Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-21 / 248. szám
Kongresszusra készülnek a szabolcsi nők Továbbtanulás — Nők klubja — Termelési versenyek Kovács Károlyné, a nőtanács megyei titkárának tájékoztatója December 11-re hívta össze a nőkongresszust a Magyar Nők Országos Tanácsa. A kongresszuson megvizsgálják a nők társadalmi helyzetét, értékelik a nőmozgalom tevékenységét és kijelölik a feladatokat. Kovács Károlynénak, a nőtanács megyei titkárának tájékoztatása szerint a kongresszus előkészületeinek első szakasza Szabolcs-Szat- már megyében már áprilisban befejezést nyertek. Nyíregyházán és a megye községeiben több mint háromszáz nőgyűlés zajlott le, amelyeken részt vettek a különböző helyi, állami és lömegszervezetek képviselői is. Az 6] nőbizottságok háromezer tagját harmincötezer asszony és leány jelenlétében választották meg. Sok olyan nő, — a megválasztottak fele — került most először a nőbizottságok tagjai közé, aki eddigi társadalmi munkájával bizonyította be: méltó a bizalomra. A nőtanácsok titkárainak jelentős részét is most választották először tisztségére, közülük a legtöbb fiatalasszony és leány, s negyven százalékuk érettségizett, végzett egyetemet, főiskolát. A községi és termelőszövetkezeti nőbizottságok, a járási nőtanácsok újjává- lasztásánál nagy volt az érdeklődés, mintegy kétezer nő kért szót, s mondott hasznos észrevételt, javaslatot a további munka megjavítására. A termelési kérdéseken kívül sokat foglalkoztak a községek, termelőszövetkezetek vezetési gondjaival, életével. A nyírbátori járásban például az analfabétizmus felszámolásának lehetőségeit, konkrét módjait kutatták. Minden pedagógusnő vállalta, hogy ez cvben egy analfabétát megtanít írni-olvasni. Nagy felelősséggel szóltak az általános műveltség emeléséről a csengeri járásban. A bizottságok tagjai elhatározták: továbbtanulnak, s azok, akik nem rendelkeznek az általános iskola nyolc osztályával, elsősorban azt szerzik meg. Megyénk minden nőbizottsági ülésén szóba került, ne legyen olyan község, termelőszövetkezet, ahol valamilyen oktatási forma ne működne. A nőtanácsok a helyi sajátosságok alapján szerveznek előadássorozatokat. A tíz-tizenkét előadást — amely a legnépszerűbb a szabolcsi községekben — a 'helyi népművelési tervekkel egybehangzóan szervezik. Ezekben a hetekben dolgoznak a nők téli oktatásának előkészületein, amelyek a legváltozatosabb témákkal ismertetik meg a hallgatóságot. A családi élet, az egészségügy kérdései, a nő szerepe a társadalomban, az alkoholizmus elleni küzdelem, a gyermek és ifjúságvédelem, a nemzetközi nőmozgalom helyzete, s még sok más érdekes előadás várja a téli hónapokban a szabolcsi asszonyokat, leányokat a falvakban. A csengeri járásban például száz ilyen előadást tartanak majd, valamennyit érdekes kis- film kíséretében. Számos faluban, járási székhelyen működik már a nők klubja. Ezeket az összejöveteleket — a kultúrotthonokban — színesebbé, érdekesebbé teszik. Kézimunkáznak, ételrecepteket beszélnek meg, televízió műsort néznek, s megvitatják a társadalmat foglalkoztató különböző kérdéseket: beszélnek például az ideológiai irányelvekből a nőkre háruló munka végzéséről. Jelentős részt kérnek megyénk asszonyai a háztáji gazdaságok árutermeléséből is. Most azon dolgoznak, hogy az exportképes rajnai Iádból megyénk teljesítse a felvásárlás igényeit — házi A Földművelésügyi Minisztérium munkaügyi és szociálpolitikai osztályának tájékoztatása szerint a SZOT társadalombiztosítási főigazgatósága — a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben — hozzájárult ahhoz, hogy mindazok a traktorvezetői képesítéssel rendelkező nyugdíjasok, akik beszélgetéseken is segítik e munkát. Tavasszal akciót is indítottak a nők: „Legyen a falu önellátó zöldségből”. A fehérgyarmati és a nyíregyházi járás sok községében máris jelentős az eredmény. Az asszonyok és leányok területet kérték a tsz-ek vezetőitől, s ott termelték meg a szükségletet zöldségből, ezért sokkal kevesebb község szorult már központi készlet fogyasztására. A vásárosnaményi, nyíregyházi és a kisvárdai járásokban tovább akarják fejleszteni e mozgalmat. A kongresszusi készülődés egyik módja az a törekvés, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályú nők szerezzék meg a szakmunkás oklevelet. A községi és a termelőszövetkezeti nőbizottságok a Hazafias Népfrontbizottsá- gokkal közösen dolgoztak ki akcióprogramot arra, hogy a szabolcsi nők váljanak községük gazdasági, kulturális és társadalmi életének még tevékenyebb részeseivé. Megyénk asszonyai ünnepi készülődésének jelentős állomása lesz a szatmári—beregi népművészeti hagyományok központi kiállítása, amely a következő hónapban kerül megrendezésre Nyíregyházán. Előtte — október 28-án —• lesz a megyei nőtanűcsko- zás, ahol megválasztják a mozgalom megyei szerveit, s a kongresszuson részt vevő huszonöt szabolcsi asszonyt és leányt. (kJ) T965. év október, november, december hónapjaiban a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, vagy a gépállomásokon erőgépvezetői munkát vállalnak nyugellátásukat az említett hónapokban elért keresetüktől függetlenül korlátozás nélkül megkapják. Nyugdíjas traManssk ■tatuiléM a nyugdííkorlátozás átél Iparosítás útján az építőipar *Teremtsék meg az össze» feltételeit annak, hogy az építőipari kivitelezés mielőbb szerelő jellegű tevékenységgé váljék és az építési munkának műszakilag lehetséges és gazdaságilag indokolt részét előregyártó ipari üzemek végezzék (MSZMP KB 1961. februári határozatából.) Megyénk beruházásainak megvalósításánál az építőiparra minden évben nagy feladat hárul. Hiszen a beruházásoknak több mint ötven százaléka építési jellegű. lyukkártyával működő betonkeverő automata. A mellette lévő korszerű félautomata keverő már működik. Zárt technológiai sorok az építőipari technológiák korszerűsödéséről tanúskodnak. Ezek a megoldások képesek erőteljesebben meggyorsítani a kivitelezést. A közel harminchold területen beépített részlegek teljes közelségben .vannak egymáshoz, emberi munkára alig van szükség. A szak és szerelőipar, a vasbeton, a csőszerelők műhelyei sorrendben állnak egymás mellett, közöttük a szabadban tárolható anyagok mérhető idomokban. „Cenientsüó” Szegeden. De addig, míg az ipar termelésének bővítéséhez az összes beruházásokból a fenti időpontban 10, — 32,2 százalékos részesedést kapott, az építőipar csupán 0,7, 1,0, 0,5, 0.5 százalékot. Ha a termelés alapvető sajátosságait le is számítjuk, az építőiparban nagyobb beruházásra van szükség. A KB-határozat megjelenése után el is indult a fokozatos fejlődés útján az építőipar. Különféle gépeket és más eszközöket kapott a munkavégzéshez. Fejlesztették a technológiát, amely az építőiparban rendkívül fontos dolog. Azonban egyáltalán nem meríti ki a műszaki fejlesztés fogalmát Nemrégen Szegeden közel a nyíregyházihoz azonos termelési értékkel dolgozó vállalat ez irányú tevékenységét tanulmányoztuk. Az ott szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy az építőipar erősen közeledik az iparosításhoz. A cement reléállomás öt tornya mellett már ott áll összeszerelésre készen a szegediek új találmánya, a A telephely kifejlesztéséhez sok pénzre, nagy anyagi áldozatra volt szükség. Az anyagi áldozaton túl mégis fontosabb a lelkesedés, az alkotás örömét élvezni tudó mérnökök, műszakiak munkája. Az a lelkesedés, ami az ott dolgozó műszakiakat jellemzi, kell hogy itt is jellemzővé váljék. Hiszen az építőiparra hatalmas feladatok várnak még megyénk fejlesztésében. Van ebben a munkában mindenkinek tennivalója. Az illetékes tanácsi szerv például segíthet úgy, — engedély megadása, stb — mintha iskolát, gyárat építenének (végső soron nagyrésze majd itt épül meg). A vasút a vontató- vágány tervezését és más feladatokat helyes, ha úgy tekinti, hogy ezzel segíti a záhonyi beruházások és más építőipari munkák valóra váltását. Meggyorsul az építkezés, az építőipar az iparosítás útjára léphet. Végh János LA VINA M ert sem a jó cselekedet, sem a gyarlóság nem maradhat örök titok, hát Mák Péter segédmunkásról is kiderültek a szomorú dolgok. Először egy Hajdú János nevű villany- szerelő könyörgött a könyvelőnek, hogy vonja le végre Mák fizetéséből azt az ötszáz forintot, amivel tartozik, immár egy esztendeje. Aztán Kovács Imre hegesztő jelentett be hasonló igényt, aztán, mint ahogy a hegytetőről megindul a lavina, megindult a kölcsönzők áradata Mik Péter szerény fizetése ellen. A precíz könyvelő összeszámolta az adósságot, aztán sajnálattal közölte a pénzük után futó emberekkel, hogy csak várjanak türelemmel, mert Mák az OTP-kölcsön miatt pillanatnyilag fizetésképtelen. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a baj: egy kárvallott feljelentette Mákot, hogy az nemcsak szélhámoskodik. hanem az apró tolvajláso- kat sem veti meg, saját szemével látta, amikor néhány alkatrészt kicsempészett a gyárból. Az adósságok és a gyárból kicsempészett alkatrészek ügyében vizsgálat kezdődött, s amikor Mák Péter mindent töredelmesen bevallott, a gyár vezetői úgy határoztak, hogy a bűnök útjára siklott férfiú társadalmi bíróság előtt feleljen viselt dolgaiért. Bár munkaidő után rendezték a tárgyalást és a megjelenés nem volt kötelező, mégis többen maradtak ott, mint a termelési értekezleteken. A technikusok kénytelenek voltak felszerelni a mikrofont, hogy az utolsó székeken ülők is tisztán hallják Mák Péter bűneit. Egy nyugdíj felé haladó műszerész volt a vád képviselője, aki hivatásos jogászokat is lepipáló beszédben világított rá Mák Péter gyarlóságára, keményen dörögte, hogy a vádlott ártott a gyár hírnevének, becsapta munkatársait, megkárosította a népgazdaságot, ezért ki kell rekeszteni a becsületes ddlgozók közül. De a védelmére kirendelt munkás is olyan beszédet vágott le, hogy a legravaszabb jogi rókák is elszé- gyellték volna magukat, ha hallják. — Tisztelt társadalmi bíróság! — harsogta a védő. — Szerencsétlen, megtévedt ember áll előttünk. Hibázott, nagyot hibázott, mindannyian elismerjük. De meg kell néznünk az enyhítő körülményeket is. Mint hallottuk: Mák szaktárs rossz társaságba keveredett. Mértéktelen ivásra csábították a cimborák. Nagy ösz- szegekben kártyázott, mert belerángatták a haverok. Gyakran kiment a lóversenypályákra is, mert csábította a léha társaságul megállt a beszédben a védő és az asztalra csapott. — De, tisztelt társadalmi bíróság! Az elkövetett hibákért nemcsak Mák szak- társ a felelős. Mert kérdezem én: mi, a többiek tettünk-e valamit Mák szaktárs nevelése érdekében. Mák szaktárs közvetlen felettese, Varga brigádvezető főként hibás, mert neki tudnia kellett volna a vádlott rendezetlen magánéletéről. Ha Varga brigádvezető nem mulasztja el a kötelességét, tiszta szívből állítom, hogy ez a megtévedt ember nem süllyed ilyen mélyre. A megvádolt brigádvezető — aki jó tíz évvel fiatalabb volt a vádlottnál — indulatosan állt fel védekezni. Vissza akarta utasítani a felelősségre vonást, de mielőtt szóra nyitotta volna a száját, hangos morgás hömpölygőit végig a termen. Ebből megértette, hogy ellene fordult a hangulat. Ügy döntött, hogy jobb lesz megbánást mutatni, hát így szólt: — Valóban hibáztam, amikor nem foglalkoztam Mák szaktárs magánéletével, de Tóbiás művezetőnek figyelmeztetni kellett volna a kötelességemre... Tóbiás művezető tálpra- ugrott, hogy visszautasítsa Varga vádaskodását, de a termen ismét áthömpőlygött a dühös lárma, hát így szólt megtörtén: — Igaza van Varga bri- gádvezetőnek. Hibáztam, amikor nem figyelmeztettem öt. De az igazgató is mondhatta volna, hogy „nézd, Tóbiás, neked figyelmeztetned kellene Varga brigád- vézetőt..." A vádlott neve csak az ítélet kihirdetésekor került újra szóba. Javító-nevelő munkára ítélték, s ezenkívül kötelezték, hogy elvonókúrának vesse alá magát. A brigádvezető és a művezető pedig mint közvetett bűntárs, szóbeli meg- dorgálásban részesült. # A történet szereplőiről még csak ennyit: Mák Péter az elvonókúra után jó útra tért, kifizette az adósságát, megtérítette a gyárnak okozott kárt. Varga brigádvezető viszont annyira mellre szívta a dorgálást, hogy ivásnak adta a fejét. Tóbiás művezető — mert gyomorbaja miatt nem lehetett rabja az alkoholnak — úgy lendült a züllés útjára, hogy egész havi fizetésén lottócédulát vett, persze az utalsó vasig elveszítette a pénzt, és hogy a következő fizetésig föl ne kopjon az álla, za- ciba csapta a télikabátját. Simon Lajos! MEGfEGYZÉSEK: Egy nap— 2 forint Sok helyütt szívesen fogadják az őszi munkák segítésére érkező középiskolás fiatalokat. A feladatok torlódása munkaerőhiányt okozott a termelőszövetkezeteknél, az állami gazdaságoknál, ezért érthető az öröm a tanulófiatalok megjelenésekor. A vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz-ben a gazdaság vezetői először tájékoztatták a fiatalokat a rájuk váró munka fontosságáról, akik megértették azt: dicséretesen dolgoztak. Olyannyira, hogy a tsz tagsága a munka elvégzése után — jutalomképpen, a kereseten felül — megvendégelte a helybeli diákokat. Akad ellenkező példa is. A kemecsei tsz-be is érkezett egy középiskolai osztály. Még az nem lett volna baj, hogy immel- ámmal fogadták őket, de ráadásul magkender cséplé- séhez irányították őket. Olyan termést csépeltettek velük, amelyben nagyítóval kellett keresni a szemet. Egy diák egy nap alatt 2 forintot keresett... Többet mond ez mindenféle kommentárnál. Akik így gondoskodnak a fiatalokról, nemhogy kedvet csinálnak nekik a fizikai munkához, de még a meglévőt is elveszik! Balkezes fegyelmezés A munkafegyelem megtartása, a társadalmi tulajdon védelme érdekében olykor adminisztratív eszközöket is alkalmazniuk kell a gazdasági vezetőknek. Ha már a megelőzés nem sikerült, a példás büntetés még sokat segíthet a további esetek kiküszöbölésére. Nem mindegy azonban, hogy körültekintően, avagy felületesen izabják-e ki a büntetést a dolgozóra, hiszen az utóbbi módszer éppen ellenhatást vált ki. Az 5-ös számú AKÖV- nél január elsejétől augusztus végéig 698 (!) dolgozóra szabtak ki büntetést a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon megsértése és más okok miatt Ugyanez alatta nyolc hónap alatt a 698 határozat ellen a vállalati munkaügyi döntő bizottságnál fellebbezett dolgozók közül 328-nak adtak igazat tehát a határozatoknak közel a felét kellett hatálytalanítani! Háromszázhuszonnyolc dolgozó a határozat törléséig idegesebben végezte munkáját. Meggondolandó jelenség ez egyetlen vállalatnál! Nyilvánvaló: ha a büntetés megalapozott lett volna, a fegyelmezés nem fordul visszájára. AS. 1965. október XI. 3
