Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM ÄRA: 80 fillér 1965 SZEPTEMBER 5, VASÁRNAP Merre tart az agrárértelmiség ? Hét megye fiatal mező- gazdasági szakemberei cse­réltek véleményt a napok­ban a Debreceni Agrártu­dományi Főiskolán. „A fia­tal mezőgazdasági szakem­ber az üzem és a falu tár­sadalmi életében” — ez volt az ankét témája, melyet Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes ve­zetett. Hogy erről vitázni érde­mes és időszerű, az elhang­zott vélemények is bizonyí­tották. Abban megegyeztek a vitázók: az elsődleges, ho­gyan találja meg a helyét a mezőgazdasági szakember a tsz-ben, állami gazdaság­ben és a falu változó társa­dalmában. Ha megtalálja, valóra válthatja az egye­temen melengetett szép ter­veit, — ha fokról-fokra is. Ha nem, vagy belenyug­szik az állapotokba, vagy más munkahely után néz. További nyitott kérdések: ha sikerül beilleszkedni a falu légkörébe, megmarad­jon-e pusztán szakember­nek, vagy közéleti munkát is fejtsen ki. Ha vannak tu­dományos és népművelő el­képzelései, hogyan valósít­sa meg, hisz egyes helye­ken nem tekintik teljesen az értelmiséghez tartozónak az agrármérnököt, a fel'fj- fokú végzettségű technikust. Egyáltalán, beszélhetünk-e agrárértelmiségről, helyes-e az ilyen szétválasztás? Egy-egy téma még ezer és ezer résztémát takar. Az hogy megtalálja a helyét egy fiatal értelmiségi sok tényezőtől függ. Lehet érte felelős teljes mértékben ő, és lehet a környezet. De végső soron mind a kettő. Ma már egyre kevesebb az idősebbek részéről a szak­mai féltékenység, az egye­temet végzett szakember könyvszerű tudásának a lebecsülése. S egyre keve­sebb a túlzott anyagi és egyéb követelményeket tá­masztó, diplomájára hivat­kozó fiatal. A válasz szinte egybe­hangzóan pozitív. Nemeské­ri Tibor levelek! főagronó- mus hármai éve dolgozik a községben. O, mint a leg­többen rendszeresen képzi magát, sokat tett a mező- gazdasági szakirodalom megszerettetésében. Igyeke­zett a maga eszközeivel a falut magasabb kulturális fokra emelni, nempedig le­mondani korábbi igényeiről. Leveleken a tsz támogatásá­val klubszoba épül. Nem csupán ennek, hanem az anyagi juttatásoknak is kö­szönhető, hogy hatvan fia­talt sikerült a faluban tar­tani. Hasonlóan megtalálták a helyüket, * szerepüket a vásárosnaményi járás tsz- eiben, községeiben dolgozó agrárszakemberek is. Támo­gatják is őket. Tarpán ag- rárklub működik, van hol összejönni, vitázni szakmai problémákról, van hol szó­rakozni. Egyre jobban az lesz a jellemző a megyében, hogy a falusi mérnökök, állator­vosok és egyéb agrárértel­miségi dolgozók nem elszi­getelten, nemcsak a szak­májuknak élnek. Néhányan né ü nűvelési teendőket is vállalnak, de ehhez az is szükséges, hogy kérjék, igé­nyeljék a munkájukat. Keltsék fel az érdeklődésü­ket a közéleti tevékenység iránt. Az egyik nyírteleki tsz-ben egy fiatal mérnök diplomamunkájában a tsz 20 éves távlati fejlesztési tervét dolgozta ki. Ezzel már beírta nevét a község történelmébe, maradandót alkotott. A megvalósításban is részt akar venni. Mindezt romantikus vállalkozásnak találja. Vannak persze türelmet­len fiatalok akik lassúnak találják a falvak fejlődését, egyben a saját kulturális igényeik kielégítését. Egy- részüknél jogos a türelmet­lenség. De olyan is akad aki mikor megkérdezték, mit olvasott a tsz könyvtá­rából, milyen darabot né­zett meg a Déryné Színház falun turnézó együttesétől, figyelemmel kíséri-e a tv- műsorát, egyáltalán mit szeretne, mi hiányzik a fa­luban, — hallgatással vá­laszolt. Egyesek túlbecsülik tulajdon igényeiket és alá­becsülik a meglévő falusi lehetőségeket. Ismert a nem művelődő, iszogatásban, kártyázásban vigasztalódó típus. Ok, — tévesen — úgy hiszik, ez együttjár a falusi életformával. A hét megye ankétja azt summázta: nincs külön út­ja, megnevezése a falun dolgozó agrárértelmiségnek. A falu gazdálkodásának, emberi gondolkodásának fejlesztése a közös munka. S ebben éppúgy részt szük­séges venni a falu pedagó­gusának, orvosának, mint a mezőgazdasági mérnöknek, technikusnak. Elsősorban a falu szakmai műveltségének gyarapításában, de általános emberi normák kialakításá­ban is. Még akkor is így van ez, ha olykor a nép­művelési tervekben megfe­ledkeznek az értelmiség egyik csoportjáról, az ag­rárértelmiségről, amely pe­dig egyre sikeresebben meg­találja a helyét a falu köz­életében. Páll Géza Intézkedések az- _ küldöttség őszi munka gy orsítására; utazott Lipcsébe Ülést tartott a megyei operatív bizottság A megyei mezőgazdasági operatív bizottság dr. P. Szabó Gyulának, a megyei tanács vb elnökhelyettesé­nek a vezetésével szomba­ton ülést tartott. A tanács­kozáson részt vett Gulyás János, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. Az ope­ratív bizottság az idősze­rű munkákat értékelte, s ezekkel kapcsolatban hozott határozatokat. A kenyérgabona betaka­rításával ez idő szerint a nyíregyházi, fehérgyarmati, kisvárdai és mátészalkai já­rásokban van a legtöbb gond; vontatottan halad a hordás, a cséplés. E négy járás illetékes vezetői hét­főn beszámolnak a fenti munkák elmaradásának okairól az operatív bizott­ságnak. A lánctalpas trak­torok hasznosítási foka nem kielégítő a vetőágyak ké­szítésénél, a mélyszántás­nál. Az operatív bizottság utasította a gépállomások igazgatóságának vezetőjét: azonnal mérje fel az igé­nyeket, s az Sz—100-as traktorokat csoportosítsák át oda, ahol nélkülözhetet­lenek. Az operatív bizott­ság megbízta a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét, járjon el a még hiányzó őszi árpa és rozs vetőmag ügyében az FM-nél. Az AGROKER ve­zetője a legközelebbi ülé­sen a műtrágyafelhasz­nálásról és a további igé­nyekről ad tájékoztatást. Az illetékes tanácsi és gép­állomási vezetők az apró- magosépléshez szükséges gépeket veszik számba, * ha a már meglévők nem elégségesek, újabbakat ala­kítsanak át erre a munká­ra. A bizottság a továbbiak­ban a kenyérgabona-felvá­sárlás eddigi eredményeiről, a burgonya és téli alma ér­tékesítési előkészületeiről tárgyalt. Megbízta a gabo­nafelvásárló vállalat veze­tőjét, hogy mielőbb szerez­zen még be gabonaszárltó- gépeket, hogy a lehető leg­kisebbre csökkentsék a mi­nőségi veszteséget. Szombaton magyar kor­mányküldöttség utazott a lipcsei őszi vásárra. A küldöttség vezetöíe dr. Csanádi György közlékedés- és postaügyi miniszter. Tag­jai Sebes Sándor, a belke­reskedelmi miniszter első helyettese, Horváth Gyula, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője és Perczel László, a Magyar Népköz- társaság berlini nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivő­je, aki Lipcsében csatlako­zik a küldöttséghez. Megiotalnazzák a versenyben legjobb l$z-tagokal A termelőszövetkezetek megyei versenybizottságá­nak szombaton tartott ülé­sén — Bán Györgynek, a bi­zottság titkárának .tájékoz­tatása szerint — részlete-, sen foglalkoztak a mátészal­kai járás versenymozgalmá- val. Megállapították, hogy a járás 23 községében létrehozott versenybi­zottság hathatósan segí­tette elő a különféle kezdeményezések egy­behangolását, az egyes tsz-ekben a mozgalom kibontakozását. 1963-ban például 2 brigád 58 tagja határozta el a szo­cialista cím megszerzését, az idén már 22 ilyen bri­gád van, több mint hétszáz taggal. A járási versenybi­zottság, az erkölcsi elisme­rés elmélyítése végett, az idén először adományozza a járás legjobb állatte­nyésztő, gyümölcstermesztő stb. tsz-e címet, ezen túl negyedévenként járási ver­senyhíradón keresztül ad­nak tájékoztatást az egyes gazdaságok eredményeiről. A megyei versenybizott­ság a járásiak, s a községi­ek egyik legfontosabb fel­adatául jelölte meg: az or­szágos és ezenbelül a fel- szabadulási termelési ver­senynek a tsz-tagok legszé­lesebb körében biztosítsa­nak nyilvánosságot; segítsenek kidolgozni a versenyben legjobb ered­ményt elért dolgozók, brigádok jutalmazási rendszerét a közös gaz­daságokban. A tsz-ek szocialista bri­gádmozgalmában a művelő­dési vállalások valóra vál­tásánál adjanak az eddigi­nél sokkal több segítsé­get az oktatási osztályok hogy a jó termelési ered­ményekkel párhuzamosan a szakmai-tudati fejlődésben is sikereket érjenek el. Száznegyvenötmillió forint az árvízkárosultak támogatására Megkezdik, az ingatlanok helyreállításához nyújtott segélyek kif izetését Utolsó szakaszához érke­zett az árvízkárosultak tá­mogatására kibontakozott társadalmi akció: a követ­kező hetekben megkezdik a megrongálódott, rombadőlt ingatlanok helyreállításához nyújtott segélyek kifizetését. Illetékesek ezzel kapcsolat­ban elmondták az MTI mun­katársának, hogy szombatig 145 millió forint gyűlt össze a károsultak csekkszámlá­ján, s ebből eddig 38 mil­lió forintot fizettek ki a tönkrement, súlyosan meg­sérült Ingóságok pótlására. A rendelkezésre álló ösz- szegből segélyt kaphatnak az ár-, illetve belvíz kö­vetkeztében rombadőlt, vagy megrongálódott lakó­házak tulajdonosai és azok a bérlők is, akik — függet­lenül attól, hogy állami, vagy magántulajdonú épü­letben laknak — saját ere­Új gimnázium Nagyecseden Már az utolsó simításokat végzik a nyolcmillió forint költséggel készülő nagyecsedi gimnázium épületén. A nyolc tanulócsoportos, tizenkét tantermes létesítményt az ÉM. Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat terv sze­rint, november közepén adja át rendeltetésének. A háromszintes, modern oktatási intézményben korszerű konyha, étkezde és tornaterem várja majd a diákokat. Foto: H. J. jükből akarják rendbehozni, helyreállítani otthonaikat Ezenkívül, ha a tulajdonos nem kívánja az elpusztult házat újjáépíteni, lehetőség van arra is, hogy a lakók ingatlankár elmén a társa­dalom támogatásával saját telkükön teremtsenek új otthont maguknak. A segélyek összege csa­ládonként általában a hely­reállítás, illetve újjáépítés kötségeinek 50 százalékáig, de legfeljebb 50 000 forintig terjed. Indokolt esetben azonban ennél magasabb is lehet, s elérheti a költségek 80 százalékát. Méltányolják például, ha az ingatlant olyan kölcsön terheli, ame­lyet korábbi árvízkár hely­reállítására vettek igénybe. Ezenkívül felemelt segélyt kaphatnak a sokgyermekes* a kis jövedelmű családok, a nyugdíjasok, a szociális gondozottak, vagy azok, akik rokkantsági segélyből élnek. A cigánytelepülések elpusz­tult rozzant viskói helyett házak költségeihez egyen­ként 50 000 forinttal járul hozzá a társadalom. Az ár­vízkárosult bérlők a hely­reállítással kapcsolatos ki­adások 30 százalékáig kap­hatnak segélyt, ez azonban nem haladhatja meg a 30 000 forintot. A segélyek összegének meghatározásánál az ingat­lanban keletkezett kárt ve­szik figyelembe. Általában csak az árvíz előtti helyzet visszaállításához nyújtanak támogatást. Ugyanakkor azonban elfogadják azokat a többletköltségeket is, ame­lyek műszakilag indokoltak, illetve nem haladják meg a szokásos mértéket, vagy igényeket. A segélyekre a kérések alapos elbírálása után a he­lyi társadalmi bizottságok tesznek javaslatot. Döntései­ket nyilvánosságra hozzák, s mindenütt kifüggesztik • társadalmi támogatásra elő­terjesztett károsultak név­sorát.

Next

/
Thumbnails
Contents