Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Technika * Tudomány * Technika * Tudomány * Technika * Tudomány Exportgondok a gyümölcstermesztésben Otven milliós minőségi veszteség évenként a megy éhen téli almából Tervezés és piackutatás Mit keres a vevő jövőre ? — A boltok tudománya Piackutatás a A mezőgazdasági exporton belül a kertészeti termékek részaránya mind nagyobb: az 1961-es 30,9-ről 1964-ben 36,5 százalékra növekedett. Gyümölcsfélékből, s ami megyénket legjelentősebben érinti, a téli almából, az exportigény egyre növekszik, országos méretekben a kertészeti exportnak 75 százalékát teszi ki. Az ország télialma-ex- portjának túlnyomó részét — 1961-től kezdve, évenként 59,1, 61.1, 57.6, 58,4 százalékát — megyénk biztosította. Mind több a gondos tsz Ezekben az években nagyobb arányban vehettük volna ki részünket az országos exportból, ha a termelő . gazdaságok, a fákon még 80—90 százalékos exportminőségű almát jobb minőségben szüretelik és dolgozzák fel. A fán még meglévő minőségi arányt összehasonlítva a felvásárolt téli alma tényleges exportszázalékával, az derül ki, hogy az exportminőség 35—40 százalékot is romlott a korábbi években. Ebben az időszakban — 1961—1964 között — ' a felvásárolt téli alma exportaránya sorrendben, az egyes években 54,5, 52,0, 50,3, 57,3 százalék volt. Ebben a megyei átlagértékben benne vannak az állami gazdaságok is, köztük olyan, nagy tömeget adó üzemek, mint a nyírmadai, hodászi, balkányi, nyíregyházi technikumi, amelyekben az értékesítésnél az exportarány 15—30 százalékkal meghaladja a megyei szintet. De a megye állami gazdaságainak az átlagában is 15—25 százalékkal volt magasabb az exporthányad, mint a megyei átlagérték. Egyre több azoknak a termelőszövetkezeti gazdaságoknak a száma, amelyekben a múlt évek során elérték, vagy túl is haladták az állami gazdaságok téli alma exportarányát az értékesítésnél. Csak példaként: a hodászi Béke, a sza- mosbecsi Dózsa, a tuzsérl Rákóczi, a vajai Béke, a szamosújlaki Üj Élet tsz-ek múlt évi exportátlaga 80,2 százalék volt. Az ápolás magas fokú Az exportarány javításának a jelentőségét elég egy megközelítő számmal érzékeltetni. Például, ha tavaly, a felvásárolt téli almából húsz százalékkal lett volna több exportra értékesíthető minőségű, akkor ezáltal 50 millió forinttal gyarapodhatott volna a gyümölcstermelő gazdaságok jövedelme. A gazdaságok ilyen' irányú közvetlen érdekeltségén túl sokkal jelentősebb a téli alma exportarányának a javulása a népgazdaság külkereskedelmi mérlegében. A megtermett jó minőségű alma azt bizonyítja,, hogy a megye gazdaságaiban a gyümölcsfák gondozása, növényvédelme a technikai adottságokhoz mérten magasfokú. A minőségromlás az aVnaszürettel veszi kezdetét, s folytatódik a termőhelyi szállításokkal, a feldolgozással járó törődésig. Annak oka tehát, hogy a 80—90 százalékos exportminőségű almából értékesítéskor csak 50—55 százalékos lesz, elsősorban a gondatlan, a mennyiségre törekvő szedésben van. Továbbá a gyümölcs többszöri mozgatásánál előforduló nemtörődömség fokozza az a|na törődését, romlását, csökkenti az exportálható mennyiség arányát. Magasabb követelményt Az említett állatni gazdaságok, termelőszövetkezetek példája mutatja, hogy a szüret és a feldolgozás jó szervezésével — az elkerülhetetlen pár százalék híjával — az értékesített téli alma exportaránya majdnem azonos a fán megtermett gyümölcs exporUninő- ségével. A munka minőségének javítására egyik legjobb példa a vajai Béke Tfcz ilyen irányú fejlődése. Ebben a tsz-ben, 1962-ben és 1963-ban 49, illetve 51 százalékos volt az exportarány, mivel nem fordítottak kellő gondot a szüreti munkák jó minőségben történő elvégzésére; a mennyiséget tartották mérvadónak. Amikor számításokat végeztek, rájöttek, mennyi jövedelemtől estek el. Tavaly megszüntetve a korábbi szemléletet, a munkamódszert, nagyobb minőségi követelményt állítottak a dolgozók elé, minőségi ellenőröket bíztak meg a szedésnél, feldolgozásnál és szállításnál, s az eredmény: az alma 77 százaléka lett exportképes. Felvetődik a kérdés: mi lesz ebben az éveben? A tj szovjet elektrotechnikai létesítmények Az 508 000 kilowattos túr bina forgó- bze megmunkálás közben. Üj berendezés az ultra nagyfeszültségű távvezetékhez. Fény adagoló ahlak A Szovjetunióban az - elektromos energiatermelés és felhasználás egyre nagyobb méreteket ölt. Ä le- ningrádi XXII. Pártkongresszus Gyárban készítik a Krasznojarázkojei Vízierő. mű 508 000 kilowattos óriás vízturbináját, amelynek egyes elemei is óriások. 8 méter átmérőjű forgórészének súlya kb 200 tonna. Megmunkálását 19 méteres befogó nyílású karusszelesztergán végzik. A turbinaalkatrészek hőkezelésére felépítették Európa legnagyobb gázkemencéjét. Ugyancsak nagyszabású feladatokat jelent a termelt elektromos energia nagy távolságra történő szállítása. Jelenleg 750 kilo- ; voltos váltóáramú távveze- •- lékek építésén dolgoznak. E munka megoldását a Szovjet Villamosenergiaipari Tudományos Kutatóintézet vállalta. A nyáron történt. Kint perzselőn sütött a nap, s egy sugárnyaláb a kezemre hullt. Az üvegkombinát főmérnöke egy darabka ablaküveget tartott a napfény útjába és megkérdezte: — Mit érez? — Meleget. A főmérnök most egy másik üvegdarabot tartott a kezem fölé. Ennek a színe egy árnyalattal sotétebb volt. — Hát most mit érez" — Semmi különöset. Vagy inkább kellemes hűvöset. Az irodákban szintén ilyen napvédő ablakok voltak; odabent 22 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, pedig az utcán 38 fokot mértek. A színhely az ashabadi Üvegkombinát vojt, amely arról nevezetes, hogy a Szovjetunióban elsőkent tért rá a napvédő üvegek tömeggyártására, Három mérnök, Boborovszkij, Kulik és Nbvikov megoldása szerint rendkívül egyenletesen lehet a még forró nyers üveg felületére rávinni az „eorosol ’-t. (Jelen esetben kobalt, nikkel, króm, titán és vas vegyü- letek porrá őrölt szemcséit.) Az ígv készült üveg érdekessége, hogy nemcsak az utca melegét rekeszti kívül, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a helyiségekben adagolják a megvi'ásí- tás, a kívülről beszűrődő fény erősségét, kiszűrjék a fölösleget. A Szovjetunióban mindenütt alkalmazzák már az új napvédő üveget, nemcsak a különböző közlekedési eszközöknél, hanem — különösen a déli országrészeken — közönséges ab'ak- üveg helyett is. A fény- adagoló ablakból külfojdre is jut. belkereskedelemben rendkívüli időjárás következtében a téli alma termelési eredményei kedvezőtlenek. A hideg idő, a sok eső, a fuzikládium, a jégverés kedvezőtlenül hatott mind a termés mennyiségére, mind a minőségére. A fákon az alma exportminőségének az aránya — a múlt évi követelményeket figyelembe véve — 65 százalék körüli, rnajdnc#ri egy- harmadával rosszabb mint a múlt években volt. Szüretelés, feldolgozás A rendkívüli, egyes gazdaságokat különösen sújtó időjárás következtében előállt termelési veszteségek a mezőgazdaságban mégin- kább megkövetelik azt, hogy fokozott figyelmet fordítsanak az üzemek a megtermett növényfélék minőségére. Ebben az esetben arra, hogy a téli alma szüretelésekor, feldolgozásakor a lehető legjobban megóvják értékesítésig a fán meglévő exportminőséget, hogy a megye gazdaságai ne essenek el több tízmilliós jövedelemtől. Soha nem volt nagyobb jelentősége a téli alma szüret és feldolgozás minőségi ellenőrzésének, az exportminőség fokozottabb premizálásának mint ebben az évben, amikor gyengébb minőségű almatermésből kell kielégíteni az exportigényeket — mind a népgazdaság, mind az üzemek érdekében. Sípos Sándor docens Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum „Híd-ház“ Érdekes hidat tervezett a Brit Üvegipari Fejlesztési Bizottság. A 6 nyomsávos közúti híd egy hétszintes klimatizált épületet +art. A tervek szerint az épületben üzleteket, 120 ágyas luxushotelt, korcsolyapályát, kultúrházat, az épület tetején pedig nyilvános parkot és nyitott színházat rendeznének be. Az úttest és az épület üvegezett része között 300 gépkocsi részére létesítenének parkolót. A gyalogosok automata mozgójárdán közlekednének a hídon keresztül. A híd teherhordó szerkezetét, páros betonlartók alkot iák, amelyek négy ponton kábelekkel lesznek ráhorgonyozva a pillérekre épített betonszerkezetekre. A szokványostól jelentősen eltérő ,.híd-ház”-terv, amelyet egyesek a jövő hídjának neveznek, komoly vitát váltott ki az angol szakkörökben. Naponta megújuló kérdések: milyen színű, fazonü, méretű ruhát, milyen és mennyi villanykapcsolót, vagy hűtőszekrényt keresnek majd a vásárlók hetek, hőnapok. netáp esztendők múlva? Szorozzuk meg képzeletben ezeket az adatokat a következő számokkal: az országban több mint 46 ezer árusítóhely, ebből csaknem 32 ezer bolt van és e sok kilométernyi pult mögött 80—85 milliárd forint értékű árut adnak el évente. A vásárolt cikkek skálája csak százezres, a szín, a forma, álfalában a változatok száma csak milliós adatokkal fejezhető ki. Az imént jelzett kérdésekre mégis válaszólniok kell a szakértőknek, méghozzá megközelítő pontossággal, hiszen ha rosszul „jósolnak”, akkor vagy a vásárlók bosz- szankodnak a bolti elutasítás hallatára: „nem kapható” — vagy a kelleténél több eladhatatlan készletek halmozódnak fel. Figyelembe kell venni, hogy a kereskedelemnek már régen nemcsak a lakosság elemi igényeit kell kielégítenie, hanem a differenciált keresletet. amelyet a divattól az időjárásig, a vásárlók korösszetételétől a jövedelmek alakulásáig tömérdek tényező befolyásol. A szakmai műszóval „piackutatásnak” nevezett—- magyarán: bolti igényeinket tanulmányozó tudomány nálunk is mind szélesebben terjed és alkalmazása eléggé megbízható válaszokat adhat a személyes óhajok országossá „szorzott” tendenciáira. Jelenleg elsősorban a Belkereskedelmi Kutató Intézet piackutató osztálya végez ilyen vizsgálatokat nálunk. Tevékenységének társadalmi jelentőségét talán az is érzékelteti, ha találomra belelapozunk néhány vizsgálati anyagukba. Tanulmányozták például a lakosság úgynevezett tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságát és vásárlási szándékait — ami a mosógép, a tv, a hűtőszekrény stb. várható keresletét fejezi ki, tehát a gyártási és import tervekhez nyújt támpontot. A bérből és fizetésből élők élelmiszervásárlási szokásainak kutatása ilyen kérdésekre kereste a feleletet: mennyi a családok átlagos élelmiszertartaléka, milyen napszakban vásárolnak a háziasszonyok — illetve: ők, vagy a férj vásárol-e, kmi ugyancsak módosíthatja a forgalmat —; a lakástól hány percre szerzik be az élelmiszert, hányán főznek az üzemi étkezés mellett vacsorát, stb. Áttekintették azt is, mire takarékoskodnak a KST-tagok, mi az anyák véleménye a gyermekruházat választékáról, mennyi kávéfőzőt keresnek majd a bol- tokban, stb. A piackutatók e közérdekű vizsgálataival kapcsodat- ban nyilvánvalóan az a legfontosabb kérdés: mennyire befolyásolja rpindez a kereskedelem és — közvetítésével — üz ipar tevékenységét? A valóságos igény és a megrendelés nem mindig fedi egymást. Igaz. végtére a boltok rendelnek, s ez — úgy tűnhet — megbízhatóan befo- lyásolia a termékek gyártását. Ám hogy mégis vannak bosszantó hiánycikkek, másfelől pedig felesleges készletek, az a többi között összefügg azzal is, hogy a piackutatói, keresletetemzé- si módszerek a boltokban sem nyertek még eléggé polgárjogot. A kereskedelmi vállalat jobbára a megelőző időszak eladási számainak ., meghosszabbításával” rendel, s nem igazodik eléggé a fogyasztói kereslet esetleges módosulásához. Pedig a helyi — tehát tájanként, településenként, sőt városnegyedenként is változó — igények hullámzását elsősorban a kereskedelmi „szeizmográf": a bolt érzékeli. A teljes igazsághoz tartozik, hogy sokszor túl hosz- szú, olykor több hónapos idő választja el a megrendelést a szállítástól, miközben — különösen a divatcikkeknél — a kereslet módosulhat. Mindez természetesen nö. véli a bolt kockázatát. Csakhogy: bizonyos kockázat nélkül nem lehet kereskedni, másrészt: az is a kockázat egy fajtája, ha később hiányzik majd az áru, amelyet a vásárlók keresnek. A kelleténél több, illetve kevesebb áru kétségtelen ellentmondását segít feloldani a korszerű tudomány: a piackutatás. Tegyük hozzá: nemcsak központilag, tehát kutatóintézetben alkalmazhatók ezek a módszerek, hanem a boltokban is. a kérdőíves köz vélemény kutatástól a nagy Kereskedelem divatbemutatóval egybekötött vizsgálatáig, vagy például a cipőkereskedelomnek éppen a napjainkban alkalmazott kitűnő módszeréig: a budapesti modell- kiállításig. Itt nem szűk szakmai bizottság tagjai, hanem a vásárlói: magwa döntenek arról: milyen árukat látnának szívesen a boltokban. r. A. Az „almagáz“ és a csírázás A kertészkedők és szoba- növény-kedvelők már régen megfigyelték, hogy olyan helyiségben, ahol almát tárolnak, a szobai növények fejlődése először lelassul, megáll, majd a növények elhervadnak. Ezt a jelenséget a hiedelem az almák „nehéz” illatának „fojtó” hatásával magyarázta. A jelenséget tudományos szempontból H. Molisch vizsgálta meg. A kísérlethez közismert szobai növényeket: kaktuszpalántákat használt. Három cserép kaktuszt egy-egy nagyméretű üvegburával borított le. Az első bura alá két nagy almát, a második alá két narancsot helyezett a növények mellé; a harmadik bura alatt csak kaktuszpalánta volt. Kéthetes megfigyelés után azt tapasztalta, hogy az alma mellé helyezett kaktusz fejlődésében lemarad a másik két bura alatt lévő, egyidős társaitól, tehát az alma a fiatal növény fejlődését valamilyen módon gátolta. Viszont a narancs, melynek illata az almáétól jóval erősebb, a kaktuszra semmi hatást nem gyakorol. Ezzel megdőlt az az elképzelés, hogy a „nehéz illat” lenne a fejlődést megakadályozó tényező. A pontosabb vizsgálatok megállapították: a gátló hatást az almából, állás során kiszabaduló gáznemú ve- gyület váltja ki (az illatot szintén gáznemű, szerves vegyületek, az illóolajok okozzák). Ennek a vegyület- nek a kémiai szerkezete viszonylag egyszerű, neve etilén. Kémiai úton előállított etiléngáz hatása a csiranövényekre minden esetben káros volt. Az alma etiléntermelő képességét viszont hasznosítani is lehet. Szintén régi tapasztalat, hogy ha éretlenül szedett gyümölcsöt (pl. téli körtét) almával tárolnak együtt, az utóérés hamarabb bekövetkezik és tökéletesebb lesz. Ezért a hatásáért szintén az etilén » „felelős”. Korszerű helyiségekben, éppen ezért, má már mesterségesen előálli; tott etilénes légkörben tárolják a gyümölcsöket.
