Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-24 / 251. szám

BARANGOLÁS A KÜLVÁROSBAN A „ borbánjától“ Borbánjáig Á múlt Borbányai helymeghatáro­zás szerint a harmadik ka­pu második partján féke­zünk. Különben úgy a Re­zeda utca 60. táján. (Utca helyett még a legtöbben a kapu szót használják: ré­gen nagy kapu álit az ut­cák elején- kerülő zárta nyi­totta az érkezők előtt. A „part” meg arra utal- hogy őszi-tavaszi esőzésekkor a homokdombok között néha embennagasságú víz gyűlt össze.) Egy hatvan körüli asz­szony: — Bőrbánya? Nagy­apám mesélgette nyugodjék szegény, hogy a Csárdakert­nél egyszer nagy hálom bőrt találtak. Magam sem hiszem. Pedig igaz, Koroknay Gyula művészettörténész nyomdában lévő Szabolcs- Szatmári utikönyv-ében ol­vashatjuk. „A Borbányá név nem a szőlőktől Van. A- II. József-féle térképen is mint Bőrbánya szerepel, A név onnan származik, mikor még itt a homokdom­bok oldalai legelők voltak. Zsigrrtond idejében a nem egészen szabályosan eltűnt birkák bőrét a juhászok el­ásták. Az uraság rájött a dologra és „kibányászták” a bőröket s a név rajtama­radt a helyen...^ Mondják. hogy Dobos Mátyásné a település leg­idősebb asszonya. Jövőre lesz 90. Semmit sem tud a bőrről, csak mosolyog raj­ta. Arra viszont jól em­lékszik, hogy amikor 1908- ban költözött a férjével és hat gyerekével, csak né­hány nádtetős, vertfalú ház volt itt. Mari néni 11 gyermekéből csak kettő van életbem pedig egy sem ma­radt oda a két háborúban. A fiatal iskolaigazgató egy feljegyzést mutat: 1913-ban „a tanköteles gyermekek szü­lei -közül 1 urasági gazda ' 2 kocsis, 1 gulyás, 3 béres és 79 alkalmi napszámos volt. A Horthy-korban már 89 szülő volt máról ho'nap- "o élő állandó szükséggel küszködő alkalmi napszá­A jelen Lőczi Andrásné. a Mari néni lánya, három gyermek anyja, egynek nagyanyja — férje a dohánygyárban oportvezető — bekiáltja a ’•írikonyhába Ildikót, • legkisebb gyereket. Rámu­tat: egyszer, még kisebb korában egy kutya fel­dobta, agyrázkódás érte. ;,A férjem azonnal intézkedett, taxival jött. azzal vittük a gyereket a kórházba. Most itt van, első elemibe jár.” Ildikó már sok piros pontot hozott haza, s csak egv fe­kete miatt szégyellőskö- dik. Nyíregyháza szivétől 4 kilométerre délkeletre ma 2370 lakosa van Borbár.yá- nak. amely jelenlegi nevét mégiscsak a borról kap­hatta, hiszen gyenge minő­ségű földjét évtizedekkel ezelőtt leginkább a szőlő . szokta meg. — Nagy baj ez — saj­nálkoznak a közel fé’ezer gyermek oktatását végző pe­dagógusok. — Még tavaly is előfordult, hogy az egyik gyerek részegen jött az órá­ra- rosszul lett és mentővel keltett a kórházba szállíta­ni. Háromszáz forintra bün- tétt*k a szőlőt, azóta nem fordult elő hasonló eset. Tgrz, még nem forrt ki az új... A települést átszelő 4S7- es műút meTett karcsú vas­torony: a nyíregyházi rá­dió reléié; közel másfél év­tizede. És a hatás? Érez­hető. Szinte minden házban ott a vezetékes rádió. S ezek „ házak már út ar­cultot adnak Borbánjának: majdcsak minden m-sod'k a” utóbbi években épü't. tágas ablakokkal, sátor és manZardtetővel, derekig érő terméskő glannah Nécv éve ki°yÖ1t a villany, pad­lásra kerülök a kormos lámpaüvegek. — Tavaly még 30, 40 ál­landó néző gyűlt össze az iskola tv-je előtt. Most sen­ki se nyit a terembe. Magyarázatként az új há­zak tetejére mulatnak: mió­ta megindult a részletakció, egyre több a rácsos anten­na. Az iskolában, ahonnan egy éve még eszméletlen gyereket vitt a mentő, az ötödikben tudományos kí­sérlet folyik. Külön „tv-és osztályt” hoztak létre amely­nek az órarendjét az isko- latelevízió adásaihoz igazí­tották. Máris kimutatható a kedvező hatás. Állandóan javul a szaktanár-ellátás. Legutóbb 53 nyolcadikos közül 47 indult innen to­vábbtanulni gimnáziumba, technikumba, ipari iskolák­ba. Mégis. Különös kontrasz­tok kívánkoznak a jegyzet- füzetbe. íme: tavaly s 600 kötetes borbányai könyvtár­ból 5 ezer kölcsön-és tör­tént. Ugyanakkor hallhat­tunk arról a megdöbbentő húsvéti gyilkosságról, amely- nek tettese idevaló fiatal volt. Modern bútorok ke­rülnek a lakásokba, a fia­talok városiasán öltözköd­nek, a napjában tízszer in­duló buszon járnak a vá­rosi színházba, klubokba s közben a helybeli tszcs egyhelyben topog. (Legutóbb az ittasság miatt a vezető­ségi ülést sem lehetett megtartani.) A felnőttek leg­inkább a városban dolgoz­nak: sereglenek reggelente a konzerv- a dohánygyár­ba, jó fizetést hoznak haza. A családok többsége kétla- ki, sokan piacolnak innen szerdán, szombaton... A köz­pontban most modem mű­velődési házat építenek, postát is kap Borbényn. A gyerekeket viszont — böl­csőde, óvoda napközi otthon hiányában az utca, vagy jobb esetben a segítségre szoruló nagyszülő nevein Szorgalmas emberek. A há­zikertek rendezettek. gon­dozottak, valahol mindig épül valami új. És a fel­nőttek közül jelenleg két­százan tanulnak esti isko­lákban.;. A jövő Térkép a városi tanács­nál : távlati rendezési terv. Egy középvastag vonalra hívják fel a figyelmemet: — Ez itt az ipari gyűjtőút, amit az idén adtunk . át. Borbányán nem is tudják még. milyen sokat jelent ez majd a településnek! , Hát lássuk, milyen sokat. A gyűjtőút annak a déli ipari övezetnek volt az el­ső fázisa, amely Borbányá tőszomszédságában sok munkaerőt foglalkoztató üzemek építését jelzi, Borbánya ezeknek az üze­meknek lesz elsősorban a része azáltal, hogy az oft dolgozók kedvező lehetősé­get találnak kertes családi házak építésére. Elképzelés szerint a lakosság .megdup­lázód ;k 5 ezer fős település­sé fejlesztik a külvárosnak ezt a részét. Ezért 1420 új házhelyet parcelláznak Bor­bányán a jövőben, amit az ipari gyűjtőút és az I. kapu közötti részen már meg is kezdtek. Uj utcákat képez­nek ki. azáltal, hogy az aránytalanul hosszú kerte­ket ésszerűbben rendezik. A jelenlegiek közül egyedül a Szőlő utca marad meg mos­tani állapotában. Gondol­tak az ,.iparosodó Borbá­nya újabb igényeire is. Valószínű, jövőre kétcsooor- tos napközi otthont nyitnak a kultúrházbon a dolgozó szülők gyermekeinek. Ké­sőbb a település központjá­ban fokozatosan építenek üzletházat, újabb iskolát, orvosi rendelőt szolgáltató- házat, cukrászdát. A már felparcellázott város felöli részen kap majd helyet a végleges bölcsőde, óvoda. Amennyiben az ipartelepí­tés kedvezően halad a vá­ros déli részén-' lehetőség nyilhat a közművesítésre !s. Persze, mindez ma még csak elképzelés, megvalósítá­sáért sokat kell dobozni. Egy viszont biztos: Borbá­nya; Nyíregyháza külvárosa mostmár elindult a gyors fejlődés útján. Angyal Sándor Bővítik Nyíregyháza külterületének villanyhálózatát Tanácsülés rri • b •• I •• liszalokon Nyíregyháza külterületé­nek, tanyavilágának túl­nyomó részében még nincs villanyvilágítás. Az ilyen „sötét foltok” feltérképezésé­hez kezdtek hozzá ezekben a napokban az érintett te­rületek, települések tanács­tagjai, s felmérésük alap­ján készítik el a követke­ző évek külterületi hálózat- bővítésének terveit. Az év kezdetétől ez ideig több mint 15 kilométernyi kisfeszültségű hálózatot épített a város külterületi településein a TITÄSZ. Az idei első hálózatépítést — mintegy 5 kilométeres sza­kaszon — a Világos tanyán és környékén végezték el. Bevezették a villanyt a Lóczi és Manda bokori is- kólába és csaknem 3 és fél kilométeres szakaszon a települések lakóházaiba. A Szarvassziget 775 méte­res, a sóstóhegyi Hunyadi utca 380 méteres, az Ökis- teleki szőlőben lévő Kis­diófa utca 600 méteres vil­lanyhálózatot kapott. Befe­jezést nyert a sóstói új íakótelep villamosítása, 430 méteres nyomvonalon. Pén­teken kerül sor a Benkő bokor kisfeszültségű vil­lanyhálózatának — 1864 méter — műszaki átadásá­ra. Ezeken a nagyobb munkálatokon kívül a nyír­egyházi külterület, tanyavi­lág sok kis utcájába ve­zették be a villanyt. A 15 kilométeres kisfe­szültségű villamosított nyomvonalon összesen mint­egy másfél száz utcai közvi­lágítási lámpatestet szerel­tek fel. A Tiszalöki Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén többek között foglalkozott a járás terme- lőszövetkezeteinek állatte­nyésztésével. Másfél százalékkal csök­kent a szarvasmarhák gü- mőkóros megbetegedése. Gümőkórmentes állományt sikerült kialakítani a Ti* szavasvári Állami Gazda­ságban, a tiszavasvári Le- nifi, Petőfi és Vasvári Pál termelőszövetkezetekben, va­lamint a tiszadadai Dózsa Tsz-ben. Doszlop Miklós, levelező, Tiszalök Szeretnénk gyermeket, de... w A. lakás az oka —- Italos a férjem —- Csak az apám üldöz “ ‘ Asszonyok az abortuszbizotlság előtt Abortuszbizottság. Fo­lyik a tárgyalás. Kontyos, szőke, harminc év körüli asszony lép be a<z ajtón. Elegáns, fekete tűsarkú körömcipó. Izgatot­tan foglal helyet a fotel­ban. —• Hány gyereke van? — kérdezi dr. Zsögöny Jó­zsef, a nyíregyházi kórház igazgató főorvosa, a bizott­ság elnöke. —- Egy. — Akkor miért kéri a terhesség megszakítását? — A lakás az oka, meg a körülmény. Hatan élünk egy piciny szobában. Ez még elviselhető lenne, de a bátyáim... Állandóan isz­nak, s emiatt sokszor civó- dunk. Lassan idegbeteg lesz még aiz az egy gyerek is. Nem lehet kibírni. Tessenek meghallgatni a szomszédom is. Itt van eljött velem, A basa-, a gatyás- és a eigánydóhány Amikor Szabolcsban még harcoltak a dohányzás ellen — Ma tízmillió számra száll a levegőbe a különböző ci­garetták, szivarok és pipák füstje. Akinek kedve sze­rint való a tüdejét rongál­ni (és milyen sokan tesszük ezt!), szabadon válogathat a legkülönbözőbb dohányipari termékek között. Ugyan­ezért a szenvedélyért két­százötven évvel ezelőtt me­gyénkben a következő bün­tetés járta. A dohányos: „valahányszor rajta ta­pasztaltaiig mindhnnyiszor a piaczon megcsapattatik’’. Szabolcs megye azonban már jóval korábban, 1669- ben rendeletet hozott a do­hányozás ellen: „az dohányszívás paraszt embertől tilttatik". Megjegyzendő, hogy úri renden lévőtől nem, és ezenkívül is van a rende­letnek egy furcsasága. Ugyanis csak a szívást tilt­ja, de a termesztést már nem. Tulajdonképpen mikor és hogyan került a dohány Magyarországra? Meglehetősen nagy ke­rülővel, mert Amerikából nem a logikusnak tűnő nyugati úton, hanem török közvetítéssel érkezett. Ezután évtizedekig folyt a tiltó rendelkezések med­dő harca a dohot-hányó nö- vetény” ellen. A „dohány” szó először egy 1689-beli rendeletben bukkan fel. Ek­koriban háromfélét ismer­tek, a finom basa-, a köze­pes gatyás- és a méregerős cigánydohányt. A közszájon forgó „nincs dohányom”, „kevés a dohányom”; kife­jezéseknek is megvan a történelmi eredete. Egy bizonyos Szepessy Pálról je­gyezték fel, hogy: mikor változik, nagy pipájú, kevés dohánya Pál­nak hivatik” Hogy a változás mit je­lent, aZt ma már nem tud­juk. A dohányzás szenvedélye diadalmaskodott minden ti­lalmon és lassan a hatósá­gok is felfigyeltek rá, hogy az illatos füstfelhők mögött milyen nagy jövedelem le­hetősége rejlik. I. Lipőt császár fővadászmesterétől, Khevenhüller Kristóf gróf­tól, származik a dohány egyedárusításának, monopó­liumának gondolata. Ezt az uralkodó egy ideig úgy gyakorolta, hogy a mono­póliumot jópénzű tőkések­nek bérbeadta. Elrendelték, hogy még pipát is csak olyat szabad forgalomba hozni, melyen rajta van egyedárusítási bélyegző. A császári rendelet Magyaror­szágon példátlan felháboro­dást váltott ki, olyannfVa, hogy a legtöbb helyen ki sem lehetett hirdetni, mert a dobolásra hivatott kisbí- rók is dohányos emberek voltak és nem vállalkoztak rá. A Rákóczi szabadságharc idejéből feljegyezték, hogy maga a fejedelem erős do­hányos volt, aki sorra csi­náltatta magának a külön­böző Szép ezüst és arany­veretű pipákat. Forgács Si­monról pedig Mikes Kele­men azt mondta, hogy még a templomban, áldozáskor sem veszi ki szájából a pi­pa csutoráját. A dohánymonopoliumot később idelglehesen meg­szüntették és megyénkben a jó üzletember Károlyi Sándor volt az, aki meg­látta a termeltetésben rej­lő fantáziát. 1729-ben meg­bízottjával, Becsky György- gyel, bejáratta Szatmár me­gyét és Becsky már az első hat faluban száznegyven- négy mázsa dohányfelesle­get talált így írt Károlyi­nak: „Ezeken kívül fehér- gyarmati kupecz uraimék, kik dohánnyal kereskednek, akit kivittek már az idén nemes vármegyénkből, há­rom ennyi is, ha nem több lehetett.„ mikor ideje van a dohánynak (azaz jó ter­mésű esztendőben), ezen ne­mes vármegyében nemcsak 5—6000 mázsa dohány, ha­nem 60—70 000 mázsa is ta- láltatik.” Károlyi Sándor Nagykár rolyban 1738-ban dohány­beváltót létesített, sőt ke­reskedelmi társulatot is akart alapítani, de bármi­lyen kegyben állt az ud­varnál, ehhez nem kapta meg az engedélyt. A mono­pólium bérlete időközben ismét érvénybe lépett. Ezt csak II. József szüntette meg 1784-ben egyszer s mindenkorra állami kézbe téve le a dohány egyedáru­sításának jogát. A kalapos király nem volt gazdasági érzék híjával, hiszen 1780- ban csak Triesztből 3 278 136 font leveles és 100 759 font pordohányt, burnótot ex­portáltak, ami kb. fele­ennyi kiló súlyt jelent. hogy igazolja: igazat be­szélek. Próbálják meggyőzni. Hajthatatlan. Az egy gyer­mekeseknek kétszer kell megjelenniük az abortusz­bizottság előtt. Visszarende­lik. — Csak ezt tudom mon­dani akkor is, — s elbúcsú­zik. Leveszi napszemüvegét. AZ első kérdésre kibugyan- nak könnyei. Omlik belőle a panasz. — Második férjem, s ezért nem tarthatom meg. Nagyon italozik és nem is dolgozik. Lassan elhord ott­honról mindent. Eladja és iszik. En tartom a csalá­dot Hatórás vagyok... — Volt-e elvonókúrán a férje? — Nem használt neki az sem. Halk szavú, elkeseredett anya. — Két gyermekem van. Egy öt és egy nyolceszten­dős. A férjem alig van velünk. Csak jön és már megy Is. Nem itthon dolgo­zik. Rossz családi körülmé­nyek között élünk. Ha ren­dezettebb lenne, akkor azt mondom legyen meg a har­madik is. De így. Minek? Lehet, hogy el is válunk. Akkor meg éppen elég lesz kettőt nevelni. — Talán rendeződhet még. — Nem hiszem. — Tudja, hogy nem ve­szélytelen az abortusz? — Inkább vállalom. Jól megtermett fiatal- asszony. — Ketten a férjemmel kétezerötszáz körül kere­sünk. Nem panaszkodha­tok. Mindenünk megvan. Az anyósoméknál lakunk, s nem Is mentem volna böl­csődébe dolgozni, ha nem szeretném a gyerekeket. — Akkor miért nem akarja a harmadikat? Meglepődik. — A férjem. Eléggé iszá­kos. Harmincon felüli, meg­tört asszony. Szeme kisírva. Nyugtatják. — Már több mint egy hete nem élünk együtt a férjemmel. Van valakije. Tudom. Szabadulni akar tőlem. Nem ismeri el magá­énak az első gyermekét sem. Pedig megszenvedtem vele. Császárral szültem. —> Hátha meggondolja magát a férje. Talán a második gyerek. Es meg­változik. Gondolja meg ma­gát. — Én vállalnám is, de félek. Ott fog hagyni ben­nünket. Fiatal paraszt menyecske. Majd kicsattan az egészség­től. Magabiztos. Látszik raj­ta, azért jött, hogy segítse­nek. — Van mindenünk. Fér­jem tsz-tag, szépen kap­tunk, nem panaszkodhatom. Nagyon szeretnénk mind­ketten még egy gyereket, csak az apám. Kibirhatat- lánul viselkedik. Ott lakunk nála. Abba a lakásba hiva­talos Személyen kívül sén- ki nem teheti be a lábát. Bennünket meg késsel za- vargat. Már jelentettük, de nem tesznek semmit. Meg­keseríti életünket. Elköltöz­nénk, ha lenne lakás. De nincs. Pedig nagyon szeret­ném megszülni gyermeke­met —, s felsír. ígérik, hogy próbálnak segíteni. Megnyugszik. — Nem esküdhettünk meg, mert beteg lett a vő­legényem. Gyógyítják. Ha felépül, akkor talán kell gyerek is. De így nem! — Gondoljon arra, hogy ez az első. És nem veszély­telen dolog a terhességmeg­szakítás. Megtörténhet, hogy többé nem lehet gyereke. S akkor már késő. — Erre nem gondoltam. Nem kell, dolgozni akarok. — Vagy már mást gon­dolt a vőlegény? — Nem. összeházaso­dunk. Ez mór biztos. Épí­ti már a lakást is. — Akkor mi az akadály? Hallgat — Borzalmas lenne gye­reket szülni. Ma még ott hordozzák a születőt szívük alatt. De vajon meddig? Ki dönt közülük úgy, hogy új éle­tet ad? Talán akad majd ezek között is. Es akkor felsir az új­szülött az édesanya mellett Összeköt édesanyát és édes­apát, a családi szálak ezer­nyi örömteli kötelékével. Az élet már akkor is élet ha még csak jelt ad magáról a gyermek. Édesanyák. Kell a lelki- ismeretre hivatkozni? És apák. Kell...? Egy óra az abortuszbi­zottság előtt A lelkiismeret dörömböl. Farkas Kálmán 1963. október 24. S

Next

/
Thumbnails
Contents