Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

Sikeres partizántevékenység A kormánycsapatok súlyos veszteségei Die Lap közelében Újabb kilenc amerikai gépet lőttek le Vietnamban Dél-Vietnamban kedden a szabadságharcosok újabb ak­ciókat hajtottak végre a sai- goni kormány csapatai és az amerikai egységek ellen. Különösen heves harcokra került sor Binh Einh tarto­mányban, Saigontól mintegy 450 kilométerre északkelet­re. Az ország déli részében szintén tevékenyek voltak a partizánok: a Saigontól mindössze 30 kilométerre fekvő Die Dap Közelében a szaDad- sagnarcosok rajtaütöttek a kormány csapatokon és meghátrálásra kénysze- rítették őket. Az AFP értesülése szerint a kormánycsapatoknak sú­lyos veszteségeik voltak. A Saigontól délre, 50—100 ki­lométerre elterülő térségben a partizánok szintén több aftciót hajtottak végre. A dél-vietnami szabadság- harcosok hétfőn délután Saigontól 40 kilométerrel nyugatra lelőttek egy ame­rikai gépet, amely éppen leszálláshoz készülődött egy repülőtérre. A gép pilótája és egy utasa életét vesztette. A gép roncsai mellé őrnek állított dél-vietnami rend­őröket a keddre virradó éj­szaka a partizánok megtá­madták. A tűzharcban hét dél-vietnami rendőr elesett. Amerikai vadászbombázók kedden négy hullámban tá­madtak hidakat a VDK te­rületén, a demilitarizált övezet északi részében, va­lamint Dien Bien Phu tér­ségében. A VN A hírügynök­ség jelentése szerint a legutóbbi amerikai légi­támadások során kilenc amerikai gépet lőttek le EszaK-Vietnam felett, s ezzel a VDK területe ellen több mint egy év óla folyó légitámadások során az amerikaiak ed­dig 614 gépet vesztettek. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság külügymi­nisztériuma újabb nyilatko­zatban tiltakozott az Egye­sült Államok dél-vietnami barbár hadviselési módsze­rei ellen. Felhívja a kor­mányokat, a nemzetközi de­mokratikus szervezeteket, a békeszerető és haladó gon­dolkodású embereket, hogy tiltakozzanak az Egyesült Államok dél-vietnami hábo­rús bűncselekményei ellen. Az ElVSZ-IiÖzgyíílés keddi Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén kedden folytatódott az ál­talános politikai vita, amelyben délelőtt Zambia, Finnország, Japán és Pa­kisztán képviselője szólalt fel. Délutánra Ecuador, Da­homey és Guatemala képvi­selője szólalt fel. A világ­űr békés felhasználására alakult bizottság jogi al­bizottságában folytatódott a magyar javaslat vitája a világűrbe fellőtt objektumok ülése által okozott esetleges károk megtérítéséről. ~4t A jelenleg New Yorkban tartózkodó Dean Rusk amerikai külügyminiszter folytatja megbeszéléssoroza­tát az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakán résztvevő kül­döttségek vezetőivel. Hétfőn Tunézia, Olaszország, Hol­landia és Franciaország külügyminisztereivel tanács­kozott. Szerdán a Waldorf Astoria szállóban ebéden látja Gromiko szovjet kül­ügyminisztert. Nicolae Ceasescu, Chint Stoica és Ion Gheorghe IVÍaurer a napokban látogatást tett Marosvásárhelyen, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány székhelyén. A város ve­zetői és lakói üdvözlía a román párt- és állami vezetőket. MTI Külföldi Képszolgálat Hz SZKP Központi Bizottságának plénuma folytatja munkáját Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma ked­den folytatta munkáját. A plénum megvitatta A. N. Kosziginnak az iparirójjyitas javításáról, a tervezés tö­kéletesítéséről és a gazdasá­gi ösztönzőknek az ipari ter­melésben való fokozottabb alkalmazásáról elhangzott beszámolóját. A vitához hozzászólt: V. P. Mzsavanadze Grúzia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára, P. F. Lomako — a Szovjet Állami Tervbizottság elnö­ke, T. Uszubalijev — Kirgi­zia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, A. A. Kokarev — az SZKP Krasznojarszki Ha­tárterületi Pártbizottságának első titkára, B. J. Butoma — hajóépítőipari miniszter, V. J. Ahundov — Azerbajdzsán Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titká­ra, V. E. Dimsic — a Szov­jet Népgazdasági Tanács el­nöke, M. T. Jefremov — az SZKP Gorkiji Területi Bi­zottságának első titkára, V. I. Gyegtyarjev — Ukrajna Kommunista Pártja Donyeci Területi Bizottságának első titkára, Sz. P. Pavlov — a Komszomol Központi Bizott­ságának első titkára, Z. N. Nurijev — az SZKP Baski- riai Területi Bizottságának első titkára, A. J. Pelse — Lettország Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára és K. A. Novikov — az SZKP Ar- hangelszki Twoieti Bizottsá­gának első uTTÜtra. összehívták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülését Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában kedden hi­vatalosan bejelentették, hogy október 1-én délelőtt 10 órakor a Kremlben megnyílik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése. Rendszeres eszmecsere Moszkva és Párizs között Moszkva, Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti. A szovjet—francia köze­ledés kétségtelen jele a Moszkva és Párizs közöt­ti rendszeres eszmecsere a közérdekű politikai kérdé­sekről. Ennek újabb állo­mása Couve de Murville francia külügyminiszter most bejelentett október végi moszkvai látogatása, amely viszonzás lesz Gro- miko áprilisi párizsi út­jának. Moszkvában reálisnak tartják De Gaulle megnyi­latkozásait az európai biz­tonságról. A szovjet sajtó nem egyszer felvetette azt a kérdést, vajon nem a két legnagyobb európai kontinentális hatalom kö­zötti összehangoltság hiá­nyának tulajdonítható-e, hogy az NSZK megszeghe­tett egész sor nemzetközi megállapodást és veszélyes fegyverkezési szintet ért el. Nem véletlen, hogy nyu­gatnémet körök rettegnek a „Párizs—Moszkva köze­ledés” gondolatától. Párizs határozottan hely­teleníti, hogy az Egyesült Államok saját politikai cél­jaira aknázza ki az ENSZ rendfenntartó akcióit, és a tagállamokkal akarja meg­fizettetni az amerikai gyar­matosító kalandok költsé­geit. A francia—szovjet vi­szony persze messze van attól a szövetségtől, amely­re három évtizeddel ezelőtt Herriot és Litvinov töreke­dett, de a kapcsolatok kö­rültekintő építése folya­matban van. A kereskedel­mi áruforgalom számottevő növekedése, a kulturális kapcsolatok szorosabbra fű­zése, a szovjet—francia te­levíziós egyezmény, az atomerő békés hasznosításá­ban megmutatkozó együtt­működés hasznos módon egészíti ki és erősíti a több ponton szembeötlő politikai közeledést. Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Prader oszLrák hadügyminiszter meghívá­sára szerdán egyhetes hi­vatalos látogatásra Auszt­riába érkezik. A marsall! a szovjet fegyveres erők szá­mos magas rangú tisztje kíséri. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát október 26-ra összehívták, hogy megvizsgálja és jóvá­hagyja a pártkongresszus­ra szóló tézisek kidolgozá­sát végző bizottság munká­ját és kitűzze a pártkong­resszus időpontját — mondja az Olasz Kommu­nista Párt sajtóosztályának közleménye. A közlemény egyben bejelenti, hogy a kongresszust 1966 januárjá­ban tartják meg és hogy a tézisek kidolgozását végző bizottság — amelynek éléi Luigi Longo állt — befe­jezte munkáját. A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége, amely Walter Ulbrichtnak, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, az NDK állam­tanácsa elnökének vezeté­sével tett hivatalos látoga­tást a Szovjetunióban, ked­den délelőtt repülőgépen Ki.i évből hazaérkezett Ber­linbe. Rhodesia főbiztosa. Johns­ton kedden Londonba ér­kezett, hogv sürgős megbe­széléseket folytasson a oel- ső önkormányzattal ren­delkező afrikai gyarmat függetlenségi követelései­ről. Johnston utazását a kiélezett rhodésiai helyzet tette szükségessé. Az Amr-ikai Államok Szervezete (AÁSZ) novem­ber 17-én Rio de Janeiróba összehívta a szervezethez tartozó országok külügymi­nisztereit. A találkozói ed­dig kétszer is elhalasztot­ták, — 1954 — óta nem került sor ilyen magas szintű Amerika-közi értekez­letre. Az SZKP Központi Bi­zottsága plénumának rész­vevői kedden látogatást tettek a nemzetközi vegy­ipari kiállításon. A kiállí­tásra ellátogatott Brezs- nyev. Koszigin, Mikojan, valamint több más állami- és pártvezető. A bukaresti Politikai Kiadó gondozásában meg­jelent Lenin műveinek 35. kötete román nyelven. J. GOLOVANOV: Fordította: Pet6 Miklós s Gehringer. az SD egyházi referense már régóta figyel­te Szergij "VoszkreszenszkiJ exarcha ténykedéseit. a német fegyvereket dicsőítő imák, a Führernek küldött ajándékok nem tudták el­leplezni a tapasztalt felde­rítő elől az egyházatya tit­kos és egyáltalán nem önzet­len elgondolásait. Egy szláv közösség, bármilyen zászló alatt is hajózzon, szálka az „új rend” képviselőinek a szemében és haladéktalanul ki kell iktatni. Szergij pozí­ciójának megerősödése, ál­mai a moszkvai patriarchá­tusról csak bizonyos határo­kon belül mutatkoztak hasz­1965. szeptember 29. nosnak, ám Szergij voszkre- szenszkij már kezdte átlép­ni ezeket a határokat. Ana- tolij Prohorov kihallgatása pedig, akire a referens már az ünnepélyes húsvéti ebéd másnapján szemet vetett, megerősítette Gehringernek ezt a véleményét. Prohorov mindjárt látta, hogy Gehringert komolyan kell vennie. Semmit sem titkolt hát el, minden cí­met, adatot kiadott, amit csak tudott. Érezte, hogy nyugodt életének befelleg­zett. Mondjon el mindent az egyházfőnek? A gyanak­vó Szergij az utóbbi időben túl szigorú hozzá. Anatolij ekkor még valamit nem is sejtett. Amikor Minő to- borzókapitány meglátogatta az exarchát és megemlítet­te, hogy szolgája kimutat­hatná hűségét a Führer iránt például azzal, hogy Speer légiójában „munkát vállalt” az Atlanti fal épí- sénél, Szergij nem tiltako­zott. Prohorovnak Gehrln­gernél és Minónak Szergij- nél tett látogatása között nincs okmányokkal alátá­masztható összefüggés, de valamilyen összefüggés még­is csak lehetett. A szolgára már nem volt szükség, leg­feljebb zavart kelthetett és fecseghetett volna. Anatolij Prohorov sorsa tehát eldőlt. Az újsütetű légionáriusnak utasításba adták, hogy je­lentkezzék a Berlin előváro­sában, Müggelheimben lévő különleges iskolán. Müggelheimben, a többi légionáriussal együtt, Anato­lij t egy fabarakkban szállá­solták el. Fekete uniformist kapott, bakancsot, lábszárte­kerccsel, egyensapkát, me­lyen régi orosz kokárda díszlett két betűvel: „SP”. Társai is átalakított és át­festett régi lengyel, belga, szovjet egyenruhákat kap­tak. Egyébként Rahnen- kamf százados, az iskola igazgatója úgy vélekedett, hogy ez a keletről küldött csőcselék jobbat úgysem ér­demel. Anatolij gyorsan hozzá­szokott az idegen toliakhoz, illetve vállapokhoz. Az isko­lában gépkocsivezetőnek ta­nították ki. Vorogyin, az ok­tató, egy bizonyos fehérgár­dista emigráns, volt cári pi­lóta érthetetlen rokonszen- vet tanúsított iránta. Annál is különösebbnek tűnt ez. mert Vorogyin mindenkit gyűlölt: a lengyeleket azért, mert elszakadtak Oroszor­szágtól, a németeket azért, mert megtámadták Orosz­országot, az oroszokat azért, mert eltűrték a bolseviz- must, most pedig ellenállnak és nem adják meg magukat a németeknek, még II. Mik­lós cárt is gyűlölte, mert hagyta, hogy agyonlőjék. Vorogyin sizofrén volt, de az autókhoz nagyon értett. Prohorovot legjobh tanítvá­nyai közé számította. Anatolij részt vett erődít­mények és utak építésében Rómánál, Genovánál, Milá­nónál, Firenzében, több ton­nás teherautókat vezetett Franciaországban. Bordeaux- ban bunkereket épített a tengeralattjárók elleni véde­kezés céljából. 1942 decem­ber 20-án levelet írt Szergij atyának, Rigába: „Szeretnék sokatszenvedett hazánk ja­vára dolgozni”. Még Szergij is elcsodálkozott egykori háziszolgájának képmutatá­sán. Az egyházfő már Pá­rizsból kapja Anatolij kö­vetkező üzenetét: „...azt terr vezik, hogy a Vlaszov had­sereggel Moszkvába irányí­tanak, a patriarchátusra!” Moszkvába, amikor ebben az időben a Volga és a Don között Paulus huszonkét hadosztálya esett gyűrűbe és semmisült meg? De ezek a szavak talán nem is tűn­tek különösnek, elolvasva Anatolij levelének egy má­sik sorát: „...Párizsban a Gestapo hálójába kerültem”. Tapasztalt „halászok” szőtték a hálót. Bizonyos Cebrikov segítette hozzá Anatolijt, hogy Bordeaux- ból Párizsba juthasson. En­nek az embernek érdekes élete volt. Oroszországban született, 1919-ben Belgium­ba disszidált, Franciaország­ban tanult, szolgált a Vati­kánnál, majd Bécsben, az­után pedig, hogy Franco megfojtotta a köztársasági Spanyolországot, Madridban bukkant fel. Alig hogy fel­húzták a nácik a horogke­resztes zászlót az Eiffel to­ronyra, Cebrikov már Párizsban termett, ö hozta össze Anatolijt Gehringer kollégájával, Fischerrel, a* SD vezetőjével. Tőle kapta Prohorov első párizsi meg­bízatását: figyelje a fehér emigránsok hangulatát. Prohorov hamarosan mun­kához látott. Igaz, eleinte nem nagy sikerrel. Első pá­rizsi ismerőse Szerafim mei- ropolita lett, az a figura, aki Fischert egyáltalán nem érdekelte. Köztudott volt ugyanis, hogy Szera­fim, pontosabban Vlagyi­mir Rogyionov, a fasiszta érzelmű fehér emigránsok fejeként mérhetetlenül gyű­lölte a Szovjetuniót, az ő hangulatára tehát Fischer korántsem volt kiváncsi. Szerafim atya vitte a fiatal légionáriust a Gestapóhoz és ott bemutatta dr. Reichlnek. A doktor elragadóan udva­riasnak mutatkozott, itallal és olcsó szivarral, kínálta és amikor a felbátorodott Prohorov agyba-főbe dicsér­te Szergij exarchát, felkiál­tott: „Ilyen metropolita kel­lene nekünk!” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents