Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-03 / 233. szám

175 ÉVE SZÜLETETT KÖLCSEY FERENC N em valamennyi költői egyéniség, nem min­den költői alkJtás lesi a nemzeti hagyomány mindig élő részévé. Az egyéniség csak akkor ér­demli meg a későbbi korok tiszteletét, ha alkotó mun­kájában eleget tesz bizo­nyos követelményeknek. Ennek pedig alapfeltétele az, hogy életművének alap­hangja a közösség érzésvi- lágából táplálkozzék, s for­mai megoldásaiban közért­hető legyen. Ilyen értelemben népünk nemzeti hagyománya gaz­dag. Van kikre büszkén emlékeznie ennek az or­szágnak, s benne Szabolcs- Szatmár megyének. Méltán vagyunk büszkék erre a tájra, amely a magyar fel­világosodás nagy előharco- sát, Bessenyei Györgyöt ad­ta, s ma Váci Mihály lírá­jában a teljes magyar való­ságot fejezi ki, amely Mó­ricz Zsigmond műveiben a parasztság boldogtalan éle­tét, s ma Galambos Lajos írásaiban az új, szocialista falu körülményeit ismerteti meg velünk, és amely Zal­ka Máté hősi harcában in­ternacionalista kötelessé­günket példázat Méltán illik be ebbe a sorba Kölcsey Ferenc alak­ja és munkássága, amikor születésének 175 éves év­fordulóját ünnepli megyénk uépe. Kölcsey életművének he­lyét haladó nemzeti ha­gyományaink sorában alap­vetően éppen az a szerep­lés határozza meg, amelyet megyénkben és megyénk képviseleteként tesz a me­gye és országgyűléseken. 1829-ben megválasztják vár­megyei aljegyzőnek 1832-ben főjegyzőnek, s ugyanebben az évben a megye ország­gyűlési követe lesz. E sze­replések lényegét így fo­galmazza meg élete vége felé Kölcsey: *Jelszavaink valónak: haza és haladás!” Kölcsey korában ez azt je­lentette, hogy küzdeni kel­lett az ország függetlensé­géért és társadalmi előreha­ladásáért, mert a XIX. szá­zadi Magyarország még mindig Habsburg-gyarmat, s társadalmi rendje az el­maradott feudalizmus. A szatmári adózó nép pedig Kölcsey jegyzései szerint ilyen körülmények között él: »Az 1826-i populáris conscriptió 24 689 háznépet jegyzett fel, lakóházat pe­dig csak 21 649-et: és így mindjárt 3049 háznép, amelynek még csak lakó­háza sincs! Ugyanazon összeírás sze­rint telkes paraszt csak 10 ezer 334 van, és így az egész népességnek sokkal több mint fele csak zsellé­re s lakos! Azon tizenhétezres egyné- hányszáz zsellér lakos, ker­tész, s több, ilyenek közt, kik ezen nemes megyei kebe­lében találtatnak, amint fel­jebb is megjegyezve van, több mint háromezer lakik idegen fedél alatt; de bizo­nyosan többre lehet tenni azoknak számát, kik sem földet, sem marhát nem bírván, élteknek nagyobb részében kenyeret nem süt­hetnek, hanem a legkisebb darabot, mellyel éhségeket valaha enyhítették, napszá­mos munka által idegen kezekből nyerik meg. E megdöbbentő jobbágy- sorsok megváltoztatása ér­dekében két dolgot tart fontosnak Kölcsey. Az egyik; „A haza minden előtt!” A hazának áldozza életét, ezért munkálkodik minden percé­ben. Alaposan felkészül er­re a munkára: nagy művelt­séget szerez „a tanulással a debreceni kollégium falai Között már 6 éves korától és a sok olvasással: eredeti­ben olvassa a görög és a római remekírókat, a fran­cia és a német felvilágoso­dás íróit; a törvényes lehe­tőség megszerzésével a jo­gászkodásban. Az 1848-a* forradalmat bevezető reformkorszak nagy eszmevivői között van. Fel­tétlenül változtatni akar a jobbágyság sanyarú sorsán, s az érdekegyesítés politi­kájának megvalósítása úgy fogalmazódik meg munkái­ban, hogy a nemesség jo­gait is megnyirbálni készül, csakhogy a jobbágyságé fel­jebb emelkedhessék. Es mindezt a haza érdekében, mert így egyesülhet a job­bágyság és a nemesség nemcsak érdekeiben, hanem erejében is a külső elnyo­mással szemben. Ezért akar Kölcsey szabadságot és tu­lajdont a nincstelen job- bágymillióknak; A másik dolog, amit fon­tosnak tart, a hogyanra ad választ: „Hass, alkoss, gyarapits, S a haza fényre derül!” A kor jelentős költőiről, Csokonairól és Berzsenyiről kritikát ír, s ezzel megte­remti a költészet bírálatát az addig szokásos személy­tisztelet és magasztal ás he­lyett. A nyelvészeti iroda­lommal kezd foglalkozni, s bekapcsolódik a haladás ügyét szolgáló Kazinczy-vi- tába, és 6 az első, aki meg­látja, hogy a reformkor­szak új eszméinek és gon­dolatainak új szavakra, a magyar nyelv szükségkép­peni megújhodására van szüksége. A viharos, néha megalázó perlekedésekben bátran vállalja a követi je­lentéseket, az országgyűlési felszólalásokat, politikai be­szédeket és Wesselényi Mik­lós védelmét, hogy ez utób­biban Ciceróhoz méltó ma­gyar törvényszéki beszédet készítsen mintegy például és kiindulópontul a jövő nem­zedékének, de figyelmezte­tésül is, hogy a cicerói höm­pölygő szóáradat nem lep­lezheti sohasem a tartalmi hiányt. Tesz hát Kölcsey eleget, de alkot is. Alkot a mun­kában és a költészetben. Uj lakásokat építtet jobbágyai­nak Csekén, megfogalmazza ugyanott a magyarság him­nuszát. Tesz, alkot és gyarapít. Az emberiségről, a tanulás­ról, az anyanyelvről. az emberről és sorolhatnék még tovább, mi mindenről gyarapítja tapasztalásunkat, mélyíti el nézeteinket filo­zófiai végrendeletében a Pa- rainesisben. Felvázolja az európai országok és a ma­gyarság kultúrtörténetének jelentős mozzanatait a Nem­zeti hagyományok című munkájában, jelentős neve­lési elveket rögzít az Iskola és világ c. pedagógiai írá­sában és kitárulkozik meleg emberi és baráti vonásokban jelentős levelezésében. Kölcsey munkálkodásában mindig összefügg a haza sorsa a haladás kérdésével. A Zrínyi második énekében megrázó bizonyítékát adja Kölcsey síremlék a szatmárcsekei temetőben. ennek, ugyanakkor megjelö­li a haladás legfőbb gátját is: „Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, fis marja, rágja kebelét.” A feszült légkörben folyó párbeszéd pattogó dinamiz­musa végül is .kegyetlen kortársi kritikával és jóslat­tal zárul, amely szülte ki­szakad a költő belső érzés­világából, de lírai hangjá­ban megnyugtató feloldást is jelent: „És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép; S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki bájkörébe lép" Költészetét úgy vallhatjuk a magunkénak, ha megért­jük tanításait. A Huszt c. epigrammája szerint ered­ményesen működni, új dol­gokat alkotni, társadalmunk javait gyarapítani, tehát elő­re haladni — ez a mi Köl- cseynk üzenete a ma népé- ' nek. Csorba Sándor Az ünnepi program Szatmárcseke hónapok óta készül október 3-ra, a Kölcsey emlékünnepségre. A környékről mintegy há­romezer vendéget várnak. Az ünnepség központja a művelődési ház lesz, mely­nek színházterme ötszáz né­ző befogadására alkalmas. Ilyen jellegű, országos je­lentőségű emlékünnepség még nem volt Szatmárcse- kén. Százötven évvel ez­előtt telepedett le itt Kölcsey Ferenc. Halálának 120. évfordulóján mellszob­rot állítottak, az elmúlt év­ben lakóhelyén művelődési házat építettek, s ezekben a napokban itt rendezték be a Kölcsey emlékszobát, amely állandó jelleggel meg is marad. Délelőtt kezdődnek az ün­nepségek a Kölcsey Ferenc művelődési házban. Az em­lékünnepélyt Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb el­nökhelyettese nyitja meg, majd Miklós Róbert, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum tudo­mányos főmunkatársa tart emlékbeszédet. Ugyancsak Miklós Róbert nyitja meg a Kölcsey Ferenc emlékét őr­ző állandó kiállítást Az emlékszoba ünnepélyes át­vétele után az ünneplők megkoszorúzták a temető­ben Kölcsey síremlékét Gondolatok Kölcsey Ferenc Parainesiséből Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanaU nyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak... azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. * Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé... Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Törekedjél ismeretekre, de ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezéreltetnek. Korunk sok ismeretet kíván, s ez jó oldalai közé tartozik. * Ne gondold, mintha a tanulás csak bizonyos időkhöz, az ifjúság éveihez köttetnék. Ki szüntelen előbbre nemt törekszik, az hátramarad. ♦ Az élet úgy éri el célját, ha tetteknek szenteltetik. * Az élet főcélja — tett. # Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi ré­sze az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva! azért kell munkálnia is. Szabná rcseke — 1965 A Kölcsey emlékmúzeum egy részlete. Hammel József felvételei I Minden rög Kölcseyt és korát idézi Szatmárcsekén. Még a nemrég épült műve­lődési ház is, amely azon a helyen áll, ahol a Kölcsey kúria volt. Előtte a Himnusz költőjének mellszobra. Egy kicsit jelkép is ez, tisztelgés Kölcsey emléké­nek, egyúttal életeleme a jelennek: művelődni! Az egykori szatmári adózó nép hajlékában ki hihette ko­molyan, hogy a tudás tény­leg elérhető közelségbe ke­rülhet? Nem volt egyetlen rádió sem két-három évtizeddel ezelőtt. Szatmár „sötétebb” volt Szabolcsnál is. Színház? Mozi? Klub? Ismeretlen és idegen fogalom volt. Kinek is futotta az idejében azon gondolkodni, hogy a mun­kán kívül létezik valami más is. Színház, moz’, tv Nagy nehézségek árán, de önerőből felépült a Kölcsey Ferenc nevét viselő műve­lődési otthon. Két. és fél millió forintja fekszik ben­ne a községnek. Színházter­mét rendszeresen látogatja a Déryné Faluszínház, széles­vásznú mozija vetekszik a városival, a tv-klubját né­pes társaság alkotja. Alig háromnegyed év alatt 34 ezer ember fordult meg a művelődés otthonában, A falu lélekszáma alig halad­ja meg a kétezret. Igaz, a tv még elsősorban a futball-rajongókat vonzza, de a második helyen a színházi közvetítés és a film áll. Az őszi mezőgaz­dasági szakfilmsorozatot ezer szatmárcsekei tsz-paraszt nézte végig. Az iskola-tv adásai is bevonultak a falu közoktatásába. Nem sok a 8—9 családi tv és az 5 kö­zületi, de már nem szenzá­ció. Kitáguló láthatár Döcögős út vezet a köz­séghez és azon keresztül. A frissen festett művelődési otthon ajtajára, ablakaira nem futotta még festék, függöny. De a könyvtár ü.1 könyvekkel gazdagodott. S ha elkelne is több mű Köl- cseytöl, a szatmárcsekei em­berek megismerkedtek az olvasás élményével. A me­sékkel kezdték — ma a szépirodalomnál tartanak. Zenei élet? Legmagasabn az egyházi dalárda volt. Manapság tizenhéttagú fú­vószenekar járja a környé­ket, őket hívják a társadal­mi ünnepségekre is. Kévés még az ismeretterjesztő elő­adások és a hallgatók szá­ma. A szabad idő eltöltésé­nek népszerű formája a szomszédolás. De a mai kor elöbb-utóbb mozgásba hoz­za a falu még tartózkodóbb táborát is. Motoros-autós klubot akarnak alakítani, a százötvennél is több motor- kerékpár tulajdonos meg akarja ismerni a megyét, az országot, a motorjának mű­szaki titkait. Talán ez lesz az ismeretterjesztés csirája? Népművészet világ körüli úton Télen téli álmot alszik a falu — szokták mondani. Ám ez Csekén egyre inkább más hangzást kap. Fürge ujjú asszonyok varázsolják elő a régi népi motívumokat, a keresztszemes térítőkét, hogy megismerje őket a világ. E vidék népművésze­tének legjava e nép tehet­ségét, a múlt iránti megbe­csülését juttatja kifejezés­re. Vejteiné népművész » fiatalok százaival ismerteti meg az ősök művészetét, mely a mai kor kultúrájá­nak és igényeinek jegyében ölt testet. Forr, változik Cseke, min­den év hoz újat. Elkészült az állandó Kölcsey emlék­szoba Féltve őrzött emlék­tárgyak kerültek elő, Köl­csey bútorai, asztala, hasz­nálati tárgyak. Kölcsey falujában megta­nultak művelődni, tanulni az emberek — mint minden fa­luban. Ez kapcsolja össze legforróbban a nagy emlé­ket a nagy jelennel. Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents