Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-05 / 234. szám
Kolcsey-emlékünnepséé Szatmárcsekén Közéleti vezetők a múzeumi hónap megnyitásán ígérgetők Némely munkahelyi vezetők olyan bőkezűen bánnak az ígéretekkel, mint a mesék jó tündérei. Szemben a jó tündérekkel, az említett vezetők sajnos nem mindig tartják be az ígéreteiket és ezzel sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat maguknak is, másoknak is. És itt kezdődik (vagy folytatódik) a társadalmi felelősség. A kérések egyrésze ugyanis jogos, másrésze jogtalan. Ilyen az élet. Aki kér, természetesen mindig jogosnak érzi óhaját. Hát még amikor meg sem mondják neki, milyennek tartják a kívánságot, csak „bianco” megígérik a teljesítését! Mi szüli a könnyű ígéreteket, azt a hálás tekintetet kiváltó mondatot, amelynek végén ott van: ,,Szakikám, tele vagyok munkával, de elintézem’’? Az első: annak a képességnek a hiánya, hogy aiz ember nemet mondjon. Kétségtelen: ez nem a legkényelmesebb, nem Is népszerű és nem is könnyű. Jő ember és jó vezető — sokak felfogása szerint — csakis az lehet, aki minden hozzá fordulónak minden ügyét elintézi. De ilyen ember nincs. Gyakorlatban nincs, s elméletileg is bajos elképzelni, hiszen igazán különleges adottságokkal és összeköttetési potenciállal kellene rendelkeznie annak, aki sok tucat, vagy éppen több száz fős munkahely minden felmerülő személyi gondján segíteni tudna. Erre képtelenek Is az említett vezetők, de sajnos ennek bevallására ugyancsak, így születnek a ködös, de azért pozitívnak tekinthető dátumok, határidők, a „majd utánanézünk” és a „ne féljen, majd csak sikerül megnyomni valahol a gombot” fogalmazású mondatok. A második ok rokon az elsővel: de nem annyira gyengeség a lényege, hanem a népszerűség tudatos keresése. „Tőlem senki ne menjen el úgy, hogy tagadó választ kap kérésére’’ — mondják ezek a vezetők. Meg kellene azonban érteniük: nem ezzel mutatnak igazán erőt, biztonságot, vezetőképességet, ha ideig- óráig magatartásuknak jó is az „optikája”, ahogyan mondani szokták. Ez az optika az idő előrehaladásával úgy romlik, ahogyan az erkölcsi hitel kopik. Elég két-három füstbement (ős előzőleg igen szépen csengő) ígéret, hogy a tegnap még mosolygó és bizakodó arc szürkévé és csalódottá váljék. Még akkor is, ha az illető vezető lélektanilag valóban jobbnak érezte az ígéret megtételét, mint megtagadását. Mert az egyenes beszéd (ha akkor esetleg kényelmetlen) szilárdabb tekintélyt, maradandóbb tiszteletet vív ki, mint a legszebbnek tűnő, de soha be nem váltott ígéret A negyedik országos múzeumi hónap Szabolcs- Szatmár megyei megnyitójaként vasárnap nagyszabású Kölcsey ünnepséget rendeztek Szatmárcsekén, a költő halálának 175. évfordulója alkalmából. Ekkor nyílt meg a Kölcsey emlékszoba is. amelyben állandó jellegű kiállítást rendeztek be a költővel kapcsolatos emléktárgyakból, dokumentumokból, fényképekből. A vasárnapi ünnepségen nemcsak Szatmárcseke, hanem a környező községek dolgozói is nagy számban megjelentek. Ott voltak a megyei, járási, helyi párt, tanács, társadalmi és tömegszervek vezetői, köztük Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, A megyénk hírnevét öregbítő vállalatok és ktsz-ek az év végéig még jelentős mennyiségű cfeket szállítanak külföldi megrendelésre. A szabolcsi ipar termékei eljutnak a világ legtávolabbi részeibe is; ezekben a hetekben készül a legtöbb exportra termelő üzemben az 1966-os mintakollekció. A nyíregyházi perlit- üzem duzzasztott perli- tet szállít három külföldi megrendelésre. Csehszlovákia a sörgyártáshoz — szűrőanyagként — rendelt 6Ö0 köbmétert. Lengyelország ugyanilyen meny- nyiséget vár a nyíregyházi üzemtől, s födém hőszigetelésre használja az építőiparban. A svájci megrendelők ötvenöt köbmétert rendeltek ugyancsak építőipari célokra. A harmadik negyedévben Lengyelországból és Svájcból újabb megrendelések várhatók. A Háziipari és Népművészeti Szövetkezet exporttermelése jelentős mértékben növekedett a múlt évihez viszonyítva. Beregi keresztszemes hímzésekből és egyéb népművészeti kézimunkákból négy és fél millió forint értékben készítettek francia, belga, nyugatnémet és holland megrendelésre a tavalyi 2,5 millió forinttal szemben. Anglia megrendelésére kosarat és fontott bútorokat készítenek, 350 ezer forint- ■ — 11 '■ ■■■■■ dr. Feleszi István, a megyei tanács vb. elnöke, Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára. A mintegy háromezer főnyi ünneplő közönséget Lakatos József, a helyi népfrontbizottság elnöke köszöntötte, majd Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb, elnökhelyettese mondott megnyitót és átadta a Kölcsey emlékszobát Komár Pál, községi tanács vb elnöknek. Ezt követően Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa tartott beszédet, amelyben méltatta a költő életét, munkásságát. Ezután került sor Kölcsey sírjának megkoszorúzására. Az emlékműre többek között a Petőfi Irodalmi Mutál magasabb értékben, mint 1964-ben. Dániának és Norvégiának ötezer párral több exportkesztyűt készítenek, a Szovjetunió megrendelésére készülő kisfiú és kislány bébiruhából pedig 10 ezerrel többet, mint tavaly. A nyolcvan darabból álló 1966-os mintakollekcióval a külkereskedelem szakemberei már felkeresték a külföldi piacokat. A Nyírségi Ruházati Ktsz éves tervében 50 ezer darab exportruha elkészítése volt. Ennek negyven százalékát nyugati, 60 százalékát pedig szocialista országokba szállítják. A nyíregyházi ktsz-ben készülő női kar- tonrühák Anglia, Franciaország Nyugat-Németország, Ausztria, és a Skandináv zeum és a Magyar Történeti Társaság, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a járási párt, tanács, továbbá a helyi párt, tanács, Hazafias Népfront, nőtanács és Haladás Termelőszövetkezet képviseletében helyeztek el koszorút. Irodalmi délután szerepelt még a műsorban. Megnyitót Gellér Erzsébet, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója mondott, majd „Kölcsey a néphagyományban” címmel Molnár József irodalomtörténész tartott előadást. Közreműködött a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium énekkara és a szatmárcsekel fmsz zenekara. ■ államok boltjaiban is . kaphatók. Jelentős megrendelést adott a ktsz-nek a szovjet kereskedelem is. A ruházati ktsz tervei az 1966-os exporttermelést 100 százalékkal növelik: két műszak bevezetésével, új beruházások nélkül. A Nyíregyházi Cipész Ktsz a Szovjetunióba 10 ezer pár keresztül varrott férficipőt, Svédországba ezer pár formagumitalpas féríicipőt szállít. A ktsz 1966-os mintakollekcióiban a kerek orr, a műanyag talp, a könnyű és hajlékony kivitel dominál. A szövetkezet mintakollekciója 30 modellből áll. (sz. sz.) A Nyíregyházi Konzervgyárban, a nagy csarnokban má üvegekbe kerülnek a különböző befőttek, főzelékek és sa vanyúságok. Felvételünk az egyik szalag végén, a lezár« gépnél készült. 1966. évi exportra készülnek a szabolcsi üzentek mintakollekciói Sorozáson Hétfőn megkezdődött a katonakorhoz jutott fiatalok sorozása. * Valkovics András ül az asztal előtt, egyenes testtartással, a lámpaláznak már a nyoma sem látszik rajta. Véget ért az orvosi vizsgálat, azért az őrnagy mégegyszer megkérdezi: van-e valami panasza az egészségére? „Nincs.” — Ha bevonul, családjának nem lesznek-e anyagi gondjai? „Nem”. Rövid válaszok s ,végül a legizgalmasabb kérdés: — Milyen alakulathoz szeretne kerülni? „Autó, motorszerelő vagyok, oda kérném magamat, ahol hasznomat veszik és ahol én is tanulhatok.” Gyorsan kész a döntés: Bandi lapjára a műszakiak számát írják. Látni az arcán, hogy örül ennek. A megtermett íjM — 173 magas, 75 kilogramm, 94-es mellbőség, csupa feszülő izom — mindössze 18 éves. „Sokan kérdezik, félek-e a katonaságtól. Méghogy én félek-e? Férfidolog ez, az egészséges emberek kötelessége. Édesanyám, igaz, sajnál, merthogy egyedüli vagyok. De édesapám azt mondta, ő is volt, s reméli, én se maradok el mögötte. Az meg külön szerencse, hogy 18 éves korban kezdem a szolgálatot. Ha leszerelek, nyugodtan nekivághatok a gépipari technikumnak. Bujon lakunk, én a közúti glpel- látónál dolgozom. Két éve szabadultam, szeretnék sok gyakorlatot szerezni a katonaságnál.” Ezen a napon Bujról és Beszterecről jöttek a fiatalok a sorozó bizottság elé. Mondom az őrnagynak, szeretnék egy „problémással” beszélni. Nehezen találunk. „Egyre kevesebbnél van egészségügyi vagy családi gond.” Azért akad. A besz- tereci Kántor Sándor arcán gondbarázdák: most negyedikes a gimnázium esti tagozatán, ha beviszik, oda az érettségi. „Ettől nem kell félnie” — hangzik a válasz s aztán a részletes felvilágosítás, milyen segítséget nyújt a honvédség a tanuláshoz. Lassan eltűnnek a gondfelhők a húszéves fiú arcáról. Hanem Farkas Sándor egyre bosszankodik: neki késett az új honvédelmi rendelet? ö most 22 éves, tavaly nem vitték be, közben megnősült, négyhetes a gyerekük, falujukban sem bölcsőde, sem óvoda, a felesége nem hagyhatja magára a kicsit. „Ha 18 éves koromban bevonultam volna, már csak mesélgetném a katonaélményeket I” A bizottság mérlegeli a fiatal apa helyzetét... Harászi József viszont nem küzd ilyen gondokkal. Ózdon lakatos, látni, hogy már jól megedzette a munka, alakja férjias, hangja határozott. Furcsa kívánsággal áll elő: ha lehet, hadd menjen ő a flottilához. Mosolyogva válaszol a „miértre”: ott szép az egyenruha, szereti a vizet és látta a tv-ben a matrózok kitűnő dzsesszze- nekarát. Tüzérnek sorozzák s ő ezen nem lepődik meg, merthát a fiatalos kívánság és a kötelesség nem találkozhat mindenkor... Aztán jönnek a többiek: szakmunkás, mezőgazdasági dolgozó, pedagógus, könyvelő. Jól tápláltak, jól öltözöttek, egészségesek. Délig csak egy sorkötelesnek kell kiállítani beutalópapírt felülvizsgálathoz. Kívül, a nagyteremben közben egy kis Ízelítőt vesznek a zömében 1947-es születésű fiúk a katonaéletből: kérdésekkel árasztják el az előadást tartő tiszteket. Cigarettaszü- netoen aztán mondogatják egymásnak: nem is lesz olyan nehéz. S találgatni kezdik, mikor vehetik fel magukra a mutatós egyenruhát. A. S. A ma — és a tegnap... A To mpa Mihály utca Nyíregyházán Elek Emil felvétele a/t tu/lu/iHjas Kisvárda, Zsigmond utca 7. A házat nem nehéz megtalálni. Ott van a fú- rott kúttal szemben, valóságos virágeldorádó közepén. Dália, cinia, margaréta, rózsa, beljebb szőlőtőkék és árnyékot adó diófa. — Ez nem az én munkám — mentegetőzik sietve. — A feleségem és a két lányom ápolja. Az enyém a négyszáz öl szőlő. Gyógyszer az unalom ellen A felesége közbeszól: — Az a büszkesége. Sokszor már hajnalban kinn dolgozik a kertben. — Ha dolgozom nem unatkozom. Az idén is ültettem százötven tőke csemegét. A többi is fiatal telepítés, de már megterem a házi szükséglet. Volt már négyszáz liter borom is. Somogyi Géza nyugdijáénál vagyunk. Még szokatlan a gyár nélkül, hiányzik az öntödei zaj. Van olyan hét, hogy mindennap bemegy az üzembe. Ha az egészsége engedné, még most, hatvanon túl is dolgozna. De a műtét nem múlt el nyomtalanul. így is maradt még tennivalója társadalmi munkában a járási pártbizottságnál, az fmsz-nél, ahol ellenőrző bizottsági tag. S bár a munkásőrségtől leszerelt, oda is be-be néz, ha a faluban jár. Beinvitál a szobába) Könyvek mindenfelé. — Nekem is sok van, de amióta Anna, a kisebbik lányom elvégezte az egyetemet és hazahozta a könyveit, alig férünk tőle. Csináltatni kell még egy nagy könyvszekrényt... Anna történelem-magyar szakos. Kisvárdán, a gimnáziumban fog tanítani. Magda, az idősebbik lány, könyvelő a gyárban. A férje is ott dolgozik. Gyakran hazalátogat, most is segít a mamának. Somogyi Géza 30 évvel ezelőtt lakatosként kezdett a gyárban, ahol annyi sokat dolgozott, újított. Eljárt az idő — Mindig szerettem az újat — mondja. — Már össze sem tudnám számolni, hogy hány javaslatomat fogadták el. Ezt a televíziót is — mutat a sarokban álló készülékre — újítási díjból vettem. Somogyi Géza egyik legjelentősebb újítása a radiátorhegesztés új technológiájának kidolgozása volt. Ezzel az eljárással szinte ugrásszerűen csökkent a selejt a kisvárdai öntödében. A házilag elkészített futódaruval pedig a dolgozók munkáját könnyítették meg a szerelőcsarnokban. Csak az a baj, hogy eljárt az idő. Tóth Árpád Az év végéig 400 ezer forintot takarítanak meg A takarékossági határozat után üzemeink, vállalataink felmérték lehetőségeiket: mivel és hogyan lehet okosan takarékoskodni. Aztán elkészültek a tervek. Hogyan sikerült valóra váltani a takarékossági elképzeléseket? Az Építőanyagipari Vállalatnál éves viszonylatban 574 ezer forint megtakarítást irányoztak elő. Tervüket a szállítás, az anyag- mozgatás költségeinek a csökkentésére és a jobb munkaszervezésre alapozták. Bár féléves tervüket 109,9 százalékra teljesítették, a takarékosságnál csak 123 ezer forintot értek el. Elmondták, hogy a vállalatnál létszámfelfutás volt. Az üvegtechnikai üzemben például 40 munkást kell betanítani, akik mögött lényegében nincs termelési érték. Ez csak jövő évben érezteti hatását. Ennek ellenére mégis úgy látják: az év végére mintegy 400 ezer forint megtakarítást érnek el. A vállalat vezetői — az újítások mellett, amely eddig 60 ezer forintot eredményezett — most újabb terven dolgoznak. A környező területeken kutatják a cserépkályhákhoz szükséges anyagot. A szállítási költségek csökkentésével, új technológia alkalmazásával évente mintegy 200 ezer forint önköltségcsökkentést akarnak elérni. Intézkedés történt új agyagbánya feltá-, rására a megye különböző területein. \ kt L
