Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

Az a bizonyos papírmunka Sokat, talán a kelleténél töb­bet is beszélgetünk és beszé­lünk az üzemi ügyvitel és általános adminisztráció egyszerűsítéséről; nincs olyan termelési, műszaki tanácskozás, ahol ne emlí­tenék feladatként. Az ered­mények mégis soványak, elégedettségre aligha okot adók. A Központi Bizott­ság decemberi határozata nyomatékosan rámutatott: szükség van az üzemi ügyvitel egyszerűsítésére, a papírmunka csökkentésé­re. A Központi Bizottság júniusi ülésén, a decem­beri határozat megvalósí­tásának tapasztalatait ösz- szegezve, joggal állapították meg: a párthatározat e ré­sze nem kapta meg az üzemekben a fontosságához mért helyet, az elért sze­rény eredmények messze elmaradnak a lehetőségek­től. Az önállóság hiánya, a he­lyi kezdeményezések bátor­talansága az oka annak, hogy bár az év kilencedik hónapjában járunk, a janu­árihoz mérten e területen nincs jelentősebb változás. A jól szervezett, a leg­fontosabbra koncentrált üzemi adminisztráció — nél­külözhetetlen. A hibák, a termelési akadályok azon­nali „kiugratása”, s ezzel az operatív közbeavatkozás le hetővé tétele az üzemi ügyvitel és adatszolgálta­tás fő feladata. Ha azonban ezt túlbonyolítjuk, újabb és Újabb papírokat követelve túlbiztosítjuk, a segítő el­lenünk fordul, akadállyá, kerékkötővé lesz. A válla­lati anyaggazdálkodás — helyesen — az elmúlt hóna­pokban a korábbinál job­ban előtérbe került. Az im­mobil készletek feltárása és értékesítése — az Orszá­gos Tervhivatal és a Pénz­ügyminisztérium közös ren­deleté alapján — anyagilag is kifizetődővé lett az üze­mek számára. Ugyanakkor azt is igazolta, hogy a leg­több helyen követett anyag­nyilvántartási rendszer rossz, a műhelyek, üzem­részek, raktárak és a köz­ponti igazgatás között nincs meg az összhang, öt-hat helyen is nyilvántartják — ugyanazt... Ugyanazt admi­nisztrálja az anyagkönyve­lés, a raktár, az anyaggaz­dálkodás, a gyártáselő­készítés. Alapos helyi fel­mérés pedig lehetővé tenné a párhuzamos, üzemen be­lüli nyilvántartás felszámo­lását. Az anyagnyilvántar­táshoz hasonlóan párhuza­mos — és ezért bonyolult — üzemeink jó részében a normakalkulációs munka. Foglalkozik vele a munka­ügyi-, a terv-, a termelési osztály, és az utókalkulá­ciós csoport. Az említettek kiragadott példák csupán: az ügyvitel és adatszolgáltatás üze­memben jócskán kínál ha­sonlókat. A gyárkapun be­lül alig van olyan admi­nisztrációs tevékenység, ahol ne lenne mód az egy­szerűsítésre, a felesleges munka megszüntetésére. Igaz, több olyan problé­ma van, amelyek megoldása nem az üzemek, hanem a felsőbb iparirányitó szervek feladata. E területen is igen sok még a tennivaló, indokolatlan a változások és változtatások lassúsága. Egyik üzemünkben a gyár­igazgató titkára — pusztán magánszorgalomból — je­gyezte az országos vállalati központból érkező utasítá­sokat, rendelkezéseket: egyetlen hét alatt har­mincegy ilyen érkezett a különböző főosztályoktól, a vezérigazgatóságtól stb. Azon túl, hogy az utasítá­sok egy része ellentmondó, azok végrehajtása is képte­lenség, s ellenőrizhetetlen. Jogos tehát a vélemény, hogy az eddiginél jóval bátrabban és határozottab­ban kell végrehajtani a párthatározat e részét az irányító szerveknél. Ám ez nem menti fel az üzemeket attól, hogy a maguk por­táján keressék az egyszerű­sítés módját, alaposan fel­mérjék, mi az, amit meg­tehetnek. Országos jellegű Kölcsey emlékünnepség Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc születésé­nek 175. évfordulója alkal­mából országos jellegű em- lékünnepséget rendeznek szülőfalujában, Szatmárcse­kén. A megyeszékhelyen Kölcsey emlékbizottság ala­kult, amely gondoskodik az ünnepség előkészítéséről, a Kölcsey dokumentumok fel­dolgozásáról. Október 3-án nyitják meg Szatmárcsekén a Kölcsey emlékszobát, ezen a napon koszoruzzák meg a költő sírját, délután pedig Irodalmi műsorra kerül sor a Nyíregyházi Kölcsey Fe­renc Gimnázium közremű­ködésével. A megalakult emlékbi­zottság a továbbiakban Zalka Máté munkásságának bemutatását és Zalka em­lékszoba megnyitását tűzte ki céljául. Majd ezt köve­tően a Móricz ház beren­dezését. A cél: megismer­tetni a megye dolgozóit az igen gazdag és értékes Iro­dalmi kincsekkel, melyeket megyénk nagyjai alkottak. Átadták a kisvárdai kórház új gyermekosztályát Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter ünnepi beszéde Képünkön a kisvárdai kórház újonnan felavatott gyermekosztálya. Foto: Hammel József Kisvárdán pénteken dél­előtt adták át rendeltetésé­nek a járási kórház új, hetvenágyas gyermekosztá­lyát. Az ünnepségen — me­lyet a kórház udvarán ren­deztek — részt vett dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Köizponti Bizottságának tagja, egészségügyi minisz­ter, Erdei Lászlóné, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö­ke, megyénk országgyűlési képviselője, Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság el­ső titkára, dr. Fekszi Ist­ván, a megyei tanács vb. elnöke, Sárfi Rózsi, az Or­vosegészségügyi Szakszerve­zet titkára, megyénk or­szággyűlési képviselője, dr. Gál György, a Központi Bizottság munkatársa, Gu­lyás Emilné dr., a megyei tanács vb. elnökhelyettese, dr. Moskovits Károly, a megyei tanács vb. egész­ségügyi osztályának veze­tője, Jakab Miklós, a Kis­várdai J árási Pártbizottság első titkára, Perecsényi Je- nőné, az Orvosegészségügyi Szakszervezet megyei titká­ra és dr. Szqbó Gábor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. Dr. Stangl József, a kór­ház igazgató főorvosa üdvö­zölte az átadási ünnepség­re érkezett vendégeket. Többek között ezt mondta: — Hét éve, hogy fel­avattuk a járási kórház távlati fejlesztésének első A cipész és a nyomdász jó barátok. Gyakran láthatók együtt mécs­esén, nagy és kisfröccs tár­saságában; de még többet töltik idejüket fehér asztal­nál. ultizással. Egy hete kerékpártúrára mentek; szokatlan elhatározás, de nem volt harmadik az ulti­hoz. A cipész javasolta: — Te, meg kellene nézni a barátomat a tanyabokor­ban. Hátha van egy kis bo­ra. Mentek. A nyomdász az­tán leste: a vállas, inas pa­raszt úgy ölelgette az ap­ró termetű cipészt, hogy annak majdnem a bordája tört. Asztalhoz is ültek. Szalonna, házikol­bász, prima fehér kenyér ke­rült bicskavégre, bor, kis­üsti a poharakba. Megtekintették a háztájit is. Falkadisznó röfögött az ólban, liba és csirke te- ménytelen az udvaron. A beszélgetésből a nyom­dász megtudta a barátság Biciklitúrán történetét. A 60-as években a cipész tsz-szervező volt. Ez az egy ember, akihez most ellátogattak, sehogyan sem akart kötélnek állni. — Sok vizet megittam nálad — emlékezett a lá­togató — akkor nem volt borod. A gazda bólintott: — Ha lett- volna se ad­tam volna. Nevettek. Gyakran hang­zott fel a nevetés, főleg olyan kiszólásoknál; „sír­tál mint egy gyerek, a ga­tyád meg kilátszott hátul a nadrágból”. — De te sem mertél jön­ni — mondta a gazda — pedig ígérted, eljösz és a fejedre olvashatom, ha nem sikerűi. — Jöttem most. — Most már késő. Hazafelé, ahogy taposták a pedált, hosszú gondolko­dás után azt mondta a nyomdász: — Nem voltál te jó agi­tátor. Neked kellett volna a tsz-be lépni. Mennyi bo­rod, pálinkád és disznód lenne most, örökké hozzád járnék vendégségbe. A cipész nevetett: — - Ha én azt ilyen pon­tosan tudom, te okos. Este kiselőadást tartottak a nyomda udvarán. Aki még nem tudta, megtud­hatta, milyen az élet vidé­ken. Lám, mit tesz az, ha kiét megrögzött ultis, bi­ciklitúrára adja a fejét. Seres Sraő lépcsőjében megépült kor­szerű szülészeti és nőgyó­gyászati osztályunkat. Most ismét jelentős állomáshoz érkeztünk: államunk mesz- aaemenő gondoskodása, a megyei szervek erőfeszítése nyomán olyan új gyermek- osztályt vehetünk birtokba, amely a kiegészítő létesít­ményekkel együtt 15 millió forintba került, s melynek berendezésére 2 millió 100 ezer- forintot fordítottunk. Ezután dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter emelkedett szólásra. — Mindenkor örömteli alkalom, ha egy-egy új' egészségügyi intézményt adunk át rendeltetésének, hogy végezze a feladatát — kezdte ünnepi beszédét dr. Szabó Zoltán. — Különös öröm az esemény a helyi­eknek, hiszen az átadás azt jelenti, lényegesen megja­vul az ellátás, a gyógyítás feltétele. De országos vi­szonylatban Is számottevő ez a kisvárdai avatás. Gyermekosztály átadásáról van szó, azoknak a gyer­mekeknek az intézményé­ről, akik a jövő generáció­ját alkotják majd. Elmondta a továbbiak­ban : Szabolcs-Szatmár me­gye gazdag természeti- adottságokban, napsütés­ben, értékes termőtalajban, világhírű gyümölcsökben. — Mindennél jelentősebb azonban, hogy gazdag a gyermekáldásban Is. Nem véletlen, hogy az országnak ezen a táján épült fel ez a modern gyermekosztály: a nép- szaporulatban Szabolcs- Szatmár első a megyék között A továbbiakban a minisz­ter emlékeztetett a felsza­badulás előtti idők gazda­sági, kulturális és egészség­ügyi viszonyaira. Elmondta: a nagy szegénységet okozó gazdasági elnyomásnak megvolt az egészségügyi vetülete is. Az úri Magyar- országon nem törődtek a dolgozók egészségének vé­delmével. Jól bizonyítja ezt, hogy országos átlagban 12—13 százalék volt a cse­csemőhalandóság. Szabolcsban és Szatmár- ban még rosszabbak voltak az állapotok: ezen a tájon minden száz újszülöttből 17 halt meg, hiányos ellátás, rosszultápláltság miatt. Majd így folytatta: — A felszabadulás után lehetőség nyílt az évszáza­dos mulasztások pótlására, s népünk élt is ezzel a le­hetőséggel. Igaz, a kívánal­makat nem tudtuk teljes egészében kielégíteni, hi­szen a legjobb szándéknak iS határt szab a lehetőség.' Keményen kellett dolgoz­nunk, de az eredmények sem maradtak el. A második 5 éves terv országos egész­ségügyi beruházási kereté­ből Szabolcs-Szatmár me­gye 7 százalékban részesült. Többek között olyan intéz­mények kezdték meg a mű­ködésüket, mint az egy éve átadott 300 ágyas nyíregy­házi tbc-kórház, a teljesen új fehérgyarmati járási kór­ház. Rövidesen befejezők a nagy költséggel készülő új Vásárosnaményi kórház épí­tését, s közvetlenül az át­adás előtt áll a nyíregyházi anyás-csecsemőotthon. Ez a most átadásra kerülő új gyermekosztály is bizonylt­jai Szabolcs-Szatmár egész­ségügyi viszonyainak ja­vítása kiemelt helyet kapott a szocialista tár­sadalom felépítésében. Szólt arról, hogy ezek as új létesítmények önmaguk­ban csupán lehetőségek a jobb egészségvédelemre, Ab­ban, hogy rohamosan javul a körzetek ellátása, hogy a csecsemőhalandóság a húsz év előtti 17 szá­zalékról 4,1 százalékra csökkent Szabolcsban — ami országszerte figyel­met kelt — nagy részük van az orvosoknak, az ápolónők­nek. a műszaki dolgozók­nak, a kisegítő személyzet­nek. Beszéde végén az egész­ségügyi miniszter köszöne­tét mondott mindazoknak, akiknek a szellemi és a fi­zikai erőfeszítésüket testesí­ti meg az új gyermekosz­tály. Dr, Szabó Zoltán ünnepi beszéde után dr. Falásthy Géza, a gyermekosztály fő­orvosa vette át a? új léte­sítményt. Konzerv- és dohányipari KISZ-vezetők országos tanácskozása a Nyíregyházi Konzervgyárban Országos tanácskozás kez­dődött pénteken a konzerv és dohányipari KlSZ-titká- rok, valamint a megyei KISZ-biZottságok ifjúmun­kás felelőseinek részvételé­vel. Megjelent Gál Róbert. a KISZ Központi Bizottság munkatársa, Gulyás Béla, az Élelmezésügyi Miniszté­rium műszaki főosztályának Vezetője, Fazekas István, a megyei pártbizottság mun­katársa, valamint Páll Zol­tán, a megyei KISZ-bizott­ság ifjúmunkás felelőse. A Nyíregyházi Konzerv­gyár tanácstermében meg­jelent részvevők előtt elő­ször az ideológiai nevelés­ről tartott előadást Gál Ró­bert, majd Gulyás Béla is­mertette az élelmiszeripar helyzetét és a fiatalokra váró feladatokat. A vitain­dító előadásokat hozzászó­lások követték. Délután gyárlátogatáson vettek részt a tanácskozás résztvevői. Az üzemlátogatás után a konzervipari és dohány­ipari KISZ-titkárok külön- külön vitatták meg a szak­mában dolgozó fiatalok to­vábbi feladatait. Szó volt a szocialista brigádmozgalom időszerű problémáiról, a fiatal műszakiak tanácsa helyzetéről és további ten­nivalójáról. A napi prog­ram befejezéseként klubest keretében ismerkedtek a dohánygyári fiatalokkal. A tanácskozást ma folytat­ják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents