Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-24 / 251. szám
0 párfcsonortok munkájáról Írta: Szegedi József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa A közelmúltban a megye különböző területeiről összejött pártcsoport- bizalmiakkal beszél- gettem. Többségében a pártcsoportok munkájáról esett szó A viták folyamán tulajdonképpen egy hasznos tapasztalatcsere zajlott le. A bizalmi elvtársak elmondották, hogyan végzik munkájukat, milyen eredményeket érnek el. De szó esett a bajokról is, a gátló körülményekről. Már a beszélgetés kezdetén látszott, érződött, hogy munkájukat lelkiismeretesen, felelőség- teljesen végzik. Keresik, kutatják azokat a lehetősége- két, formákat, amelyekkel a legeredményesebben végezhetik munkájukat. A vita során kiderült, hogy a párt- szervezetekben folyó pártcsoport munka ma már nagyon sokrétű, sokoldalú, szinte minden pártszervezetben azonos céllal, de eltérő módszerekkel ’ dolgoz- nalfl. Örvendetes azonban az a törekvés, hogy a területi sajátosságoknak megfelelően igyekeznek a munka kialakítására. Helyes az pl., hogy a pártcsoportokat többségben üzemrészenként és tsz-brlgádonként hozták létre és nem lakóterületenként. így jobban tudnak segíteni a termelésben, a különböző akadályok elhárításában. A megbeszélések során érződött, hogy ma már a Pártcsoportok többsége aktívan vesz részt a párt gazdaságszervező munkájában. Szinte mindennapos probléma közöttük a termelő munka. E kérdésekben gyakran tanácskoznak, púrtcsoport értekezleteket tartanak. A pártcsoport ülések hasznosak — mint 'mondottál! __ mert a kisebb kollektívában olyan elvtársak is véleményt mondanak, akik egyébként a taggyűléseken ritkán szólalnak fel. Ez is mutatja, hogy a jó párt- csoport munka fokozza a párttagság aktivitását, gyakorlati tevékenységét, nemcsak a pártszervezeten beiül, hanem a pártonkívüJiek ■őrében is. A tapasztalatok azt mutatják. hogy a pártcsoportok munkájában a legtöbb nehézséget a tartalmi munka okozza. Ezért elsősorban a pártcsoportok nevelő munkájával szeretnénk e lehe- óségeken belül néhány gondolattal segítséget nyújtani, löszben a beszélgetések, részben a saját tapasztala- i iim alapján. Ma a gyárakban, a meogazdaságban kétség kívül agíontosabb teendő a tér-' melés. A szocializmus felles felépítése, a termelő ők, — amelyek legntosabb része a dolgozó 'mber — nagyarányú fejlődést követel meg. E nagy munka közben társadalmi '.etünk különböző területein élő és dolgozó em'ierek millióit kell megtanítani ■'ocialista módon élni és dolgozni. Meggyőzni erről- hogy többet, jobban, olcsóbban«' termelékenyebben kell termelni és az egyéni "’•dekeket összhangba kell hozni a társadalmi érdekekkel. Az iparban és a mezőgazdaságban kialakult szocialista termelési viszonyok sürgetően követelik, de egyben segítik is a társadalom tudatának formálását. A kedvező lehetőségek felhasználásával tovább kell javítani a nevelő munkát, a szocialista öntudat kialakításáért folytatott harcot. E munkában is szinte korlátlan lehetőségek állnak a pártcso- Dortok előtt. A pártcsopor- tolc tagjai mindennapos kapcsolatban vannak a dolgozókkal. Közöttük élnek, dolgoznak, többnyire a termelés folyamán felmerülő problémák is közösek. Állandó együttes tevékenység során a pártcsoportok tagjai szinte valamennyi munkást jól ismernek. A helyi prob’émák, az emberek széles körű ismerete. nagy lehetőségeket biztosít a pártcsoportok nevelő munkájához. E környezetben dolgozó kollektívát alakítani, fejleszteni, nevelni, állandó feladatai közé tartozik a pártcsoportoknak. A termelésen kívül is, számos olyan kérdés merült fel, amelyekre a kommunistáknak választ kell adni. A helyes, az igaz, őszinte válaszok befolyásolják a dolgozók munkakedvét. Több helyen tapasztalni még, hogy a termelés feladatában pártcsoportjaink megfeledkeznek az emberekről. ’Sokszor még a jogos sérelmeiket sem veszik figyelembe. Pedig a munkások, ha érzik a kollektíva segítségét, a párt támogatását ez fokozza alkotó kedvüket. Nem arról van szó, hogy beavatkozzanak pártcsoportjaink az egyes emberek ügyeibe, de a kommunistáknak fel kell figyelni az egyes embereknél jelentkező gondokra, és ha szükséges elvtársi, baráti alapon segíteni kell. Ahhoz, hogy az egyes termelési egységek előtt álló feladatokat a pártcsoportok jól oldják meg szükséges, hogy a kommunisták állandóan, szinte minden órában szót értsenek a körülöttük dolgozó kommunistákkal. Segítsék tervszerűen a dolgozók politikai és szakmai fejlődését. Időben figyeljenek fel az egyes helytelen nézetekre és azt türelmesen magyarázzák meg, és ha szükséges, határozottan utasítsák vissza. De vigyázni kell arra, hogy a helytelen nézetek ellen — és ne az emberek ellen indítsunk támadást. Minden kommunistának kötelessége azonban, hogy a rossz szándékú, ellenséges megnyilvánulásokkal szemben határozottan védje meg a párt politikáját Lépjen fel vele szemben és ne engedje, hogy a rosszindulatú, ellenséges nézetek terjedjenek. A helytelen, ellenséges, kispolgári nézetek csak úgy szorulnak háttérbe, ha párttagjaink szinte napról napra magyarázzák a Párt politikáját, ha megismertetik a dolgozókat a párt vezető szerveinek határozataival. Ehhez útmutatást és segítséget adnak a pártcsoportoknak a taggyűlések, a párt különböző kiadványai, az újságok, folyóiratok. Ezért gondoskodni kell, hogy a pártcsoportok minden tagja tanulmányozza a legfontosabb okmányok ab és terjessze azt a dolgozók körében. Több pártcsoportnál tapasztalni, hogy a pártkiadványokat jól hasznosítják, egy-egy fontosabb cikkre felhívják a dolgozók figyelmét, javasolják azt elolvasásra, alkalom adtán vitatkoznak róla. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy műhely, tsz, vagy brigádon belül akkor válik igazán hatékonnyá és eredményessé a politikai nevelő munka, ha a pártcsoportok minden tagja agitátor. Csak így lehet eredményesen formálni, nevelni környezetüket, sok pártcsoportnál találkozunk különböző munkaelosztással, többek között agitációs felelőssel is. A pártmegbiza- tás, a különböző feladatok elhatárolása helyes módszer. Az agitációt, a politikai nevelőmunkát azonban nem tekinthetjük reszort-1 feladatnak. E munka minden párttag kötelessége. Az agitációs felelős segíthet a feladatok meghatározásában, e munka irányításában. a munkások tájékoztatásában, de semmi esetre sem szűkülhet le az agitáció az ő reszortjává. Több pártcsoportnál tapasztalható, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozók véleményére. Pedig az agitáció kétoldalú dolog. A munkások kívánságait, jelüléseit is figyelembe kell venni; azt értékelni és jelezni kell. ha szükséges a párt vezetőségének. A pártcsoportok munkáját a jelzések befolyásolhatják. Ráirányíthatják a f'gye'met azokra a feladatokra, nehézségekre, amelyat a munkások mondanak el. Ezen az úton lehet eredményesen tovább szilárdítani a párt és a tömegek kapcsolatát. A pártcsoportok munkáját, tevékenységét a dolgozók figyelemmel kísérik, hallgatnak szavukra, tanácsot kémek tőlük. A jól szervezett pártcsoport munka helyes irányban fej’esz- ti a közvéleményt, elősegíti az egészséges légkör kia'a- kításáb a szervezettebb munkát és a munkafegyelmet. A jó kollektívában szívesen dolgoznak az emberek, és sokszor erejüket meghaladó erőfeszítések megoldására is képesek. A pártcsoportok feladata, állandóan segíteni a nyílt, őszinte, pártszerű légkör kibontakozását. A szó és a tett egysége a legnagyobb vonzó erő. Ebben is elsősorban a kommunistáknak kell élenjárni, példát mutatni. a költségvetés nem szabályos. Közben a Csőszerelőipari Vállalat is közölte, hogy a gépek beszerzését nem vállalja szerezze be azokat a generál vállalat. A gépok egyedi gyártással készülnek, szállításukat a gyártó vállalat — ehhez a beruházási kódex szerint joga van — csak másfél evre igazolta vissza. A melegvíz- szolgáltatást és fűtést biztosító gépek beszerelését így csak a jövő év végére várhatják. Hasznát a lakók már legfeljebb 1967-ben veS addig? A nyíregyházi villany telepen elkészült két na!*v teljesítményű kazán csak a bekötésre vár. A városnegyedbe vivő gerincvezeték úgy ahogy tes- sék-láSsék módon készül. Az újdonsült lakók — egyelőre csak kétszázan — kályhát vásárolnak, szenet raktároznak, A fürdőszobában és a konyhában hősugárzókat szerelnek be. vll- lanyrezsón melegítik majd fürdéshez a vizet. Ha enyhe lesz a 'tél, talán a v'zveze- ték nem fog elfagyni. Több mint félezer család ügye vajúdik a bürokrácia útvesztőjében. Az építőipari vállalat peres úton akarja kényszeríteni a VER7.'ESZ-t> hogy végül is vállalja el a hőközpont műszerezését. Vaskos dossziékat tö, fenek ki az üggyel kapcsolatos levelezések. Nem csői;?, ha az építőipari vállalatnál már többen is így ny.lat- koznak; már bánják hogy megkötötték a szerződéit. Nem egyedülálló eset, hogy a tervezők, beruházók és kivitelezők elgondolását a munka során nem tudják összhangba hozni. Van még bürokratikus vonás gazdasági életünkben amit felsőbb szinten kellene gvor- sabb ütemben megszüntet- ni. Tóth árpád „Tárgyalást tartunk“ Ügyek a szabálysértési bíró előtt Fekete betűs táblácska függ az ajtón: „Tárgyalást tartunk.” Az ajtón inren népes embercsoport várakozik: egyesek arcán nyugalom, sőt néha fölény — ők a panaszt tevők, vagy tanuk, mások izgatottak, sőt néha itt Is folytatják a hetek .hónapok, vagy évek óta tartó veszekedést, civako- dást. Megszokott hétköznap délelőtti kép ez a városi tanács emeleti folyosóján, „Fülemüle-perek”, rosszszomszédi huzavonák, családi perpatvarok szereplői várják itt vélt, vagy valódi igazságuk megerősítését. A szabálysértési bíró előtt vaskos iratcsomó, a kerületi tanácstag füzetében jegyzetel — ismerkedik kerülete „sötétebb” kontrasztjaival. Ma a Kossuth Lajos utca lakóit érintő szabálysértési ügyeket tárgyalják. „Iskolai igazolatlan mulasztás” miatt érkezett feljelentés az 5. számú általános iskolától H. L. ellen. — Nem tudtunk könyveket venni a gyereknek — védekezik az apa, de ezt már a személyi adatok JÜmíL a iáidé féld szeretetnél Sűrű sorokat hozott a posta a szerkeztőség címére. Feladója Bodó János, a szamosszegi Dózsa tsz. erdőfelelőse. Az írás, amely egy tsz-tag szemével láttatja velünk ezt a távoli községet, érdekes, izgalmas, olvasmányos. A falu leírása megkapó: „Szamosszeg a folyók csaknem teljes együtt haladásánál, holt és élő vizek medreinek ölelésében terül el. A Tisza, az omladozó partú ködlepte nagy Szamos, a Túr, a Kraszna, közvetlen közelében hömpölyögnek el. A község a maga hat ezer holdjával, a rajta elterülő dúsgazdag gyümölcsösökkel, káprázatosán szép erdőségeivel, folyóvizeivel, aranysárgán ringó kalásztengereivel, haragoszöld kukoricáival briliáns ékköve Szat- már földjének.’’ így csak az tud írni szülőföldjéről, aki nagyon szerti ezt a helyet. Még a szerepeltett disszidens Szabó Jóskánál is jobban, akiről azt írja: „Tavaly nyáron alig volt lelkiereje, hogy visszemenjen Hamiltonba. Ez a megtévesztett Szabó gyerek a határhidnál lehajolt és megcsókolta a szamosszegi fekete földet. Édesanyja unszolására ment vissza, hogy mégis ne veszedelmezzen el a megku- porgatott dollár.’’ Bodó János talán ösztönösen, egyáltalán nem írói szándékkal, papírra vetette ezzel a néhány mondatával egy parasztcsalád mélyen tragikus, ellentmondásos sorsát, a „holt és élővizek medreinek ölelkezését"... Típusokat is felvonultat, szintén önkéltelenül, mesélő kedvvel: a Doberdónál porladó szamosszegi katonákat, a báró Perényi, Mándi Géza, Klán nagybirtokosokat, a petróleumlámpáknál vak- láló zselléreket. Megénekli a málélisztes, korpás kenyeret, mint egy ma már rossz álomvilág elporladt, de el nem felejtett kellékeit. De nemcsak a múltról beszél. „Minden utcában aszfaltozott járda. Nem kell félni a sártól. A petróleum- lámpák helyett villany ontja a fényét. A legegyszerűbb lakásokban is csillárok ragyogják be az otthonokat. Mindenütt szép bútorzat váltotta fel az egykori kis gyalogszékeket, melyek faragatlan lábukkal szinte szimbólumai voltak a letűnt rendszernek. A felszabadulás óta kétszáz ház épült a községben, korszerű, összkomfortos lakások. Egészséges nagy ablakokkal” Ügy festi meg a mai magyar falu tipikus vonásait, mint egy hozzáértő festő. Nem csak a mozit, a cuk- rázdát, a másfél millió forintból készült művelődési otthont említi fel, nemcsak a Dózsa Tsz székházát, a község „ékes koronáit.” A külső változások mellett érzi és megörökíteni igyekszik a mélyebb változásokat is: a föld nyűgétől megszabadult házasságokat, az érzelmek kiterjedését, amikor már nem a „drága szamosszegi föld játssza a szerepet a szívek dobbanásában...’’ Elénk állítja a közösségért dolgozó tsz-el- nököt, Puskás Menyhért párttitkárt, aki „olyan csomózó! tervezett, hogy odaillene akármilyen tsz-szék- háznak”, az öntözéses kertészet dolgozóit, akik „mint drága kincsükre, úgy vigyáznak mindenre." A szélvész miatt kiszáradt egyházerdőn új gyümölcsöst telepítő már községi jellemvonásokat viselő szamosszegi embereket. Akár egy mai falusi regény vázlatának is tekinthetnék Bodó János egyszerű sorait, melyet a községért érzett felelősség és szeretet sugallt. Felszólal és interpellál a gyógyításra váró sebek miatt; nagy fejlődésben azonban sebek is vannak. Két ilyen seb fáj a község népének. A németek az elmúlt világháború alkalmával felrobbantották a Kraszna-hidat. Már közelünkben sok híd újjáépült, de Szamosszeg mindig kimarad. Ez az egyik seb. A másik: nincs útja, csak egy politian út, mely Nagydobossal köti össze. Nagyon szép gépparkja van a községben működő Dózsa Tsz-nek. A gépek állandóan romlanak, melynek örökös javítása a rossz utak miatt óriási összegeket vesz el tagok pénzéből...” Mélyen látó ember módjára azonban nem követelőző, a „felettes fórumok figyelmébe ajánlja a „sebeket”, mint aki tisztában van azzal, hogy nemcsak egy községe létezik az országnak. Bizakodás, erő sugárzik Bodó János egyszerűen megírt krónikájából. Ki tudja milyen göröngyös út vezetett el idáig, hogy az egykor egyénileg gazdálkodó, egyéni gondjaival, örömeivel élő parasztember eljusson egy nagyobb magaslatra, s megtanuljon nemcsak a maga személyében „gondolkodni”. S tollat fogni, megörökíteni községe forrongó, változó krónikáját, a leghitelesebb, a szemtanú és résztvevő jógám <p. g.) diktálásával korábban önmaga megcáfolta: feleségével együtt mindketten dolgoznak. A múlt évben 150 napot mulasztott a fiú, ezért csak utólag vizsgáztathatták le. A feljelentés szerint H. L. az idén még egyetlen napot sem járt iskolába. A beidézett apa előkaparja tartalék mentségeit is: — Beteg ez a gyerek, a szivével van baj — mutatja a kezében szorongatott orvosi igazolást. Nem felmentés ez. mindössze a betegség tényének megállapítása. A szabálysértési bíró így érvel: — Ha beteg a gyerek, még nagyobb szüksége van a tanulásra, fizikai munkára nem alkalmas, önt teszem felelőssé a gyerek mulasztásáért. A szabálysértési jegyzőkönyv végére figyelmeztető jellegű birság kerül: a felelőtlen szülőt 60 forintra büntetik; Sz. I. ügye is iskolai szabálysértés. Az adatok felvétele után azonban ennél sokkal bonyolultabb családi ügy kerül felszínre: s ez már túllép a szét- züllött család keretem — társadalmi, gyermekvédelmi üggyé dagad. Egy tizenhárom éves kislány apjához írt búcsúlevele — mint az iskolai mulasztás igazolása — kerül a szabálysértési bíró asztalára. A kislányt az anyának ítélte a bíróság a válás után. Az anya egy dunántúli városban él. „Visszajövök én még hozzád, mert sajnállak és sze- rétiek’' — írja az általános iskolás leány, s levele végén egy ismerőse címét adja meg apjának, mert 'az anyja új címén nem levelezhetnek. — Talán ott a Dunántúlon jár iskolába — mondja Sz. I. — most intézem el az iskolai ügyeit. De tudom én, hogy vissza fog jönni hozzám, írja is. Most nem engedik el onnan, sok rosszat mondanak rám. Az ügy már nem a sza- bályjértési bíró hatáskörébe tartozik: a kislány megkereséséről a gyámhatóságnak kell gondoskodnia — hiszen ki tudja, hol van, hol kallódik egy 13 éves kislány? Telnek-múlnak a délelőtti órák, szaporodnak az elintézett szabálysértési ügyek: üzérkedésért 100 forint birság, közegészség- ügyi szabálysértésért, botrányos viselkedésért többszáz forint, ismét néhány iskolai mulasztás, melyeknek száma az elmúlt évihez képest kétszeresére növekedett. Bürokratikus ügyintézés gátoíja Nyíregyháza új városnegyedének távfűtését Félezer család problémája gvors megoldásra vár xd u L/t: clz> cvucn 203 lakást adnak át Nyíregyháza Északi Alközpontjában. Jövőre több mint háromszázat. Két év leforgása alatt összesen 575 család lel itt új otthonra. A lakások szépek, kényelmesek, kívül-belül tetszetősek. Terv szerint ezekben a lakásokban már lesz vezetéki gáz. távfűtés és melegvíz-szolgáltatás is. Lesz, de hogy mikor, azt már vajmi kevesen tudják. Az NM. Országos Energiagazdálkodási Hatóság véleménye szerint a lakónegyed távhőeliátásával kapcsolatban létesítendő hőközpont és gerincvezeték beruházási engedélyokmányában előírt üzembe helyezési határidő 1965. december 31 volt. Azonban az Országos Tervhivatalban megtartott tervfelülvizsgálat során az Építésügyi Minisztérium nem vállalta erre az évre a munka végzését. Hivatkozik a hatóság arra is. hogy az HM felügyelete alá tartozó-j— Szabolcs megyei Állami Épí- I tőipari Vállalat a komplett | kivitelezési tervdokumentációt már 1964 közepén megkapta, de a gépészeti berendezésekre csak év végén s 1965. elején adta ki a megrendeléseket. így az egyik szivattyú szá’lítását a gyártó mű csak 1966-ra igazolta vissza. Az építőipari vállalat műszaki osztályán elismerik, hogy a tervdokumentációt a már említett időpontban rendelkezésükre bocsátották, de a munkák megkezdéséhez szükséges hitelfedezetet csak 1965. januárjában kapták meg. S itt kezdődött a még most is tartó huzavona. Az építőipari vállalat — mint generál kivitelező — alvállalkozókat keresett a munka elvégzéséhez. Az ÉM Csőszerelőipari Vállalat csak a gerincvezeték megépítésére és a gépek beszerelésére vállalkozott. az ezzel kapcsolatos műszerezést nem vállalta Júliustól szeptemberig tartott, amíg tárcán kívül találtak olyan alvállalkozót, amely hajlandóságot mutatott a műszerezési munka elvégzésére. Azonban a tervdokumentáció elküldése után a Villamos Erőmű Tervező- és Szerelő Vállalat közölte, hogy a munkát nem igazolja vissza« mert
