Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-17 / 245. szám
fOCK JENŐ: Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései* NAGY SÁNDOR, a fiatal nyíregyházi szobrász és legújabb alkotása: ..IFJÜSAG”. H. .1. A férjem nagyon szereteti dolgozni“ Beszélgetés Dési-Huber István özvegyével A gazdasági élet megítélésénél a Központi Bizottság 1964. decemberi határozásából és a végrehajtás tapasztalataiból kell kiindulnunk.- Ez tartalmazza a fejlődés eredményeit, elemzi a negatív tapasztalatokat, kijelöli a közvetlen feladatokat, valamint a folyamatosan megteendő intézkedéseket. Gyakori, ha a határozatról esik szó, hogy csak azokat a részeket említik, amelyek » negatív jelenségekről szólnak, és az intézkedések közül is elsősorban azokat sorolják fel, amelyek a korábbi gazdálkodást szigorítják. A határozatnak egyik vonatkozásáról sem szabad azonban megfeledkeznünk. Tudatában kell lennünk eredményeinknek, mert ez ad reális, torzítás- mentes képet a helyzetről, s ez ad erőt és magabiztosságot a feltárt hiányosságok leküzdéséhez; A népgazdaság a második ötéves terv időszakában számottevően fejlődött. Megoldottuk a társadalom szocialista fejlesztésének egyik legbonyolultabb feladatát: a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az ipari termelés mennyisége — részben úi, valamint korszerűbb üzemek létesítésével — emelkedett, a .termelés- szerkezete kedvezőbb lett, bővült az export is. A termelés emelkedésének nagyobb hányada származik a munka termelékenységének növekedéséből, mint a korábbi években. A kedvezőtlen időjárású évek ellenére is növekedett a mező- gazdasági termelés, s különösen az árutermelés. A lakosság életszínvonala nőtt, a munkások és alkalmazót- - tak reáljövedelmének öt évre előirányzott emelkedése négy év alatt valósult meg. A szükségleteket növekvő mértékben elégítjük ki. Az ország honvédelmét a tervezettnél gyorsabban korszerűsítjük.. A felhalmozásra vonatkozó terveinket lényegesen túlteljesítjük; elsősorban a vegyipari és a mezőgazdasági beruházás nagyobb a tervezettnél. Gazdasági helyzetünket kedvezően befolyásolja a KGST-ben kialakult együttműködés fejlődése is. Hazánknak a szocialista országokkal való gazdasági együttműködése egyre szorosabbá válik. Gazdasági sikereink jelentős tényezője, hogy fejlődtek és elmélyültek gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval. A Szovjetunió kedvező, baráti feltételeket tartalmazó hitellel és egyéb gazdasági segítséggel, korszerű gépek, berendezések. s amikor ez szükségesnek mutatkozott, mező- gazdasági termékek és gabonafélék szállításával támogatott bennünket. Növekedett az országaink közötti külkereskedelmi forgalom, bővült a műszaki és tudományos együttműködés. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk nem korlátozódik a szocia- -sta országokkal fennálló ■ pcsőlátókra. A KGST-or- -ágokkal folytatott gyümöl- •öző együttműködés nem árja ki azt, hogy a nyugati kapitalista országokkal "olytatott gazdasági kapcso-' tataink is fejlődjenek, s készek vagyunk kölcsönös előnyök alapján bővíteni is ezeket. 11. A Központi Bizottság ha- íározata óta eltelt idő alkalmas arra, hoéy áttekintsük: a feladatok megoldására milyen intézkedések történtek. és milyen hatásfokkal. A kormány még a múlt (Részletek) év végén néhány alapvető intézkedést tett a. Központi Bizottság határozatának érvényesítésére. Ezek az állami költségvetésről, az 1965. évi tervről, munkaügyi és takarékossági rendszabá-« lyokról, a vásárlóerő és az árualap közötti összhang biztosításáról, valamint a beruházások és felújítások korlátozásáról szólnak. A határozatok végrehajtásával kedvező változások indultak meg a népgazdaság számos területén. A vezetők és a dolgozók széles rétegei megértették a kitűzött feladatokat, s a határozat szellemében dolgoznak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy már mindenütt teljes mértékben eleget tettünk a Központi Bizottság határozatának. Egyes területeken nem eléggé következetes az előrehaladás a feladatok megvalósításában. A mezőgazdasági termelést számos rendkívüli körülmény, a kedvezőtlen időjárás. a bel- és árvizek, a kártevők elszaporodása nehezíti. A felvásárlásra vonatkozó előirányzatokat túlteljesítjük.' Ez nem egyértelműen pozitív jelenség. A nem teljesen kielégítő takarmányhelyzet fokozta az állattartás nehézségeit és a kínálatot. Az árvíz okozta kórok pótlására, a másodvetés céljaira, a véletlen területek hasznosítására terven felüli import útján is gondoskodtunk vetőmagról. Gondos, szervezett munkával a nehézségek ellenére is biztosítható, hogy a mező- gazdaság teljesítse tervét. A továbbiakban a mezőgazda- sági termelés eredményesebbé tétele, a népgazdasági szükségletek jobb kielégítése céljából az eddiginél nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A termelés jobb megszervezése, a nagyüzemi gazdálkodás teljesebbé tétele, az anyagi és műszaki ellátottság javítása mellett, az anyagi érdekeltség fokozása végett javítani kell az árrendszert és az árarányokat. Ebben az évben gazdasági intézkedéseinkkel megszilárdítjuk elért eredményeinket, s megalapozzuk a jövedelmek további növekedésének lehetőségeit. III. A gazdasági életben gyakran hallani azt, hogy „1965 a takarékosság éve”. Ez téves, helytelen felfogás. Az ésszerű takarékosságnak a szocialista építés állandó jellemzőjévé kell válnia. Egy sor kérdésben (munkafegyelem, takarékosság, minőség, beruházás stb.) kialakult közszellem gyökeres megváltoztatása szükséges. Mindez feltételezi — amint erre a decemberi határozat is utal — gazdaságirányítási módszereink, a ..gazdasági mechanizmus” szükség- szerű átalakítását. A Központ Bizottság határozatának feldolgozása és végrehajtása során egyesekben felvetődött az a kérdés, nem kell-e változtatnunk a VII. és VIII. pártkongresz- szuson kialakított, jóváhagyott és azóta is folytatott gazdaságpolitikánkon. A Központi Bizottság határozatából ilyen tennivaló nem követkézik; ellenkezőleg, az szükséges, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikát az eddiginél jóval határozottabban, következetesebben valósítsuk meg. IV. Pártunk gazdaságpolitikájának helyességéről és eredményességéről második ötéves tervünk sikeres- teljesítése tanúskodik. Ez is bizonyítja, hogy gazdaságpolitikánk megvalósítása hozzájárul alapvető céljaink eléréséhez, a társadalom szükségleteinek jobb kielégítéséhez. Éppen gazdaságpolitikánk hatékonyabb érvényesülése érdekében van azonban szükség egész gazdaságirányítási rendszerünk, az ún. gazdasági mechanizmus alapos megváltoztatására. Gazdasági életünk hiányosságainak megszüntetésére menet közben számos változtatást eszközöltünk. Ezek nem is maradtak eredmény nélkül. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában azonban a helyzet megkívánja, hogy részintézkedések foganatosítása mellett vizsgáljuk felül és a szükségleteknek megfelelően alakítsuk át a mechanizmust: tegyük olyanná, amely hosszabb időn át a jelenleginél eredményesebben szolgálja pártunk gazdaságpolitikájának megvalósulását, s elősegíti szocialista fejlődésünk meggyorsulását. Miközben a változtatások átfogó programján dolgozunk, más fontos részintézkedéseket is teszünk, melyekkel az átfogó rendezés felé közelítünk. 1966-ban tovább fejlesztjük a vállalatok hitelellátásának rendszerét. Toyább javítjuk az anyagi ösztönzést, jobban ösz- szekapcsoljuk a prémiumrendszert a vállalatok gazdálkodásának eredményével, a nyereségrészesedéssel. Folytatjuk a bürokratikus jelenségek és előírások felülvizsgálatára és' kiküszöbölésére irányuló munkát a statisztika, a számvitel, a jelentési rendszer egész területén. Módosítjuk a szállítási szerződések rendszerét, hogy az a fogyasztók érdekeit, a szükségletre való termelést helyezze előtérbe. A mechanizmussal kapcsolatos munkáknak egyik fontos része az, hogy már most elkezdhetjük a káderek felkészítését az új rendszerre. Ez azt jelenti: egyértelművé és általánossá tesszük azt a felismerést, hogy. át kell alakítani és a tervezett irányba kell tovább fejleszteni gazdálkodási módszereinket. Széles körben világossá kell tenni, hogy az új mechanizmus bevezetése milyen új követelményeket támaszt a vezetés és a gazdálkodás különböző szintjein. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a vezetés elméleti megalapozottságának elősegítésére. Széles körűen el kell terjeszteni a „vezetés tudományát”. Áttekintve gazdasági helyzetünket, elmondhatjuk a Központi Bizottság határozatának végrehajtásáról, hogy vannak kezdeti eredményeink azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyekre a Központi Bizottság irányítja a figyelmet. Gazdasági életünk számos területén kedvező tendenciaváltozás következett be. Biztató jelei mutatkoznak annak, hogy az eddiginél sokkal jobban, eredményesebben is tudunk dolgozni. Az év első 8 hónapjának, eredményei arról tanúskodnak, h<jgy a feltárt hiányosságok leküzdésével meggyorsíthatjuk hazánk szocialista fejlődését. •Részletek Fock Jenő elvtársnak a Társadalmi Szemlében megjelent tanulmányából. Az idő nem múlik el nyomtalanul. Az özvegy arcán is meglátszik, hogy a gyorsan elrohanó éveknek gyakrabban voltak terhes utasai, mintsem kegyeltjei. Szerény, egyszerű asszony és éppen ebben van valami megkapó, ami férjét, a nagy magyar proletár festőt, Dési-Huber Istvánt idézi. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel fogadták Nyírbátorban a múzeumi hónap megnyitóján, aihol ez alkalommal férje műveit kiállították. A fővárosból jött kedves vendéget neves emberek, művészet- történeti kutatók, fiatal festőművészek vették körül. Érthető a kíváncsiság: hogyan élt, dolgozott a nagy művész? _ „A férjem nagyon szeretett dolgozni’’ — mondta mély meggyőződéssel, hiszen ő nem csak felesége, hitvese, munkatársa is volt a művésznek. Elkísérte útjára, megosztotta vele az akkori művészétét gondjait, bajait. Dési-Huber eredeti foglalkozása — ahogy az özvegy mondja — „ezüst- kovács’. Vezetőségi tagja volt az akkori Nemesfém Munkások Szakszervezetének. Hovatartozását nem csak a művészetben, hanem tetteiben és írásaiban is kifejezésre juttatta. Stjlyos betegsége is arra késztette, hogy érdeklődése a fizikailag könnyebb festészet felé irányuljon. Es „...dolgozott betegen is, mert mindig arra gondolt, hogy az ecset minden percben kieshet a kezéből.” Szüksége volt a megértő, mindenkor segíteni kész élettársra. Elkísértet Bátorligetre is, ahol sokáig dolgozott. Itt készültek a híres Fedics-képek, a' bátorliget! táj és a bátorligeti gémes- kutak. „Akkor jártam Nyírbátorban először — emlékezett vissza. — Persze csak átutazóban. Innen zö- työgö szekéren mentünk ki a mostani rezervátumba. Nagy változások vannak itt azóta. Ez a múzeum is csak nemrégen létesült. Ilyen gazdag anyaggal nem sok város rendelkezik. S ha már úgy is rövidesen várossá fejlesztik Nyírbátort, mert est is hallottam — jegyezte meg — akkor kul- túrközponttá kell tenni”. Budapesti lakásának falai sűrűn tele vannak férje festményeivel, de maradt még bőven a szekrényekben, fiókokban is. Hogy mennyi? Ki tudja? „Még nincsen mind nyilvántartásba véve... Egy Fe- dics-fej például egy barátnőmnél van. Neki ajándékoztam. Ha tudtam volna, hogy ennyi helyet biztosítanak itt a tárlatnak, magam is hozhattam volna még egy pár képet.” Dési-Huber saját képeit sohasem rakta ki a műteremben. A falakat nagy festők műveinek reprodukcióival díszítette. „Az volt számára a legnagyobb ajándék, ha valaki ilyennel lepte meg”. Két fiatal megyei művész meghívta a későbbi időpontban Nyíregyházán ren- , dezendő tárlatra. „Nagyon szívesen eljövök — válaszolta. — Ha Pesten járnak és ráérnek, feltétlenül keressenek meg. Szívesen megmutatom férjem vázlatait, rajzait is”. A nagy proletár művész özvegye nem csak férje hagyatékának gondos ápolója, emlékeinek őrzője, hanem közéleti ember is. Lakása nyitva áll férje barátai, kortársai előtt ugyanúgy, mint a jelenkor művészei előtt. Fiatal művészek adnak otthonában találkát, még a festészet iránt érdeklődő gyerekek is felkeresik. Nemrégiben egy úttörőcsapat kérte meg, hogy felvehessék a Dési-Huber nevet. Amit életében nem érhetett meg a nagy magyar festő, azt halála után pótolja az utókor. , Tóth Árpa4 Olvasó nS 093«)
