Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
Labdázás sokmilliós megtakarítással Hazánk energiahordozókban szegény ország. A Központi Bizottság decemberi határozatából egyenesen következő országos feladat, hogy a meglévő készletekkel okosan gazdálkodjunk és kutassuk, hasznosítsuk a még fel nem tárt lehetőségeket. A vazelingyártással is foglalkozó Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál már évek óta problémát okoz a tovább nem hasznosítható, de rohtjtosan szaparodó sok ezer tonna, folyékony savgyanta elhelyezése, tárolása. Ennek tudatában látott munkához egy nyíregyházi újítóbrigád, hogy a hulladék kéngavtartalmát közömbösítve, a szintén hulladék szénporral keverve, kazánokban való eltíize- zelésre is alkalmassá tegye. A több éves kísérlet sikerült. Üzemszerű kitermelését és feldolgozását Nyír- bogdányban a múlt év végén meg is kezdték. A gazdaságossági számítások alapján száz nap alatt, hatezer vagon savgyantaszén előállításával mintegy 12 millió forintos megtakarítás érhető el. Ezekután szinte érthetetlen, hogy a termelést idén nyáron leállították, s a berendezés ott áll kihasználatlanul. Az ok: az újítók nem számoltak a már sok ésszerű keiáepnényezést megtorpedózó bürokratikus ügyintézéssel. A gyárral 4000 mázsa savgyanta elszállítására kötöttek szerződést mázsánkénti öt forintos áron. Mindez nem is jelentett problémát, amíg a termeléshez a már csak útfeltöltésre alkalmas szénporhulladékot használták. Miután ez elfogyott, a fezénbányáktól kértek. Kaplak, de csak ipari daraszenet, 31 forintos áron. Szénport egyszerűen azért nim, mert annak nincs hivatalos ára. Ezekután nem csoda, ha a munka leállt, az újítók azóta is egyik szervtől a másikhoz leveleznek. Kérték a nyírbogdányi üzem vezetőit, hogy módosítsák a szerződést, adják díjmentesen, vagy olcsóbban a savgyantát. Ugyanis ennek a hulladékanyaknak sincs hivatalos ára. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt erre vonatkozó megállapítását idézve; ....szabad egyezkedés tárgya”, tehát ' úgy adhatják, ahogy akarják. A gyár ennek ellenére ragaszkodik a leszerződött meny- nyiség öt forintos áron való elszállításához. Közben az történik, hogy a gyárban már nem tudják hova tenni a hulladékot. Jelenléte nemcsak esztétikailag, hanem közegészségügyileg is kifogásolható, sőt ha sürgősen nem találnak megoldást, le kell állítani a vazelingyártást! S a megoldás sem egyszerű; újabb mezőgazdasági művelésre alkalmas területet kell kisajátíttatni, tárolómedencét ásni, körülkeríteni. Csak ez egymagában mintegy 60-70 ezer forintos beruházást igényel. A megtelt medencék kiürítése, az elszállítás költsége (mintegy 6-8 ezer köbméter savgyanta) több mint százezer forint. Az újítók a főhatóságoktól várják a segítséget, végső soron a Nehézipari Minisztériumtól, hiszen mind a bányák, mind a kőolajfeldolgozó üzemek ehhez a tárcához tartoznak. Remélik, és mi is reméljük, hogy végre pontot tesznek ennek az idestova fél éve vajúdó kálváriának a végére. S ha nerr) is teljesen díjmentesen, de elfogadható áron túladnak a számukra értéktelen, sok esetben már terhűkre lévő savgyantán és szénporán, a népgazdaság pedig olcsó energiához jutna. Sok milliós megtakarítással! Tóth Árpád Valóra váltott ígéretek Tavasztól—őszig a gávai egyesült termelőszövetkezetben Az iroda a dombra épült. A kertben őszirózsa, tátika virít és látható a község, a határ egyrésze. A szoba, ahol végül is megállapodunk pár percre másfél óra lett belőle! — pillanatok alatt megtelik. Ügy tűnik, mindenki illetékes. Hátulról, oldalról is elhangzik egy-egy közbeszólás, míg Varga András főkönyvelő önti a szót. A hosszúra nyújtott beszélgetést az indította ej, hogy Gáván, az elmúlt években, még két termelő- szövetkezet volt, az Űj Élet és a Dózsa. Most már csak egy van, az Űj Erő. — Tavasszal egyesültünk, mondja a főkönyvelő. Az Űj Élet egymillió forintos mérleghiányt hozott magával. A Dózsával nem volt baj. Az Űj Élet tavaly 25 forintos, a Dózsa 50 forintos munkaegységet osztott. Az Űj Élet a 62-es, a 63-as földjáradékot sem fizette ki. Egy közbeszólás: INem az a fontos). A főkönyvelő nem zavartatja magát: — Persze, hogy nem az a fontos, mert kifizettük a földjáradékot és idén már nem lesz mérleghiány. Egy munkaegységre 55 forintot terveztünk. Egy kétkedő közbeszólás: (Annyi nem lesz). — A terv jó volt, az árvíz és a jégverés miatt nem lesz annyi, de lesz 40 vagy 45. (Annyi lesz). Czomba Antal gyorsan közli a számokat. Százöt hold cukorrépát öntött el a vjz, meg a rétet, legelőt, kalászost is. A jég kétszer pásztázta végig a határt, a kukorica a földig feküdt, már azt hitték, nem lesz belőle semmi. A beszélgetésben érdokes, hogy a termelőszövetkezetek egyesítése után mire tervezték a magas munkaegységértéket. Hiszen a gávai határban a föld, a 3284 hold közös és a 713 hold háztáji, tavaly is meg volt. Az emberek is mind ott voltak. A főkönyvelő boncolgatta ezt a témát: — Az nem mindegy, hogy két kézen, vagy egy kézen van a föld, a gépek és minden. A két tsz-nek tavaly 12 erőgépe volt. Ma már 18 van 740 sertéssel hizlalunk többet a tervezettnél, saját alapanyagból. Ezt sem a Dózsa, sem az Uj Elet nem tudta volna megcsinálni. Az embereknél is történt változás. (Az emberek? Hát ott még van hiba). WT inkább volt. Az igazság az: tavasszal sokan nem hitték, hogy havonta kifizetjük a 16 forintos munkaegység előleget. Főleg azUj Élet tagjai mondtálc, ígéret az csak. Nekünk már sokat, sokszor ígértek, Aztán, amikor először fizettünk, úgy módosították a kétkedést; most kaptunk, de a jövő hónapban már biztos nem. Minden hónapban fizettünk. Aki áprilisban vagy májusban csak 1—2 munkaegység értéket dolgozott, most kezét lábát törve tülekedik a múmiáért, mert sok munkaegységet akar szerezni.. (Munka van, hadd tülekedjenek). — Az aratásnál mutatkozott ez leginkább. Talán mi arattuk le legelsőnek a gabonát a járásban, és javarészt kézzel. Vita kerekedik, hogy mi előnyösebb, kézzel, vagy géppel aratni. A vitát a fő- agronómus zárja: — A leghelyesebb, ha azt mondjuk, fele-fele Aíár régen töröm a fejem: miért nincs fából vaskarika? Ez ügyben megkérdeztem néhány ismerősömet, akik e szigorúan tudományos kérdés hallatára elsápadtak, gyanakodva a tekintetemet fürkészték, majd gyengéden, szomorúan megsimogatták a fejemet és valami ostoba kifogással gyorsan továbbálltak. De választ egyikük sem adott erre az izgató kérdésre: miért nincs fából vaskarika? Azaz, hogy egy választ kaptam: mert a ló nem darázs. Bevallom őszintén, napokig töprengtem, mi az összefüggés a ló, a fából készült vaskarika é$ a darázs között, de nem tudtam rájönni. Végül eszembejutott egy ötlet, és arányban. De megvan az oka. Nem lehetett géppel a földre menni. Több mint ezer keresztet csónakon hordtunk ki. (Az úgy volt. Ilyen élűink még nemigen volt). Bármilyen volt az év, az eredmény mégis minden elképzelést felülmúl. A legfőbb eredmény az, hogy az emberek, a tsz-tagok jövedelme biztonságos, biztosított. Beszéltek a tervekről is. A főagronómus és a főkönyvelő kiterítette a gávai határ térképét. Mutatták, hogy milyen volt a határ, milyen ma és milyen lesz jövőre. —Jövőre a táblakialakí- tást úgy tervezzük, hogy minél nagyobb területek essenek egybe. Ezt egyrészt azért akarjuk, hogy igénybe vehessük a repülőgépes gyomirtást. Idén 600 hold- nyi területet terveztünk vegyszerezésre és nem lett belőle csak 226 hold, mert víz volt, sár volt a földeken. A repülőgépnek majd nem számít a víz, a sár. Hogy a pár percre tervezett beszélgetés másfél órára nyúlt, nem bántuk meg. Ha vázlatosan is, de egy falu kibontakozás'at ismertük meg. cikket írtam a következő címmel: „Miért nincs fából vaskarika?" A szatirikus hangú dolgozatban elmondtam az olvasóknak, hogy már napok óta járom a várost, de nem tudok fából készült vaskarikához jutni, pedig anélkül nem merek hazamenni. Tréfásan megírtam, hogy vándorlásaim során rogy- gyárit térdű, eszelős tekintetű, rángatódzó fejű aggastyán lett belőlem, pedig amikor elindultam fából készült vaskarikát venni, még lobogó tekintetű, délceg léptű, hetyke bajszú fiatalember voltam, és pattogó nótaszóval meneteltem az utcán. A cikk végén fels. e. Mikes György: Fából vaskatika Nyújtott műszakban dolgozik a két testvér, Móricz Ferenc és György, az ököritóftilpösi „Szamos Menti Tsz” két traktorosa. Az őszi mélyszántást mielőbb be akarják fejezni. Foto: Hammel József Értékelték az építőtáborok eredményeit Jól dolgoztak a szabolcsi fiatalok Az elmúlt héten bezárták kapuikat a KISZ ifjúsági építőtáborai. Június végétől két hónapon át sok ezer középiskolás, egyetemista és — ez évben először — ipari tanuló vett részt a nagy nyári mezőgazdasági munkákban és ipari építkezéseken. Megyénkből mintegy czerhétszáz fiatal vett részt a városföldi, a mátétclki, a szászha- lombattai és a tisza- vasvári táborok munkájában. Az értékelések még javában tartanak, de azt már most, megállapíthatjuk, hogy a nyári építőtáboroknak nagy sikerük volt A városföldi táborban, amelynek munkájában tizenkét szabolcsi középiskola diákjai vettek részt mezőgazdasági munkák végzésében, többek között 2400 mázsa export és belföldi értékesítésre szánt paradicsomot, 350 mázsa paprikát, 515 mázsa babot szedtek le. A városföldi tábor négy turnusának elvégzett munkája mintegy háromnegyed millió forint értékű. A legkiválóbb munkát a baktalóránházi és a kisvár- dai Bessenyei gimnázium diákjai végezték, teljesítményük meghaladta a 130 százalékot. Mátételkén egy turnusban 131 szabolcsi gimnazista dolgozott, köztük legjobbak a nyírbátori és az Újtettem a kérdést: „Miért nincs fából vaskarika? Feleljenek az illetékesek!’’ Harmadnap, mint ahogy előre sejtettem, levelet hozott a posta. A levélben ez állt. „Hivatkozással „Miért nincs fából vaskarika" című cikkére, közöljük, hogy az ügyet kivizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy minket semmiféle felelősség nem terhel. Szándékunkban volt fából készült vaskarikát gyártani, de különböző objektív nehézségek miatt a gyártást nem indíthattuk be. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb objektív nehézségeket: 1. A vaskarikához szükséges importfa igénylésünket nem teljesítették, többszöri sürgetésünk ellenére sem. 2. Fakovácsok felvételére nem volt béralapunk. 3■ A kereskedelem csak vasból készült fakarikákat volt hajlandó átvenni, de fehértói gimnáziumok KISZ- esei voltak, de az új ven- csellőí gimnázium diákjai is kitettek magukért. Az itt végzett munka értéke mintegy 150 ezer forint. Szászhalombattán az épülő hőerőmű földmunkáit végezték a szabolcsi fiúk. A 11 munkanap alatt 32 450 köbméter földet mozgattak meg. A nyírbátoriak itt is kitettek magukért: mindhárom értékelésnél megszerezték az első helyet, teljesítményük 136 százalék volt. A bakta- lórántházi fiúk másodikok voltak, teljesítményük ugyancsak kiváló: 130 százalék. Szabolcs megyében egy leánytábor működött a Ti- szavasvári Állami Gazdaságban. Munkájukkal elégedettek: mintegy félmillió forint értékű munkát végeztek a zöldségtermesztésben. Az itteni munkákban legjobb volt a nyíregyházi egészségügyi szakiskola, mellette a tiszalöki, a tiszavasvári és a vásárosna- ményi gimnazisták munkája volt átlagon felüli. A táborok sokat jelentettek a munkára nevelés, a közösségi szellem, a felelősségérzet kialakításában. A táborokban elvégzett mintegy másfél millió forint értékű munka ugyancsak sokat mond a szabolcsi fiatalok teljesítményéről. (marik) fából készült vaskarikákat nem. 4. A tervezéshez szükséges suszterkörzőnk javítás alatt áll. Ígéretet kaptunk, hogy a suszterkörzöt .még ez év folyamán kijavítva visszakapjuk, de mind ez idáig az ígéret csak ígéret maradt. 5. Nem tudtunk védő italt biztosítani a karikafelelősöknek. A velünk kooperáló vállalat fakarikák helyett tévedésből vadbarikákat küldött. Ezek miatt az objektív nehézségek miatt nincs fából készült vaskarika. A felelősség tehát, ismételten kijelentjük, nem minket terhel. Kérjük ennek tudomásul vételét." Tudomásul vettem. Most már tudom, miért nincs fából vaskarika. De ha fából készült vaskarika nincs is, magyarázat mindig van. Még exportálhatnánk is belőle. Többet a szakmunkásokért Néhány éven belül 15—20 ezer jól képzett szakmunkásra van szükségük a megye közös gazdaságainak. Unos-untalan felszínre kerül a gond is: a szakmunkásképzésben nem sikerül biztosítani a tervezett ütemet, másrészt a tsz-eken belül, vagy járási és megyei méretekben szervezőit szakmunkásképzés tanfolyam résztvevőinek többsége elvész az illető szakma számára. Megyei vezetők véleménye szerint a nehézségek legfőbb oka abban található, hogy a felszínes hivatali ügyintézés az esetek túlnyomó többségében nem találkozik a szövetkezeti demokrácia legfőbb elveivel. Vagyis: a túlzottan adminisztratív jellegű felsőbb szervezés nem a tényleges igényeknek megfelelő, hanem ugyancsak bürokratikus elintézést nyer a közös gazdaságokban is. A különféle szakágakban, a téli-tavaszi .iktatás! idényben több száz tsz- dolgozót képeznek ki betanított, vagy szakmunkássá megyei tanfolyamokon. A megyei szakágak vezetői, terveik szerint, a járási tanácsokon keresztül kérik a tsz-eket például öntöző, növényvédő, baromfitenyésztő stb. szakmunkásjeipltek tanfolyamra küldésére Ez egyébként helyes, de a gond azzal kezdődik, hogy minden szakterület önállóan „sepreget” a saját háza körül. A tsz-vezetők kapkodhatják a fejüket, hogy a különféle határidőkre kiknek a jelölését küldjék papíron az érdekelt felsőbb szervnek. Egyénileg, legfeljebb vezetőségi szinten döntenek, tesznek javaslatot a küldendők személyére, szinte nincs mód — még ha akarnák is —, hogy a község, az egész gazdaság szempontjából lényeges kérdésben, a szakmunkások biztosításában a közgyűlés mondja ki a döntő szót az iskolára küldendők kijelölésénél. Ha a közgyü és dönt, akkor egyben garanciát is vállal, hogy a jelöltekre szüksége van szakmunkásként a közösségnek; a vizsgák után szerzett — elméletileg jobban megalapozott — szakmájukba kerülnek vissza, s a képzettségüknek megfelelően 10 százalékkal magasabb bérezésben is részesülnek majd. Ez, és csakis a közgyűlés józan megfontoltsága adhatja meg a szakmunkások megfelelő értékelését. a szakmunkásképzés nagyobb becsületét. Az oktatás szervezésében a fő gond az a bizonyos adminisztratív szemlélet, amit tovább mélyít a szakoktatás kellő koordinációjának a hiánya. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának, azon belül — és elsősorban — a szakoktatási tennivalókkal megbízott dolgozóknak kell tehát változtatni a munkastíluson, megfelelő összhangba hozni a tennivalókat, hogy mielőbb egészséges mederbe kerüljön ennek az égetően fontos kérdésnek, a szakmunkásképzésnek a megoldása. S. A. 1965. szeptember S.
