Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-26 / 252. szám
A munkaszervezés lükre Ki ne emlékeznék a kockadobós gyerek-társasjátékok jellegzetes büntetési változataira: lépjen vissza annyi vagy annyi kockával, kétszer, kimarad a dobásból... Első pillantásra úgy tűnik, mintha ez a gyerekkori emlékként kísértő játékforma kelne életre — a vállalatok közötti kötbérfizetés törvényesen előírt kötelezettségében. A hasonlat indokolt, hiszen a kiindulópont mindkét esetben azonos: valaki hibát vétett s ezért vissza kell lépnie a „játéktáblán” illetve a felnőtt-változatban: fizetnie kell. A játék és valóság e különös párhuzamát főleg a tévhit indokolja, amely azokban él, akik kevésbé járatosak a gazdaság szakkérdéseiben. Milyen szankció ez — kérdik —, menynyire tekinthető komolynak, hiszen a büntetéspénzt állami vállalatok fizetik egymásnak, s végtére is: az állam teszi át egyik zsebéből a másikba az Ily módon kirótt büntetőkamatokat, kötbéreket. Messzire vezetne, ha részletesen vizsgálni akarnánk a szerepkört, amelyet az állami vállalatok kapcsolatait szabályozó szállítási szerződési rendszer, illetve az erre épülő kötbérszankció betölt a népgazdaságban. Annyi azonban vizsgálódás nélkül is megállapítható: e „felnőttjáték” következményei rendkívül jelentősek, hiszen az így kifizetett ösz- szegek közvetlenül és közvetve is egy meghatározott közösséget, vagy az egész társadalmat ért kár kifejezői. Közvetlenül azért, mert vállalat jövedelmezőségét, a kötbér az elmarasztalt következésképp: dolgozóinak nyereségrészesedési, jutalmazási lehetőségeit mérsékli. A közvetett, tehát a népgazdasági érpályákon végighullámzó kár még ennél is súlyosabb, hiszen a kötbér olykor éppen csak jelképesen szemlélteti a mögötte húzódó tényleges kár arányait. A gazdálkodás frott és íratlan játékszabályait megsértő vállalatokra kirótt, anyagi szankció voltaképpen sajátos tükörrendszer, amely a termelési elmaradást, a késői szállítást, a minőségi hibákat sűrítve kifejező gyűjtőlencseként is felfogható. Ilyen nézőpontú előnye — tehát tanulságtétele, jelző szerepe — nem kevésbé fontos mint maga a tényleges büntető hatás, amely a hibákban elmarasztalható vállalatot méltán megilleti. A kötbérek „mfinövekedése 1964 első feléhez képest mintegy 9 százalék. Ezek a kiadások tehát gyorsabb ütemben nőttek, mint a termelés! Érdekes egyébként — más megközelítésben — az a döntőbizottsági tápasztalat is, hogy az Összes tárgyalt ügyek hozzávetőleg harmadát évek óta a minőségi reklamációk adják, s ez az arány rendszerint növekszik a tervidőszakot záró hónapok, tehát a negyedév, s főleg a fél év és a tejes esztendő befejezését követően. Aligha túlzás ebből arra a — napjainkban különösen időszerű — tényre következtetni, hogy a tervek nem időarányos, hajrá jellegű teljesítése érzé~ kelhetően rontja a minőséget. Az illetékesek, elsősorban a döntőbizottságok, már dolgoznak a szállítási szerződési rendszer korszerűsítésén, s jelenleg széles körű vita van, a szakemberek körében arról, hogyan lehet olyan keretbe foglalni a vállalatok kapcsolatait — természetesen az anyagi szankciók alátámasztásával — amely kizárja, vagy csökkenti, hogy a szállítás a szerződésben foglalt időszak befejező napjaira torlódjék, s amely a megrendelőknek fokozott biztosítékot nyújt minőségi reklamációik hatékony érvényesítésére. A jogi szabályozásnak e korszerűsítése rendkívül fontos feltétele annak, hogy a vállalatok ne vegyék félvállról a fizetendő kötbért, de jogos, igazságos és hatékonyságában alighanem első helyre rangsorolható az is, ha a kötbért éppenséggel nem az egyik állami vállalat fizetné a másiknak, hanem a személyileg felelősök zsebéből kerülne az okozott kárnak legalább töredékét megtérítő — kötbér az állami számlára! Igaz, a személyre szóló kár áthárítást ma is előírják érvényes jogszabályok, de ennek érvényesítése ritka. Pedig a kötbérek, büntetőkamatok — néhány valóban objektív, a vállalattól független okot leszámítva —, általában a szervezetlenség kifejezői, a tervszerűtlen, vagy a minőségi követelményeket figyelmen kívül hagyó irányítás tükrözői. Ennek a személyükben felelősök fizetési, vagy prémium-borítékjában is a jelenleginél jóval nagyobb nyomot kellene hagynia. T. A. Mit hoz a zárszámadás Nyírtasson ? Ez volt tavaly: Zúg, morajlik a terem. Virtics Ferenc, a nyírtassi Dózsa Tsz elnöke pillanatnyi szünetet tart. — Rossz esztendőnk volt. Az évet több mint egymillió forint mérleghiánnyal zártuk. ★ Üres a falu. Az elnök motoron futkos vontató után. Keressük a párttitRangos Mihályné: Sikerűit a répám. kárt. „Kint van a répaföldön” — újságolja egy asz~ szony. Hajnalban még a brigáddal együtt krumplit zsákolt... Zetor püfög. Rakják a cukorrépát. Odébb asszonyok szedik. Itt van az elnök is. Újságolja, hogy száznyolcvan mázsás átlagra számítanak holdanként. Kapra Lágzlóné csákányozza a száraz földet. Lehajlik és teljes erővel tépi ki a répát. Idébb, a másik táblában két asszony. Rangos Mihályné mosolyogva emel fel két hatalmas répát. „Nem gondoltam, hogy ezen a dombos részen ilyen jól besikerül. A többi helyen sem jobb” —- örvendezik. Szoknyájába egy há- rom év körüli gyerek csimpaszkodik. „A kislányom. Reggel óta itt van velem. Nincs kire hagyni.” Mozgalmas a tassi határ. Az őszieket elvetették. Szedik a burgonyát, de talpon még a kukorica. „Elkapta a dér, s jobb ha szárazon van” — mondja az elnök. Műút vezet a sertéstelepre. Az ólak átalakítva. Bevezetve a villany. Egyiket a másikkal betonjárda köti össze. Tisztaság. A gémes kút mellett a gondozók készítik a moslékot. Fekete puli figyel. „Az a falka sír, amelyik tudja, hogy következik," — magyarázza Virtics. Négyen hordják, nézi a jószágokat. Feljebb tolja kalapját. Arcán elégedettség. „Ez évben meglesz a 18 ezer forint. Eddig tizennégy választási malacot kaptam” Két évig kocsis volt. Társa néhány hete jött haza az iparból, Jobban megtalálja itthon a evő m i fáoót Herman Mátyás: Tizennégy malacot kaptam. (Foto: Hammel József) Virtics murcit tölt. Egy traktorostól kapta. — A nehezén túl var gyünk. Pedig a tavalyi rossz esztendő, s hozzá a hangulat, nem volt kecsegtető. Azt hittem lankad majd a munkakedv. De nem. A háztájit három évre osztottuk ki, hogy ne legyen vele bajunk. idejében elvetettünk I mindent. Még soha nem fordult elő, hogy két hói alatt 130 holdon elpalániáz- zuk a dohányt. De jött a sok csapadék, s rá a pero- noszpóra. Korábban kellett törni. Romlott a minőség, s a tervezett 6 mázsás átlag helyett most alig 4 lesz. Ötszázezer forint kár. Jött más csapás is, összesen 900 000 forint kár mutatkozik. Tudja mindenki. A bankfiók a múlt hónapban végzett felmérést. A bizottság 114 ezer forint mérleghiányt mutatott ki. Kazuska, a párttitkár pesszimista. Az elnök reménykedik. Vitatkoznak. — Tudjuk pótolni — így az elnök. — Dehogy tudjuk, dehogy tudjuk — válaszolt rá a párttitkár. Már az emberek belenyugodtak. Nem ők tehetnek róla. Három éve sújt bennünket az időjárás. Vagy a szárazság, vagy az eső... Nagyon nehéz lesz a 28 forintos munkaegységet elérni. Virtics Tömösvári Józsefet, a főkönyvelőt hívja segítségül. Számolnak. A sertések 50 000 forintot pótolnak. Jól sikerült a kenyérgabona. Tizenhárom helyett harminccal adtak el az államnak. A szaporításra termelt burgonya 400 000 forintot pótol, baromfiból és juhtejből csaknem 60 ezer forint a bevétel. — Es ha valami baj lenne, ott van még a rejtett tartalék, a csillagfürt. Ez is 64 ezer forint — mondja az elnök. Aranyi József növénytermesztési brigádvezető: Meg kell lennie a 28 forintos egységnek. F. K. növényvédelem J Nem mindegy, hogy jövőre mennyi és milyen lesz a búza, az őszi árpa termé- se. Ez természetesen sok tényezőtől függ. Egyik ilyen: mennyire egészséges, illetve védett a különböző kórokozókkal szemben az elvetett vetőmag. Több évtizede ismeretes mér, hogy egyes gabonafélék vetőmagját üszők ellen csávázni kelj. Államunk évente sok milliót költ az üszők elleni védekezésre. A növényvédő állomásokat modern nagyüzemi csávázógépekkel látja el. Sajnos megyénkben ezeket a gépeket a termelő- szövetkezetek nem igénylik a szükségletnek megfelelően. A növényvédő állomás október 22-i adatai szerint az elvetett búzának, őszi árpának a termelőszövetkezetek csak a 34 százalékát csáváz- tatták. Két járás — a vásá- rosnaményi és a mátészalkai —. dicsekedhet valamelyest elfogadható eredménynyel, ahol a két gabonaféle vetőmagjának 70 százalékát csávázták. A nagykállói, nyíregyházi és fehérgyarmati járásban még a húsz százalékot sem érték el, Természetesen házilag is lehet csávázni, de a megyei tanács növényvédelmi felügyelőjének véleménye szerint ez igen jelentéktelen mennyiség volt és nem is mindig szakszerű. A vetés közvetlen befejezése előtt az idei csávázáson már nem sokat lehet változtatni, a jövőre vonatkozóan azonban az idei rossz példa tanulságként feljegyzendő. Népgazdaságilag jelentős kár az is, hogy a növényvédelemre fordított milliók nem hasznosulnak a várt mértékben, de ennél sokkal súlyosabb veszteség: a csávázatlan vetőmagból holdanként egy-két mázsával is kevesebb lehet jövőre a termés. Cs. 8 Országos mérleg: Másfél ezer tanterem községtej lesztési alapból A községfejlesztési alap most elkészített mérlegének tanúsága szerint 1957 óta több mint 13 milliárd forint jutott ebből a forrásból a városok és falvak szépítésére, gyarapítására. Nyolc esztendő alatt 1536 tanteremmel gazdagodtak az általános iskolák, felépült 1277 korszerű művelődési ház, s az ország több megyéjében már minden községben otthont kapott a kultúra. Bővült a dolgozó szülők gondjait enyhitő gyermekintézmények hálózata is. Az alapból csaknem 14 500-zal nőtt az óvodai és kevés híján 2000-rel a bölcsődei helyek száma. Tekintélyes az egészségügy részesedése is: 657 orvosi rendelőt és több mint 400 orvosi lakást építettek. Több mint 4000 kilométerrel nőtt a városokat és falvakat behálózó villanyvezetékek! hossza, a fejlesztés eredményeként csaknem 100 000 család otthonából száműzték a petróleumlámpát. A vízvezetékhálózat 1538 kilométerrel bővült, 2059 közkutat állítottak fel. Ezenkívül 235 törpe vízmüvet is átadnak rendeltetésének és 1311 kilométernyi szilárd burkolatú utat, valamint csaknem 7600 kilométernyi járdát készítettek. &ziiLetéinafi szerskálájáról” leolvasható tanulságok azért Is érdemelnek nagy figyelmet, mert a vállalati tevékenység olyan gyenge pontjaira is rávilágítanak, amelyeket a tervteljesítés, a kötelező mutatórendszer számai egyébként nem is fejeznek ki. A kötbérek gondokat jelző „riasztócsengőjére” nemcsalt egy-egy vállalatnál, de iparági méretben is érdemes figyelni. Az idei év első felében például a gépipar úgynevezett nem tervezhető költsége — amely magába foglalja a kötbéreket, kamatokat is —, mintegy 70 millió forinttal nőtt a múlt év azonos időszakához képest, s e kiadások aránya a vállalati általános költségeiében 2—3 százalékkal emelkedett. Figyelmeztető adat, hogy a nem tervezhető költségek zömét adó késedelmi kamatok, kötbérek zületésnapi vacsorához ^ készült a ház. A torta meleg, édes illata, a borok pinceszaga és a kölni erőszakos párafelhője együtt lengett át szobáról szobára. Vendégeket vártak. Az öreg Dara! felhevülő vérrel szimatolgatta ezeket a szagokat. Különben meg- csendesült ember volt már, leginkább a konyhában üldögélt egy sámlin. Egy évtizede még félmázsás vasakkal birkózott, ritkán nagyokot ivott, de a bor sem vágta oda. Erejéből ma már csak az inak és a duzzadt erek maradtak meg, aztán a derült kék szeme, ami még ma is olyan bizakodóan tudott rámosolyogni a világra. A lánya tűzben égett, ő volt az ünnepelt ezen az estén. Uj ruhát vett fel, a fürdőszobában sebesen £é- sülködött, aztán a konyhába rohant. De még így is észrevette, hogy az apja a borosüvegeket nézi. Hirtelen felbontott egyet és kiöntött egy félpohárnyit. — Ez elég magának apa! Vigyázni kell az egészségére. Az öreg Darai megköszönte, de mi volt az a fél pohár? — Péter, yidd ki a borokat! — parancsolta az anya a fiának. A gyerek még csak tizennégy éves volt, de máris esküdni lehetett, hogy nagyapja lesz. Keze, lába akkora, mintha nem is az övé volna. Péter felölelte a borokat, de egyet letett az asztal alá, titkos kacsintással. Az anyja ezt is meglátta. — Nincs több bor nagyapának! — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Vidd ki! Jöttek a vendégek, türelmes csengetéssel. A konyhából egymás után vándorolt ki a hús, a szendvics, a torta és sütemény. Néha Komár jött be, a családfő, szép osztrák fehér ingben, kicsit izzadtan, mert hamar befijlt a második emeleti lakás ennyi vendégtől. Amikor harmadszor bejött és ötéves szilvapálinkát szállított ki, észrevette apósát, aki most is a gáztűzhely mellett ült a sámlin. — Na mi van apa? Ha fázik, néha meggyújthatja a gáat. Később a lánya visszahozta a húsmaradékot, meredő hideg rizzsel és egybe- öntötte egy lábasba. Belelökte az öreg fakanalát — Tegye fel a gázra, apa egyen! Az öreg Dara! hamiskásan nevetett: — Félek, hogy túl zsíros lesz ez nekem, ha bort nem illatom rá. A lánya nevetett: — Hiába kácsingózik apa, mert bort nem kap! Amikor a lánya kiment Darai ölébe vette a lábost. Már pem mosolygott a szeme. ízetlenül kotorászott a maradékban a fakanállal. Mindig ezzel evett. Féiol- dala egészen elkopott. , Odabent nagy kiabálás kezdődött. Péter egy üres tálcával sietett a konyhába. — Mi van odakint? — kérdezte az unokát Darai. — Most adják oda az ajándékokat anyukának. — Es te? Te mit adsz anyukádnak? A fiú letérdelt nagyapja elé, átfogta a lábát. — En is adok valamit nagyapa. Aztán a spájzban kezdett lcinolni és előteremtett egy hatalmas papírcsoma- got — Milyen ügyes gyerek vagy! — dicsérte a nagyapa és a szeme ismét mosolygott. — Szeresd is anyukádat, egyem meg a lelked. Az ünnepi asztalnál valaki tapsolni kezdett, amikor Péter az anyja elé tette a csomagot. — Ez aztán a fiú! Ez aztán a nevelés! Darainé fülig piros volt már az ünneplésben, összecsókolta a fiát és feltépte a papírt. Egy frissen esz- kábált sámlit és egy szépen faragott fakanalat vett ki belőle. — Hát ez mi? — Kacagtak a vendégek. — Politechnika! Ügyes gyerek! — dicsérték. — Ez az én ajándékom — mondta a fiú. — Neked adom, anyukám, hogy legyen hova majd ülnöd és legyen mivel enned, ha te is megöregszel. Csend lett. Darainénak arra se volt ereje, hogy sírjon. Csak nézte rémüli ámulattal a fiát. Sipkay Bárra*; v állón rúdra akasztva az öt ven literes moslékosdézsákat. Váltják egymást. Mikor a vájuk megtelnek, kiengedik a sertéseket. „Ebből lesznek a törzsko- eák. Rátérünk a törzstenyésztésre. Herman Mátyás áll és | Lapszélen: A
