Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
Bistaíown n...? Jizennégy műköves ipari tanuló panasza nyomán Mátészalkán Nagy munka kezdetén Beszélgetés Murczkó Károly elvtárssal\ a Nyíregyházi Városi Pártbizottság első titkárával •— Fiúk! Igaz-e, hogy kettőtöknek van egy szekrénye, s abban kell tartanotok a szerszámaitokat is? — Igaz, Tessék megnézni. — Igaz-e, hogy míg vakáción voltatok, feltörték a szekrényeket és megloptak benneteket? — Igen. Van akinek kétszáz forint értékű szerszámot kell megfizetni. — Dolgoztatok-e társadalmi munkában, aminek az ellenértékét nem fizették meg? — Egy fillért sem láttunk. Pedig volt, amikor vagont pakoltattak velünk. — Amikor vidékre rendeltek ki benneteket, gon- doskodtak-e szállásról? — Csak ötőnknek. A többiek vonattal jártunk ki, az ecsedi gimnázium építkezésére egy hónapon át. Mindennap retur, s végül csak hét forint 20 fillért kaptunk az utazásra... Lakat, szerszám Ezek szerint igaza van a levél írójának, aki arról értesítette szerkesztőségünket, hogy az ÉM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalat mátészalkai műkőüzemében mostohagyerekként kezelik a 14 másodéves ipari tanulót. Maradjunk még a gyerekeknél. Balogh Miklós: „Akiknek nincs meg a szerszámja, fizet.” Gorzó Mihály: „Lakatot sem kaptunk a szekrényekhez, magunk vettünk ötöt. Azt törték fel.” Bakai László, Bancsi Gyula: „Havonta járna a szappan, meg a kézmosópor. De egy éve mindössze háromszor kaptunk.” Ferenczi József, Piszkun János és a többiek azt sérelmezik, hogy munkaidő után többször ott tartották őket dolgozni, azt mondták, honorálják a társadalmi munkát. „Volt amikor délután iskolába kellett mennünk, s ekkor délelőtt berendeltek társadalmi munkára bennünket, nem tudtunk készülni az órákra. Nem lesz ebből baj? Egyikőjük megkérdezi búcsúzóul: „Mondja. nem lesz ebből baj, hogy panaszkodtunk?” Üzemi iroda. Ott vár az oktató, Petróczi Zoltán, de éppen bent a telepvezető, meg a helyettese is. — Kérem, az igaz, hogy kettőnek van egy szekrénye, s abban kell tartani a szerszámokat is — kezdi az oktató. — Ez nem az én hibám. Az viszont nem igaz, hogy kirabolták őket. Én legalább tízszer szedtem már össze utánuk a kalapácsot, a vinklit, a vízmértéket, folyton szanaszét hagyják. — Es a feltört zárak? — Azt be kell bizonyítaniuk. Én viszont már láttam, hogy ők otthon felejtették a kulcsot és maguk verték le a zárat Veszélyes játszadozás Az oktató nyomban bizonyítani igyekszik. Műköves tanuló létükre az ecsedi gimnázium építése közben a tetőn szaladgáltak, han- cúroztak. „Egy óvatlan pillanat, leesik valamelyik, s engem már visznek is a börtönbe. Négyen megrovást kaptak ezért”. Egy alkalommal meg betörték az öltöző drága, betétes ajtaját.” A telepvezető is adalékkal szolgál. „Nyáron a szálkái üzem munkásszállóját rövi- debb időre a távollakó tanulók rendelkezésére bocsátották. Olyan zajt csaptak éjszakánként, hogy a szomszéd dupla falon túl sem tudott aludni. Meg kártyáztak, az ágyakon cigarettáztak”. — Nem kötelező, de az ipariskola udvarára készítettünk huiladékanyagból virágkelyheket, meg vályúkat. Az ő érdekük, hogy szebb legyen az iskolájuk, ahol tanulnak. í Árulkodó vonatjegyek Nem titkolják, tavaly ősszel sódert s szenet is lapátoltak a tanulók. „De munkaidőben, mert sürgős volt a munka, különben kocsiálláspénzt fizettünk volna. Hatan-nyolcan jutottak egy vagonra, nem erőltették meg magukat”. A telepvezető-helyettes vonatjegyeket mutat: „Ezeket nem utazták le, úgy szedték ösz- sze az állomáson. Amikor Ecseden dolgoztak, a távollakók szállást kaptak, a többiek leginkább kerékpárral jártak a közelből. Ez az igazság.” Azt már a vezetők sem értik, hogy retúrjegyet miért nem térít a vállalat. Petróczi oktató: „Az sem való, hogy nincs tisztálkodó szer. Az évi keretet megkapják, csak az a baj, hogy hazavisszik a szappant”. Aztán kesernyésen teszi hozzá: ők bizony nem voltak ilyen finy- nyásak tanulókorukban, s hogy ezek a fiatalok nem becsülik eléggé a helyüket. „Elit” szakmát kapnak, megkeresik majd a kétezerötszázat havonta... Mondom a vezetőknek, üljenek le egyszer a fiatalokhoz, őszintén beszéljék meg a problémákat Azt mondja az oktató, ő már a lelkét is kibeszélte nekik, de nem használ. Közben megtudom, hogy ezek a fiatalok a levegőben lógnak, nincs ifjúsági szervezetük. Az idén már ez is lesz. Kis türelem és ... ? Amikor a szaktudásukra terelődik a szó, az oktató szinte dicsekszik: a többség ügyei kezű, már szinte szakmunkáshoz méltó darabokat készítenek, önállóan. A telepvezető elmondja: három évvel ezelőtt nagy gondot okozott a műköves szakmunkások hiánya a vállalatnál, ezért határozták el a tanulóképzést, sajnos egy kicsit későn és feltételek hiányában. De évente millióval nő a termelésük, jövőre már megközelítik az öt-hatmillió éves tervet. „Egy kis türelmet kiérnénk a tanulóktól is. Nem megy minden máról holnapra. „Nemrég járt itt a szociális csoport vezetője, s elmodta, jövőre 150 ezer forintot kap a telep a hiányosságok pótlására. Még az idén megjavítják a fürdő szikkasztóját, s akkor már nem kell lavórokból mosdani. Ez azonban csak jövőre lesz. Addig nem lehet várni a most felbukkant problémák elintézésére. Ha a telep vezetői gyakrabban beszélik meg a nehézségeket a fiatalokkal, ha egyértelműek lesznek a kezdeményezések, egészen biztos, hogy ők is változtatnak magatartásukon. Az oktatásnak fontos kelléke a kölcsönös bizalom. Ez hiányzik most Mátészalkán. Angyal Sándor Nagy visszhangot váltott ki Nyíl-egyházán is a Központi Bizottság ideológiai irányelveinek megjelenése. Lezajlott már a városi párt- végrehajtóblzottság és a pártbizottság vitája, s párt- alapszervezeteink az elkövetkező napokban tűzik napirendre a munkát javítani célzó sajátos ideológiai feladatokat. Erről folytattunk beszélgetést MurczkS Károly elvtárssal, a városi pártbizottság első titkárával. Milyen jellemző vonásokat találunk Nyíregyházán az ideológiai Irányelvek tükrében? — Négy lényeges kérdésre irányítottuk a figyelmet. Az első: megértetni, hogy a mi gazdasági munkánk, egész életünk milyen szoros kapcsolatban van az ideológiával. A másik: a szocialista demokratizmus, amelynél különösen a tanács és a dolgozók kapcsolata, az emberek közéleti tevékenysége, a javalltaikra, kezdeményezéseikre való reagálás, a város fejlődésének problémái szerepeltek első helyen. A harmadik téma volt a marxista-leninista világnézet terjesztésének néhány fontos módszere, formája. Végül a pártszervezetek ideológiai irányító tevékenységéhez akartunk segítséget nyújtani. A városi pártbizottság elé ezek a kérdések kerültek. Hogy mennyire élnek az emberekben, párt- szervezeteinknél az elmondottak, arra bizonyíték, hogy már ülésünk előtt több száz párttagunk. pártonkívüli dolgozónk elmondta véleményét azokkal kapcsolatban. — A pártbizottsági ülés megmutatta: városunk sajátos helyzetű, s ezért speciális feladatokat kell megoldanunk. Abból indultunk ki, hogy Nyíregyháza a fel- szabadulás előtt a megyében élő dzsentrik központja volt. Nagyiparról, középüzemekről még beszélni sem lehetett, hiszen ipari tevékenységet csak eíszórtan, öt-tíz fős üzemekben, vagy ennél is kisebb műhelyekben fejtettek ki. Sok volt a kisiparos. A mezőgazdaságban leginkább földdel rendelkező dolgozó parasztok voltak: — Az ideológiai tevékenység tehát sokrétű, bonyolult, s éppen ezer! feladatunk is nagyon nehéz. Elüt a város a járásoktól annyiban is, hogy ez a megye egyedüli városa, egyúttal a megye- székhely is, ahol társadalmunk minden rétege képviselve van. Ez megnehezíti, de meg is könnyíti a munkánkat. Miből indult ki a párt- bizottság a helyzet elemzése során, s milyen feladatokat szabott a pártszervezeteknek? — Egy jellemző szám: 1945-ben az ezret is alig érte el a város ipari munkásságának száma, ma tl- zenötezren dolgoznak Nyíregyháza iparában. Sok az idér,yjellei\J munkahely, sok a ma is tanyán, külterületen élő, kétiak? munkás. Ebből a helyzetből következik, hogy életmódjuk, szokásaik, előítéleteik és egész szemléletük bár változott, mégis sok mindenben meg is maradt a régi. A tanyavilágunkon élő mintegy tizenhatezer embernél is jelentkezik a várostól való bizonyos elszigeteltség, a kulturálódási lehetőségek hiánya, amelyek hatását a felszabadulás óta eltelt két évtized itt is végbemenő gyökeres gazdasági-társadalmi változásai csak csökkenthették, de teljesen nem szüntették meg. Mindezek ellenére ügy látjuk, hogy ma már városunkban is egyre kedvezőbbek a feltételek a színvonalasabb tudatformálásra, egész Ideológiai tevékenységünkre. Felmértük a tennivalókat, látjuk az eredményeket, az eddigi hibákat is — ez nagy segítség további munkánkban. — Azt is látjuk, hogy az utóbbi évek jelentős város- fejlesztési munkája nem maradt hatás nélkül a lakosságra. Ma már negyven kisebb-nagyobb ipari üzemünk van, új színházunk művelődési intézményeink, sok új óvodánk, iskolánk, új főiskolánk épült. Szanatóriumot, anyás csecsemő- otthont, tanácsi rendelőintézetet építettünk, bővítjük a megyei kórházat. Uj arcot kapott a város a sok új lakónegyeddel, egyre több nyíregyházi költözik új lakásba, megépült a városi víz- és csatornahálózat. Szünőben van a város utcáinak poros, sötét jellege is. A tanyavifág sem maradt ki a fejlődésből^ ott is korszerűsödtek a földművelési eszközök, mind több lakásba jut villany, kultúra. Ezek tények, s következményük, hogy a város szinte minden lakosa elismeri a fejlődést, érdeklődik, sőt részt kér a további tervek megvalósításából. Ez már nagy értékű közérdekű tevékenység, amelynek a továbbfejlesztése nem lehet közömbös. Az egyre több munkahely, a gazdasági fejlődés természetesen jő aLapja a gondolkodásbeli változásoknak is. Hogyan használja fel e tényt a város párttagsága? — öntudatosabbak, aktívabbak lettek városunkban is az emberek. Részt kérnek a társadalom tevékenységéből, mind többen tanulnak szakmailag, politikailag, a művelődési lehetőségeket egyre jobban igénybe veszik. Erősen éreztetik ez-ik hatásukat a világnézeti fejlődésükben, a pártélet minőségi javulásában, a hibák nyílt és bátor ostorozásában is. A viták során eddig Is elhangzott, hogy bár a gazdaságosabb, termelékenyebb munka még jobb életet jelent, a lehetőségek kihasználásával itt sem dicsekedhetünk. Sok helyen laza még a munkafegyelem, gyenge a munkaszervezés, a szubjektív okok miatti anyaghiány, s bőségesen van javítani való a vezető és a munkás kapcsolatában. Elsősorban abban, hogy megértsék, na adminisztratív módszerekkel, hanem meggyőző De- szégetéseken tisztázzák, mit kell tenni, hogy a népgazdaság és az egyén érdeke ossz- hangba kerüljön. — Pozitív a változás a burzsoá nézetek elleni harcban. Nagy eredménynek könyveljük el, hogy párttag- Ságunk, dolgozóink felháborodnak, amikor léleklelen- séggel, a politikai és erkölcsi normák megsértésével találkoznak, azt látják, hogy itt-ott figyelmen kívü! hagyják a szocialista elosztás alapvető elveit. A kapzsiság, a harácsolás — amely sokszor munka nélküli jövedelemmel, a másodállások halmozásával, maszekolással, sikkasztással, iszákossággal, a köz pénzen való reprezentálással párosul — veszélyes jelenség Az ellenőrzés elmulasztása, a hanyagság, felelőtlenség jó táptalaj ezek érvényesülésére. Azt szeretnénk, ha partszervezeteink élesen és min- den területen küzdenének a* ilyen megnyilvánulások ellen, s bátorítanák munkaié* rületük minden dolgozájót is a tudatos közszellem kialakítására. Ne hallgassuk el a hibákat, hanem bátran szálljunk szembe azokkal, bármilyen szinten jelentkezzenek is. Azt várjuk az alapszervezeti taggyűlésekről, hogy a feladatok az élethez igazodjanak: a nevelő munkára, az erős üzemi törzsgárda kialakítására, a fegyelmezetlenség, lazaság, a hibák elleni egészséges légkör lei- alakítására. Városunkban sok a középiskola, a felsőfokú tanintézmények hallgatóinak, nevelőinek létszáma Is nagy, van marxizmus—leninizmus esti egyeteme. Mennyire támaszkodik ezek segítségére a városi párt- bizottság a marxista világnézet terjesztésében? — Megkönnyíti a munkánkat, hogy Nyíregyházán valóban sok a kiváló képzettségű, képességű értelmiségi, sok a képzett fiatal; Gazdag ismereteik vannak, de azokat sok esetben nem gyümölcsöztetik az életben. Egyrészt, mert ők sem kezdeményeznek. másrészt mert nem igénylik mindenütt a tudásukat, fiatalos lendületüket, s elkallódnak. Párt- szervezeteink egyik igen fontos feladata lesz a jövőben, hogy az ifjúságot aktivizálják, használják ki a nagy lehetőségeket, amelyek az esti egyetemet eddig elvégzett kétszázhetven, s a főiskola, a felsőfokú intézetek és a középiskolák sok sok hallgatója, nevelője jelent. Propagandamunkánknak követnie kell a változásokat, a fejlődést minden területen — s ezt már az általános iskolában meg kell kezdeni, majd a pártoktatásban, a beszélgetések minden formájában folytatni, hogy a megszerzett ismereteket a gyakorlatban, a legkülönbözőbb áttételekben hasznosítsuk a szocialista világnézet kialakításáért. Pártbizottsági ülésünk vitájának anyagát eljuttattuk az alapszervezetekhez. Minden bizottsági tagunk, aktivistánk a helyszínen is segít. A taggyűlésektől mi igen. sokat várunk. Elsősorban, hogy bátran mondják ki azt, amit ott tapasztalnak, s ne alkudjanak meg a hibákkal. S különösen azt az ideológiai irányelveket vitató taggyűlésekkel ne zárják be, csak kezdjék el a dolgozók tudatformálását, az egész eddigi munka megjavítását célzó tevékenységet. Ez a városi pártbizottság előtt álló, sok évig tartó követelmény is — fejezte be a beszélgetést Murczkó Károly elvtárs. Kopka Jáno* cAz öuetetó A milyen öröm fogadta a hidroforos vízvezeték tervét, az úgynevezett „Suska-telepen” — ahol az esztendőre tervezett 2500 sertés kétharmadrészét hizlalják — ugyanolyan ellenzést váltottak ki az önetető beállítását rebesgető hírfoszlányok. A nagy szájú és dicsekvő hajlamú, minden lében kanál Ónozó András nem is állotta szó nélkül. Egyrészt sok új dolog megégette már szájukat. A lucernapépesítőt például ott eszi a rozsda. A krumplitörő elhajlott, hogy csak a szakmánál maradjunk. Másrészben, megint baj lesz az elosztással. Mert biztos kevesebb ember kell hozzá, nem lenne értelme másképpen a korszerűsítésnek. És a legfőbb szempont, úgy tudták már a régi sorját mint jó pap az evangéliumot. Arról persze bölcsen hallgattak, hogy a mellékmunkákra is több lehetőség van a régi módon. Mert reggel — ahogy mondani szokták — egy-kettőre összevágták a dolgot és a napos kivételével mindenki mehetett dolgára. f£é£ az sem volt tragédia, ha az esti etetéshez elfelejtett valaki kijönni. Nem nyalják fel olyan jól a placcot és kész, szokták nyugtatni magukat. Az agronómus a legrosz- szabb falkához rakatta be a készülékeket. Az a típus volt, amelyiknek csak az egyik oldalán van etetővályú. Ónozó András, mivel neki jutott az egyik falka, félrehívta pár nap múlva a brigádvezetőt. — Hallja, hadd csináljak én ezekkel valamit — ajánlotta egy jelentős kacsintás kíséretében, majd újjával mutatta a csinálás műveletét, nyakán, az ádámcsutkája tájékán. — Csináljon, persze hogy csináljon — felelte az, mit sem sejtve. — Úgy adjon enni ahogy mondtam, és meglátja csak. Egyszer az egyik telfpeii... — Nem úgy értettem azt — vágott közbe Ónozó, és olyant kacsintott, hogy azt okvetlen meg kellett látni. — Úgy gondoltam — kapott vérszemet a további hallgatástól, — hogy igazítsunk egy cseppet a dolgon. Ma is elintézek egyet, holnap szintén, mert ugyebár a kényszervágás nem elhullás. Az nem rontja a százalékot. Meg aztán, ha az a ceruza is úgy fogna, — mutatta újabb ke csintás után a tenyerében. — Hogy gondolja ezt! — horkant fel a brigádvezető. — Egyenesen — válaszolta szemtelen hangon — mert ugyebár — folytatta hévvel — jól jön az a kis prémium. Magának is, nekünk is, szóval a kecske meg a káposzta, tudja azt maga, ha akarja, na! Legszívesebben belerúgott volna Onozóba. Bele, könyörtelenül, vagy elkiabálta volna mindennek, csak jónak nem, mert mit gondolnak ezek még mindig felőle? Azt hiszik, hogy minden úgy van, mint volt? Hogy suba alatt, kéz kezet mos alapon elintéződik minden? Ezek még most sem veszik komolyan, hogy rendnek kell itt lenni? Hogy anélkül nincs termelés, főleg termelékenység? Mégis lehiggadt, mire végére ért a zúgó gondolatsornak. — Tanú nincs. Meg lehet, hogy el sem hiszik, ha elmondom. Ha mégis hinnék, akkor esetleg kivágná magát ez az alak, hisz ismeri ezt a típust jól. Hogy viccelt, és egyéb, sorolná a kifogásokat. De ha hallgat, esetleg kártya lesz a kezemben — fontolgatta. Bármikor kijátszhatom, jegyes kártya. Az eredmény már az élt---------------------sŐ mérésnél megmutatkozott. Nem annyira kilókban, amivel az eredményt mérik ebben a szakmában, hanem látszatra. A borzasok például kisimultak. A laposak megbön- dősödtek, a görbék kiegyenesedtek úgy, hogy pár hónap múlva ez lett a telep érdekessége. Ezeket mutatták, ha jött valaki. Az egyik alkalommal a járási főállattenyésztő látogatta meg a telepet. Hivatalosan, mint szokta és a brigádvezető távollétében, a tájékoztatás művelete a naposra Onozóra hárult. — Jó dolog ez az önetető. Hogy-hogy? Pontosan én voltam rajta, hogy legyen. Mennyi hiányzik az induló létszámból? Hát mennyi hiányozna? Egy sem, elvtárs, egy sem, csak amit az orvos kiszuperált. Hogy csapnánk be magunkat? Van annak értelme? Nahát akkor... A beszéd közben érkező brigádvezető nem cáfolta meg az állításokat, pedig végighallgatta elejétől, mert egy pillanatra megállott a kecces sarkánál. Csak el- komorodott. És akkor felelt, ha kérdezték. Ónozó kacsintását sem viszonozta, amivel az jelezte, hogy el van boronáivá minden. Szállási László