol ilyennel ta­lálkoztak ugyan, ott is hi­ányosak, a legfontosabb megállapításokat nélkülözők a feljegyzések. Jó példa a belső ellenőrzés gyengeségé­re, hogy a fehérgyarmati, baktalórántházi és a nagy­kállói járásokban a súlyo­sabb szabálytalanságokra csak a felügyeleti szervek jöttek rá. Az ellenőrzés ha­tékonyságát akadályozza, hogy a hálózati ellenőrök általában nem kérnek a hi­bák elkövetőitől igazoló je­lentést : megelégszenek az­zal, hogy a megállapításo­kat jegyzőkönyvbe veszik, s megbeszélik a felelősökkel. Figyelemre méltó a NEB- vizsgálatnak az a megállapí­tása is, hogy a hibák kijaví­tására tett intézkedések sok­szor nem állnak arányban az elkövetett cselekmény súlyával. Az apagyi szövet­kezeti boltkezelőknél pél­dául sorozatos leltárhiányok ellenére sem alkalmazták az egyedül helyes eljárást, a leváltást. Megyénk hat járásában az intézkedések felülvizsgálatánál tűnt ki, hogy az egységeket a külön­böző mulasztások nyomán hétszázezer forintos kár ér­te, a kiszabott kártérítések összege pedig csupán 134 ezer forintot tett ki! És még ez az összeg sem folyt be a népgazdasághoz. Megfelelő intézkedéseket A fenti példák jól bizo­nyítják: a társadalmi tulaj­don védelmében nagy sze­repe van az alapos és sok­rétű, mindenre kiterjedő belső ellenőrzésnek, hiszen a felügyeleti szervek csak ritkán jutnak el egy-egy vállalathoz, szövetkezeti egységhez. Sokat segít az ellenőrzés, de csak akkor, ha azt mindig követi az okok feltárása, a megfele­lő intézkedés. Megyénkben e területen sok a javítani­való. A hibák megszünteté­sénél is következetesebbek­nek kell lenniük a vállala­ti, szövetkezeti vezetőknek, azok felügyeleti, irányító szerveinek. A most lezajlott népi ellenőri vizsgálat fel­hívta a figyelmet az utóel­lenőrzések fontosságára. Szabolcs hat járásában egyáltalán nem, a többiben is csak egy-két esetben vet­tek annyi fáradságot az érintett szervek, hogy utó­lag meggyőződjenek róla, Tavtifázék taggyűlésre. A tanyán 13 párttag volt. Az iskolában félszáznál is többen össze­gyűltek. A párttitkár Mol- dován Miklóstól kérdezte; — mond, komám, minek köszönhetjük ezt a nagy összejövetelt. Az öreg Marozsán felelt: — Hát, mondtam az em­bereknek, hogy tetszik jön­ni, és összejöttek. Tanyáz­ni, szót érteni. Szót érteni?! Ez volt a legnehezebb. Nyakas em­berek a pusztaiak, és ak­kor éppen olyan dolog ke­rült terítékre, amihez nem­igen füllött a foguk: törté­netesen, hogy közösen, do­hánypajtát építsenek a tszcs-tagok. A tanyaiak: Vasas, Rehácsi, Máté így érveltek: — Hogy gondolják azt bérem! Nem megyünk bele milliós hitelbe. Jó nekünk kijavították-e az észrevéte­lezett szabálytalanságokat. A megyei NEB határozat­ba foglalta, hogy javasolja a leginkább érdekelt két megyei szervnek, a föld­művesszövetkezetek megyei központjának és a kisipari szövetkezetek megyei szö­vetségének, gondoskodjanak egységeiknél a belső ellen­őrzés megszervezéséről. Na­gyobb szövetkezeteiknél al­kalmazzanak függetlenített belső ellenőröket, munkába állításuknál a rátermettsé­get és a megfelelő szakmai képzettséget vegyék figye­lembe. Gondoskodjanak ar­ról, hogy legalább évente egyszer valamennyi földmű­ves- és kisipari szövetkeze­ti egység belső ellenőrzése megtörténjék. Kopka János Azt mondják: mikrolabor- felszerelés. A méretek ti- zedmilliméter pontosak. Itt készülnek Nyíregyházán, az Építőanyagipari Vállalat üvegtechnikai üzemében. Az asztalon két tárgy. Mindkettő üveg. Az egyik sima, Pyrex-cső, a másik szabályos üvegcsap, benne a csiszolt üvegdugó. Az egyik nyersanyag, a másik a kész­termék. 1000 fok körül Az üveg a lángban fo­rog. Közepében a hőmér- séglet 600—1200 fok között van. Az üveg pirosan-fehé- ren izzik. Székelyhídi Fe­renc brigádvezető kezében engedelmesen formálódik, alakul változatosabbnál vál­tozatosabb formára. A mé­teres üvegcsőből 10—13 cen­timéternyi darabot, spiccet húz le a lángon, ebből kez­di kialakítani a csapot. — Simitószél, szénkúp, anatómiai csipesz. Ennyi szerszámmol dolgozunk. A többi a láng és a kéz dol­ga. — Közben gyakorlott mozdulatokkal forgatja a készülő darabot, időnként a simítószéllel kényszeríti a már csaknem folyékony üveget a megszabott for­mára. Kialakul a csapcső alakja, kezében máris a kö­vetkező szerszám áll. — Szénkúp. A belső alak ettől lesz megfelelő. Hogy miért készül szénből? Az üvegtől ez vonja el a leg­kevésbé a hőt. az a pajta, ami a ház kö­rül van. Négy órója vitatkoztak már, amikor azt mondta a párttitkár Csongár Ferenc­nek: — Hadd beszéljek én velük. A teremben nagy volt a zúgás. Az asszony várt, mig elcsendesedtek az em­berek, aztán így kezdte: __ Engedjék meg ked­ves komáim, hogy most már én beszéljek. Nincs itt szó semmi susmusról. Mert mit akar az állam? És mit akarnak maguk? Az ál­lam azt akarja, hogy ami dohány terem a határban, az mind megmaradjon, fel­dolgozható, jó minőségű le­gyen. Maguk meg azt akar­ják, hogy a tanya örökké hátul kullogjon, hogy ne fejlődjenek. Ha felépítik a pajtákat, az állam az épí­tési költség kétharmadát el­engedi, a megmaradó részt, 25 év alatt, maguknak lesz idő kifizetni. Csak egyszer rakják tele azokat a pajtá­kat, máris kamatostól meg­térül a kiadásuk. öreg este lett, amikor szavazásra került a sor. Ki A Vasas Szakszervezet közgazdasági osztálya a ter­melési tanácskozások szín­vonalát és eredményeit vizsgálva megállapította, hogy az utóbbi időben nőtt a dolgozók részvétele, vita­készsége és a javaslatok száma. Az év eddigi terme­lési értekezletein a vasipar 330 000 dolgozója vett részt, tehát minden száz ember kö­zül hetvenegy, mintegy 40 000-en pedig konkrét ja­vaslatokat is tettek külön­féle visszásságok megszünte­tésére. A harminc vállalatnál tartott külön vizsgálat ta­pasztalatai szerint a terme­lési tanácskozások beszámo­lói sok helyen még mindig meglehetősen szárazak, A belső alak is méret­pontos, a csaphüvely kész. Most következik az egyik legkényesebb művelet: lyu­kat fúr a csaphüvely olda­lába, vörösre izzítja; az elkészített üvegcsövet' ugyancsak, majd biztos kéz­zel pontosan a helyére te­szi, s a két darab pillana­tok alatt eggyé forr. A csaphüvelyen elkészített lyuk és az üvegcső belseje pontosan illeszkedik. Engedelmes anyag Az üveg tovább forog a lángban. Most Varga Zsu­zsa kezében és Pyrex üveg­bot formájában. A csapdu­gó készül. Zsuzsa az egyik legrégibb munkás az üveg­technikában. Pedig alig múlt húszéves. Persze az üzem is fiatal: tavaly volt az első kísérleti lámpagyúj­tás. — Először kémcsövet ké­szítettem. A láng bizony egyszer-kétszer alaposan megégette a kezem. Oda kell figyelni. Ha az üveg nem elég meleg, elpattan­hat; ha túl meleg, elcsep­pen. És mindez kilencszáz körüli hőfokon. Később mást is készítettem, egyre nehezebb műveleteket, és egyfajtából nagyon sokat. A nagy Erlenmayerből 2500 darabot. Itt is mindennek megvan a fortélya. A dugó végére egy üveg­botból kis csomót készít. Keze alatt az üveg enge­delmesen húzódik vékony szállá, vagy csavarodik vas­szavaz a pajta mellett, ki ellene. A szavazás egyhan­gú volt; mellette. A párttitkárt egy kicsit dühösítette, ez az egyhangú igenlés. Nem állhatta szó nélkül, megkérdezte: — Mi a fenének kellett ezen annyit vitatkozni? — Az öreg Máté mosolygott. — Igazsága van komám- asszonynak, akartuk mi a pajtát, de meg kellett be­szélni. De csomózó is kel­lene. Meg csapos kút is kellene. Harmincnyolc pajta épült idén a nagykállói járásban. A pajták nagyrészét a bal- kányi tszcs-ek építették. És pajta épül egyre több. Házak is épülnek, iskolák, kutak. A pár év előtti egy­pitvaros, négycsaládos nyo­morúságra egyre keveseb­ben emlékeznek. Legalább­is nem szívesen. A lópatás emberre sem. S mindarra, amiről szó esett a régi ta- nyázásokon. A tanyázás ma is divatos a balkányi pusz­ták világában. Csak a té­ma más. Üjkeletű. Seres Ernő hosszadalmasak, s ez a t>{- takészségre is nyomasztólag hat. Az ózdi kohászati üze­mek néhány részlegében érdekes módszerrel, a re­ferátum nélküli termelési tanácskozással kísérletez­nek, a jelek szerint ji eredménnyel. Beszámoló he­lyett a tanácskozást meg­előző napokban a műhe­lyekben grafikonokon is­mertetik a terveket és azok teljesítésének helyzetét, a selejt alakulását és egyéb tudnivalókat. A tanácsko­zás mindjárt vitával kezdő­dik, s a művezetők csak zárszavukban összegezik röviden a tennivalókat. A tapasztalatok szerint ily módon a vita igen élénk. kos cseppé. A csapdugó fo­góját formázza. — Arra kell nagyon vi­gyázni, hogy a fogó lapja pontosan megegyezzék a du­góba fúrt lyuk irányával« Ha elcserélném, a csap ép­pen akkor lenne nyitva* amikor elzárták. — Közben utómelegítés, majd egy üvegharanggal lefedi a kész munkadarabot. — A másik teremben ezeket még megcsiszolják, hogy pontosan zárjanak, aztán összeillesztik és me­hetnek a csomagolóba, on­nan pedig a laboratóriumok­ba, gyógyintézetekbe. Uzsonnaszünet Közben itt is, ott is ki­alszik egy lámpa. Uzsonna­szünet. Az egyik sarokban fehérköpenyes lányok fel­váltva magyaráznak egy­másnak. Ellipszist szerkesz­tenének. De most más módon, mint a gimnázium­ban tanulták. Vezérvonallal* Ipari tanulók. A két mű­szakban tizenheten vannak. Ez évben érettségiztek. Kö­zülük Szabó Márta a leg­újabb, még csak egy hete dolgozik az üveggel. — Asszisztens szerettem volna lenni. Az üvegtechni­kát csak itt, az üzemben ismertem meg. Nagyon ér­dekes. Nem is gondoltam* hogy az üveg ilyen könnyen alakítható. — Aztán a lám­pát magyarázza: — Gáz, le­vegő és oxigén jön a csö­vekben. A süvítő hang az oxigéné. Nézze csak, hogy változik a láng — és hol az egyik, hol a másik alkotó­részből ad többet. A láng színe a sárgától és. a fekete­kormostól engedékenyen változik egészen a kékig. Lombikok, pipetták, vér- transzfuziós csatlakozók* elektródatartó edények, és még jónéhány termék. Ez évi tervük kétmillió forint Többek között elkészítenek háromszázezer különböző tí­pusú centrifugacsövet. A csapokból 2500-at gyártanak. Ez eddig import volt. Az OMKER-nek esetenként tíz és százezres tételekben szál­lítanak, a helyi vállalatok­nak. intézményeknek ese­tenként csak néhány dara­bot. Eddigi termelésük ne­gyedrésze — most még csak alvállalkozóként — a nem­zetközi piacra került. 17 ipari tanulójuk van — érettségizettek. »* Nyíregyházán új üzem dolgozik. Marik Sándor Kék lángban forog az üveg Kétmilliós az új nyíregyházi üzem évi terve 1963, október 1. 3

Next

/
Thumbnails
Contents